Tizenhatodik fejezet...*

Sziasztok ti kis csodálatos emberi lények ♥ Köszönöm a 11 megjegyzést a 6200+ oldalmegjelenítést és a 36 feliratkozót :') Soha nem gondoltam volna, hogy valaha az életben lesz ennyi ember aki veszi a fáradságot az idejéből és elolvassa a történetet amit kitalálok és lefirkantok :') Elmondhatatlanul köszönöm! :) Arra a döntésre jutottam, hogy aki akarja úgy is keresi/olvassa/feliratkozik és hagy egy megjegyzést, így mostantól nem lesz az, hogy megszabom hány komment legyen! Mindenki ír aki szeretne és annyit emennyit akar! Az új részek mindig szombat és vasárnap jönnek! :) (Ma suli szünet volt azért hozom ma) Na szóval nem is rabolom tovább az időtöket Jó Olvasást drága kitartó olvasóim :) Puszi Medy xx ♥ 

- És én már aludtam ott - kerekedtek el a szemeim. - Blee.. - ráztam meg a fejem. - Szia Niall majd találkozunk! - tértem ki az útjából és leszaladtam a lépcsőn, felvettem a cuccaim majd kinyitottam az ajtót és megdöbbentem álltam a nem várt vendég előtt..  

- Errh.. - horkant zavarában. - Sziasztok - intett.

- Harry? Te mit keresel itt? - kérdezte Niall lekezelően.

- Wen miatt jöttem.

- Wen?! - kérdőn nézett rám Niall.

Vállat vontam jelezve én sem tudom.

- Nos? - tette keresztbe idegesen a kezeit Niall.

- Wen, jól vagy? -fordult felém.

- Öööhm igen - néztem rá összezavarodva. Tudtam, hogy megérezte, hogy zavart a közérzetem Niall viselkedése miatt.

- Aha látom - nézett undorral Niallra. 

Oda léptem hozzá. 

- Ne olvass már a gondolataiba - suttogtam fájdalmasan.

- Gyere megyünk - fogta meg a csuklóm és kihúzott.

- Állj! - kapott Harry után idegesen Niall. 

- NE! - kiáltottam Niallra és éreztem, hogy Harry keze remeg a dühtől.

Kétségbe esetten néztem rá.

- Menjünk! - mondtam fájdalmasan és hátra hagytam azt az embert akit mindennél jobban szeretek. Tudtam, ha most nem megyek Harryvel akkor bedühödik, Niall olyan fájdalmas arcot vágott, de nem szolt semmit. Nem volt gusztusom ezek után  maradni. Tudtam, hogy most haragudni fog. 

- Szállj be! - parancsolt rám.

- Öhm.. Köszönöm, de haza sétálok! - mondtam kis habozás után.

- NEM! - kiáltott rám. Megremegtem és felnéztem az égre. A hideg rázta a testem mikor minden kivilágosodott.

- Harry a hold - suttogtam kétségbe esve.

- Szállj be - mondta nyugodtan és egyszerre ijesztően.

Nem mertem már szólni inkább beültem és összehúztam magam. Figyeltem Harry minden mozdulatát ahogy becsapja az ajtómat és egy szemrebbenés alatt az övét is és már mellettem is ül.

- H-hova viszel? - kérdeztem remegő hangon.

- Haza, ahol senki nem bánthat! - mondta komolyan.

- Ki bántana? - kérdeztem aggodalmasan.

- Túl sokan - rázta a fejét, kiengedte a kézi féket beindította a motort és elindult. - Te nem láttad azokat az undorító gondolatait - morogta idegesen.

- Miről beszélsz?  

- Nem láttad mire lenne képes.

- Harry megijesztesz! - fogtam szorosabban a táskám.

Rám kapta a fejét és csak bámult.

- Kérlek - kérleltem.

- Majd én megvédelek - rakta a kezét a térdemre és óvatosan megszorította.

Nagyokat sóhajtottam, ideges, kétségbe esett voltam és féltem is.

Szó nélkül tettük meg a hátra lévő utunkat, bámultam ki az ablakon, de láttam, hogy Harry olykor bámul engem.

- Kérlek az utat nézd - mondtam zavartan és éreztem ahogy elvörösödöm.

Ránéztem óvatosan és apró mosoly volt az arcán. Elmosolyodtam én is és bámultam az üres, sötét, hátborzongató utat újra.

***

- Itt vagyunk - szólt halkan.

- Köszönöm! - nyúltam az ajtó kallantyúhoz, de mát nyitotta is. - Ohh. Köszönöm - ismételtem magam.

Bólintott.

- Szüleid kocsija? - nézett körbe kereső tekintettel.

- Fogalmam sincs.. Gondolom még a buliba - vontam fájdalmasan vállat.

- Azt akarod mondani, hogy egyedül leszel itthon? - vonta fel a szemöldökeit.

Bólogattam.

Rázta a fejét, mire én kérdőn néztem.

- Maradok amíg meg nem jönnek! - mondta magabiztosan és bezárta a kocsit.

- De Harry nagy lány vagyok, köszi nem kell rám vigyázni - emeltem  fel a kezem ellenkezésképp.

Összeráncolta a homlokát és kezdett torzulni az arca.

- Akkor is itt maradok! - jelentette ki, majd megragadta a derekam és maga mellett vezetve szorosan, de finoman az ajtóig.

- Kérlek! - néztem a szemeibe. - Jól megleszek menj! Louis biztos vár! - löktem vállon.

- Most vele ne törődj, el van foglalva! 

- Akkor menj és segíts neki.

- Wendy, nem tudsz lebeszélni erről, maradni fogok! - mondta már ingerülten. Kikapta a táskát a kezemből, majd mint egy őrült túrta fel az egészet.

- Ahhj.. - sóhajtottam. - Ezt keresed? - húztam elő a farzsebemből a kulcsot.

- Minek táska ha ott tartod? - morgott magába. 

Vagy fél percig szerencsétlenkedett mire megkérdezte.

- Melyik az a rohadt kulcs ami az ajtót nyitja? - fordult felém idegesen. - Minek ennyi kulcs? - rázta a fejét.

- Add ide  - kaptam ki a kezéből, majd a rózsaszín kulcsot a lyukba tolva egy fordítással kinyitottam , majd bementünk, de ő azonnal be is zárta. - Ne hagyd a kulcsot benne, anyuék nem tudnak majd bejönni.

Bólintott majd lerakta a cipős szekrény tetejére.

- Elmegyek letusolni! Öhm érezd otthon magad! Egyél nyugodtan, nem kell megvárni, de sietek - kiabáltam neki miközben szaladtam a szobámba letusolni a Niall érintéseket és gondolatokat, majd felöltöztem, kényelmes itthoni ruhába, a hajam felkötöttem majd lesiettem.

- Konyhába - hallottam Harry hangját. Mosolyogtam majd beléptem a konyhába. Rá mosolyogtam majd le ültem vele szembe.

- Cuki a mamuszod és a pulcsid - kacsintott rám. Fel állt és a konyha pulthoz sétált. - Jó étvágyat - rakott le egy tányért elém.

- Aszta - pattantak ki a szemeim. - Ugye te is eszel ebből? 

- Már ettem. 

- Na ne hülyéskedj ezt nem tudom meg enni - panaszkodtam.

- Akkor a felét.

- Az menni fog - bólintottam és neki álltam falatozni.

Minden mozdulatom kíváncsian figyelte.

- Így nem tudok enni, ha így nézel - kuncogtam.

- Hogy így? - ráncolta a homlokát.

- Hogy minden rezdülésem figyeled.

Oldal mosolyra húzódott a szája majd fel állt és töltött magának inni.

- Nagyon ízlett - tettem a mosogatóba a tényért.

***

- Ne zavard őket, had szórakozzanak.

- Hm? - néztem rá meglepve.

- Ne hívd a szüleidet.

- Csak egy futó gondolat volt.

- De nyugi minden rendben! Most bontanak pezsgőt.

- Akkor jó - bólintottam.

- Feküdj le nyugodtan - nézett rám.

- Jó így.

- Valószínű.. Ülünk a sötét nappaliba és nézzük a falat! - bólogatott hitetlenkedve.

- Igazad van - húztam a szám.

- Te nem jössz? - néztem rá.

- Jó a kanapé - simogatta meg.

Vállat vontam és intettem neki, majd felcammogtam.

Becsuktam az ajtómat majd felvettem a pizsamám.

Befeküdtem az ágyamba, betakaróztam, de sehogy sem tudtam elaludni. Azon járt az agyam, hogy Harry lent van.. Tudtam, hogy hallja a gondolataim és épp azért csináltam, hogy feljöjjön.

- Így te se és én se tudunk elaludni - nyitotta az ajtót és hallottam a dörmögő hangját.

Felültem mosolyogva.

- Nem tudok így elaludni.. Itt vagy a házunkba és a nappaliba őrzöl engem. Nagyon frusztráló egy dolog. 

- Ajj.. Próbálj meg aludni! Kapcsold ki az agyad! - parancsolt rám szigorúan.

- Harry! - szóltam rá mielőtt becsukta volna a szobám ajtaját.

- Igen?! 

- Nem azt mondtad vagyis mondtátok, hogy rám nem hatnak a képességeitek? 

- Errhm... - éreztem, hogy zavarba jött. - Teliholdkor tudunk - hajtotta le fájdalmasan a fejét.

- Csak teliholdkor? 

- Igen - bólintott.

- Akkor jó - mosolyogtam.

- Azért én nem örülök neki annyira.. - rázta a fejét aggodalmasan.

- Mért?

- Mert vagy mindig vagy soha, de, hogy csak egy-egy nap ez kikészít és ezért is vagy számomra olyan nagy.. - akadt el. - Semmi! Jó éjt - csukta be mielőtt visszakérdeztem volna.

"- Mi vagyok neki?" - kérdeztem magamtól. Ezen járt az agyam a legrosszabb, hogy tudtam, hogy hall..

*Másnap*

Arra ébredtem, hogy a nap erősen süt a szemembe.

- A francba - húztam a fejemre a takarót. Lassan feltápászkodtam, megdörzsöltem a szemem, majd az órára néztem. Fél tíz. 

- MENNYI? - kiáltottam fel. Gyorsan a fürdőbe rohantam készülni már két órát kések a suliból.

- Mi van Wen? - jött be kómásan apa. - Ég a ház?

- Neked is jó reggelt! Nem csak az, hogy már elkéstem a suliból - mondtam kapkodva.

- Maradj itthon majd igazoljuk! Tegnap gondolom te is sokáig fent voltál aludj! - vánszorgott ki apa.

- Mikor jöttetek haza? 

- Fél négykor.

- Harry? - kérdeztem.

- Ki? 

- Hát Harry. Hol van?

- Én honnan tudjam, menj és aludj! - nyávogott nekem.

"- El ment mielőtt megjöttek volna?" - futott át a kérdés a fejemen.

Rá néztem az ébresztőmre és ki volt kapcsolva. Én mindig beállítom, ki húzta ki?

Visszadőltem az ágyba és szinte azonnal el is aludtam.

***

Az ajtóm nyitódására ébredtem újra, majd valaki leült az ágyamra.

Vettem egy nagy levegőtm majd elkezdtem nyújtózkodni és megfordultam. Először nem hittem a szememnekm majd felpattantam és a nyakukba ugrottam.

- Jaajjj de hiányoztatok - szorongattuk egymást.

- Te is - mondták egyszerre.

- Milyen volt Hawaii? - kérdeztem izgatottan. - Meséljetek el minden apró részletet.

- Rengeteg dolog történt - mondta Daf szájhúzva.

- Ahogy látom nem minden volt túl jó.

- Igazából nem érdekel - rántott vállat. 

- De mi az ami így felzaklat? Sam? 

- Denny dobta és összejött Bellával.

- Mi van? - akadtam ki. - Na és Liam? 

- Gondolom majd megtudja.. - mondta Sandy.

- Fúú most komolyan? Most rohadtul mérges vagyok Bellára... Hogy tehette ezt Daffnyval és Liammel? De Den is fújj.. - mondtam undorral a hangomban. - Szeretlek - öleltem meg Daffnyt. - De most nem értem ezt amúgy.. - vakartam a tarkóm. - Denny is Hawaii-n volt?

- Ja - bólintottak.

- Érdekes.

- Adam is vihetett egy embert így mi hatan képviseltük a sulit - mondta unottan Sam.

- Értem.

Egészen két órán keresztül beszélgettünk. Elmeséltek mindent. Kiderült, hogy Amy és Bella most nagyon jóba lettek. Ők mentek is ma suliba. Sandy és Daffny meg eljöttek hozzám. Elmeséltem én is mi történt. Kicsit kiakadtak Niallon, de nem akarják megérteni, hogy mért vagyok a három rossz arccal.. Na mind egy.. Nem fogom elmesélni nekik az igazat hiába állnak hozzám közel. Nem tehetem..

***

- Kajáljunk - álltam fel az ágyból. - Felöltözök és én is lemegyek. - mondtam nekik, majd lesétáltak.

Már csak egy pólót kellett volna felvennem amikor rezgett a telefonom. Elkezdtem keresni, nagy nehezen rábukkantam.

"Jó Napot drága! Remélem jól aludtál, bár a gondolataid nehéz volt nem hallani, de most egy hónapig újra tudatlan leszek az érzéseiddel, gondolataiddal kapcsolatban. Így se tudtam meg sokat, de egy biztos, mindent túl bonyolítasz! Az órádat én húztam ki, hogy aludj! Majd megadom a leckét. Négyre átmegyek addig is vigyázz magadra! Harry xx"

Mosolyogtam az üzeneten , felvettem a pólóm és lementem, így délután kettőkor, enni valamit.

- Jó reggelt - léptem anyuhoz.

- Reggel? - húzta apa a szemöldökét.

- Az - bólintottam komolyan.

- Mit eszel kicsim? Lányok? - nézett ránk anya.

- Majd én csinálok. De milyen volt a buli? 

- Nagyon jó - nevetett anya.

- Ja nagyon.. - morgott apa.

- Mi a baja apunak?

- Csak az, hogy Niall apja sokat ivott és tette nekem a szépet.

- Konkrétan szép szavakkal elmondta, hogy mit csinálna anyáddal.

- Az alma nem esett messze a fájától - morogtam magamban.

- Parancsolsz? - kérdezte apa.

- Semmi - rántottam vállat.

- Hallottam.. - csukta össze az újságot.

- Csak annyi, hogy este a hegyről amikor jöttünk le, Louis át vitt Niallhez és ő öhhmm.. - jöttem zavarba.

- Igen?

- Olyanokat mondott ami engem zavarba hozott.

- Csinált is valamit? - kérdezte dühösen apa.

- Nem! - vágtam rá és elfordultam. Nem szeretek hazudni, de azóta amióta Harryéket ismerem egyfolytában azt teszem.

- Ki is heréltem volna - nyitotta újra az újságot. - De állj mit kerestél te a hegyen? A Louis gyereknél? - nézett újra szigorúan.

Megcsóváltam a fejem és elkészítettem az estreggelit. Így hívom a késői reggelit.

- Wen?

- Csak beszélgettünk! Elmondott pár bizalmas dolgot.

- Értem - hunyorgott rám apa, láttam, hogy kételkedik, de nem kérdezett többet.

- Tessék - raktam le egy-egy tálat a csajok elé is.

- Wow - tátotta el a száját Sam.

- Őőhm. Wen! Te mióta eszel ilyeneket reggelire? - nézett meglepve rám Daf.

- Mostan óta? - rántottam vállat és elkezdtem befele kebelezni a boldogság bombát.

- Te lefeküdtél Harryvel? - suttogta Daf a fülembe. Azonnal kikerekedtek a szemeim és félre nyeltem az éppen lefele tartó málna darabot.

- Megörültél? - kérdeztem akadozva és közben köhögtem is. - Miből veszed?

- Hirtelen étrend változás.

- Azért mert ilyen finomságot eszek? - néztem kérdőn.

- Nem szoktál csak salátákat.

- Most ezt szokom.

- Jó bocs. 

Miután befejeztük, elmosogattam és mondtam anyuéknak, hogy Harry négyre átjön. Anya nagyon örült, ahogy apu is mondták, hogy elmennek moziba megnézni az új filmet, apu kedvenc rendezőjétől. Ne kérdezzétek, fogalmam sincs, hogy ki vagy mi, őszintén nem is nagyon érdekel. A csajok is elmentek háromkor, anyuék meg negyed négykor. Felballagtam a szobámba és felvettem valami csinosabb ruhát. Raktam egy lehelet sminket és vártam.

Csengettek..

Felálltam és az ajtóhoz siettem. Kinyitottam..

- Szia.

- Szia mit akarsz? -kérdeztem undorodva.

- Én se tudom, csak még nézni hogy vagy!?

- Aha remek, menj vissza szépen oda, ahonnan jöttél és köszöngess az újdonsült barátnődnek - kacsintottam rá lenézően.

- Wen! - tartotta vissza az ajtót. 

- Húzzál már innen Denny! - ez volt a végszó és Harry pont leparkolt. Nyitotta az ajtót és a fején mérhetetlen dühöt fedeztem fel. "- Jóban vannak nem?" - merült fel bennem a kérdés. 

- Hello haver - nyújtotta a kezét Denny.

- Takarodj - mondta undorral a hangjában Haz.

- Mi bajod van ember? - értetlenkedett Den.

- Te! Te vagy a bajom, te.. - mondta és félre köpött.

- Nem akarsz balhét ugye? - vágott vissza Den.

Erre Haz felkacagott.

- Te ne akarj balhét - szorította ökölbe a kezét.

- Nem félek tőled kisgyerek - lépet Harry mellé. Vicces volt mert Harry majd nem egy fejjel magasabb nála.

Harry szeme elsötétült.

- Ne - léptem oda. - Harry gyere be - fogtam meg a csuklóját.

- Jaja menjél csak már felkészült a kis ribanc menjél - kuncogott.

Erre Harry bevert neki egyet majd egy métert repült,

- Úristen - kaptam a számhoz.

Harry mellé lépett felhúzta a földről és mondott neki valamit, majd vissza dobta szép szavakkal a szó szoros értelmében a földre. Én szörnyülködve néztem ahogy Den próbál a kocsijához visszamászni. Harry még utoljára megcsóválta a fejét, majd mellém lépett, megfogta a kezem és behúzott a házba az ajtót meg bezárta. 

Tiszta pánikkal a fejemen leültem a kanapéra és a kezem tördeltem. Majd hallottam, hogy meg áll mögöttem.

- Ugye tudod, hogy meg is ölhetted volna? - kérdeztem kétségbe esve.

- Talán az lett volna a legjobb - morgott, majd leült mellém. 

- Mi lesz most? - kérdeztem a földet bámulva.

- Semmi - mondta komoly hangon, majd a kezét az államra rakta és maga felé fordított. - Tudod mi lett volna ha pár perccel később jövök? - nézett rám idegesen.

Megcsóváltam a fejem.

- A ruha már nem lenne rajtad, a tested nem lenne érintetlen, karmolások, horzsolások é..

- Hagyd abba - fordultam el és a szemem szorítottam össze.

- Semmi baj nincs! Amíg engem látsz soha! Érted? Soha ne félj! - simította meg a hátam.

- Nem védhetsz meg mindig mindentől.. 

- De megpróbálhatom!

- Nem fogod minden pillanatban a kezem! 

- Ez csak rajtad múlik!

- Nem vagyok kisbaba!

- Nem! Egy önfejű kis bolond vagy.

Megrántottam a vállam és pityeregtem.

- Ne sírj! - változott komollyá a hangja. - Nem bírom elviselni ha sírsz! 

Ránéztem és az arca a dühösből meglágyult, ahogy meglátta a könnyes szemeim.

- Mi van Louissal? - váltottam témát.

- Vele nincs semmi..

- Ezt hogy értsem?

- Zayn..

- Mi van vele?

- Eltűnt..

- Tessék?! - pattantam fel.