Tizenharmadik fejezet...*

Sziasztok! :) Láttam a komikat és köszönöm őket! ♥ Írta valaki, hogy most hozzam előbb..hát tessék itt vagyok! :') Jó olvasást! 10 hozzászólás és következő! puszi Medy. xx

- Vigyázz! - hallottam egy kiáltást majd valami hideget éreztem és minden elsötétült.. 

***

*Bip-bip-bip*

Halk csipogást hallottam amire lassan ébredezni kezdtem. Lassan remegni kezdtek szemhéjaim és kinyitottam a szemem. Számon lélegeztető szkafander volt, kezeimbe csövek voltak bele erősítve, a testemen tapadókorongok amelyek egy géphez vezettek ami a szív verésem hangoztatta. Ez volt a zaj forrás mire felébredtem. Csupán egy kérdés lebegett a szemem előtt. "- Mit keresek én itt?" Forgattam körbe a fejem, de csak az üres kórtermet láttam.. Fájdalmat egyáltalán nem tapasztal, csupán nagyon fáradt voltam. 

Pár perc múlva nyitódott a kórterem ajtaja.

- Ohh Ms. Gras! Örömmel látom, hogy felébredt! Hogy érzi magát? - kérdezte egy kedves nővérke aki épp betoppant hozzám. - Ohh várjon leveszem a lélegeztető gépet! - mondta majd mellém sétált és leoperálta a szerkezetet rólam.

- Jó napot hölgyem! Köszönöm a kérdést! Jól vagyok, csak fáradt! - adtam a nyugodt és kissé kába választ.

- Meg is értem.. Nem érez fájdalmat sehol?! - kérdezte furcsálva.

- Nem! Miért? Amúgy is mit keresek itt? Hogy kerültem ide? - faggattam.

- Nos.. Pár órája hívták a mentőket egy balesethez a belvárosban. Egy autó elütötte önt és nyílt lábszárcsont törést szenvedett! A kedves barátja bizonyos Mr. Horan. Ő volt önnel amikor történt a baleset.

- Jézusom.. - szörnyülködtem el. - De hölgyem én semmit nem érzek, hogy bármi is lenne a lábammal.. - furcsáltam.

- Az lehetetlen, hiszen ahogy sínbe helyezték a lábát és begipszelték a fájdalom csillapító hatása rég elmúlt.. - vakargatta a fejét.

- Na mindegy - zártam le. - Nia.. Akarom mondani Mr. Horan hol van? 

- Ohh persze! - mondta és a köténye zsebében kezdett kotorászni. - Tessék! - adott át egy kissé gyűrött levelet. - Mr. Horan írta önnek.

- Köszönöm! - vettem át a papírt. 

- Szüksége van valamire? - nézett vissza az ajtóból.

- Köszönöm nem! - mosolyogtam rá mire ő viszonozta majd kilépett és becsukta az ajtót.

" Szia Wen! Ha ezt olvasod akkor már felkeltél aminek elmondhatatlanul örülök! Iszonyúan sajnálom, hogy nem maradtam ott és faképnél hagytalak amikor ilyen állapotban vagy..kérlek bocsáss meg! Azért jöttem el, mert apa hívott, hogy Nagyi meghalt és most ott vagyok anyuékkal intézni a dolgokat,támogatom őket, Liam itt avn velem! Tudom, hogy Nagyi mennyire szeretett és szeret is téged majd értesítelek a dolgokról! Annyira sajnálom, hogy elütött az a kocsi..inkább engem ütött volna el. Nem figyeltem rád, te pedig teljesen elgondolkoztál és akkor történt.. Amint tudok és amennyit tudok jövök be! Nagyon szeretlek puszi Niall és Liam! xx ♥" 

Olvastam magamban a levelet közben sírtam. Amiatt is, hogy mennyire szívhez szóló volt és amiatt is, mert meghalt Nagyi..Igen Margaret néni nekem is a nagyim volt.. Már úgy tekintettem rá mint sajátom, hisz az enyémeket nem ismerem.. Mindig mesélt nekünk olyan jó kis történeteket amikor kicsik voltunk Niallel és Liammel, este ezekre a történetekre aludtunk el..

- Elnézést, hogy zavarom Ms. Gras, de a szülei itt vannak! - nyitott be a kedves nővér.

- Ohh köszönöm küldje be őket!

- Máris! - bólintott nekem majd oldalra fordította a fejét és oda hívta anyuékat akik már ott is termettek mellettem.

- Szia kicsim! Hogy vagy? Annyira aggódtunk.. - ölelt át anya.

- Sziasztok! Jól vagyok tényleg csak fáradt és olyan nehéz a lábamon az a gipsz.. - panaszkodtam.

- Jajj Wen! Te soha nem változol! - nevetett apa.

- De nem fáj? - aggodalmaskodott tovább anya.

- Egyáltalán nem.. - tettem hozzá kicsit furcsállóan. 

Beszélgettünk még egy kicsit majd jött a vacsora és távozni kellett minden embernek aki nem beteg.

"Egyszer sem hívott.. Be se jött.. Üzenetet se hagyott.." - futott át párgondolat a fejemen. "Lehet nem is tudja, hogy itt vagyok? Nem! Hiszen tudom, hogy mi ő.. Mindent tud.. Csak ennyire nem érdeklem.." - gördültek le a könnyek az arcomon.

"Hát igen mit is vártam? Jelentek én nekik valamit? Igaza volt Liamnek és Niallnek..Csak leakarnak feküdni velem, de amúgy az se érdekelné őket, ha meghalok.. Nem ezt vártam azok után, hogy így elmondtak nekem mindent.. Nem is értem. Harry hozzám se szólt, pedig előző nap még azt írta mellé üljek.. Zayn se beszél.. Louis..nos..Louis meg nem emlékszik semmire.. Nem szeretem ezt..Sőt utálom..A legjobban az fáj, hogy Harry és Zayn azok után amennyit tettek értem és beszélgettünk így elhanyagolnak.." - folytattam a párnába temetett arccal a gondolat menetem és közben eláztattam azt.

***

Másnap halk beszélgetésre ébredtem..

- Szerintem nem! 

- De akkor meg?

- Nem tudom! 

- Sht felébred - hallottam két ember halk társalgását.

Pislogtam párat majd felültem.

- Öhm.. Jó reggelt! - köszöntem a két idegen férfinek.

- Magának is! Hogy aludt? - kérdezte a fekete hajú orvos - gondolom hisz kórházi egyen ruhát viselt - majd hozzá tette.

- Hogy van a lába? 

- Köszönöm jól és csak annyit tudok mondani, hogy nagyon nehéz..

- Na igen, most egy éppenséggel rossz hírt kell közölnünk önnel - mondta szőke.

- Az a helyzet, hogy össze keveredtek a leletek és újra meg kell röntgenezni a lábát! 

- Ez nem olyan rossz hír - mondtam meglepve.

- Ahhoz le kell szedni a gipszet.. - tett hozzá áll vakarva a szőke.

- Ohh - húztam el a szám.

Nem sokkal később már a röntgen szobában voltam és a gipszet szadizták le rólam. Nem tudom ők miről beszéltek..Semmilyen fájdalmat nem érzek..Ez különös.

- Ez meg mi? - lepődött meg az egyik asszisztens.

- Mi a probléma? - kérdeztem aggódva.

- Csupán annyi, hogy nincs jele nyílt csont törésnek - nézett ledöbbenve az orvos.

Gyorsan oda húzta a gépet majd pár villanás után kész is voltam. 

- Pár perc és kész a lelet addig várjon türelmesen! - mondta az asszisztens.

Bólintottam és csak ültem a hordágyon közben a szoba minden szögletét jó alaposan szemügyre vettem. Láttam a falon pár érdekes formát, lenyomatot és pókot.

- Ms. Gras.. - jött gondterhelten az orvos.

- Mi a probléma? - kérdeztem idegesen.

- Csupán annyi, hogy ön haza mehet.. - mondta elkerekedett szemmel a doktor.

- Tessék? - esett le az állam.

- Felettébb érdekes sőt meglepő dolog, hogy tegnap még nyílt csonttöréssel jött be ide, hogy egy kocsi elütötte ma.. - majd megállt.

- Ma?! - kérdeztem vissza.

- Ma pedig az égvilágon semmi baja - ült le a székébe még mindig elképedt arccal.

- Maga most szórakozik velem? - nevettem el magam.

- Nem szokásom szórakozni.. - húzta komolyra a száját.

- Akkor viszont látásra minden jót! - ugrottam le vidáman az ágyról és mezítláb sétáltam vissza a termembe, hogy rendbe hozzam magam és felöltözzek.

Miután kész voltam elköszöntem bent mindenkitől - megjegyzem mindenki úgy bámult rám mint ha egy mutáns lennék - majd haza siettem.

***

- Halihó! - nyitottam be.

- Wen?! - kiabáltak anyáék.

- Talált süllyedt! - nevettem, majd levetkőztem és besiettem a konyhába ahol épp főztek. - Hmm.. micsoda illatok - csillant fel a szemem miután nagyot szippantottam a levegőből.

- Kislányom.. Te..Te mégis hogy kerülsz ide? - kérdezte lesokkolva apa.

- A lábad? Hol a gipsz? Na és a törés? Te megszöktél? - akadt ki anya.

- Minek néztek ti? Bolondnak? - néztem rájuk össze ráncolt homlokkal. - Azt mondták lelet keveredés volt és nincs semmi bajom - rántottam boldogan vállat.

- Hát ez remek - öleltek meg.

- Na kajcsit ide mert éhen halok - vágtam le magam az asztal mögé. - Amúgy nem keresett senki? - kérdeztem letörve.

- Nem mért? Kellett volna? - kíváncsiskodott anya miközben lerakta elém a rántott húst és a párolt zöldséget.

- Csak kérdeztem - mondtam szomorúan.

Kaja után feltrappoltam a szobámba. 

- Jesszusom! - kaptam a szívemhez. - Te mit keresel a szobámba? - lepődtem meg.

- Szia! - állt fel zavarodottan. - Hogy vagy? 

- Mintha érdekelne.. - fordítottam hátat és össze szorítottam a szemem, hogy ne tudjon a könnyem kicsordulni amit a düh és egyben a fájdalom vált ki.

- Wen..kérlek hallgass meg! - tette a kezét a vállamra.

- Nem! - rántottam el majd a keze lehullott a csípője mellé. - Kaptatok már tőlem rengeteg meghallgatást..mindig én szívtam meg.

- Nem érted! Adj egy esélyt! - könyörgött.

- Nem Zayn! Nem érted? Nem vagyok én PIN kód, hogy több esélyed legyen.. Elbaltáztátok! Ez van! A kórházba se jött be egyikőtök se! Érdekelt volna ha meghalok? Érdekelt? Nem! Erről ennyit..

- Milyen kórház? Wen miről beszélsz? - lepődött meg.

- Most szórakozol? Zayn.. most jöttem ki a kórházból mert tegnap egy kocsi elütött..Fel se tűnt, hogy ma suliba se voltam?

- De épp azért jöttem beszélni..Semmiféle kórházról nem tudunk.. - mondta kiakadva. - Sajnálom Wen komolyan, de most mind hármunk nevében jöttem..

- Zayn nem érdekel! Menj el! Menj el és a nevem is felejtsétek el mindannyian! Én soha többet nem akarok semmiféle kapcsolatot veled se és a másik kettővel se! A titkaitokat soha senkinek nem adom tovább, de ezzel én lezártam! Most pedig menj ahogy jöttél! - fordítottam hátat.

- Ez az utolsó szavad? - kérdezte meggyötört hangon.

- Ez! - válaszoltam, de már éreztem, ahogy a könnycseppek sebesen folynak lefele az arcomról, ezzel eláztatva a pólóm. Lassan hátra néztem és ő nem volt sehol.. Össze rogytam és csak zokogtam.. Zokogtam és szenvedtem. Szenvedtem a tudattól, hogy soha többet nem lehetek velük, attól, hogy Harry nem mosolyog rám nem érint meg nem bújik hozzám nem ölel nem puszil és nem is beszél hozzám. Fáj, hogy nem tudok Zaynnel napokat áthülyülni beszélgetni csokit zabálni és nevetni.. És rohadtul hiányozni fog Louis... Ahogy mindig rám hozza a bajt.. Ahogy megijeszt, ahogy nevet, ahogy megdicsér, ahogy ölel és a szarkazmusa is..

***

- Szi.. Wen? Mivan veled? - ugrott mellém valaki.

Fáradtam ültem fel és nyitogattam a szemeim.

- Te mért alszol a földön? Miért vagy ruhában? És miért van szét sírva a szemed? - aggodalmaskodott Niall.

- Szia - dőltem az ölébe és megint sírásban törtem ki. - Szeretlek! - suttogtam neki. - Kérlek soha ne hagyj el! - nyögtem.

- Wendy mi történt veled? - szorított jobban és éreztem ahogy ő is sír.

- Részvétem a Nagyi miatt.. - szorítottam meg én is és folytattam a sírást.

- Neked ugyan olyan részvét jár mint nekem hisz neked is ő volt a Nagyid.. - suttogta fájdalmasan.

Pár percig még ültünk ölelkezve, sírva a földön majd lassan feltápászkodtunk és leültünk az ágyamra.

- Voltál suliba? - kérdeztem.

- Nem.. De ahogy látom te se már második napja.

- Igen.. - hajtottam le a fejem.

- Elmeséled mi történt? - tette a kezét a combomra. Kezemet rácsúsztattam az övére majd össze kulcsoltam.

- Feküdjünk be az ágyba! - sóhajtottam.

Befeküdtünk, betakaróztunk, hátulról magához húzott, szorosan átölelt és fejét vállamra rakta. Kezem az övére raktam és elkezdtem a mesémet. Elmeséltem neki mindent ami bánt..minden fájdalmam és minden érzésem..

- Wen mért nem mondtad, hogy többet érzel, hátha most másképp lenne..

- Féltem Niall..féltem, hogy kiröhög..

- Kétlem.. Úgy is kiderül majd mi lesz, ezeket idegességedben mondtad! - adott egy puszit a nyakamra.

- Tudom.. de nem hiszem, hogy ezek után bármelyik is beszélne velem..majd szépen lassan elfelejtem őket.. - oda fordultam Niallhez és mélyen a szemébe néztem.

- Ne aggódj Liammel mi mindig itt leszünk neked! - mosolygott biztatóan.

- Irigylem az erődet! - viszonoztam mosolyát.

- Tőled tanultam, hisz te vagy ilyen, most másodszor látlak ennyire össze törve..

- Igen.. - nevettem fájdalmasan. - Niall - kaptam rá a tekintetem.

- Igen?

- Kérlek soha ne hagyj el engem! - nézte rá komolyan.

- Ha akarnád se! - mondta őszintén majd édes mosolyra húzódott a szája.

- Annyira elmondhatatlanul nagyon szeretlek! - bújtam a mellkasához.

- Elloptad a mondani valóm - nevetett majd megpuszilta fejem.

Feküdtünk még egy órát majd össze szedtük magunkat - vagyis inkább én - és elmentünk sétálni.

- Akkor is megeszed! - parancsolt rám.

- Jó rendben.. - húztam a szám, majd lassan elcsócsáltam azt a muffint amit a tejeskávéhoz kaptam.

***

- Anya ma itt alszik Niall! - jelentettem ki határozottam az elhatározásom.

- Rendben! 

- Gyere - fogtam meg Niall kezét és behúztam a konyhába.

Össze szedtem egy csomó édességet meg minden hülyeséget amit találtam és teli kezekkel felviharoztunk a szobámba.Ledobáltuk a zsákmányainkat majd a Tv bekapcsolása után neki estünk enni.

- Ahhoz képest, hogy nem ettél két napig most bepótolod.. - nevetett.

- Ne csesztess a lelki fájdalmakra az édesség a legjobb - mosolyogtam.

- Milyen igazolást viszünk suliba? Igazolnunk kell majd.

- Jajj most pár igazolatlan hiányzás kit érdekel? 

- Jó kivagy te és mit csináltál Wendyvel? - nézett rám furcsán Niall.

- Haha jó vicc.. de komolyan nem halunk bele - forgattam a szemem.

- Ja csak majd nehogy megbánd..

- Ezentúl nem érdekel semmi.. - rántottam vállat.

- Na ezt én azért nem hagyom, csak ezért mondod, mert most haragszol az emberekre..de megfogod bánni..

- A.a - vigyorogtam rá.

- Jobban ismerlek mint a saját anyámat, ne szórakozz velem.

- Jó igazad van - adtam meg magam. - Lehet beszélni fogok velük - húztam a szám.

Pár órát még szórakoztunk majd elaludtunk. Megbeszéltük, hogy ezen a hétvégén elutazunk csak mi hárman messze meleg helyre..Majd még a szülők meggyőzése lesz egy vicces menet..

*Másnap*

- Jó reggelt nyomi - vágott hozzám egy párnát Niall.

- Menyjhél máh a picsjhájba.. - nyögtem álmosan.

- Egyé! - rakta le mellém a tálcát.

Oda fordultam és meglepve láttam, hogy Niall készített reggelit.

- Úristen de édes vagy! - kaptam a számhoz.

- Csak, hogy érezd mennyire szeretlek - mosolygott. 

- Na akkor gyere együk meg, hívjuk Liamet, utána tisztázzuk le az utat meg minden hagyjuk hátra az össze itteni gondot és irány Honolulu. 

- Na igen. 

Gyorsan megreggeliztünk majd elkészültünk utána siettünk is Liamhez. 

- Nos akkor minden tiszta? - kérdezte Liam.

- Mint a kristály - feleltük Niallel.

- A szülőkkel letárgyaljuk utána zsírkirály lesz! - dörzsölte a kezeit.

A nap többi részében hülyültünk, ettünk meg filmeztünk majd 3 körül mindenki felhívta a szüleit, hogy jöjjön Liamékhez. Ezek után kezdetét vette a nagy hármas családi kupaktanács.

- Szóval mi is ez az egész? - kérdezte Niall apja.

- Az van, hogy rengeteg minden közbe jött mostanában..és lelkileg mind a hárman eléggé megvagyunk viselve - kezdte Liam.

- Ezért is voltam Wendynél ebben a pár napban - folytatta Niall.

- Ezek után arra jutottunk, hogy kicsit jót tenne a kikapcsolódás - fejeztem be.

- Eddig ez egy remek ötlet - bólogatott elismerően Liam anyukája.

- Egyetértek! - mondta a többi szülő.

- Nos.. Ugyebár mind a hárman rendelkezünk örökséggel az ösztön díjakból, hogy egyetemre megyünk, amellett a sok spórolás is - kezdett bele újra Liam.

- És a legjobb ötletnek azt véltük, hogy egy messzebbi meleg helyre elutaznánk, hogy a stresszt kieresszük - folytattam.

- Ez a hely pedig Honolulu - zárta le Niall.

A szülők arca eltorzult.

- Nem tartom jó ötletnek - mondta anya.

- Elég messze van és három fiatal.. - jegyezte meg Niall anyukája is.

- Szerintem meg pompás nem kell addig se, hogy a temetésen járjon az eszük és nem kell szenvedniük - mondta Niall apja.

- Rizikós a szitu, de megoldható.. - mondta Liam apja.

- Akkor szavazzunk! - mondtuk egyszerre Liammel.

- Kiszavaz arra, hogy mehetünk? - kérdeztem.

- Akkor ez el is dőlt szerintem - nevetett apu.

- Négy a kettő ellenében győzött a mehetünk - ugrottam fel örömömbe a srácokkal egy nagy ölelést csináltunk majd vissza ültünk.

- Akkor beszéljünk a bulikról, vágyfokozókról és a sexről! - mondta Liam anyukája.

- Jaaajj ne már - mondtuk mind hárman.

- Szerintem egyikőtök sem akarja, hogy valami baj legyen..

- Nem lesz bízzatok bennünk! - mondta Liam.

- Csalódtatok bennünk egyszer is? - néztem rájuk kölyök kutya szemekkel.

- Nem! - mondta mind egyszerre.

- Akkor ez elintézve.. - jegyeztem meg.

- Holnap délben indul a gépünk és egy hétig leszünk ott! - mondta Niall.

- Mi?Már el is intéztétek? - lepődtek meg az ősök.

- Tudtuk, hogy elengedtek.. - nevettünk.

A nap folyamán csak elbeszélgettünk a sexről ami eszméletlen ciki volt.. Niall Liam csak vigyorogtak én meg inkább elbújtam volna.. Olyon dolgokat mondtam.. Olyan zavarban voltam.. Hát én soha nem fogok az tuti..Hiába mondja mindenki, hogy így úgy ahw hú grr stb.. Nem..mert félek..Félek, hogy elrontok valamit..És attól, hogy meglát valaki meztelen..

Miután tisztázva lett minden haza ment mindenki majd gyorsan össze csomagolt. Én még elmentem bevásárolni új cuccokat utána már én is végeztem és bepakoltam mindent.. Boldogan és megnyugodva feküdtem le...

***

- Ween..Wendyyy..

- Mi az? - kérdeztem rekedten. - Hány óra? 

- Kislányom.. Hajnali kettő, de apáddal nem tudunk aludni mert egyfolytába beszélsz álmodba..valami fájdalomról, boldogságról meg Honolulu.. - magyarázott értetlenül anya.

- Úú bocsi - dörzsöltem meg a szemem, majd anya kiment.

"- Azta..ezt mind álmodtam..nem is volt semmi..! Jesszusom.." - kaptam a fejemhez. "- Lehet akkor Zaynnel sem beszéltem?!" - örültem meg majd ránéztem a telómra. Holnap péntek.. Megkérdezek mindent, hogy mi történt az elmúlt napokban mert most nem értek semmit..

*Másnap*

- Szia - öleltem meg Niallt. 

- Hogy vagy? - kérdezte.

- Lehet egy kérdésem? 

- Persze.

- Mi történt az elmúlt napokban? 

- Őőő...Hétfőn semmi..kedden utaztak el a csajok Hawaiira..és aznap volt, hogy elütött a kocsi..szerdán Nagyi meghalt..csütörtökön meg..nem jöttél suliba, mert kórházban voltál..godolom..ma meg péntek - sorolta Niall.

"Állj..! Akkor én is..Hétfőn volt, hogy Louis nem emlékezett, hogy majdnem megölt.. Harry átjött majd este a fura üzije..Kedden nem is szólt hozzám, elmentek a csajok és Zaynnel focin furán néztek..Majd Niall átjött volna, de balesetem volt ami megmagyarázhatatlan módon egy nap alatt meggyógyult.Szerdán Nagyi meghalt, a lábamnak semmi baja és haza mentem..onnan sötétség minden..lehet komolyan nem is beszéltem Zaynnel? Vagy utána álomba sírtam magam, csak nem jött Niall? Fúú ez rohadt zavaros.." - gondoltam át én is gyorsan.

- Itt vagy? -csettintett előttem.

- Jaja köszi! - bólogattam.

- Jójó akkor majd beszélünk szia.

- Hali - intettem utána, majd kiszúrtam a folyosón Harryt Zaynt és Louist. Azonnal elindultam feléjük. Nagyon pusmogtak, majd Zayn szólt Harrynek, aki rám nézett én mosolyogtam, de ő flegmán vissza fordult..

Meg torpantam..Félek..Ezek szerint még is megtörtént a beszélgetés.."Nagy levegő Wen! Beszélj velük!"- biztattam magam. Így is tettem vettem egy hatalmas levegőt és elindultam hozzájuk.

- Sziasztok! - köszöntem óvatosan.

Három meglepett arc bámult rám.

- Zayn mi beszéltünk valamelyik nap?

- Ja..De te kijelentetted, hogy semmit nem akarsz már tőlünk kommunikálni se..Akkor ezt mire véljük? - kérdezte Zayn.

- Sajnálom..nagyon ki voltam és vagyok készülve.. csütörtökön azt se tudom mi történt..egy sötét folt az egész..és sajnálom, hogy úgy beszéltem veled..

- Örülünk, hogy észhez tértél - mosolygott Zayn.

- Adtok még egy esélyt? - néztem rájuk.

- Mivel tőled már kaptunk eleget ez a minimum - bólogatott Zayn.

- Lou? - néztem rá.

- Persze, hogy igen hisz olyan vagy mint a húgom - röhögött majd bekapott a hóna alá és elkezdte dörzsölni a fejem.

- Aa Basszus Louis..- dörzsöltem a fejem. - Azért köszi - nevettem.

- Harry? - néztem rá.

- Ja biztos - vont vállat.

Rá mosolyogtam, de belül össze törtem.. Becsengettek és elvonultunk a termekbe. Harry bevágott elém és beült az egyik srác mellé. Értetlenül néztem. Még mindig nem kommunikál velem.. Mit csináltam? Azt hiszem teljesen megőrültem..de..