Bevezető...*

Halihó emberek újra! Úristen..Komolyan megláttam ezt a sok komit és feliratkozót, kissé meg állt bennem az ütő..:D Nagyon sőt, elmondhatatlanul köszönöm, remélem nem fog csalódás érni titeket. :) Elsősorban Bius Szi-Pál fejléc készítőnek Nagyon Szépen köszönöm a lélegzet elállítóan gyönyörű fejlécem. :) Ez Bius Blogja amit én személy szerint imádok.!♥ Nézzetek be.:) Nem húzom az időt, íme a Bevezető a történetbe. :) 5 komi és 1 fejezet. Medy.xx Szeretlek titeket.♥ 

*...Wendy szemszöge...*

- Ween.Weeen.Wendy! - mintha a nevem hallottam volna miközben a gondolataimban elmerülve szárnyaltam a végtelenbe.

- Wendy Le Gras! - hallottam a Mrs.Press nyivákoló és egyben dühös hangját.

- I-i-igen? - kaptam fel a fejem.

- Kérem Ms.Gras, mondja el az utóbbi elhangzott pár mondatot - fonta össze karjait a mellkasa előtt.

Ledermedve néztem végig az osztálytársaimon, akik csak együtt érzően pillogtak vissza.

- Ö-öhm sajnálom, de nem figyeltem tanár nő.

- Észre vettem! Mostanában egyre többet merengsz magad elé, a jegyeid leromlottak, pedig az évfolyam 2-dikja vagy Wendy! Szedd össze magad! - fenyegetett a mutatóujjával és szinte már kinyomta a szemem.

Megforgattam a szemem, és a vissza utat kerestem az előbbi helyemre.

***

*Trrrrr*

- Végre - tértem magamhoz a csengő szó hallatán, és felpattantam a székemből, egyenesen ki a szekrényemhez siettem.

- Szia Wen - jöttek a csajok.

- Hali. Képzeljétek, Mrs.Press megint kiszemelt magának.. - mondtam felháborodva miközben öltöztem.

- Az a nő egy förtelem biztos az a baja, hogy nem vagy a kis tökéletesség mint eddig - gúnyolódott Daffny.

- Hehehe de vicces vagy ma Daf...Biztos, hogy az mert, mondta is de mért baj, ha több a 4-esem mint eddig? Jó lesz így is, úgy is az év végi bizim.

- Jó hagyjuk a sulit ma péntek van és bááál!- ujjongott Amy.

- Tényleg! - kaptam a fejemhez.

- Wen, ma megyünk a Little Snow -ba, estére ruhát bérelni jössz? - kérdezte Sandy.

- Persze, hogy megyek, a bál 8-kor lesz, akkor fél 4-kor a kis boltnál?

- Jó, akkor este, puszi - köszönt el Bella és Sandy.

- Sziasztok - integettünk.

- Akkor, majd találkozunk - köszöntem el a lányoktól.

- Puszi - köszöntek és mindenki ment haza.

***

- Wen vááárj.

Hátra kaptam a fejem, és megláttam, ahogy épp Niall rohan ki a házukból.

- Szia baj van? Ég a ház?

- Ja nem, csak előbb értem haza és ráérek, és pont megláttalak, és gondoltam szólok, hogy ma van a bál.. mivel mostanában mindent elfelejtesz.

- Haha.. - nevettem szarkazmussal. - Tudom, amúgy a csajokkal megyünk ma a..

- A Little Snow-ba - fejezte be Niall a mondatom.

- Haha..Igen.

- Akkor 8-ra érted jövök - nyomott egy puszit az arcomra, és haza is ment.

Én még egy 2mp-ig néztem az elviharzó Niallt, majd megindultam az otthonom felé.

De rájöttem, hogy senki nincs otthon, ígyinkább elmegyek a törzs helyünkre, ahol a csajokkal és Niall-ékkel lógok a "Rom"-hoz.

Átballagtam az erdőn, kiérve a tisztásra, majd az éles kanyart bevéve megpillantottam a "menedéket" nyújtó kő maradványokat.Besétáltam és mint aki először jár ott csodáltam. Kb 3 éve találtunk rá és kineveztük "főhadiszállásnak".Ide jövünk ha valami bánt,zavar ,vagy egyedül érezzük magunkat. Ihletet is innen merítek dolgokhoz.

***

Amíg ott ültem és gondolkoztam, egy kisebb gally reccsenésre lettem figyelmes. Lassan felemeltem a fejem, de senkit nem láttam.

- Biztos valami állat... - gondoltam magamban.

De megint egy és megint..már fel álltam és füleltem. Hirtelen egy nagy dobbanást hallottam magam mögött és azonnal megfordultam.

- Helloka - ott állt mögöttem a semmiből, az a rossz kinézetű, és zűrös életű, bajkeverő srác.

- Helo - köszöntem egyhangúan, és hátrább léptem.

- Mit keresel itt így egyedül? - lépkedett közelebb, miközben én hátráltam.

- Tilos? - kérdeztem a hasonlóan mint az előbb.

- Nem, de egy ilyen ártatlan kislány a vad erdőben, nem fél egyedül? - az utolsó szavakat szinte már suttogta.

- Kitől? Tőled? A nyuszikáktól? - horkantottam egyet.

- A második - lépett már oda és a falra szorított.

- Ez még viccnek is rossz, de menj már innen - raktam a kezem a mellkasára, és próbáltam letolni magamról.

- A szabadságnak ára van - túrta ki a hajam az arcomból, és suttogta a fülembe.

- Az lehet, de nem itt és nem most és nem velem - mondtam, majd egy határozott mozdulattal felhúztam a térdem, ami a gyenge pontját érintette.

- Ííááúú - szinte olyan hangot adott ki mint aki vonyít.

Elrohantam egyenesen haza majd be zárkóztam és bedőltem az ágyba pihenni és gondolkozni....

***

Szóval mint már kiderült, Wendy Le Gras a becsületes nevem, de Wen és Wendynek hívnak általában.17 éves vagyok.Van 2 legjobb barátnőm, Daffny Azor ,Daf vagy Daffny és Amy Labbé. Rajtuk kívül van még két nagyon jó barátnőm, Sandy Louvet, Sam vagy Sandy és Bella Ros, Bel vagy Bella. Niall James Horan és Liam James Payne a két úgy mond bátyám, kisbaba korunk óta ismerjük egymást, és legjobb barátok vagyunk, ők is jóban vannak a csajokkal, de inkább külön-külön vagyok velük ,Niall és Liam is legjobb barátok, ők szomszédok de én 2 utcával lejeb lakom az erdőszélénél. A szüleim boldog házasságba élnek és én egyke vagyok. Anya, akinek az igazi neve Mrs.Anne Le Gras azt mondja mikor megkérdezem, hogy mért vagyok egyke.:

-Apáddal egy tökéletes gyermeket akartunk, és megkaptuk.

Erre apu bólogat én szemet forgatok.Tévedés ne essék jóba vagyok velük nagyon jóba. Apu Mr.Bill Le Gras egy cég igazgatója, anyu pedig az ő titkárnője, mindig egyszerre jönnek haza 6-7 körül. A suliban én általában 2-3 körül végzek és átmegyek valakihez, majd haza tanulni. De jut eszembe nem beszéltem a lakóhelyemről.Egy átlagos Canadai erdőszéli kis városban élek, barátságos és jó kis hely VOLT, amíg 1 éve ide nem költözött 3 család Malik,Styles és Tomlinson-ék.Őket csak mindenki úgy hiszi, hogy nem 100-asok hiszen fél év sem kellett és már felforgatták a kisvárost. Zayn Jawadd Malik, az úgy mond vezetőjük 3-nak Harry Edward Styles és Louis William Tomlinson a csatlósai. Tele piercingekkel és tetoválásokkal, de ezeket és a stílusukat leszámítva ők is beletartoznak az általam felépített "Legsexysebb srácok a városban Top 15"-ös listámba. 

Mostanában a hírek is tele vannak egyre rejtélyesebb dolgokkal.

"- Egy fiú elmegyógyintézetbe került, mert őrültségeket beszél miután az erdőből haza ment."

"- Öreg vadászokat vadállatok öltek meg."
"- Furcsa hangokat hallnak a közvetlen erdőlakók az erdőből."

Esküszöm megőrült a város.Kíváncsi leszek, mi is lesz majd itt később, egy biztos én nem hagyom, hogy az "otthonom" tönkre menjen.

***

- Jövök - kiabáltam le a nappaliba mert kopogást hallottam.

- Zavarok?

- Jajj dehogy is te soha nem zavarsz.

- Akkor jó csak olyan zaklatottnak látszol.Amúgy szia - ölelt meg Liam, ugyan is ő toppant be váratlanul.

- Ja. Szia. Igen picit.

- Mi a baj?

- Csak az a Malik gyerek - forgattam dühösen a szemem.

- Mi történt?

- Ülj le elmesélem!Forró csokit?

- Kérek.

Liam leült a nappaliba én közben elkészítettem a forró csokit és elmeséltem a ma délutáni eseményeket.

- Semmi nem lesz már olyan mint régen. Ahogy ide jött ez a 3 jómadár mintha rossz arculatát mutatná a város is - mondta Liam.

- Sajnos. De én teszek ellene vagyis majd szemmel tartom ezt a 3 srácot.

- Ne még bajod esik - szorította meg a combom.

- Vigyázok - mosolyogtam rá.

Beszélgettünk a mai napról meg az esti bálról.

- Mi az, hogy nem jössz? Most szórakozol velem? - förmedt rám.

- Fáradt vagyok - húztam a szám.

Hátra dőlt felhúzott szemöldökkel és itta az utolsó kortyokat az italából..

- Vicceltem ma megyünk ruhákat bérelni a csajokkal - löktem vállon.

- Szerencséd - bólintott komolyan.

- Mert ha nem megyek? - incselkedtem vele.

- Akkor? Ezt tenném - lerakta lassan a poharát és letámadott az ujjaival és ahol ért csikizett miközben én vergődtem és már könnyeztem a röhögéstől.

Sikítva kértem, hogy álljon le majd mikor már kifulladt a röhögéstől ő is, leállt.

- Na látod?

- Mit? - nézett rám hülyén.

- Most, hogy ezt csináltad el se megyek - vágtam ál durcit és hátat fordítottam.

Szemem sarkában láttam a fejét, hogy egyre közeledik és már nem bírtam cérnával elröhögtem magam majd megöleltük egymást.

- Jézusom már ennyi az idő? - pattantam fel miután megláttam Liam óráját. - Készülök, mert a kisboltnál talizunk a csajokkal fél óra múlva.

- Készülj el, el kísérlek.

- Köszönöm sietek - mondtam sietősen elmostam a két poharat adtam neki egy gyors puszit majd felszaladtam átvenni valami meleg, de csinos, és kényelmes szabadidős ruhát.

- Na tűzzünk - siettem le, felöltöttük a kabátokat, sálakat, sapkákat és csizmákat majd szépen gyalog elsétáltunk.

- Köszönöm akkor este-adtam 2 puszit neki, meg megöleltem.

- Niallel megyünk érted 8-ra - ő is adott 2 puszit és megölelt.

- Igen mondta szia - intettem utána.

- Na indulás - indult meg Daf.

Lassan baktattunk utána majd elmeséltem nekik a romos incidenst. Amy azt mondta ha ő lett volna ott akkor kihasználja a helyzetet. Erre mind röhögtünk.

***

 -Milyen színű ruhát választotok? - kérdezte Bella.

- Én tuti korall vagy barack, Daf kék vagy fekete, Amy lila rózsaszín vagy fekete, Sandy meg fehér vagy barna - soroltam.

- Én babarózsaszínt.-mosolygott Bella.

***

7-re pont haza is értem, már csak annyi időm volt mire Niallék megérkeznek, hogy épp elkészüljek. Fürdés,hajmosás,beszárítás,smink és felöltözés. Pont 7:50-re lettem kész amikor valaki csengetett.

Lesiettem és kinyitottam.

- Te mit keresel itt és honnan tudod, hogy hol lakom? - döbbentem le az idegen láttán.