Ötödik fejezet...*

Halihó! :) Össze jött az 5 komment így itt az új rész. :) Köszönöm szépen a megjegyzéseket amúgy olyan jókat mosolygok rajtuk . :3 Örülök,hogy izgalmat okozok nektek. :D További jó szórakozást és Jó olvasást. :) 5 komi és kövi.Valószínű, hogy hétvégén jön a következő, de akkor dupla rész, de ha gyorsan össze jön az 5 komi akkor ma még írok egyet...:)) Puszi Medy.xx 

Elvégeztem a reggeli teendőim, felöltöztem és lementem enni, majd bevágódtam apu mellé a kanapéra, és néztünk valami filmet, majd nem sokkal később csöngettek....

- Na meg jöttek nyitom is - állt fel apu.

A szívem a nyakamban dobogott, hogy még is kik lehetnek.

- Jó napot - hallottam meg egy ismerős mély fiú hangot.

Szemeim tágra nyíltak miután megláttam kik is jöttek...

- Hello Wen - intettek felém.

A levegő a torkomon akadt és mérhetetlen düh kapott el.

- Anyu...apu ha 5 percen belül nem takarítjátok el innen őket én megyek el! - kezdtem el a kiakadásomat.
- De Wen..Még is mi a bajod? Denny óvodás korod óta ismered a másik srác pedig Joe, Denny egyik jó barátja - lepődött meg anyu.
- Az egy dolog, de én mérhetetlenül ellenzem, hiszem lelkileg nagyon megbántott engem a bálon - fordítottam hátat és a sírásom próbáltam vissza tartani.
- HOGY MI? - dühödött fel apu.
- Kicsim mért nem beszéltél erről? - jött oda anyu.
- Mert nem kell nektek mindig apró cseprő bajomról tudni - rántottam vállat és felrohantam a szobámba.
- Kotródjatok innen! - hallottam még apu ideges hangját .

A szobámba bezárkóztam és bedőltem az ágyamba ott sírtam és dühöngtem. Denny minden iránta érzett szeretetet kiölt belőlem..Pár perc múlva újult erővel mentem a nappaliba, ahol elmeséltem anyáéknak, hogy mit is csinált Denny bocsánatot kértek és azt mondták mostmár nem avatkoznak az életembe.Lent ültem anyuékkal és beszélgettünk majd szóba került a suli..
- Holnap suli de nincs kedvem hozzá... - mondtam unottan.
- Tanultál már vagy csak szórakoztál hétvégén? - kérdezte apa.
- Utóbbi inkább - mondta anyu.
- Akkor menj és tanulj amíg Niall nem jön - mondta apa.

Vállat rántottam és felvánszorogtam a szobámba.Beléptem és bezártam az ajtót.Leheveredtem az ágyamra és elővettem az írásbeli dolgaimat.

Már egy órája írhattam, amikor egy nagy dübörgést hallottam a fürdőszobai ablakom felől.Felkaptam a fejem, és felültem az ágyon.Lassan oda sétáltam a fürdőbe, és kisebb szívrohamot kaptam.

A falra tapadtam és mozdulatlanul álltam.Testem egész felülete libabőrös lett és remegtem."- Most megint a szemem halucinál?-Komolyan Harry a tetőn mászkál?- Ez lehetetlen.."- suhantak át a gondolatok a fejemen.
Láttam ahogy ujjával hívogat."- Ez lát." - jegyeztem meg magamban rémülten.Közelebb léptem és kinyitottam résnyire az ablakot és hátra léptem egy lépést.

- Mit akarsz itt és hogy kerülsz a tetőnkre? - kérdeztem rekedtes hangon.
 -Hozzád jöttem remélve, hogy beengedsz.Gondoltam vicces, ha a tetőn jövök - húzogatta a szemöldökét amitől engem még a hideg is kiráz egyszerre szívdöglesztő és rémisztő.
- De hogy tudtál oda fel menni?
- Jó a mászási technikám.. - rántott vállat. - Be hívnál?
- Nem..nem foglak behívni Harry. - tiltakoztam.
- Mért? - kezdett ideges lenni.
- Ha annyira akarnál betörnéd az ablakot és bejönnél, de várj hol vannak a piercingjeid és a verés nyomai? - léptem közelebb és bámultam az arcát.
- Tudom, hogy nem szereted őket és azt akarom, hogy rá jöjj nem vagyok a mumus - mondta oldal mosollyal.
"- Még is honnan tudja?- Ezt nem mondtam senkinek..max Liaméknek."
- Honnan tudod, hogy nem szeretem?
- Mert te egy jó kislány vagy én meg szeretnék a te jó kis fiúd lenni - vigyorgott.
- Most vicces akartál lenni kemény fiú? Te rólad sugárzik a rosszaság és a megfélemlítés -ú basszus ezt nem kellett volna.
- Szóval félsz tőlem? - ült ki az arcára egy hatalmas önelégült még is ijesztő vigyor.
- Menj el - mondtam.
- Mért nem adsz egy esélyt? - kérdezte.
- Mert túl furcsák vagytok, túl sok a megmagyarázhatatlan dolog körülöttetek.

Ekkor szinte az ablakra tapadt és a szemei vérben forogtak.

- Még is mi? - változott agresszívvá a hangja.

Megfagyott bennem a vér, nem mertem közelebb lépni, elrohantam bezártam a fürdőt, hogyha még is bejön akkor az ajtót csak nem töri ki.

- WENDY - hallottam anya hangját.
- IGEN? - kiáltottam vissza.
- Gyere le - mondta már nyugodtabban.
- Jövök - mondtam unottan, de a szívem még mindig a torkomban dobogott az előbbi jelenettől.
- Itt vagyok tessék? - ugrottam elé.
- Menj az előszobába - mosolygott rám anya.

Elindultam az előszobába majd megtorpantam, szívem újra tokomban dobogott, a csontjaim is remegtek már.
A nem várt vendég oldalmosolyra húzta a száját és úgy bólintott üdvözlés ként.

- Nem is köszönsz Wen? - kérdezte anya meglepve.
- H..h..hogy kerül ő ide, kiengedte be, és mit akar? - kérdeztem akadozva.
- Jött meglátogatni téged apád engedte be és mondta, hogy mára beszéltétek meg a matek korrapetálást - mosolygott anyu, de egyszer sem nézett a szemembe csak mereven bambult Harryre.
- Anyu..anyu - legyezgettem a kezem előtte, de nem reagált.
- Menjetek fel mi, anyáddal elmegyünk hisz.. - mondta apu de megakadt és itt Harryre nézett.
- Dolguk van - vigyorgott Harry.
- Igen dolgunk van - ismételte apa, is majd felkapták a cipőket, kabátokat és elviharoztak.
- Mi lett velük? - kérdeztem idegesen.
- Csak miután látták, hogy mennyire máshogy nézek ki, nincs rajtam semmi rossz engedték, hogy kettesben legyünk - lépett közelebb.
- Soha nem akarnák, hogy veled egyedül itthon maradjak MENJ EL!! - kiabáltam a végét.
- Nem kiabálunk béke van - mosolygott a szokásos dermesztően félelmetes oldalmosolyával. - Rettegsz tőlem és ez isteni - nyomott a falra közben a száját nyaldosta.
- Liam és Niall mindjárt itt lesznek és ha itt találnak nem lesz jó vége - mondtam remegve.
- Elintéztem nem jönnek - vigyorgott önelégültem.
- Mit csináltál velük? - kérdeztem idegesen.
- Semmit csak beszéltem velük - mondta egy laza vállrántással.
- Haha majd biztos hallgatnak rád - forgattam a szemem.
- Mindenki hallgat rám, csak bele kell nézniük a szemembe, csak egy ember van aki nem - nyomott rá a falra.
- Ki az? - nyögtem ki és elfordítottam a fejem, mert már szinte össze ért az orrunk.
- Te, valahogyan nem tudok uralkodni feletted - lehelte az arcomba a szavakat.
- Tessék? Mi az, hogy uralkodni? - löktem arrébb, majd befutottam a konyhába és épp a gáz sprayt akartam kivenni, de mielőtt kihúzhattam volna ő be is csapta.
- Hogy kerültél ide? - nyíltak tágra a szemeim.
- Mond azt amit a tetőn is!
- Mire célzol? - kérdeztem lihegve.
- Mond, mik azok a dolgok amiket észre vettél, mond, mért rettegsz tőlünk annyira, mond mit tudsz - magyarázott nekem közben a szemembe bámult és a pupillái szinte jojóztak.
- Mindig ott vagytok ahol én, mindent tudtok amire gondolok, mindig az erdő ami közös pont a találkozásunkra, amióta ide költöztetek egyre rejtélyesebben tűnnek el emberek, megbolondult, meggyilkolt, emberek, majd figyelmeztettek engem, hogy veszélyes az erdő.Anyuéknak balesete lesz de ti akkor a kávézóban voltatok kivéve a Louis nevű srácot sértetlenül állt fel az akit elütöttek anyuék és apu mondta, hogy mikor vissza rohant az erdőbe rájuk pillantott és fehéren világított a szeme és amikor ott voltatok a koripályánál láttam, hogy amikor feldühödött Louis, fehéren villogott a szeme, majd Zayn szeme sárgán csillogott a kávézóban, pedig sötét barna szeme van a te szemed pedig smaragd zöld de a tetőn szinte piros volt, az erdőben meg mindig fekete!Hogy magyarázod ezt meg?Nem utolsó sorban mind a hárman eszméletlen gyorsasággal kerültök egyik helyről a másikra - nyögtem a szavakat remegve.
- Hühühü - kacagott magában. - Okos lány vagy te.De még sem elég okos ahhoz, hogy az rájöjj az igazságra.

Miközben beszélt kezemmel a fiókban kotorásztam amilyen halkan csak tudtam, hogy a gáz spayt kivehessem.

- Rossz ötlet - horkant fel lágy hangon.
- Mi csoda? - kérdeztem ijedten.

Felém fordult hirtelen, de én akkor rá is fújtam a srayt. Kezeit arca elé kapta és sziszegett, én kapva az alkalmon elrohantam, a kabátomat felkaptam, beleugrottam a csizmámba, és kinyitottam az ajtót, rohanni akartam, de bele ütköztem valakibe, aki befogtam a szám, és lefogott, szemem eltakarta, és bevonszolt a házba, hallottam valaki bezárta az ajtót, majd ledobott a kanapéra.

- Vedd le a sálat a szeméről - hallottam egy nagyon ismerős hangot.

Levette valaki, majd kivilágosodott minden és megláttam magam előtt azokat akiktől már a gondolataimban is szörnyet halok..Ott állt előttem Zayn Louis és Harry.

- Mit tud? - kérdezte Zayn.
- Semmit, igazából csak furcsálja a történéseket - mondta Harry.
- Értem.. - dörmögött Zayn.

Majd lassan leültek mellém.Össze rezzenve, és mozdulatlanul ültem, olyan szinten rettegtem, hogy leírni sem tudom a tény, hogy ezzel a három nem is tudom minek hívjam őket, egyedül vagyok, fel ér a saját kivégzésemmel.

- Érzem ahogy lüktet a véred a félelemtől - mondta Harry elbódult hangon.
- Nyugalom Harry - tolta el Zayn.
- De olyan árgh - dühöngött Harry.
- Szép gondolatok - mosolygott Louis.

Nem értettem miről hadobálnak.

- Nos mint érzem rettegsz..amitől csak begerjedek. és a srácok is úgy kérlek vegyél erőt magadon. és ne félj ennyire..Ha tovább stresszeled magad elájulsz amit nem akarunk.
- Igen az rossz lenne - mondta Harry.
- Nem tudom mit akartok. nem tudom kik vagytok. egyet tudok, hogy ha tovább akarjátok játszani a játékotokat bele halok. inkább most öljetek meg - mondtam remegő hangon.
Erre Louis és Harry elkezdek nevetni.
- Te komolyan azt hiszed, hogy játszunk vagy esetleg megakarunk ölni? - hajolt közelebb röhögve Harry

- Mért nem? - lepődtem meg.
- Nem hát - legyintett Zayn.
- Akkor nem értem - fújtam ki egy hatalmas levegőt és mintha egy kő esett le a szívemről.
- Mindent elrontanak - szólalt meg idegesen Louis.

Láttam mind a hárman az ajtót bámulják.

- Menjünk! - állt fel Zayn. - Nem beszélsz erről senkinek, úgy is megtudjuk! - fenyegetett a szemeivel.Majd eltűntek.

Ekkor nyílt az ajtó.

- Úristen - rohantam oda és beugrottam a nyakukba.
- Minden oké? - kérdezte Liam.
- Jajj csak már annyira vártam, hogy gyertek - öleltem őket szorosan.
"- Honnan tudták, hogy jönnek?- Ez nem normális dolog." - futott át az agyamon sebesen pár gondolat.
- Egyedül? - kérdezte meglepetten Niall.
- Ja - mondtam boldogan.
- Óké fura vagy - húzta össze a szemöldökét Liam.
- Nem csak éhes - tereltem a témát.
- Akkor mire várunk? - kérdezte nevetve Niall.

Kimentünk a konyhába majd elkezdtünk kajálni.
Kaja után egyenesen felmentünk majd a srácok segítettek befejezni a leckém utána végig xboxoztunk.

- Már ennyi az idő? - nézett nevetve Liam az órára.
- Mér mennyi? - kérdeztem, de nem vettem le a szemem a tvről.
- 6 óra.
- MENNYI? - lepődtem meg. - Hívom anyuékat, ja és ma már te is itt alszol Liam - parancsoltam rá.

- Apu hol vagytok? - kérdeztem.
- Bevásárolni.
- Értem, ilyen sokáig? - lepődtem meg.
- Nem előtte átmentünk Liamékhez.
- LIAMÉKHEZ? -kiabáltam a telefonba.
- Igen mért baj?
- Öhm.. Liam itt van.
- Tudom de a szüleivel beszélgettünk.
- Apu jól vagy?Olyan furcsa vagy.
- Persze, nemsokára otthon, jók legyetek, ja és óvatosan a fiúkkal.
Majd lerakta.

- Ez fura volt - ültem le a srácok közé ledermedve.
- Mi? - fordultak felém.
- Először, hogy vásárolni vannak de már fél 1-kor elmentek aztán mondom ilyen sokáig? Erre ő igen de előtte meg nálatok voltak-mutattam Liamre.
- Nálunk? - kérdezte idióta fejvágással Liam.
- Aha...tök furcsák mostanában.
- Biztos mert a hírek sokkolják őket - vont vállat Niall.
- Ja a hírek - suttogtam.

Játszottunk tovább majd leszaladtam a nappaliba ,csinálni egy kis nasit, mert filmet készülünk nézni.Amint ott sürögtem forogtam a konyhába beraktam a mikróba a kaját, hogy felmelegedjen, addig szokásosan beálltam az ablakba, és bámultam a tájat, majd a szemem megakadt valamin, utána arra eszméltem, hogy minden elsötétül...