Tizennegyedik fejezet...*

Sziasztok skacok! Itt az új rész!
Még mielőtt bármit tesztek ---> KATT IDE <---- ♥
Ez a blog amit most kitettem..fantasztikus..olvassátok el*-* nem fogtok csalódni ^^ KÖSZÖNÖM!! ♥
 Remélem örültök. Azt tapasztaltam, hogy nem nagyon érdeklődtök már a blogom felől..nem tudom miért..rossz vagy mi? Mert ha igen akkor befejezem, csak írjátok komiba.. Miből is gondolom? Mert a komik nem gyűltek össze, csak azért mert írtam 1-2 embernek, hogy komizzon....Na mind egy.. Komolyan gondolom azt, hogy a MEGJEGYZÉS HOZZÁADÁSA nem véletlen...abba írjátok le a véleményetek rosszat is és jót is és mindig aki elolvasta és tud komizzon KÖSZÖNÖM! Na szóval akkor 10 megjegyzés és következő! Jó olvasást! Puszi Medy xx. 

Ui.: Sajnálom, hogy ilyen rövid lett...

Még mindig nem kommunikál velem.. Mit csináltam? Azt hiszem teljesen megőrültem..de..lehet valaki mondott neki olyat ami nem igaz..vagy már kombinálok és halucinálok?! Egy biztos ha baja van mondja meg mert nekem ez nagyon fáj..Ennyire Denny miatt voltam padlón legutoljára..Félek, hogy Harry iránt nem szimpla barátságot érzek..

- Ms. Gras! MS. GRAS!! - kiáltották a nevem én hirtelen felkaptam a fejem és bámultam a dühös földrajz tanáromra.
- Ööö.. Elnézést Mrs. Parks mondott valamit? - tettem fel óvatosan a kérdést. Elég rosszul éreztem magam hisz az egész osztály engem bámult kivéve Harryt..
- Csupán annyi, hogy figyeljen az órára vagy kiküldöm! - fenyegetett a mutató ujjával. - Nem értem mi történt veled Wendy, de nagyon szétszórt vagy mostanában.
Lehajtottam a fejem és erősen fojtottam vissza a könnyeimet. 
- Akkor folytatom. Ott tartottam, hogy a Niagara vízesés a ... - és már nem is hallottam tovább amit beszélt. Egyszerűen nem volt erőm. Csak azon gondolkoztam mi lehet a gond köztünk.. 

Az összes óra azzal telt el, hogy gondolkoztam és ki se mozdultam a teremből. Harryt néztem mindig. Minden mozdulatát. Vissza emlékeztem milyen is ahogy mosolyog rám. Azt se bánnám, ha az lenne mint először, hogy rettegek tőle.. Félnék tőle most is csak a közelembe legyen..

Már haza fele tartok. Lassan, de biztosan. Bámulom a lépteim. Arcom a könnyek áztatják. Fáj a lelkem. Sajog a szívem, de még is boldog vagyok, hogy megismertem őt. 

- Szia - köszönt mellettem valaki.
Letöröltem lassan a könnyeim, majd ráemeltem a tekintetem.
- Mi a baj? - kérdezte egyből aggódóan.
- Semmi, csak kifújta a szél a szemem - mosolyogtam fájdalmasan.
- Wendy.. Ne! Nekem ne hazudj.. - tette a kezét a vállamra és mélyen a szemembe nézett.
- Fúú.. - kifújtam egy nagy levegőt majd nehezen megszólaltam. - Gyere át és beszéljünk! 
- Rendben! - mondta komolyan, majd megfogta a kezem és elindultunk hozzám.
Mosoly húzódott az arcomra és boldog voltam, úgy éreztem magam mint pár hete. 

- Csüccs! - mutattam a kanapéra és mosolyogtam rá.
- Nos akkor mesélj! - ült közelebb mellém.
- Nem Zayn! Te! Mi ez, hogy mostanában kerültök? Harry rám se néz? Mi a bajotok? Mi?? - kérdeztem fájdalmasan. és idegesen.
- Tudtam, hogy megkérdezed.. - vakargatta zavarban a nyakát.
- Nem vagyok hülye.. Mond el mi a helyzet!
- Jó..de ne csinálj semmit! - simogatta meg a térdem.
- Nem fogok.. - forgattam meg a szemem.
- Az a helyzet, hogy Harry nem nagyon bír téged és csak azért volt veled jóba, mert én azt mondtam..
- Tessék? - álltam fel dühösen.
- Sajnálom..először kellett volna meg mondani..
- De most hirtelen mért változott akkor? - rogytam a kanapéra és elkezdtem sírni.
- Mert mondta, hogy ő már ezt nem bírja. Én meg akkor mondtam neki, hogy akkor ne foglalkozzon veled és ezek szerint azt is teszi.. - húzta el a száját. 
- Mekkora egy szemét - csóváltam fájdalmasan a fejem és törölgettem a szemem.
- Ne sírj én itt vagyok! - bújt közelebb.
- Köszönöm! - fordultam felé.

Mélyen a szemembe nézett, száját megnyalta, kezét a derekamra helyezte, másikkal pedig letörölte az egyik kicsorduló könnycseppem. Kezem át csúsztattam a vállára és én is a szemébe néztem. Lassan elkezdett közeledni. De ekkor én a kezem a szájára raktam.

- Zayn fejezd be! - ültem egyet arrébb.
- Wen..azt hittem te.. hogy te is akarod..
- Zayn te nagyon helyes srác vagy, sőt már több is és jó fej, aranyos megértő, igazán jó barát vagy, de én nem akarok tőled semmit.. sajnálom..
- Mert te Harryt szereted mi? Őt? Tudom én.. De minek? Amikor őt az se érdekli, hogy szenvedsz-e..
- Mért mondod ezt? - álltam fel idegesen és éreztem, hogy hangom elcsuklik szemem újra megtelik könnyekkel és a már megszokott úton hullanak a padlóra.
- Mert az az igazság.. Én melletted vagyok.. De látom téged ez nem érdekel.. Meg tettem érted sok mindent.. Rá vettem a srácokat, hogy megvédjünk téged és gondoltam te is szeretsz ahogy én, de látom önző vagy és akit te nem akarsz azt el taszítod..
- FEJEZD BE ZAYN!! NEM!! NEM KÉRTELEK MEG, HOGY FOGLALKOZZATOK VELEM!! SEMMIRE NEM KÉRTELEK!! NEM TEHETEK RÓLA, HOGY BELE SZERETTEM..AHOGY VELEM VISELKEDETT AZ NEKEM SOKAT JELENTETT, SZERETLEK ZAYN IGEN!! DE NEM ÚGY AHOGY AZT TE AKAROD NEM TEHETEK RÓLA! - ordítottam ahogy csak a torkomon kifért és össze rogytam a padlón elszédültem és fájt mindenem. 
- Most megyek! Legyél jó Wendy! - állt fel és ridegen közölte a tényt, hogy ezek után csak itt hagy..
- Neked is sokat jelentek! - mondtam szarkazmussal,remegő hangon, de már csak az ajtó csapódást hallottam..

Össze kuporodtam a kanapén és megállíthatatlanul ömlöttek a könnyeim, már vörösre bedagadt a szemem, de nem tudtam abba hagyni. A tény, amit Zayn közölt velem, hogy Harry mit érez irántam, fel ért egy öngyilkossággal.. Össze omlottam. Semmit nem tudtam csinálni. 

Hallottam egy kocsiajtó csapódást. Tudtam, hogy anyáék jöttek. Hatalmas erőt véve magamon felrohantam a szobámba és bezárkóztam. Ott folytattam a szenvedésem..

- Szia kicsim! - kiabáltak anyáék.
- Sziasztok! - kiabáltam vissza. 
- 2 óra és vacsi!
- Nem vagyok éhes sokat ettem! - kiabáltam megint, de hazudtam, hisz nem ettem semmit.. 
- Rendben! - hallottam anya hangját.
- Tanulok ne zavarjatok! - fejeztem be a társalgást. 

Hanyatt feküdtem az ágyamon és a plafont bámultam. Majd elővettem a telefonom és megnéztem az üzeneteket amiket vele írtunk.. Újra elvesztettem a fejem és zokogtam.. Fel keltem és besétáltam a fürdőbe. Beálltam a tükör elé és bámultam magam. Néztem az arcom.. Azt a világfájdalmas, depressziós, szét ordított, vörös szemem.. Elrettentett a látvány és nagyon ideges lettem. "- Csodálkozol, hogy nem kellesz neki..nézz már magadra milyen csúnya vagy!" - mondta egy belső hang.. Elborult az agyam és egy határozott erős ütést a tükörre mérve összetörtem. A tükör szét vágta a kézfejem. Újra keserves és fájdalmas sírásban törtem ki. A földre csúsztam és sírtam, miközben a szétvágott kezem bámultam amiből csurgott a vér. Őszintén? Szép volt.. Úgy érezem, mintha az összes fájdalmam kifolyna a véremmel együtt.. Pár perc múlva elállt a vérzés és a lelkem sem fájt már annyira. Nagy levegőt vettem majd össze takarítottam az üvegszilánkokat és a kezem is rendbe hoztam. Bekötöztem, majd leültem az ágyamra. Kábultam bambultam a sötét szobába és az előbb történteken járt az agyam.. Majd csörgött a telefonom..

- Hallo? 
- Szia Niall vagyok.
- Szia.
- Hogy vagy?
- Jól..
- Nem azt hallom a hangodból..
- Mért hívtál?
- Mert valami furcsa érzés kapott el, hogy valami bajod van..
- Már megint? - lepődtem meg.
- Igen..érdekes.
- Igen Niall..jól érezted! - mondtam és megint megtelt meleg cseppekkel a szemem.
- Azonnal átmegyek! 
- NE! Vagyis tanulok és anyáék nem engedik, majd holnap beszélünk! 
- Rendben! Szeretlek! 
- Én is! Jóéjt. - majd lettem a telefont.

Niall mindig jókor hív.. Nagyon szeretem. Holnap elmesélem neki ami ma történt.

*Másnap*

- Szia - sietett oda Niall.
- Szia - csuktam be a szekrényem ajtaját.
- Wen, te sírtál? - nézte az arcom.
Bólintottam.
- De mért?
- Hívd Liamet..menjünk a klubb szobába elmesélem.. - hajtottam le a fejem.

Pár perc múlva már ott ültünk hárman. Én pedig bele kezdtem és elmeséltem az érzéseim. Harry iránt és amit Zayn mesélt..

- Wendy hogy szerethettél bele? - akadt ki Liam.
- Nem tehetek róla..
- Most olyan mintha a történelem ismételné önmagát.. Tavaly ugyan ilyenkor volt ez Dennyvel.. sajnálom - csúsztatta a kezét az enyémre Niall.
- Tudom és borzasztó.. - gördültek le a könnyek az arcomról.
- Ne sírj kérlek! Nem bírom ha sírsz.. Főleg ami tavaly volt.. Olyan szintű depresszióba estél nem akarom Wen! - mondta komolyan Liam.
- Már késő.. - mosolyogtam.
- Mikor ettél? - kérdezte komolyan.
- Nem tudom.. - rántottam vállat.
- Niall azonnal menj és hozz egy szendvicset nem engedem, hogy azt csináld mint tavaly! - idegesedett be Liam.
Niallnak nem kellett kétszer mondani már el is ment..
- Nos, megeszed az egészet amint vissza jött Niall és itt előttünk! Figyelni foglak úgy, hogy meg ne próbáld megint hánytatni magad! 
Szinte azonnal ott is volt Niall és a kezembe nyomta a kaját.
- De ha egyszer nem kell? Nem vagyok éhes! Azért fogom kihányni mert belém erőlteted! Majd eszek, ha érzem.. - rántottam vállat.
- NEM! - kiáltott rám dühösen mire mindenki ránk nézett. - Wen nem akarsz te se újra a kórházba kikötni! Egyél most! 
Nagy nehezen meg ettem, de egyfolytában hányingerem volt.
- Mindenki menjen órára! - jött be az igazgató. - Mit képzelnek? Negyed óra telt el! - hadonászott idegesen.
Gyorsan elmentünk órára.
Lassan nyitottam be.
- Eln.. - kezdtem volna a magyarázkodást, de nem volt bent tanár.
Gyorsan leültem a helyemre.
- Hol a tanár? - kérdeztem Amandától.
- Azt mondta mindj.. na itt is van - mosolygott.
- Elnézést a késésért! - mosolygott Mrs. White. - Igen Wen?
- Kimehetek a mosdóba? 
- Nyugodtan! - mosolygott. Mrs. White a biológia tanárunk és ő az egyetlen jó fej tanár nagyon szeretem. 
Felálltam a helyemről és kisétáltam wc-re. Amikor csuktam be az ajtót láttam, hogy Harry rám néz. Rá néztem és egy lenéző tekintettel elfordultam. A mosdóban a kagyló fölé hajoltam és kis segítséggel, de kijött belőlem amit Liam belém erőszakolt. Sokkal jobban éreztem magam. Nem volt semmi nyomás és a közérzetem is jobb lett. Vissza siettem órára.
- Ohh Wendy csoport munka van! - mosolygott rám.
- Igen? Mi a feladat? - kérdeztem.
- Mr. Styles majd elmagyarázza - vigyorgott a tanár.
Oda sétáltam a tanárnőhöz és súgtam neki valamit.
- Akarom mondani Mr. Stuart - kacsintott rám Mrs. White.
Oda siettem Troyhoz ő egy nagyon jó tanuló srác az osztályban, igaz, hogy nem a legszebb, de normális.
Nagyon jól elvoltunk órán és mi kaptuk a legjobb jegyet.
- Köszi Troy - mosolyogtam rá.
- Ugyan olyan jók voltunk - nevetett majd lepacsiztunk. - Wen nem azért, de a Harry gyerek egész végig téged bámult és most is - súgta nekem.
Egy elégedett mosoly ült ki az arcomra.
- Had nézzen, ha jól esik neki - rántottam vállat.
- Ennyi - nevetett.

Siettem tesire, de össze futottam a srácokkal.

- Na hogy vagy? 
- Jól, igazad volt, jó volt a szendvics - kacsintottam Liamre.
Niall végig szúrós szemekkel nézett.
- Sietek tesire.
- Oké szia - mondta Liam.
Niall a fejét csóválta.
- Mi az? - kérdeztem.
- Jó tesit! - mondta.
Megrántottam a vállam és mentem is.


- Ma lesz az oly várva várt tesi óra - dörzsölte gonosz vigyorral az arcán a kezeit Mr. Wígh.
Ekkor már tudtam, hogy ma erősítő óra lesz..de utálom.
- Névsor szerint összerakom a párokat.
Úristen.. Nyíltak tágra a szemeim.. A névsorban Harry jön utánam.. Ha szerencsém lesz - jobb mint Harry - akkor Sharlottot kapom.. 
- Ms. Le Gras és Mr. Styles - mondta.
Megfagytam. Az arcom eltorzult a szívem pedig gyorsabban dobogott mint valaha.
- Nem hallotta Gras? Vonszolja magát Styles mellé!
- Nem lehetne valaki más? - nyafogtam.
- De! - csapta össze a kezét. - Mehet haza, ha gondolja egy igazolatlan kíséretében.
- Rendben! - mondtam olyan bunkó stílusban ahogy ő beszélt velem. Felálltam és mentem is átöltözni. Gyűlölöm ezt az embert.. Fújj.. 
Pont léptem ki az öltöző ajtaján és indultam ki, amikor valaki miatt kénytelen voltam megállni..