Tizenötödik fejezet...*

Sziasztok! :) Köszönöm a kommenteket. Válaszoltam az egyikre és így jött össze a 10.. Szóval a kódokkal kapcsolatban, nincsenek, így nyugodtan írhattok megjegyzést! :) 10 hozzászólás és következő puszi Medy xx 

Pont léptem ki az öltöző ajtaján és indultam ki, amikor valaki miatt kénytelen voltam megállni..  

- Erhm. Szia! - köszönt mély hangján. - Merre? 

Nem válaszoltam, csak megremegett a gyomrom. Zayn magas alakja tornyosult előttem, ami ijesztő látványt nyújtott. Oldalra léptem és próbáltam észre vétlenül elsurranni. 

- Kérlek Wen - kapott a csuklóm után és visszarántott, egész testével a falra szorított, moccanni se tudtam.

Mellkason szaporán emelkedett és csökkent heves ziháláson miatt, amit az ijesztő srác kellett bennem.

- Nem bírom, ha nem beszélsz velem.. - suttogta fülembe.

Szemeim tágra nyíltak és ajkam megremegett.

- Beszéljük meg..

Fészkelődni kezdtem teste alatt és nagy nehezen a kezem a mellkasára helyeztem, így egy kis távolságot nyerve köztünk.

- Zayn, nem értem ezt az egészet - suttogtam és lehajtottam a fejem.

- Menjünk fel Louis lakására és beszéljünk! - lehelte a szavakat a nyakamba. Egész testem beleborzongott a tudatba, hogy elakar vinni.

- Nem! - nyögtem ki.

Összeráncolta a homlokát, úgy bámult.

Nem tudtam még mindig mozdulni, testem reszketett, tudtam, hogy nincs magánál, hisz este telihold...

- Zayn kérlek csak hagyj - könyörögtem fájdalmasan.

- Csak velem lehetsz ma - a szavak cirógatták a nyakamon a puha bőrt, libabőr futkosott egész testemen. A kezeit, amik eddig páncélként az oldalam mellett a falra tapadtak, átvezette az én kezeimre, amik a köztünk lévő párcenti távolságot biztosította. Megszorította csuklómat és kihúzta őket, majd az oldalamhoz szorította, ezzel megszüntette a távolságot köztünk. Arca közeledett felém. Összeszorítottam a szemem és fájdalmasan oldalra fordítottam a fejem. Majd akkor döbbentem rá mekkora hibát vétettem, amikor puha ajkait a nyakamon éreztem. Végig futott egy fagyos érzés a testemen, és tudtam, hogy mi következik.. Sikításomat, ami épp kicsúszott volna a számon, hatalmas kezeivel visszatartotta. Ahogy éreztem, hogy a nyakamban lévő hajszálerek elpattannak és ezzel véraláfutást hagynak a nyakamon, nem a kellemes érzések közé sorolható. Fogaival aprókat harapott a már így is fájdalmas helyre, végül apró csókokat nyomott a pecsétjére.

Felszisszentem mikor megérintettem a fájdalmas pontot.

- Újra és továbbra is csak az enyém vagy - lehelte a szavakat az arcomba.

A sírás kerülgetett és úgy éreztem mintha ez a pár hét meg se történt volna, mintha ugyan azok az idegenek lennénk egymás számára. Ez megrémisztett engem. Majd hirtelen egy lábcsosszanást hallottunk a folyosó végéről. Oda kaptuk mind ketten a fejünket. Egy sötét, vékony, izmos, magas alak állt az ajtóban. 

- Harry - suttogtam magam elé. Zayn rám kapta tekintetét.

- Mit műveltek? - kérdezte a hirtelen mellénk kerülő ideges alak.

Harry rám nézett én kétségbe esetten néztem rá, megszólalni nem tudtam, hisz Zayn rá nyomott a falra.

- Mit érdekel téged? - kérdezte szigorúan Zayn.

- Attól még, hogy utál engem nem nézem tétlenül, hogy bántsd! - mondta dühösen Harry.

Tágra nyíltak Zayn szemei és kétségbe esetten rám nézett. Összezavarodottan tekingettem a két ijesztő és ideges srácra. Zayn ellépett tőlem, én pedig nem szólva semmit hátra hagytam a fiúkat. Visszapillantva láttam, ahogy Harry feltolja a falon Zaynt. Megremegett a lában. Féltem. Hiába tette ezt velem, nem hagyhatom, hogy megöljék egymást. Láttam, hogy Harry arca teljesen eltorzul, majd rám kapja a tekintetét, utána vissza Zaynre. Jobbnak látta az agyam, hogy fussak, de a szívem azt diktálta maradjak. Nem tudtam mitévő legyek. Ekkor egy erős kéz megszorította a kezem és magával rántott, nem láttam ki az, hisz sötét volt az alaksori öltöző részen. Jobbnak láttam, hogy nem szólalok meg. Léptei gyorsak, erőszakosak voltak, ahogy apró lépteimmel próbáltam felvenni az ő tempóját, de nem jött össze csak rángatott maga után. A kezem teljesen elzsibbadt az erős szorítástól. Majd kiértünk a csapóajtón és megláttam ki az.

- Louis! - emeltem rá a hangom.

Rám se hederített. Most jött rám a halál félelem. Tudtam, ha Louisra rá jön aminek nem kéne, akkor komolyan annyi nekem, és most a másik két srác el van foglalva egymással.

- Ülj be! - parancsolt rám összeráncolt szemöldökkel. Ijedten bámultan az eltorzult arcát. - MOST! - kiáltott rám. Összerezzentem és tettem amit mond. Becsatoltam magam az anyós ülésen és minden mozdulatát kétségbeesett tekintettel követtem, ahogy megkerüli a sötét autót és beül mellém. Gyújtást adott majd beletaposott a gázba. Figyelmesen követtem az utat és járt az agyam, hogy mégis merre vihet?! Aztán mikor elhagytuk a nagy hidat rádöbbentem.. Fel a hegyre a házba. Még a szar is megfagyott bennem. Tudtam, hogy ott tényleg senki nem hall majd, Harryék meg eszük ágába se lesz keresni engem. Az egész életem lejátszódott előttem. Reszkettem mint egy nyárfa levél, a szívverésem az egekbe szökött, mellkasom gyorsan mozgott a félem miatti gyors levegővételnek köszönhetően, testem pedig megfagyott amikor tekintetét rám emelte.

- Megijesztelek téged még mindig - gúnyos vigyorral az arcán nézett a félénk testtartásomra. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy ez a mondat kérdés, vagy kijelentés volt..

Választ nem tudtam kicsikarni a reszkető testemből, így rájött, hogy rettegek tőle. Széles mosoly ült ki az arcára.

- Nem foglak bántani! - mondta szigorúan. Rákaptam a tekintetem. - Csak elbeszélgetünk kicsit, úgy, hogy: Senki. Nem. Fog. Minket. Zavarni. - mondta el ezt az egy mondatot, mégis minden szóból újat kreált.

Idegesen tördeltem az ujjaim és járt az agyam.. "- Még is mit akar beszélni velem? Nem lesz a közel jövőben fénygyűrű, akkor mért ilyen fura? Megértem Zayt és Harryt, hogy ilyenek, hisz este tudjuk mi lesz.. De Harry kijelentése meglepett.. Honnan vette, hogy én utálom őt? Zayn nekem azt mondta ő utál engem..! Egyre furább ez az egész.. Összezavarodtam.." - jártak sebesen a gondolatok és a kérdések a fejemben..

- Megjöttünk! - lassított le Louis a ház oldalánál. Övem kikapcsoltam és siettem volna a kiszállással, amikor szembesültem, hogy bezárt.. Elkerekedett szemmel néztem ahogy nagy nyugodtan kiszáll a kocsiból és kinyitja az ajtómat.

- Nem akarom, hogy elszökj nekem - önelégülten mosolygott. Előszedte a kulcsait majd beinvitált a már ismert házba. 

- Ülj csak le - mutatott a kanapéra. Megdöbbenve láttam, hogy a legutóbbi itt járásom óta fel van forgatva a ház.

- Harrynek düh kitörése volt - válaszolt Louis. "- Jha persze, hallja a gondolataim" - tértem észhez. "- Basszus akkor ezeket is hallja. Wen kussolj már.."

Erre kuncogott.

Kiürítettem a fejem.

- Kérsz inni - mondta nyugodtan és lerakta elém a poharat. Megdöbbentem hisz ez már megint olyan kételyes mondat volt.

- Ne aggódj nem raktam bele semmit - mondta őszintén. 

Elvettem és egy húzással le is húztam.Szomjas voltam és ideges is.

Leült közvetlen mellém. Forró teste égette a bőröm. Ijedten arrébb csúsztam.

- Csak az esti hold miatt vagyok forró ne izgulj - nyugtatott. - A srácokról akartam beszélni! - tért a lényegre. Meglepetten, de még is izgatottan figyeltem rá.

- Nos, mint gondolom már te is észre vetted, Harry nem sűrű van a közeledben, sőt egyikünk se! Azért, mert ahogy a múltkori beszélgetést Zayn elmesélte csalódtunk benned - változott komorrá a hangja.

- M- mégis mit mondott Zayn? 

- Csak azt amit te mondtál, hogy neked eleged van belőlünk nem bírod ezt tovább utálod Harryt és engem..

- TESSÉK? - álltam fel idegesen. - Zayn egy mocskos, hazug, seggfej! - dühöngtem.

- Shht! - parancsolt rám. - A barátomról beszélsz! 

- Aki fülig belém van zúgva és azt mondta, hogy Harry gyűlöl engem és azért kerül? Hmm.. Remek barát gratulálok! - tapsoltam.

- Szórakozol? - akadt ki.

- Nem! - mondtam komolyan és sírásban törtem ki.

- Elmondok valamit Wen! - fogta meg a combom. - Ha ez igaz amit mondasz, akkor Zayn fejmosást fog kapni! Azért néz ki így a ház, mert miután Zayn elmesélte miket mondtál, Harry őrjöngött és nem bírta felfogni, hogy mért utálod..

- H-Harry miattam? Miattam csinálta ezt? - ült ki egy boldog vigyor az arcomra.

- Igen, mert Zayn azt mondta, hogy lehet lesz köztetek valami, és Harry haragszik Zaynre.

- Szóval Zayn és Harry versengenek egymással? Miattam? - gyűltek boldog könnyek a szemembe.

- Valahogy így, de Harry elkerült miután állítólag azokat mondtad!

- Louis köszönöm! - öleltem meg majd húzódtam el gyorsan a forró testétől.

- Még is jó volt, hogy felhoztalak - kacsintott.

- Jó! - kacsintottam vissza. - De most keressük meg a két jómadarat mielőtt megölik egymást, Zayn kap egy fejmosást, hogy keverte a szart, és megbeszéljük a dolgokat! - álltam fel.

Louis követett beültünk a kocsiba majd hallgatott.

- Mit csinálsz? - kérdeztem.

- Shht! Keresem őket! 

- Ohh - esett le.

- A ti romotoknál vagy hol vannak! - mondta és szélsebesen elindult.

***

- Fiúk! - szólt be Louis a romok közé.

A két srác röhögve és egymást lökdösve jöttek ki, majd megláttak engem és komoly fejet vettek fel.

- Ő mit keres itt? - kérdezte bunkón Harry.

- Elrángattam a suliból fel a hegyre és beszélgettünk.. - vigyorgott Louis.

- Beszélgetettek?! Csak? - változott idegessé Harry feje.

- Igen csak! Beszélgettünk - rázta a fejét Louis.

Harry szikrázó tekintettel bombázta Lout.

- Még is mi megbeszélni valótok volt nektek? - szólt közbe Zayn és már mellettem is termett. - Hmm? Wendy baby mesélj apucinak - utasított Zayn. Kezem csattant az arcán.

- Térj észhez! - dühödött be Zayn és elkapta a derekam, majd magához szorított. Hajam kiszedte a nyakamból és két ujját rányomta a pár órával ezelőtt okozott sérülésre. Felnyögtem a csípő érzésem, mire ő önelégülten mosolygott.

- Zayn! - kiáltott rá Louis. - Állítsd már le magad!

- Ne szólj bele, ez a mi dolgunk! Igaz Wen? Mond meg a fiúknak, hogy az enyém vagy! - mondta a szavakat a nyakamba ami végig borzolta a testem. 

- Engedj! El! - löktem őt arrébb és oda futottam Harryhez. - Beszélnünk kell! - léptem elé.

- Nekünk nincs semmi közünk egymáshoz! Nem kell beszélnünk! - lépett arrébb.

- HARRY! - kiáltott rá idegesen Louis. - Zayn te hazudtál mindenkinek! - állt meg Zayn előtt Louis.

- Miről beszélsz? - esett pánikba.

- Wendynek azt mondtad, hogy Harry utálja és csak miattad jópofizott vele, de elege lett és ezért kerüli, azt mondtad nekünk, hogy elege van belőlünk és utál minket és téged szeret! De ahogy látom nem így van! - vigyorgott Lou.

- Te semmire kellő - nézett rám idegesen Zayn és elindult felém. Megremegett az egész testem. Lejátszódott előttem az egész életem.

- Ne. Merd. Bántani! - állt be elém Harry és mondatokká tagolta a szavakat. 

- Most örülsz? - nézett rám megvetve. - Örülsz, hogy elvetted a barátaim? Örülsz, hogy eldosz magadtól, pedig én szeretlek! Gratulálok! - lépkedett hátra idegesen és sorolta a dolgait.

- Ne! - fordult felém Harry. Tudta, hogy oda akarok menni Zaynhez. - Sajnálo..

- Shh! - fogtam be a száját. - Majd megbeszéljük - mosolyogtam rá biztatóan. Bólintott boldogan. - Zayn?! - léptem közelebb a térdein támaszkodó és ziháló Zaynhez. - Figyelj! Tudom, hogy ma nehéz minden, tudom, hogy nemsokára mi lesz veled, de nem tehetsz úgy mintha játék lennék! Azt mondod szeretsz? Akkor mért hazudsz nekem? 

Lassan rám emelte a tekintetét. 

- Mert tudom, hogy Harry mennyire szeret és te is őt, de én is nagyon szeretlek és nem bírom elviselni, hogy második vagyok..

- De Zayn.. miről beszélsz? Nincs semmi... Úgy csináltok mindannyian mintha ezer éve ismernénk egymást! Honnan tudod, hogy Harry az első? Ott vannak nekem a lányok meg Niallék.. Milyen első és második helyről beszélsz? 

- Wendy idővel megérted, de most az még nem jött el, hogy mindent tudj! 

- Wen gyere - lépett mellém Louis.

- Hova? 

- El innen gyorsan! - mutatott a hegyekre, hogy a nap már lement és pár pillanat múlva a hold jön, de akkor már késő lesz..

- Harry! - néztem rá, mire megveregette Zayn vállát és oda sietett hozzánk. Beültünk a kocsiba és elhajtottunk.

- Nem bírom felfogni, hogy csak úgy otthagytuk - reszkettem a bűntudattól. 

- Semmi baja, holnapra olyan lesz mint aki tök normális.. Nem fog emlékezni az elmúlt két napra - mondta Louis.

- Az remek - mondtam kicsit megnyugodva. Szeretem Zaynt és nem akarom elveszíteni, de amint telihold napja közeleg meghülyül.

- Ez is véget ér nem sokára - mondta Louis meg könnyebbülten.

- Hova megyünk most? - kérdeztem.

- Téged haza viszünk, mi meg Harryhez.

- Remek - húztam a szám.

- Baj van? - kérdezte.

- Nem - dőltem az ablaknak.

- Az a nem elég nyomós ok, hogy sóhajtva az ablaknak dőlj.

- Csak ma anyáék sokáig dolgoznak, vagyis buliznak mert ma valami éves cég fordulót ünnepelnek - forgattam a szemem.

- Akkor egyedül leszel otthon? - kérdezte mosollyal a hangjában.

- Nagyon úgy néz ki - rántottam vállat.

- Nem jössz velünk? - kérdezte Louis mire Harry oldalba vágta.

- Őő.. Azt hiszem inkább nem - hunyorogtam válaszadás közben Harry reakciója miatt.

- Csak fél - vigyorgott Louis és védekezett a következő ütés ellen. Láttam, ahogy Harry kifordul az ablakhoz és óvatosan mosolyog. Akaratlanul, de egy boldog mosoly ült az arcomra.

- Átmegyek Niallhez tegyetek ki ott - mosolyogtam.

- Rendben, de tényleg jól gondold meg! Harry ilyenkor férfiasabb mint szokott lenni! - röhögött Louis.

- Azt hiszem tényleg jobb, ha nem megyek még a végén rossz dolgok lesznek - nyíltak tágra a szemeim.

- Ez néző pont kérdése, Louisnak rossz - szólalt fel Harry a rekedtes hangján.

- Kössz.. - lökte oldalba Louis.

- Most hagyjátok abba - emeltem fel a a kezeim védekezés ként.

- Ja Louis hagyd abba Wen nem bírja az erotikával kapcsolatos témákat - láttam a visszapillantó tükörben, ahogy rá kacsint Louisra.

- Wen te szűz vagy? - kérdezte Louis.

- Jó én most kiszállok! - kaptam el dühösen a kocsi ajtót. - Louis azonnal nyisd ki! - parancsoltam rá.

- Ezek szerint igen - kuncogott. - Ne aggódj, Harry finom lesz - kacsintott rám, mire én teljesen vörös lettem.

- Jó haver most már tényleg dugulj el - kelt a védelmemre az eddig jól szórakozó Harry.

***

- Itt vagyunk! - szólalt meg Louis.

- Köszi a fuvart - szálltam volna ki, de Harry már nyitotta is az ajtót, nyújtotta a kezét segítségként. Elpirultam és óvatosan kiszálltam. - Köszönöm - mosolyogtam a zöld szemeibe.

- Ha majd nem lesz senki aki elpoénkodja, és én se leszek ilyen állapotban, beszélnünk kell!  Sajnálom ahogy viselkedtem, téged is meg kellett volna hallgatnom! - mondta őszinte megbánással, azzal az ellenállhatatlan, csábító, mély és rekedtes hangján. 

- Egyet értek - bólintottam. Nyomott egy vad puszit a nyakamra és beszállt, majd elhajtottak. Szerencsémre nem a fájós felemre adta ezt az édes puszit.

Oda ugrándoztam Niallék ajtójához és csengettem.

- Jó estét megismersz még? - nevettem az előttem álló megdöbbent arcú Niallön.

- Hát te? - lepődött meg. - Amúgy szia.

- Behívsz? - röhögtem.

- Ja persze gyere - tárta ki az ajtót.

Ledobtam a cuccaim majd beültünk a kanapéra.

- Szüleid? - kérdeztem.

- Anyukádék céges buliján.

- Ja persze - bólintottam. 

- Hogy-hogy eszedbe jutottam? 

- Baj? El is mehetek.. 

- Hülye dehogy már hiányoztál - ült közelebb.

- Te is - öleltem meg.

- Te mi van a nyakadon? - túrta ki a hajam.

- Semmi - kapkodtam a hajam után.

- Hohhó! Ki pecsételt meg? - kuncogott.

- Senki! - löktem arrébb.

- Látom - kacsintott. - Kivel feküdtél le? - húzogatta a szemöldökét.

- Niall! - fordultam el sértődötten. - Senki, csak Zayn letámadott..és kiszívta a nyakam.

- Remek! - horkant fel. - Más nem volt? 

- Nem - ráztam a fejem.

- Egy kis tipi-tapi, ujjvándorlás - sorolta a lehetőségeket közben kezével kúszott a combomra, onnan a belső feléhez és egyre feljebb.

- Befejezted? - kérdeztem és letoltam a kezét.

- Wen mért jó neked majdnem 18 évesen szűznek lenni? 

- Hagyjál már te is.

- Mi az, hogy én is?

- Ezzel baszogatnak a szüleim meg mindenki..

- Hogy érintetlen vagy?  - lepődött meg.

- Nem! Hanem, hogy még barátom se volt.

- Ja! Szóval, hogy érintetlen vagy - röhögött.

- Chh.. - ráztam meg a fejem.

- Én szívesen segítek a problémádon - kacsintott rám.

- Neem! Ilyet nem játszunk! - tiltakoztam.

- Naa.. Egy kis barátság extrákkal? - kacsintott rám.

- Hagyjál! - álltam fel és a konyhába tipegtem.

Ugrottam egyet mikor Niall puha kezeit a nyakamon éreztem.

- Megtanítalak, hogy ha oda jutsz hogyan viselkedj, engem már régóta ismersz, nem okoznék fájdalmat és csalódást - suttogta a fülembe.

- Niall kérlek hagyj - löktem el. A testem már bizsergett Niall szavaitól, de az eszem nem engedte. A büszkeségem mindig erősebb, mint a testi vágyam.

- Érzem, hogy akarod - tolta fenekemhez a csípőjét közben kezei a derekamon pihentek.

Felé fordultam és a szemébe néztem. Szeme tele volt vággyal, hasonlított Zayn nézéséhez.

- Jézusom Niall, látom a szemedben a gondolataid, hagyj! - léptem el tőle.

- Aaaaaaaaa... - dühöngött az ellenállásomon. - Imádlak Wen, de azt gyűlölöm, hogy ennyire asexuális vagy! -  fonta össze karjait mellkasa előtt.

- Remek.. Az mit jelent? 

- Jesszus - döbbent le. - Most komolyan, te mit tudsz ami a sexel kapcsolatos?! - nyíltak tágra a szemei.

Megrántottam a vállam.

- Úristen, tudod egyáltalán mit jelent az a szó, hogy sex? 

- Niall, persze, hogy tudom - keltem a magam védelmére. - Csak nem szeretnék erről hallani és beszélni. 

- Wendy..azt akarod mondani, hogy te..te még soha nem kényeztetted magad? - döbbent le Niall. Én telibe köptem a mosogatót a teával. - Ezek szerint nem - vakarta a tarkóját.

- Nem fejeznéd be ezt a témát? - akadtam ki.

- De - emelte fel védekezés ként a kezeit majd kisétált a konyhából.

- Köszönöm - csóváltam a fejem, majd megittam a teámat amit újra kellett öntenem, ettem két szendvicset majd kimentem Niall után.

- Niall?! - néztem körbe az üres nappaliba. - NIALL?!! - kiáltottam el magam.

- A szobámba vagyok - jelentette ki lazán.

Sóhajtottam egyet majd felcammogtam a lépcsőn.

- Hallod!? Fel kéne hívnom anyuékat, mert már semmi kedvem haza menni, így itt alszok ha nem gon.. ÚRISTEN TE MIT CSINÁLSZ? - kezdtem a mondatom nyugodtam miközben háttal álltam Niallnek és csuktam be az  ajtót, majd ránéztem és elkerekedett szemekkel folytattam majd gyorsan eltakartam a szemem és hátat fordítottam.

- Tudod ez az önkielégítés! - kuncogott önelégülten.

- Azonnal öltözz fel, vagy haza megyek! - toporzékoltam.

- Wen nyugodj már le - hallottam, hogy fel állt.

- Ide ne gyere - összeborzongtam. Meleg kezét a vállamon éreztem. - NE! NIALL! FÚJJ! Fújj-fújj-fújj - szaladtam a mosdóba és azonnal mostam a vállamat. - Én. Most! Haza megyek! - jelentettem ki az elhatározásomat.

- Ne csináld már.. - jött oda már alsóban.

- De igen! Nem gondolod, hogy ezek után veled alszok egy ágyban.. Uram, Atyám.. Most esik le.. Fújj - szörnyedtem el.

- Mi bajod már megint? - dőlt az ajtó félfának unottan.

- Hogy te, azt! Ott! Hányszor csináltad? 

- Sokszor - vont vállat.

- És én már aludtam ott - kerekedtek el a szemeim. - Blee.. - ráztam meg a fejem. - Szia Niall majd találkozunk. - tértem ki az útjából és leszaladtam a lépcsőn, felvettem a cuccaim majd kinyitottam az ajtót és megdöbbentem álltam a nem várt vendég előtt..