Tizenkilencedik fejezet...*

Hello hello! :) Mondtam már, hogy elképesztőek vagytok? :o Mert ha nem akkor most mondom! :) Elképesztőek vagytok! :') 14 megjegyzés magatoktól, 7500+ os oldal megjelenítés, 37 rendszeres olvasó... Szóval csak annyi, hogy Nagyon Szépen Köszönöm Nektek hihetetlenül jól esik ez nekem! ^^ ♥  Itt is az új rész!! Jó Olvasást! Puszi Medy xx ♥ 

Ui.:Bocsánat a rövid részért..:S Megígérem, hogy a holnapi hosszabb lesz! 

- Harry.. Mi-mi a gyenge pontod? - kérdeztem remegve.
Oda hajolt a fülemhez, majd suttogta.
- Te.
Egy pillanatra lefagyott mindenem. Szólalásra nyitottam a szám, de nem jött ki hang. Harry hátrébb lépett.
- Khm - köhintett egyet. - Kösd át a kezed, én elmegyek órára - mondta zavartan és el is ment.
Teljes káosz volt a fejembe. Még mindig sokk alatt álltam. Létezik? Lehetséges ez? Vagy csak álmodom? futottak át a gondolatok a fejembe. Lassan észhez tértem és elsétáltam a női mosdóba. Óvatosan letekertem a kötést. Eltorzult az arcom amikor láttam, hogy az egyik mélyebb sebből folyik a vérem. A csap alá tartottam, utána elővettem a táskámból a fertőtlenítőt. Rálocsoltam a sebre, eléggé csípett, de muszáj volt. Raktam rá egy erős ragtapaszt ami össze húzza a sebet. Kimostam a véres gézt, miközben mostam és néztem ahogy a vérem megszínezi a tiszta vizet elég frusztráló volt. Tudtam, hogy ez egy nyomos érv ahhoz, hogy Harry távolságot tartson, hiszen ő vérrel táplálkozik. Én pedig, egy ember vagyok akiben tetőtől talpig vér van. Nem tudtam a gondolataim tisztázni. Harry szavai jártak a fejembe. "- Harry.. Mi-mi a gyenge pontod? - kérdeztem remegve.

Oda hajolt a fülemhez, majd suttogta.

- Te." - ismétlődött folyamatosan ez a jelenet a fejembe. A fejemben lévő kavalkád még jobban összekavarodott. Beszélnem kell vele. Ebbe bele őrülök. 

Amint teljesen kimostam a kötözőmet és jó erősen kicsavartam a kezem, és a seb köré tekertem szorosan, majd rá néztem az órámra. 

- Úristen - kaptam a számhoz. Már fél óra elment az órából. Arra a döntésre jutottam, hogy nem megyek már be, hanem elmegyek az orvoshoz. Szerencsémre, voltak ott egy páran így lesz okom, és azt mondom rosszul voltam le jöttem ide, de sokan voltak. Amíg ott várakoztam és néztem a folyóvégére láttam, hogy torna óra van. Mivel sokan voltak elindultam a torna terem felé. Rájöttem később, hogy foci edzés van. Néztem a focizó srácokat aztán ki is szúrtam Harryt és Zaynt. Elmosolyodtam és csodáltam mind a kettőt. Majd megakadt a szemem egy ismerős arcon. Kisebb tanakodás után rájöttem, hogy az Chris Zayn unoka tesója. Ő is ide jár? És amint ez átfutott a fejemen rám nézett. Megállt a játékban, hatalmas mosoly ült ki az arcára és rám kacsintott. Intettem neki mire ő vissza intett. Ott rugdosták előtte a labdát, de ő csak állt, majd oda ment Zayn magyarázott neki valamit aztán Chris felém mutatott. Zayn rám sandított és intett. Harry is megállt a pálya másik felén és nézte őket, majd arra ő elkezdte nézni, hogy mit néznek. Kiszúrt engem. Gyorsan a fal mögé léptem. Majd vissza kukucskáltam, de Zayn ott állt előttem.

- Úristen de megijesztettél - kaptam a szívemhez.

- Sajnálom - kuncogott. - Mért nem vagy órán?

- Mert már így is fél órát késtem és inkább lejöttem az orvoshoz és kérek igazolást, látod mekkora a sor így elhiszik - kacsintottam.

- Na mi van veled? - nevetett.

- Mi lenne? 

- Eddig a tanulás volt a mindened - vigyorgott.

- Jól mondod eddig.

- De mit csináltál fél óráig? Harry is annyit késett az edzé.. Áhhá  . vigyorodott el. 

- Ne vigyorogj - parancsoltam rá és éreztem, hogy vörösödök. 

Levakarhatatlan önelégült vigyort vágott.

- Zayn - nevettem zavarban.

- Értem én - kacsintott.

- Chris hány éves amúgy? Mostantól ide fog járni? 

- 20 éves és igen.

- Remek - bólintottam.

- De most mi van Harry és közted? - amint ezt Zayn kimondta láttam, hogy Harry leült a padra és figyel.

- Zayn Harry minket figyel ne gondolkodj semmin és ne mondj semmit, és ne nézz oda.

- A gondolataim nem tudom irányítani - mondta és Harryre nézett. Integetett neki hülyén, mire Harry megrázta a fejét és láttam, hogy tiszta ideg.

- Mi a baja? - kérdeztem nyugtalanul.

- Kitudja - sóhajtott. - De nem válaszoltál a kérdésemre még mindig! 

- Mi lenne? Ami eddig. Barátság - mondtam keserűen.

- Komolyan? - csillant fel a szeme.

- Ühü - bólogattam.

- Értem. Hány órád van? 

- 7 mért?

- Nekem 6 de van még edzés. Pont egyszerre végzünk. Nem megyünk el a kávézóba bekapni valamit?

- Ez tőled elég kétértelmű - húztam el a szám. - De benne vagyok.

- Király akkor a suli előtt a 7-dik óra után - csapta össze a tenyerét és vissza ment focizni. Szememmel Harryt kerestem, de sehol nem láttam. Megrántottam a vállam és vissza indultam az orvosihoz. Meglepődtem, mert már nem volt ott csak egy kislány. Leültem mellé. A csuklója köré egy pulcsi volt tekerve. 

- Szia - köszöntem neki.

Nem nézett rám, csak bólintott.

- Mi a baja a kezednek? 

Óvatosan letekerte a kötést. Nem szólt semmit. Lassan elém nyújtotta a kezét. Pupillám össze szűkült. Szemem kitágult. Az ereimbe megfagyott a vér. A testem össze rezzent. Borzasztó látvány fogadott. Azonnal a csöpögő sebek alá tartottam a kezem, hogy ne a padlóra hulljon a vére.

- Úristen - akadtam ki halkan. A kislány aki olyan 6 éves lehetett, első osztályos volt gondolom, visszatekerte a kezére a pulcsit és halványan mosolygott.

- E-egy pillanat és visszajövök - dadogtam. Felálltam és a mosdóba siettem. Lemostam a kezemről a vérét. Bele néztem a tükörbe és akaratlanul is, de folytak a könnyeim. Megmostam az arcom és visszamentem. Még mindig ott ült. 

- H-hogy szerezted ezeket a sérüléseket? - suttogtam.

- Én csináltam - mosolygott a padlóra. 

- De mért? Hogy vagy nem értem - akadtam ki.

- Nem értesz te semmit - röhögött arcátlanul. Lassan felém fordította a fejét és a szeme csukva volt, de mosolygott. 

- Kérlek meséld el, hogy mért tetted ezt.

Vissza fordította a fejét a földre és csóválta.

- Ha nem szeretnéd akkor nem kell - fogtam meg óvatosan a vállát. Ekkor hirtelen fel állt elkapta a torkom és szorongatni kezdte. Most nézett rám először és közben sikított. Elmondhatatlanul megijedtem. 

Nem tudtam megszólalni. Fogtam a csuklóját és próbáltam eltolni. Hirtelen a földre került a kislány. Összeesett és remegett mint a kocsonya. A szája habzott. Gyorsan abba maradt ez és mereven feküdt. Az ujjai mozogtak. Oldalt a szemem sarkába láttam egy alakot. Féltem oda nézni, de magamat ismerve oda fogok. Oldalra nézne nem volt már ott az az alak. Visszakaptam a fejem a kislányra, de már ő sem volt ott. A kezem remegni kezdett. Nem tudtam mi is lenne a helyes. Futni vagy maradni?! Még is mi volt ez az egész? 

- Következő - lépett ki az asszisztens. - Ohh Ms. Gras ön az utolsó - mosolygott rám. - Valami probléma van? Olyan fehér mint a fal - vált komollyá az arca. - Jöjjön be.

Álltam ott földbe gyökerezett lábbal. Nem is hallottam mit mond. Sokkot kaptam. 

- Wendy - jött oda és megfogta hátulról a nyakam.

- ISTENEM - visítottam egy hatalmasat és elrohantam. Úgy fogott meg mint a kislány. Kicseszett borzasztó volt. Futottam-futottam és csak futottam. Addig amíg el nem értem a lépcsőhöz. Ekkor kicsengettek. Jöttek az emberek sorba mindenfelől. Elszédültem a sok ember láttán. Majdnem összeestem amikor valaki elkapott. De ezek után már sötétség volt...