Tizenhetedik fejezet...*

Sziasztok :') Remélem örültök, hogy máris új rész! :') Igen mondtam, hogy, ha lesz, ha nem megjegyzés akkor is hozok fejezetet, de jött 4 is! Nagyon szépen Köszönöm! :') ♥ Akkor Jó Olvasást! :* Szeretlek Titeket! Puszi Medy xx.

- Zayn..

- Mi van vele?

- Eltűnt..

- Tessék?! - pattantam fel.

- Nem jelentkezett azóta amióta a hegyen hagytuk.

- Harry nem gondolod, hogy meg kéne keresni? 

- Nagy, erős tud magára vigyázni!

- Jó akkor te maradj! De tudom, hogy ez miattam van és kötelességem, hogy megkeressem - mondtam határozottan és elindultam kabátot, cipőt húzni.

- Nem gondolod, hogy elengedlek egyedül?! - termett mellettem.

- Gondoltam.

- Wen mért érdekel ennyire? - fogta meg két oldalról az arcom.

- Mert közel áll hozzám.

- Szereted? - változott komorrá az arca.

- Nem szabad? - kérdeztem zavarban.

- Ez mindent megmagyaráz - engedett el és elindult kifele.

Utána futottam.

- Harry! - kaptam el a csuklóját.

Megállt, de nem fordult felém.

Be sétáltam elé.

- Nézz rám - parancsoltam rá. Rám emelte a tekintetét, szeme sötét volt arca eltorzult és tiszta ideg volt. - Nyugodj meg! - raktam a mellkasára a kezem. 

- Te nem tudod, ő mire képes - csúsztatta a kezét az enyémre. Óriás keze teljesen elfedte az kis tenyerem. - Nem érted mért akarlak oly annyira megóvni.

- Harry.. - húztam ki a kezem és a csípőm mellé helyeztem. - Zayn bármit is hazudott, bármit is tett azt azért, mert szeret! Ezért nem utálhatom! 

- De ő..

- Nincs de! Én is szeretem őt, de tőlem barátságnál többet nem kap hiába teper! - erre a mondatomra megenyhült az arca. Szeme lágyabb lett és apró mosoly bújkált a szája sarkában. - ÉS neked is a barátod!

- Menjünk! - nyitotta a kocsi ajtót.

Beszálltam utána már indultunk is.

- Fel a hegyre! - mondta. - Tudom hol lesz.

- Louis? 

Lehajtotta a fejét.

- Harry?! - néztem rá megrökönyödve.

- Louis elment.

- Még is hova?

- A többiekhez.

- Tessék? - ijedtem meg.

- Akik olyanok mint ő - suttogta idegesen.

- Visszajön? 

- Előbb utóbb igen.

- Minek ment oda? 

- Bizalmas - ingatta a fejét ide-oda.

Nem kérdeztem többet. Tudtam már, hogy azért véd ennyire, mert fél, hogy Louis vissza jön és mit akar tenni, fél, hogy azok megváltoztatják őt. Őszintén most Zayn miatt jobban aggódtam.

***

- Ne szállj ki mindjárt jövök! - mondta nekem komolyan.

Kiszállt és a kocsi csipogás jelezte, hogy bezárt. Itt hagyott, ahogy még régebben Zayn. Ültem a sötét hegyen egy kocsiban. Mindenfele fa és szürkeség. Kétségbe esetten tördeltem az ujjaim, majd mikor Harry tíz perc múlva se jött vissza az ablakot letekertem és kimásztam. Összehúztam a kabátomat majd lassan elindultam arra amerre Harry is elindult. Óvatosan lépkedtem a nyirkos talajon. Hírtelen egy ág reccsenésre lettem figyelmes, hátat fordítottam és idegesen forgolódtam, hogy honnan jött a hang. Azután morgásra lettem figyelmes és megláttam egy fa mellett amit nem szerettem volna.

Egy hatalmas világító szenű farkas állt velem szembe. Megtorpantam az ájulás kerülgetett a hirtelen felszökött pulzusom miatt. Kezem ökölbe szorítottam, minden bátorságom összeszedtem és elindultam felé.

- Z-Za-Zayn? - kérdeztem remegő hangon.

Elindult felém, lassú léptekkel közeledett. Majd megmutatta a foga fehérjét és nekem ugrott. Kezemmel védtem az arcom, de megvadult és ahogy kitéptem a csuklóm a fogai közül ott maradtak a sebek. Ekkor egy vonyítást hallottam. De nem ez a farkas volt. A vad ami megtámadott arrébb ugrott és figyelmesen figyelt. Felálltam nagy nehezen és az egyik fa mögé léptem. Figyeltem. Majd mögülem hatalmas ág töréseket hallottam. 

 Remegve fordítottam hátat, ekkor megláttam egy kétszer akkora farkast mint ami az előbb nekem jött. Vicsorgott, lefehéredtem. Egész testem remegett. Majd elkezdett futni. Mellettem lelassított és a szemembe nézett. A mérhetetlen dühből át ment lágyba.

Ekkor döbbentem rá, hogy ami megtámadott az nem Zayn volt. Ami most jött az volt Ő. Lekapta a tekintetét és neki rohant a másiknak. Nem bírtam nézni ahogy megöli, így elrohantam onnan. Harry sehol nem volt.. Nem bírtam várni egyenesen rohanni kezdtem a lejtőn a sötétbe. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy haza érjek. Zayn meg volt ez számított. Nem volt baja az a másik. Futottam és sírtam. Harry eltűnt. Felmerült bennem a kérdés "Ilyen hol van?" Nagy védelmező? Ilyenkor, amikor kéne hol van? A kezem sajgott. A vér csöpögött a kabátomon keresztül. Sírtam. Nem a fájdalomtól hanem attól, hogy Harry csak úgy elfelejtett.. Nem értettem. Már nincs teli hold. Akkor Zayn hogy farkas?! De Harrynek Zayn gondolatait hallani kellett volna. Akkor most hol van? Egyre furcsább és félelmetesebb a dolog. Egyszer egy másodpercre se mozdul mellőlem, de közben nincs semmi, amikor meg baj van eltűnik. 

Egy kocsi állt meg előttem. Az ajtó kivágódott. 

- Szállj be! - hallottam egy elég morgó ijesztő hangot.

Tétováztam, de mivel nagyon messze voltam beszálltam.

"- Őrült vagy Wen" - hallottam egy hangot a fejemben. "- Azonnal szállj ki" - hallottam a hangokat. Hasonlított Harryéhez. Ahogy szálltam be az autóba és becsuktam az ajtót, nem néztem arra aki vezetett. Bekötöttem az övet és utána néztem a sofőrre. A szívem kihagyott egy dobbanást amikor megláttam, hogy mi vagy ki a vezető. 

Egy hangot sem tudtam kipréselni a számon, csak remegtem , de ő közben elindult így esélyem sem volt kiszállni. Teljesen az ajtóra tapadtam és minden mozdulatát figyeltem, ha esetleg nyúlna felém kiugrok a száguldó kocsiból.Ő sem szólt csak mint aki szellemet látott bámulta az utat.Egyszer csak megállt.

- Kiszállhatsz - suttogta rekedtes, hátborzongató hangon.

Nyeltem egy nagyot és mint akit puskából lőttek ki szinte kirepültem a kocsiból. Meglepve láttam, hogy nem otthon rakott ki. Nem tudtam hol vagyok. Az biztos valahol a városban. Idegesen kapkodtam jobbra-balra a fejem. Menekülni kezdtem. Magam sem tudtam mi vagy ki elől és, hogy mért, de éreztem, hogy futnom kell. Kiérve abból az utcából rájöttem hol vagyok. Átfutottam a kereszteződésen és valaki hátulról befogta a szám. Nem láttam ki az nem tudtam mozdulni mert felkapott az ölébe és magával hurcolt. Be vitt egy házba és ledobott egy ágyra.

- Mindjárt jövök! - mondta ugyan olyan hangon mint a kocsiban Louis az előbb.

Reszketve mértem fel a terepet. Elég sötét volt, de annyit láttam, hogy egy normális házban vagyok egy szobában. Lépteket hallottam. Becsúsztam az ágy szélére a sarokba. Össze kuporodtam és vártam. Nyílt az ajtó. Figyelmesen néztem ki lép be rajta.

- Zayn? - nyíltak ki a szemeim.

- Szia - hajtotta le a fejét.

- Úristen tudod hogy aggódtam érted? - sírtam el magam és a nyakába ugrottam.

- Sajnálom - suttogta a nyakamba.

- Mit? - kérdeztem remegve. Az idegességtől ami bennem maradt a félelemtől és hogy újra itt van.

- Mindent! Hogy hazudtam, hogy elmentem és hogy miattam sérültél meg - sorolta az indokokat majd elengedett és láttam, hogy tiszta könny a szeme.

- Ne sírj - törölgettem a szemét.

- Mutasd a kezed - nyúlt a csuklóm után.

- Semmi baja! - mondtam bizonytalanul és a hátam mögé raktam.

- Wen! - szólt rám, majd a hátam mögé nyúlt és óvatosan kihúzta a kezem. - Istenem - csóválta fájdalmasan a fejét.

- Nem vészes - rántottam vállat.

- Fertőtlenítsük és kössük be, gyere! - húzott fel az ágyról. Kisétáltunk egy konyhába. Kinyitotta a csapot és a folyó víz alá rakta a kezem. A tiszta víz csípte a friss sebeket. Sziszegtem picit, majd elzárta a csapot, óvatosan felitatta a kezemről a vizet.

- Chris! - emelte fel a hangját. "Ki az a Chris?" - kérdeztem magamba.

- Mondjad? - bukkant fel egy igen helyes srác az ajtóban.

- Van fertőtlenítőd? 

- Mindjárt hozom - vigyorgott.

- Ő ki? - néztem Zaynre.

- Az unoka bátyám.

- Eddig mért nem láttam?

- Mert tegnap jött..

- Itt van - lépett be a srác. - Fú basszus - szörnyedt el a kezem láttán. - Ne aggódj többet aki ezt csinálta nem bánthat - kacsintott rám.

Ijedten kaptam Zaynre a fejem, miközben ő a kezemmel volt elfoglalva.

- Ezt hogy értsem? - néztem vissza Chrisre.

- Zayn elintézte - veregette hátba mosolyogva.

Zayn ránézett Chrisre ilyen "Ezt ne" fejjel.

- Amúgy Chris Wolf vagyok - nyújtotta a kezét.

- Wend..

- Wendy Le Gras - bólogatott Chris.

- Őhm aha - bólogattam furcsálva.

- Nyugi tudok veled kapcsolatban mindent - röhögött.

Furcsán bámultam rá.

- Zayn tudod sokat tud beszélni - kacsintott rám.

Zayn elejtette a fertőtlenítős dobozt.

- Jól vagy? - kérdeztem tőle.

- Igen! - mondta ingerülten.

- Érzékeny - mutogatott Zaynre röhögve.

- Chris szerintem a nappaliba tágasabb - horkant fel Zayn.

- Én mondtam - röhögött majd ki sétált.

- Bocsi Chris nem tudja mikor kéne befogni - csóválta a fejét zavarban. - Na kész - engedte el a kezem és a rongy végét bedugta a kötés alá.

- Köszönöm - néztem a múmia kezem.

- Igazán nincs mit, azok után.

- Zayn?!

- Igen?!

- Aki megtámadott ő? Ő is ember volt?

- Iszol valamit?

- Válaszolj a kérdésemre! - fogtam meg a vállát.

- Ők a Skrithiák - hallottam Chris hangját az ajtóból. - Ők rosszak.

- De engem mért bántott?

- Mert barátkozol olyanokkal akik nem olyanok mint te!

- Ezt meg hogyan kéne értenem? - teljesen összezavarodtam.

Chris ijedten Zaynre nézett. Zayn fején a pánikot lehetett leolvasni. 

- Khm - köhögött Chris és elsétált.

- Tessék - nyomott egy bögrét, benne teával a kezembe.

- Zayn mit jelentsen az amit az unoka bátyád mondott?

- Hülyeségeket beszél - csóválta a fejét.

- Baj, hogy barátkozom veletek.

- Igen.. - nyögte ki. - Tudod.. Mi mindannyian mármint Harry, Louis és én úgy mond kitagadottak vagyunk a saját fajtánkból, mert mi barátságot kötöttünk egymással.

- D-de Harry ma nekem azt mondta Louis oda ment.

- Hova?

- Oda ahol olyanok vannak mint ő.

- Most szórakozol velem? - akadt ki és a kezében lévő poharat a szorításával szétroppantotta.

- Nem - csóváltam a fejem. - Hagyd! Feltakarítom, csak nyugodj meg! - léptem arrébb és a szilánkokért nyúltam.

- Ne, még megvágod magad! - kapott utánam.

Gyorsan összesöpört majd leültünk.

- Wendy menj haza még mielőtt nagyobb bajok lesznek - mondta Chris.

- Pff - rántotta vállat. - Már nyakig benne vagyok nem mind egy?

- Nem!

- Haza viszlek - mondta Zayn.

Felállt majd mutatott az ajtó felé. Felvettem a kabátom és elindultunk a kocsijához.

Beszálltunk és elindultunk.

- Ez a te házad volt? 

- Igen - bólogatott.

- Aranyos és otthonos. Én ma találkoztam Louissal - hajtottam le  a fejem.

- Tessék? - fékezett egy nagyot. - Hol?

- Miután elfutottam amikor megtámadtad azt aki engem megtámadott megállt egy kocsi előttem és morgott, hogy szálljak be. Miután beszálltam és elindult akkor láttam, hogy ki volt. Louis.

- Hogy nézett ki? - torzult el Zayn arca.

- A szeme vörösen csillogott, a bőre zöldes fehéresen világított, önelégülten vigyorgott, két metsző foga kilógott és vér folyt belőle.

- Szent Isten - hajtotta a fejét a kormányra.

- Mi a baj? 

- Ha haza vittelek ne menj el és senkit ne engedjetek be ígérd meg! Még ha a szomszéd akkor se!

- R-r-rendben - remegett a hangom.

Beletaposott a gázba és elindult.

Otthon köszöntem gyorsan anyuéknak, majd a szobámba siettem.

Benyitottam és megdöbbentem.

- Te? - nyíltak ki a szemeim.

- Beszélnünk kell! - állt fel az ágyamról.

- Ne gyere közelebb - mutattam rá.

- Wen kérlek - tátotta ki a kezét.

- Fúúúú... Jó - adtam be a derekam.

- Nagyon sajnálom a múltkorit. Komolyan nem tudom mi volt velem..

- Niall.. Csak ígérd meg, hogy többet ilyet nem csinálsz! 

- Veled nem.

- Rendben.

- Gyere ide - tátotta szét a kezeit.

- Tiszta vagy? - néztem rá hunyorogva.

Megvetően nézett rám.

- Jó bocsi.. Megígérem, hogy én sem leszek ennyire érzékeny erre a témára - bólintottam közelebb léptem és megöleltem.

- Mi van a Styles gyerekkel? - kérdezte miután leültünk az ágyamra.

- Nem tudom - ráztam  fejem. - Nem értem néha.

- Nagyon furcsa ő nekem.

- Ne is mond - fújtam ki egy nagy levegőt.

- Ugye tudod, hogy szarul esett, hogy elmentél vele?!

- Tudom..Ne haragudj, de nem maradhattam.. 

- Mert? 

- Ezt nem értheted - ráztam a fejem.

- Óó dehogynem! 

- Niall! Ne! - ingattam a fejem.

- Wendy mit titkolsz?

- Semmit!

- Ne! ne csináld! Bárkit átverhetsz! De engem nem!

- Óóh igen? És mért nem?

- Mert ismerlek.

- Aha én is. Na te mit titkolsz?

- Miért titkolnék bármit is? - változott kétségbe esővé a feje.

- Kicsit se süt le rólad - kacsintottam.

- Nem olyan egyszerű! Nem mondhatom el! 

- Képzeld én se! 

- Persze. Az enyém komoly dolog!

- Fogalmad sincs, hogy az enyém mennyire az!

- Jó Wen tudom amit tudok!

- Ezt megbeszéltük! Menjünk enni!

- Jó - bólintott.

Nagyon elegem volt már, hogy Niall azt hiszi az ő valószínűleg pitiáner kis problémája nagyobb mint a titok amit őrizgetek. 

- Minden rendben? - kérdezte apa.

- Igen - mosolyogtam rá.

- Niall fiam tudod, hogy mostantól szemmel tartalak? - fenyegette apa.

- Értettem - bólintott.

- Kell valami édes nagyon gyorsan - léptem a konyhába és őrültem kapkodtam magamhoz minden édes dolgot.

- Mióta eszel ilyeneket? - ült le a konyha asztalhoz Niall.

- Ne kezdd már te is - néztem rá megvetően.

- Jó bocsánat - emelte fel védekezés ként a kezeit. - Wendy őszinte leszel velem? - kérdezte pár perc után.

- Mint mindig - mondtam neki háttal mert éppen kerestem amit enni fogunk.

- De ez nem vicc - habozott Niall a folytatással.

- Tudod, hogy bennem megbízhatsz! - léptem mellé, egy puszit nyomtam a homlokára és ledobtam az asztalra a szerzeményem.

-Wow - nyitotta tágra a szemeit.

- Egyél - mondtam neki.

- Hát jó - rántott vállat és neki estünk a csokiknak.

- Mit is akartál mondani?! 

- A szüleid hallanak?

- Biztos, hogy nem, de becsukom az ajtót - mondtam, felálltam és becsuktam a nagy konyha ajtót. - Most már senki nem hall - kacsintottam biztatás képp és vissza ültem az előző helyemre, majd folytattam az eddigi tevékenységem.

- Wendy ígérd meg az életemre, hogy nem mondod el senkinek! 

- Nyugi már, ismerhetsz! De ha nem bízol bennem ne tedd!

- Jó! Miután elmondom, remélem ez nem változtat a kettőnk viszonyán. 

- Meleg vagy? - néztem rá furán.

- Mi? Nem! Úristen! Ez hogy jutott eszedbe? - akadt ki.

- Jó bocsi, csak már nem tudom mi az ami ennyire nagy dolog - kuncogtam.

- Wen! Most megfogod érteni mért gyűlölöm, hogy a Louis, Harry és Zayn gyerekkel lógsz.

- Niall bökd már ki! - kezdtem komolyan venni a dolgot.

- Nem vettél észre furát velük kapcsolatban? - hunyorgott rám.

Megállt a kezem miközben beakartam kapni a következő falat csokit. Kezdtem ideges lenni. Megráztam a fejem.

- Wendy ők nem emberek! - suttogta nekem.

El fehéredtem. "Honnan tudja?" - tettem fel a kérdést magamnak.

- Akkor mik? - tartottam a hideg vérem.

- Harry vámpír, Zayn vérfarkas, Louis meg démon - suttogta alig hallhatóan.

Hatalmasat nyeltem. Szemeim kitágultak. Ereimben lüktetett a vér.

- Te-tessék? Ss-szórakozol velem? - kérdeztem kiakadva. Persze én tudtam, de azt nem, hogy ő honnan tudja.

- Wendy én nem vagyok ember!

Na itt padlót fogtam és összeestem..