Huszonegyedik fejezet...*

Szép Napot! :) Köszönöm az 5 megjegyzést 8700+ oldalmegjelenítést és a 38 rendszeres olvasót :') ♥ Itt is a következő, Jó Olvasást! Puszi Medy xx

- Wendy - amikor hallottam, hogy kopognak. Gyorsan arrább léptünk és kinyitottam az ajtót.. 

- Mit akarsz Bo? - kérdeztem idegesen. Hátra néztem és láttam, Harryn, hogy ideges. És kiparodizálja miközben Bo beszél. Vicces volt.

- Ja csak, hogy jöttök-e kajálni? - mondta, de közben nézelődött be a szobámba.

- Majd megyünk, ha éhesek vagyunk - húztam beljebb az ajtót. - Mit leskelődsz? 

- Harry hol van? 

- Mért érdekel? - húztam fel a szemöldököm.

- Jól van már ne egyél meg - forgatta a szemeit. - Amúgy tudnál adni egy jó felsőt?

- Minek? Nem hoztál magaddal? 

- Este buliba megyek!

- Nem adok!

- Ms.Gras Wen nem ad - kezdett el sipákolni.

- Jó gyere - nyitottam ki idegesen az ajtót - Harry gyorsan leült az ágyamra és egy könyvet fogott meg.

- Szia - köszönt csábítóan Bo neki.

- Helo - legyintett Harry.

Oda ment a szekrényemhez és elkezdett édesen Harryre mosolyogni.

- Tessék vigyed és többet ne zaklass - léptem be elé és a kezébe nyomtam az egyik ruha kombinációm.

- Remélem megfelel - vigyorogtam gúnyosan.
- Hát mit is vártam - kuncogott.
- Mi a baj ezzel?
- Te komolyan ilyenekbe jársz bulizni? - nézett lenézően.
- Igen mert?
- Ez aztán sexys - vihogott.
- Most azért mert nem pakolom ki mindenem igenis az.
- Mert egy 15 éves kislánynak sok mindene van amit ki tud rakni - szólt közbe Harry.
- Nem ilyenekbe szoktam járni - emelte fel a fejét.
- Egészségedre - nevettünk mindketten.
- Jó a felső nem kell csak a többi - dobta le az említett ruha darabot az ágyamra majd elment.
- Azt hittem már soha nem megy el - feküdtem le és nagyot sóhajtottam.
- Ő is a legjobbkor tud időzíteni - morgott Harry.
Felültem és ránéztem.
- Tudod Wen - kezdett el halkan beszélni és közben a földet bámulta.Majd rám mosolygott.

- Mi az? - mosolyogtam rá.
- Az unoka húgod tényleg kicsit érettebb a koránál.
- Tudom, de most ezt honnan tudtad meg ilyen gyorsan? 
- Elég érdekes gondolatai voltak -  vigyorgott.
- Még pedig? - vágtam komoly fejet.
- Áhh..Nem hiszem el, hogy rokonok vagytok - tette a tenyerébe a kezét és vissza fojtotta a röhögését.
- Harry - álltam fel és össze kulcsoltam a karjaim a mellkasom előtt.
Fel állt rám nézett, közelebb lépett, a derekamra rakta a kezét és a fülembe suttogta.
- Egy egész pornó filmet leforgatott velem, ebben a pár percben.

- Úristen - akadtam ki és zavarba is jöttem..
- Nyugi gondolni szabad.
- De Harry ő nagyon szép...
- Az egy dolog, de kislány. Mellesleg az én szívem másért dobog. Vagyis.. Dobogna.
- Akkor mért nem mondod el neki?
- Már nem egyszer próbáltam, de mindig közbe jött valami.
- Hát akkor most itt az alkalom menj oda hozzá és tedd meg! - mondtam neki, majd fel álltam és leakartam menni a nappaliba. Fájt ezeket mondani.Már épp megfogtam az ajtókilincsét amikor Harry elkapta a csuklóm és vissza húzott. Kérdőn néztem rá.
- Te butus, vak, csökönyös, makacs lány - simogatta a kezem.
- Kössz..ez nagyon jól esett - fordultam el sértődötten.
- Wendy nem hiszem el, hogy nem érted - fordított maga felé.
- Mit kéne? 
- Ezt - mondta, majd száját enyémre tapasztotta. 

Gyors volt, magabiztos és még is gyengéd. Lágy csókot adott, ezzel megpecsételte azt amit sejtettem és reméltem. Szeret. Égett a szám, ahogy az ő puha, telt ajkai az enyémet cirógatták. A mennyekben éreztem magam. Csodálatos volt. Igen. Szeretem! 
- Remélem érted - húzódott el és mosolygott.
Nem mondtam semmit, csak mosolyogtam, felbátorodtam és most én csókoltam meg. 

Ez még varázslatosabb volt. Soha nem akartam, hogy véget érjen. Bizsergett minden porcikám. Tudtam, hogy én csak őt szeretem. A gyomromban forróság volt. Minden négyzetmilliméteren remegtem. Erre vágytam már amióta megismertem. Ha nem vagyok ilyen félős akkor már előbb megtörténik. De érdemes volt várni. Csak a csókra koncentráltam. A telt ajkaira amik tökéletesen passzoltak az enyémhez. Leírhatatlan érzés. Már fájt annyira kívántam. Soha nem szerettem még embert így. Nem is érdekel, ha ő nem ember, de az enyém és ez elég nekem! 
Pár perc múlva éreztem, hogy Harry izmai megfeszülnek felkapott az ölébe. Az ágyamra dobott, a pólóját lerántotta majd felém kerekedett.

- Ha-H-Harry - nagy nehezen kinyögtem a nevét. - Kérlek ne - toltam el magamtól. Rám nézett és a feje el volt torzulva. Szemei besötétültek. Mereven ült velem szembe. A nyakán az erek látszódtak. Félelmetes volt. Nagyot nyeltem és megsimogattam az arcát.
- Mindent a maga idejében - suttogtam.
Szemei lassan vissza nyerték eredeti színét. Teste már nem volt olyan merev. Arcáról is eltűntek az ideges és félelmetes vonások.
- Sajnálom - rázta meg a fejét. Fel állt és vissza vette a pólóját.
- Ne sajnáld - ültem török ülésbe. 
- Nem akartam olyat ami neked nem esek jól. Főleg nem szeretnék fájdalmat okozni. Jobb lesz, ha most elmegyek!
- Kérlek! Ne menj! - fogtam meg a csuklóját és kérlelően pillogtam rá.
- Ne aggódj, holnap beszélünk, de most jobb lesz mindenkinek, ha megyek! - nyomott egy csókot a homlokomra. 
- Jó kikísérlek! 
Megfogta a kezem, felhúzott az ágyról, majd összekulcsolta a kezünket. Lassan lesétáltunk a lépcsőn. Ott ült mindenki a nappaliba. Gyorsan elengedte a kezem. Erre a reakcióra összezavarodtam. Oda lépett mindenkihez és illedelmesen elköszönt. Tartotta magát abban a szerepben amit megismertem. Rideg volt, ijesztő és ideges. 
- Mikor jössz újra? - kérdezte anya.
- Amint minden rendben lesz.
- Mért mi nincs rendben? - kérdezte apa.
- Én! - válaszolta komoran.
- Akkor jó éjt viszontlátásra - bólintott és elindult a kijárat felé. Utána siettem. Az ajtón kilépett én utána, becsuktam magam mögött.
- Mi volt ez?
- Mindent elmagyarázok! 
- Mikor?
- Kérlek - nézett rám komolyan. Oda lépett és egy érzéki csókot adott, majd mintha ott se lett volna, beült a kocsijába és elhajtott.
Fájdalmasan, összezavarodottan, de mégis boldogan néztem utána. 
Vissza léptem a házba. Bezártam az ajtót, majd neki dőltem. Szemeim az ég felé emeltem, beleharaptam az alsó ajkamba és egy hatalmas, levarhatatlan mosoly terült szét az arcomon.
- Minek örülsz ennyire? - kérdezte Dew.
- Sírjak? - kérdeztem vissza, majd kisétáltam a konyhába. 
Párperce már ott motoszkáltam valami ehetőt keresve, amikor egy kezet éreztem a fenekemen. Hirtelen hátat fordítottam és az a mocskos ember állt mögöttem.
- Na mi van a srác elkapott egy körre anyuci? - suttogta nekem kéj hangon.
- Dew! Hagyjál békén! Ne érj többet hozzám! Undorodom tőled és te is undorító vagy! - löktem el.
- Mi lenne, ha én is játszadoznék veled? - simogatta meg az arcom. Féltem. Tudtam, hogy nem mondhatom el senkinek, hisz akkor tönkre menne a család, ami nekem szent. Chels néni nagyon szereti. Miután Broke bácsi elment Dew töltötte be az űrt. És ha ez kiderülne félek összetörne. Valahogy megoldom.. Hatalmas, izmos, teste félem tornyosult. Megfélemlítő, de egyben arra készteti az embert, hogy engedelmeskedjen neki. Nehéz vele szembe szállni, de muszáj..  
- Húzzál innen vagy sikítok! - fenyegettem remegő hangon. 
- Be fogjam a szád cica? - simította meg a csípőm.
- Befogom mindjárt én a tiéd - mondtam idegesen, majd felhúztam a térdem ami a gyenge pontját érintette. Térdre esett én pedig felkapva a kajámat kirohantam. 
- Mi ilyen sietős? - kérdezte Bo.
Nem válaszoltam, csak gyorsan bezárkóztam. Nagyot sóhajtottam amikor biztonságban voltam. Leültem az ágyamra majd végre megehettem a zsákmányolt ennivalóm. Nagyban falatozok amikor kopognak.
- Ki az és mit akar már megint? - kiabáltam ki dühösen. Nem kaptam választ, csak megint kopogtak. Ha nem szólsz, akkor nem nyitom ki. Erre megint csak kopogtak.
- Bo ne szórakozz már - kiabáltam.
- Nem én vagyok - hallottam lentről a hangját.
Fel álltam és óvatosan kinyitottam az ajtót. Meglepődtem amikor megláttam ki áll ott. Azonnal a nyakába ugrottam és öleltem.
- Gyere be - húztam be majd bezártam.
- Mért zárod be?
- Mert nem akarom, hogy bárki bejöjjön - mondtam közömbösen.
- Értem.. Mi van veled? Rég beszéltünk!
- Hát aki el megy egy szó nélkül - játszottam a sértődöttet.
- Jól van na. Hirtelen szóltak és nem hagyhattam ki. Eddig meg csak edzésekkel telt az idő.
- Már látom a jövőt : Liam Payne az ország legnagyobb boxolója - mutattam a plafonra, mintha filmet néznénk.
- Haha, de ne gúnyolódj még lehet így lesz - kacsintott.
- Nem is állítom, hogy nem - mosolyogtam.
- Mi van veled mesélj! Mi van a három jó madárral?
- Harryre, Zaynre és Louisra gondolsz? - kérdeztem.
- Ki másra?!
- Háát.. - húztam a szám.
- Minden oké? - emelte fel a szemöldökét.
- Zayn most nem beszél velem, mert össze törtem lelkileg, Louis ő vele vigyázni kell, de nagyon szeretem, csak néha olyan furán viselkedik, Harry meg.. - és itt elpirultam.
- Hujujj igen? 
- Nos Harry..Tudod, ő már régóta tettszett nekem, csak ez az ijesztő és rossz magatartás vissza taszító volt, de miután megismertem beleszerettem..
- Na ne már - forgatta a szemeit. 
- Liam nem is ismered! Nem rég ment el és..
- És? - nézett rám komolyan.
- Megcsókolt. Utána én is majd kicsit durvább lett.
- Ugye nem bántott mert megölöm!
- Hűtsd le magad nagy fiú! Soha nem bántana engem! Mindentől még a legkisebb szellőtől is megakar védeni. Néha már megfulladok tőle és a védelmezésétől, de belőle soha nem elég.
- Félek Wen össze fogsz omlani...Nagyon bele zúgtál.
- De ő szeret engem úgy ahogy senki! 
- Na és mondta, hogy leszel-e a barátnője, vagy csak egyből letámadott? És mit csinált?
- Hát nem - hajtottam le a fejem. - Megcsókolt, majd mondta, hogy reméli értek most már mindent, utána én csókoltam, aztán kicsit durvábban csókolóztunk, majd ledöntött az ágyra lekapta a pólóját fölém mászott és úgy csókolóztunk, de leállítottam..
- Na látod csak azt akarja - mérgesedett be.
- Megvárnád míg befejezem? Szóval..miután leállítottam, bocsánatot kért vissza vette a pólóját és mondta, hogy soha nem akarna olyat tenni ami nekem rossz, fáj vagy én nem akarom utána elment.
Nem mondott erre semmit.
- Persze erre kussolsz.
- Ez azért elgondolkoztató.. - vakarta az állát. - Vagy tényleg ennyire szeret, vagy csak beakarja magát nyalni, hogy..
- Ne folytasd a hülyeséged! Szeret! 
- Honnan tudod?
- Érzem - mosolyogtam rá.
- Legyen így - ölelt magához.

Beszélgettünk még pár órát, nem is érdekelte, hogy Bella össze jött Dennyvel azt mondta mindenkinek jobb így. Amikor befejeztük a nagy traccs partyt fél 11 volt. Megegyeztem anyuékkal, hogy nálunk alhat. Bo csak röhögött, Dew meg megint utalgatott, hogy húha még egy srác...Elegem van. Gyorsan elaludtunk Liammal. Olyan jó ő soha nem akarna tőlem semmit és én se tőlem mi aztán tényleg azt csinálhatunk amit akarunk és nem lesz félre értés mint Niallel..

*Másnap*

*Brrr.Brr*

- Ááááhh - ásított egy hatalmasat Liam. Felült majd engem is ébresztgetett. 
- Fent vagyok - nyögtem álmosan. 
- A te telefonod rezgett.
- Komolyan? - ültem fel hirtelen. Megkerestem és néztem mitől rezgett. Egy üzenetet kaptam Louistól.

"Szia Wen! Nem tudom mit csináltál Harryvel, de teljesen kifordult önmagából! Nem örülök neki, hogy ilyen ellenséges! Nem leszünk így jóban! 

Louis.x" 

Megdöbbentem az üzeneten. Mi az, hogy Harry ellenséges? Mi az, hogy nem leszünk jóba? Mi az, hogy kifordult önmagából? Mi az, hogy én tettem ezt vele? 

- Baj van? - nézett rám aggódva Liam.

- Nincs - erőltettem egy ál mosolyt.

- Hát jó - rántott vállat, majd elment lezuhanyozni.

- Nem baj, ha én is bemegyek?! 

- Velem zuhanyozni? - lepődött meg.

- Nem, csak amíg te fürdesz én megmosakszom, fogat mosok stb..

- Hát ha nem zavar, hogyha olyat látsz amit eddig nem - röhögött.

- Vicces vagy - gúnyolódtam vele.

Bementünk mind ketten és amint ő végzett a tusolással én is mentem. Hajat is mostam, majd amíg én megszárítottam ő felöltözött, utána én is.

- Na én kész vagyok mehetünk - mondtam.

- Én is.

Lesétáltunk a konyhába Dew és Bo épp reggeliztek.

- Reggelt -köszöntünk.

- Nektek is - vigyorgott Bo.

- Jól telt az este? - kérdezte Dew.

- Ja jól aludtunk - mondta Liam.

- Aha aludtatok - kacsintott rám. Össze törtem egy poharat a kezembe, olyan ideges lettem erre a kijelentésre, hogy össze roppantottam a kezeim közt. 

- Úristen jól vagy? - lépett oda Liam.

- JÓL! - üvöltöttem egy nagyot.

- Rendben - kerekedtek el a szemei. - Feltakarítom! - ment ki a takarító eszközökért.

- Segítek neki - szaladt utána Bo.

- Ha nem fejezed be ezeket a beszólogatásokat esküszöm olyat teszek amit megbánok! - léptem oda hozzá és halál komolyan megfenyegettem.

- Sokat tudsz te tenni - röhögött, majd fel állt és a konyha pulthoz szorított. Lehet előbb át kellett volna gondolnom mit mondok..

- Te engem ne fenyegess cica, mert neked lesz rosszabb - belemarkolt a fenekembe erre én pofán vágtam. Pont beléptek Liamék, ő gyorsan vissza ült a helyére. Furcsállóan nézett rám, láttam, hogy megvagyok rémülve. Gyorsan úgy csináltam mint aki kezet mos. Miután összetakarítottak, kimentünk a nappaliba, felöltöztünk és indultunk a suliba, Boval egyetembe...

- Menjél csak Bo mi még elmegyünk a kávézóba nincs első ránk! - mondta neki Liam.

- Hát jó - rántott vállat és elment.

- De van első óránk! - lepődtem meg.

- Tudom, de beszélnünk kell!

- Miről?

- Ami a konyhában történt!

- Nem volt ott semmi - kaptam el a tekintetem.

- Wendy láttam, hogy Dew a konyha pultra szorított és akkor ment el amikor beléptünk! Molesztál téged? Láttam, hogy az arcod el volt torzulva!

- Liam te képzelődsz - indultam el.

- Megígéred, ha lesz valami elmondod?

- Igen! - öleltem meg.

Megint hazudtam..nem hiszem el.. Utálom ezt.. De nem tehetem.. Nem mondhatom el.. Igazából ami jobban aggaszt, hogy Harry milyen lesz ma.

***

- Sziasztok - lépett oda hozzánk Niall.

- Szia - öleltem meg.

- Szia haver - fogtak kezet Liammal.

- Majd találkozunk - köszöntem el.

Elindultam a termem felé. Elmerültem a gondolataimba. Majd egy kéz oda rántott magához. 

- Jajj.. Szia - lepődtem meg.

- Szia - nézett rám gyilkos tekintettel.

- Mi bajod van Louis? - ijedtem meg.

- Az, hogy Harry eltűnt!