Tizennyolcadik fejezet...*

Sziasztok husik ^^ Úristen annyi visszajelzést kaptam itt is, facen is, twitteren is!! Annyira köszönöm^^ Nagyon örülök OMG :DD 8 megjegyzés is jött aahhw *-*  Itt is a következő jó olvasást ^^ Puszi Medy xx ♥ 

- Wendy én nem vagyok ember!

Na itt padlót fogtam és összeestem..

- Ne szórakozz velem - teljesen lefehéredtem. - M-mé-mégis mi vagy? 

- Varázsló - tátogta.

- Neeem az nem lehet - kezdtem el kínomba kacagni.

- Ilyennel soha nem viccelnék - hajtotta le a fejét.

- De ezt hon.. mi.. vagy nem értem.

- Emlékszel amikor Nagyi meghalt?

Bólogattam.

- Nos ő boszorkány volt és elmesélt mindent! Mondta, hogy minden meg fog változni és vigyázzak rád.

- Állj! - hadonásztam a kezeimmel. - Bizonyítsd! - néztem rá komolyan.

- Hhhh - fújt ki egy nagy levegőt. Egyszer csak éreztem, hogy a lábam nincs a földön. Emelkedtem felfele. Az adrenalin a testembe már égetett.

- Úristen tegyél le - tartottam vissza magam a plafontól.

Óvatosan leengedett.

- Most már hiszel nekem - nézett rám könyörgő tekintettel.

- Nem tudok.. De láttam... Idő kell.. Ez..Úristen - hajtottam le a fejem a konyha pultra.

Hallottam, hogy feláll és mögém sétál.

- Remélem belátod, hogy minden bizonnyal az én dolgom ütősebb mint a tiéd. Ugye most már nem fogsz velük lenni? - suttogott a nyakamba.

- Menjünk fel a szobámba most! - fogtam meg a csuklóját és rohantunk fel a szobámba.

- Mi ennyire sietős? - szólalt fel apa.

- Bizalmas - kiabáltam neki a lépcsőről.

- Szépen ám - kiáltott vissza.

Megforgattam a szemem.

Becsuktam az ajtót és mélyeket kezdtem lélegezni.

- Wen mi van? Miért rohantunk fel? - tette a kezét a vállamra. - Jól vagy.

- Niall.. Tudom, hogy megbízhatok benned, mivel te is elmondtad a te titkodat én is elmondom az enyémet! - fordultam vele szembe.

- Üljünk le - lépett az ágyamhoz. - Na! Mondjad már - sürgetett idegesen.

- Niall amiket elmondtál..

- Mi van vele?

- Ne szólj közbe most én beszélek! 

Felemelte a kezét, elnézés kérés képpen.

- Nos.. Én mindent tudtam - hajtottam le a fejem. - Tudtam, hogy Harry, Zayn, Louis mik.. Mindent tudtam.. Csak azt nem, hogy te mi vagy.. Olyanokat látta, tapasztaltam, hallottam tőlük amik időbe teltek, hogy megemésszem.

- Wendy ezt nem mondod komolyan? - állt fel sokkolódva.

- Sajnos de - bólogattam. - Ha kiderül, hogy elmondtam.. Nem is tudom mi lenne - ráztam a fejem kétségbe esve. - De muszáj volt, már felemésztett.

Oda lépett és felhúzott magához és csak ölelt nem szólt semmit csak ölelt.

- Mindig itt voltam,leszek, és vagyok neked! - suttogta a nyakamba. - Csupán azért csináltam azokat a dolgokat, hogy felkészítselek ha ők akarnának bármit.. 

- Ez így elég nagy baromság - kezdtem el nevetni és elengedtem.

- Tudom.. Utólag rájöttem - vakarta a tarkóját.

- Nos akkor elmondom, hogy mért kellett akkor Harryvel mennem. Tudod ő olvas mindenki gondolatába és látta mit akarnál velem tenni, ha nem mentem volna megölt volna - szorítottam ökölbe a kezem.

- Az a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ő engem nem tud manipulálni, és csak az emberi gondolataim olvassa.

- Niall?! Ez így még rosszabb.

- Igen Wen.. Tudom. De nem ítélhetsz el azért mert a testem kívánja a tiéd.

- Jajj hagyjuk - ráztam meg a fejem. Szóval az egész ott kezdődőtt, hogy ...

***

- És most itt tartunk - fejeztem be a regényem. 

- Ez.. erre nem tudok mit mondani - dörzsölte össze a tenyerét.

Ugyanis az elmúlt négy órában minden apró kis dolgot elmeséltem az elmúlt hetekről. Utána ő is nekem, hogy mi van vele. Végre úgy éreztem, hogy egy hatalmas lánc hullott le a lelkemről. Megértett és segíteni fog. Így már én is nyugodtabb vagyok, de most már Harry a probléma, hol lehet? Louis mért nézett ki úgy?

- Úristen fél tizenkettő? - nézett az órára.

- Aludjunk! Holnap suli - szörnyedtem el. - Nem is tanultam - csaptam a homlokomra. - Nem érdekel - rántottam vállat.

- Ki vagy te és mit tettél Wendyvel? - nézett rám mint aki szellemet látott.

- Hagyj - löktem meg. - Át veszem a pizsim - mondtam. - Tessék itt van neked is egy póló meg alsó - dobtam oda neki.

Be mentem a fürdőbe, felvettem a fekete toppomat és fekete fehér pöttyös mini nacim. Megmosakodtam, fogat mostam, megfésülködtem és kimentem. Niall már be volt takarózva. Be másztam mellé és én is betakaróztam.

- Imádom amikor ilyen cuccban vagy - suttogta a fülembe. 

- Bolond vagy - ráztam meg a fejem.

Eltelt pár perc majd megszólaltam.

- Niall?! Alszol?

- Ü-ü - morgott.

- Szerinted én szép vagyok? - kérdeztem tőle.

- Ez beugratós kérdés? - ült fel.

- Nem! Komolyan kérdeztem - ültem fel én is és néztem őt.

Vett egy nagy levegőt majd megvakarta a tarkóját.

- Tudod Wen te mindig is tettszettél nekem, egészen tizenkét éves korunkig teljesen beléd szerettem. De neked mindig Denny tettszett. Így örültem, hogy barátok vagyunk. Majd szépen lassan lemondtam rólad, mert láttam, hogy megközelíthetetlen vagy és nekem főleg nincs esélyem hisz barátság az barátság. Csak azt nem értem, hogy mért lettél ennyire prűd. 

- Ez még mindig nem az amit én kérdeztem.

- Wendy te gyönyörű vagy - fogta meg a kezem és megpuszilta.

- Niall sajnálom.

- Még is mit?

- Hogy belém szerettél és én nem láttam, mindig is olyan voltam, hogy nem akartam elkötelezni magam. Nem akartam egy fiúba se beleszeretni. De Denny mindig olyan más volt.. Annyira lefoglalt már pici korom óta, hogy mi leszek, ha nagy leszek dolog, hogy a tanulás lett minden. Ezért vagyok ennyire elutasító, ha felmerül a szerelem és a közösülés téma. Itthon mindig azt mondták anyuék, "- A tanulással leszel valaki!" "- Csak a jövődre figyelj!" "- A fiúk csak azt akarják." - sorolta nekem mindig apu, és amikor rákérdeztem elmesélte. Undorítónak találtam, hogy két ember testnedvet cserél és inkább bele se gondolok. De van valaki, aki miatt a testem furcsán viselkedik. És nem tudom mit is kéne csinálnom.

- Azta - horkant fel.- Ne kérj bocsánatot. Most már mindent értek. Konkrétan a szüleid asexuálissá és prűddé tettek..

- Valahogy úgy - húztam a szám.

- De vissza térve.. Ki vált ki és mit belőled?

Éreztem, hogy akaratlanul is könny szökik a szemembe, a szívem rohamosan kezd dobogni, a gyomromban azt a fura forró érzést éreztem, és az arcom kipirosodik.

- Wendy?! - kapcsolta fel a kislámpát Niall. - Hú. Olyan vagy mint egy paradicsom - kuncogott.

- Na - löktem vállon.

- Jó akkor ne mond el, de mit érzel?

- Hát, ha meglátom boldog vagyok. Ha beszél hozzám a szívem majd kiesik a helyéről és a gyomromban furcsa meleg érzés ami forró lesz, ha hozzám ér. Ha megölel akkor a lábaim remegnek. Ha mérges vagyok elég, ha megsimogat és fellágyulok. Ha a szemeimbe néz mélyen az övével akkor érzem, hogy az ájulás kerülget, Ha..

- Jó elég - állított le a mondani valóm közepén. - Te aztán rendesen, mélyen és teljes szíveddel, lelkeddel, tetőtől-talpig szerelmes lettél valakibe.

- Hhh - fújtam ki egy mély boldog levegőt és bólogattam.

- Tippelhetek? - nevetett.

- Felőlem, úgy se tudod.

- Csak nem Harry?! 

- Honnan tudtad? - akadtam ki.

- Amikor mesélted az egész storyt róluk úgy adtad elő mintha ő egy fél Isten lenne, vagy angyal vagy maga a megtestesült gyönyör.

- Úristen - kaptam a számhoz, de közben nevettem. - Remélem ő ezt nem tudja.

- Biztos vagyok benne, hogy sejti.

- Ajjj - dőltem be az ágyba.

- Amúgy - oltotta le a villanyt és befeküdt mellém. - Tisztelem a srácot. 

- Mért?

- Mert soha nem csinált olyat amit te nem akartál. Amikor ketten voltatok, se csinált semmit. Hihetetlen. Én nem tudnám ezt így..

- Hát arra rájöttem - nevettem. - Niall, ha ő azt csinálta volna velem amit te egy párszor, akkor én már nem lennék.. őőhm.. hogy is mondjam.

- Ilyen kis szűzies?

- Ajj.. De igen.. - nevettem keservesen.

- Nos, ezt valószínűleg ő is tudja, de majd minden kiderül idővel, de aludjunk! 

- Oksa - fordultam el, magamra húztam a takarót és szinte el is aludtam.

***

*Trr..trr..trr*

- Aa - nyögött Niall.

- Áhhh Jó Reggelt - ültem fel kómásan. 

- Nem jó ébresztőre kelni - vakarta a hasát.

- Mikor vetted le a pólód?

- Nem tudom, valamikor hajnalba. Bőven elég az alsó.

- Hmm. Te gyúrtál? - néztem a kockáit.

- Na mi van? Hogy hogy nem nyafogsz, hogy öltözzek fel? Sőőt tovább megyek csodálod a testem - röhögött.

- Haha.. Mondtam, hogy próbálok kicsit "átlagos" tízen éves lenni.

- Nos, igen tetszik? - kuncogott.

- Igen Horan csak így tovább - kacsintottam rá.

- Wooow - úgy csinált mint aki valamilyen csodát lát vagy hall. Vicces volt.

- Nos öltözzünk és siessünk! - parancsoltam rá. 

Gyorsan felöltöztünk és indultunk is a suliba.

- Majd találkozunk - köszönt el majd ment az osztályába. Én is mentem az enyémbe.

***

- Hello - tette valaki a kezét a vállamra. Lassan megfordultam és Louis volt az.

- Sz-szi-szia - nyögtem ki.

- Hogy vagy?

- Én jól! De Louis - húztam a folyosó széléhez.

- Mond.

- Mi volt az tegnap?! Hogy néztél ki.. Teljesen megrémisztettél..

- Miről beszélsz?

- Sziasztok - lépett oda Zayn. - Wendy?

- Tessék?

- Hogy van a kezed?

- Jól! - mutattam a bekötözött kezem.

- Mi történt vele? - kérdezte Louis.

- Hajj.. Majd elmesélem - rázta a fejét Zayn.

- Már megint nem emlékszik semmire? - néztem furán Zaynre.

- Nem - húzta a száját.

- Avassatok már be - nyafogott.

- Az, hogy elmentél a tieid közé, majd valahogy a hegyen futó Went felvetted, de az átlag külsőd helyett, azt a ti fajtátok szerint normális kinézeted volt..

- Csessze meg. Ugye nem én bántottalak?

- Nem..Nem te.

- Skrithiáék voltak - mondta Zayn.

- Itt vannak? - akadt ki Louis.

- Csak kettővel találkoztunk, de végeztünk velük.

- Kik? Harry és te?

- Nem.. Chris és én! 

- Itt van Chris? - kerekedtek el Louis szemei.

Zayn bólogatott.

- Ez komolyabb mint amilyennek először hittem - vakarta az állát.

Én értetlenül figyeltem a beszélgetésüket.

- Haz hol van? - kérdezte Lou.

- Passz - rántott vállat Zayn.

- Ugye nem? - láttam, ahogy Louis elfehéredik.

- Remélem nem.. - ráncolta a homlokát pánikban Zayn.

- Megölöm mindet, ha igen - szorította ökölbe Lou a kezeit.

- Mi van? Utálom amikor nyakig benne vagyok, de nem mondotok el egy csomó dolgot és csak tőmondatokban beszéltek. Rohadt egy frusztráló dolog - mérgelődtem.

- Oszoljatok! Nem hallottátok a csengőt? - jött dühösen Mr. Wígh és elküldött órára mindenkit.

- Majd beszélünk - intettek.

- Ms. Gras nagyon kinyílt a csipája nem gondolja?! - lépett elém a tanár úr.

- Öhm. Önnek is Jó Reggelt. De mért is? - kulcsoltam a kezem a mellkasom előtt.

- Nem kéne az egész suli fiú társaságával ilyen látványosan jóba lenni. Még a végén elterjesztik magáról, hogy túl jó a fiúk körébe - suttogta a fülembe.

- Maga még is hova gondol? Fújj.. Undorítóan viselkedik - néztem rá undorodva.

- Csak nehogy a végén ezt az egyik srác nagyon megelégelje és elkapjon egy körre - kacsintott rám.

- Valami probléma van? - hallottam meg egy igen ismerős rekedtes mély hangot.

Mind ketten hátra néztünk és Harry állt ott.

- Fiam kotródj órára - szólt dühösen Mr. Wígh.

Harry határozott léptekkel közeledett és tiszta ideg volt. A szeme ragyogott és sötét volt, az arca feszült és ideges volt. Az ökle össze szorítva és az erei megfeszültek, az erőtől.

- Azt. Mondtam. Hogy, takarodj órára! - lépett dühösen a tanár Harry elé.

Harry leköpte és a felnyomta a falon a torkánál fogva.

- Úristen Harry ne! - léptem oda, de arrébb lökött.

- Soha többet nem fog Wendyre pikkelni elfelejti a gondolatait és azt ami itt történt - nézett mélyen a szemébe Harry.

Én éreztem, hogy ahogy ellökött a fájós kezemre estem. Fel álltam és a termünkbe szaladtam. Visszafogtam a sírást és majd nem kopogtam amikor Harry elkapta a csuklóm. Fel kapott az ölébe és egy szempillantás alatt el vitt egy eldugott helyre a suliba.

- Hagyj békén - löktem és sírtam.

- Wendy kérlek - fogta a csuklóm. - Sss - hallottam, ahogy mélyeket szippant a levegőben. - Mi ez? - kérdezte és láttam, ahogy a szeme vörösödik.

Rá jöttem, hogy vérzik a kezem és azt érzi. Lassan letekertem a kötést és tényleg vérzett. Harry feje eltorzult.

- Ezt..ezt én csináltam? - kérdezte idegesen.

- Azt, hogy most vérzik igen, de az alap sérülést nem.

- Wendy mi történt a hegyen amikor ott hagytalak? 

- Épp ez az.. Ott hagytál. Eltűntél és nem bírtam tovább kiszálltam és elindultam arra amerre te is mentél.

- Nem meg mondtam, hogy maradj a kocsiba? - mérgesedett be.

- De féltem.. Akkor megtámadott egy farkas... Ami utólag kiderült, hogy..

- Zayn volt? - szorította ökölbe a kezét.

- Nem! - mérgesedtem be én is. - Ha ő nem jött volna egy percen belül már nem élnék. Mert te nagy védelmező sehol nem voltál! - vágtam a fejhez és éreztem, hogy a könnyek megtöltik a szemem. - Elmondta, hogy Skrithia volt de csak egy..

- Itt vannak? - akadt ki.

- Igen.. De érdekes, hogy Louis is ezt kérdezte.

- Találkoztál Louissal? - fehéredett el.

- Igen itt van a suliba! Ma is beszéltünk!

- Tegnap is találkoztál vele? 

- Igen.. - hajtottam le a fejem.

- Úristen, nem kellett volna, hogy úgy lásd - dőlt neki zavartan a falnak.

- Harry mi az amit nem mondotok el nekem? - léptem oda hozzá.

- Wendy idővel mindent megtudsz - magyarázta. - Wen - lépett oda hozzám.

Kérdőn néztem rá.

- Soha!

- Mit soha? - kérdeztem félénken. Teljesen rá nyomott a falra, testünk össze simult szorosan, de még is finoman.

- Soha nem fogom megbocsátani magamnak, hogy miattam sérültél meg! Esküszöm, ha tehettem volna pár percen belül ott lettem volna, de elkaptak Wen! Érted! Szerinted nem hallottam Zayn gondolatait? Tudtam mindent.. Egészen idáig szenvedtem.. - suttogta a nyakamba.

- Miről beszélsz? - ijedtem meg.

- Zayn és Chris elintéztek két Skrithiát, de a többit azt hittem én is eltudom, de túl sokan voltak. Kínoztak és kihasználták, hogy minden sebem egy pillanat alatt begyógyul. Faggattak, hogy ki a két hiányzó elem. Belém véstek minden létező eszközzel. Karókat szúrtak át rajtam, majd mielőtt meghaltam volna kitépték. Kérdezték, hogy van-e gyenge pontom. 

- Na és van? - sírtam el magam.

- Sajnos van, de ha rájöttek volna, akkor tényleg végleg végem.

- Harry.. Mi-mi a gyenge pontod? - kérdeztem remegve.

Oda hajolt a fülemhez, majd suttogta.

- Te.