Kilencedik fejezet...*

Haliii. :)) Woow.:o 12 komment 25 rendszeres olvasó 1700+ oldal megjelenítés. Köszönöm!♥ Nos itt az új rész. :)) 5 komment és következő. :* Szeret és ölel titeket.Medy Puszi.xx♥

- Mi a? - kerekedtek el a szemeim mikor megláttam azt a valamit.Azt ami az összes rémálmomnál is rosszabb volt...Zayn egy pillanat tört része alatt mellettem termett és a hátára kapva szélsebesen elrohant egy kocsihoz.
- ZAYN MÉG IS MI FOLYIK ITT? MI VOLT AZ AZ IZÉ? - üvöltöttem neki amikor berakott a kocsiba.
- Kösd be magad - mondta idegesen és a csatot próbálta gyorsan rám rakni.
- Jól van meg oldom - kapkodtam idegesen.
Egy másodpercre eltűnt Zayn, de megláttam, hogy már bent ül mellettem a kocsiba.
- Hova megyünk?Mi ez az egész? - kérdezgettem tovább remegve.
- Fogd be!-mondta ő is idegesen.

Össze rezzentem és össze húztam magam.Fogalmam sincs, hogy mit akar és, hogy még is hova visz, egyet tudok, nem e világi volt amit láttam...

Körülbelül negyed órája kocsikázhatunk...amikor egy szűk hegyi úton mentünk két szikla hasadás között.

- Ó az istenit! - kiáltott fel Zayn.
- MI A BAJ? - kérdeztem hangosan.
- Ne moccanj - nézett mélyen a szemembe, kiszállt a kocsiból, majd egy pittyenést hallottam..bezárt.

Kétségbe esetten rángattam a zárat,de hiába, egy ilyen terepjárót én nem fogok feltörni az biztos.Öt perc sem telt el, amikor valami hangot hallottam, kinéztem az ablakon és egy hatalmasat sikítottam az a valami megint ott volt...

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ZAYN!!!!!! ZAAAAAAAAAYN. KÖNYÖRGÖM GYERE...ISTENEM MEG HALOK..ÚRISTEN ZAAAAAAAAAYN - üvöltöztem kétségbe esetten és olyan rettegés kapott el, hogy azt elmondani, sem lehet. Az ablaktól elhúzódtam, majd ráugrott a motorházra és farkas szemet nézett velem, én végig üvöltöztem sikítottam és remegtem.Halál félelmem volt.Hirtelen eltűnt a dög és egy óriási farkas állt a kocsi előtt.Ezek a történések nekem túl sok volt így azonnal elájultam..

***

Arra eszméltem fel, hogy már nem vagyok elájulva..Vicces mi?! Észre vettem, hogy valamiféle pincében lehetek, de nem olyan koszos helynek kell elképzelni, hanem mint egy rendes lakás, csak nincsenek ablakok..Miután meggyőződtem róla, hogy egyedül vagyok fel álltam és elkezdtem körbe járni."- Tényleg egy pincéből átalakított ház." -suttogtam magamban.Találtam egy ajtót, de zárva volt.Hiába feszegettem nem nyílt.Hallottam egy hatalmas zajt, majd a nyúl cipőmet felkapva vissza sprinteltem ahol eddig feküdtem.Be bújtam a takaró alá és a telefonomon néztem információkat.",Már másnap van ráadásul fél 10 reggel..Mi történt este?"- kutattam az emlékezeteimbe, de kár volt, akkor rémlett fel előttem az a lény, az amitől ha rágondolok el kap a rettegés.Próbáltam el hessegetni a látványát, de nem volt olyan egyszerű.Ekkor lépteket hallottam a szoba másik feléből.El kapott a remegés.Már a fogaim is vacogtak és a könnyem már magától is ömleni kezdett.Szemem össze szorítva, szám becsukva magzat alakzatba kuporodtam, mikor éreztem, hogy a takarót lerántják rólam.Nem mozdultam az előző pozíciómból.
- Wendy minden rendben?Wen nyisd ki a szemed - hallottam egy igen ismerős hangot.
Lassan kezdtem kinyitni a szemem majd megláttam magam előtt Harryt.

- Szia - mosolygott.
- Szi.szia - ültem fel óvatosan.
- Jól vagy?
- Úgy nézek ki?
- Őszintén?Rémült vagy, de testileg minden rendben.
- Mert ez így van.Zayn?Louis? Hol vannak?Én hol vagyok?Mi történt este?Mi volt az a lény?Hova tűnt?Mért kellett el mennem a buliból?Louisnak mi volt az a pár mondat.?Úgy értem mit jelentettek? Mi...
- Shhhhh - rakta a kezét a számra. Túl sokat kérdezel!Nyugi -simogatta meg a vállam.
- Harry még is hogy az ördögbe tudnék meg nyugodni?Volt este valami és Zayn sem akart beszélni róla gondolom ő hozott ide...de akkor hol van és te hova tűntél?
- Wendy! - emelte fel a hangját Harry.

Összerezzentem.

- Nyugi - parancsolt rám.

Megforgattam a szemem, mert már többet nem akartam mondani, vagy kérdezni még a végén csinál velem valamit.Elvégre ő sem ember.Vámpír vagy mi..Úristen mi lett az én nyugalmas életemmel?!

- Mikor mehetek haza? - tettem fel óvatosan halkan egy újabb kérdést, mire ő rám kapta a tekintetét és láttam már idegesítem a bugyuta tudatlanságommal..de most még is mit csináljak?Ők csinálták ezt velem.
- Wendy mindent meg fogsz tudni csak kérlek várj egy kicsit!
- Jó - adtam be a derekam és vissza dőltem arra a kanapé szerűségre.
- De..
- Még mielőtt egy újabb kérdést fel teszel előre szólok, hogy nem válaszolok, és ne idegesíts fel még jobban - szólt közbe mielőtt megkérdezhettem volna, hogy kaphatok-e inni.Össze húztam magam és szótlanul néztem Harry mit csinál.Csak oda-vissza sétált és láttam nagyon töpreng.Nem tudom min..Mintha várna valamire...Egy biztos őriz engem.De mért?- tettem fel a kérdést magamban.

***

- Na jó Harry nem érdekel, de szomjan halok!Kaphatnék inni? - szólaltam meg egy fél óra után mikor éreztem, hogy már vattát köpök.
- Mért nem szóltál előbb?Jó hagyjuk.. - legyintett.Gondolom rá jött, hogy ő mondta, hogy ne kérdezzek..
- Köszönöm - köszöntem meg gúnyosan amikor hozott nekem egy palack vizet.

Bólintott és folytatta az eddigi - megjegyzem igen idegesítő - tevékenységét.

Megnéztem mennyi az idő.Fél 12.Remek.Még is meddig akarják, hogy itt legyek?A legrosszabb, hogy a telefonom is nemsokára le merül...Térerő meg nincs és nagyon hideg van..

- Na végre - szólalt meg bosszúsan Harry és elrohant.

Meglepődve néztem utána, nem tudtam mire vélni ezt a megmozdulását, ugyanis én nem vettem észre semmit..Sem hangot, sem mocorgást nem észleltem.

Pár perc múlva dörmögést hallottam, mintha valakik beszélnének.

- Hogy van?
- Rémülten, össze zavarodva.
- Mit mondtál neki?
- Semmit, de elég nehéz volt ugyan is egyfolytában kérdezősködött..
- Jól van biztos már ki van.
- Az biztos.
- Akkor most vagy soha.

Hallottam, ahogy valakik beszélgetnek.Az utolsó mondat hallatán nem túl sok jót reméltem...

- Szia Wendy - jöttek be ezúttal már ketten.Zayn és Harry.
- Szia Zayn - intettem neki.
- Gondolom tudni akarod mi ez az egész - tért Zayn a lényegre.
- Nem tudom...hajt a kíváncsiság, de félek nem tudnám feldolgozni...még így sem tudok mindet és Harry dolog is sok volt.Még mindig nem tudom elhinni..vagyis..nem tudom fel fogni azt amit mondott..hogy ő mi..de a saját szememmel láttam, de nem megy és a tegnap este is..csak rá gondolok és el kap a halál félelem és rettegés..
- Meg értem..ez nem könnyű, de meg kell értened - rakta a kezét a vállamra Zayn és mélyen a szemembe nézett. - Erről NEM ismétlem NEM beszélhetsz senkinek. Meg értetted
?
Ijedten néztem rá és bólogattam.

- Nem tudom, hogy bízhatunk-e benne - engedett el Zayn és nézett Harryre.
- Bízhatunk - hallottam még egy hangot az ajtó felől.
Mind oda kaptuk a fejünket.
- Harry! - szólt neki idegesen Zayn.Harry eltűnt a szobából a hang irányába.
Újra össze zavarodtam és kétségbe esetten tördeltem az ujjaim.
- Csak Louis! - nyugtatott Zayn.
- Harry hova ment? - kérdeztem halkan.
- Wendy meséld el mire emlékszel! - parancsolt rám szigorúan.
- Nem sokra, de a lényegre igen..gondolom - kezdtem félénken. - A buliban egy sráccal jóba lettem mint kiderült Adam és Denny haverja kérte mutassam meg a mosdót, így is tettem, majd berángatott, és mikor úgy éreztem itt lesz vége akkor jött Harry és egy pillanat alatt elintézte.Majd beszélgettünk, és kimentünk, akkor táncoltunk, és elmentem inni, akkor jött Louis, majd eltűnt.Utána Harry és te valamit beszéltetek, és te elrángattál. Liam és Niall próbáltak tenni ez ellen valamit, de nem jött össze.Aztán te valahogy valamiféle transzba estél, és úgy rázogattalak vissza azt hittem ott megölöd Nialléket. Majd mikor kiléptünk, te félre löktél és az a valami.
- MI? - vágott közbe felemelt hanggal.
- Nem tudom, egy undorító emberszerű, de még is szörny volt..a kukát vágta felénk de te hárítottad, majd felkaptál a hátadra elrohantál velem be a kocsiba és onnan fel a hegyre, majd felkiáltottál, kiszálltál, engem bezártál és eltűntél.Pár perc múlva az a lény mászott a kocsi fölött, majd ráugrott és bámult rám.Hirtelen eltűnt, és egy óriási farkas volt a jármű előtt, gondolom attól beparázott az idegen, és eltűnt, na nekem ez sokk volt, és elájultam, majd itt ébredtem és Harryt hiába faggattam nem válaszolt... - zártam le a monológom..
- Hmm  -vakarta az állát Zayn.
Kérdőn pillogtam rá.
- Wendy..akkor elmondom neked mi is ez az egész..
- Jó lenn már végre - könnyebbültem meg kicsit.
- Szóval az óriás farkas..az én voltam.
Itt tágra nyíltak a szemeim. - Most csak hülyéskedsz - legyintettem és kacagtam keservesen.
- Nem vicces dolog Wen..kérted, hogy mondjak el mindent így azt teszem.
Az ereimben a vér megfagyott és figyelmesen hallgattam tovább.
- Szóval igen farkas vagyok, de nem egyszerű ám, a mi családunk mint tudhatod nem e földről származik messzebb, egy másik földrészről és a mi hazánkban legendák folynak a farkasokról..mint megtudtam nem véletlen, hisz aki ott látta meg a napvilágot a démonok belehelték az átkot mi így szól. "- Kit ide teremtett Isten ne várjon szép életet!Az ősei hibájából fakadva minden napfényt látott újszülöttnek a 15-dik életévét betöltve a vére sötétté válik és átmegy a beavatási rituálén mit édesapja hajt végre be avatja a vadászatba és, hogy maradjon hű a falkájához." - idézett Zayn szó szerint.
- Most azt akarod mondani...hogy..te...vagyis téged démonok átkoztak meg ezzel?
- Igen..vagyis minden első szülött gyermek mert amelyik családban az első szülött gyermek fiú az a leszármazottja Trifjakhu-nak ami annyit jelent pusztító.Igen az ősöm volt és elpusztította a démonokat így, a démonok átka Trifjakhu összes leszármazottjára rá száll farkas képében..
- Úristen.. - raktam a kezeimbe a fejem.
- Várj ez még semmi - legyintett.
- Ennél rosszabb? - kaptam fel kétségbe esve a fejem, mire ő bólintott.
- Szóval mint tudod farkas vagyok, és a feladatom az, hogy megtaláljam azt, aki segít az átok elűzésében. Harryt megismerve tudtam ő az egyik elem majd jött Louis...
- Louis is ilyen farkas?
- Hmm.. - mosolyodott el.Majd vett egy hatalmas levegőt és kifújta.Olyan volt mint aki erőt gyűjtött.
- Baj van? - néztem rá.
- Nem..Csak most jön az amitől kivilágosodik az egész.
- Nem értem - ráztam a fejem.
- Szóval Louis..Louis egy srác...srácnak néz ki!
Itt kissé meglepetten bámultam Zaynre.
- Mert ugyan is ő nem egy átlagos srác!Ő maga a világok közti pusztító ha így tetszik.
- Mi van? - esett le az állam.
- Louis maga a sátán..vagyis az ő leszármazottja. Ő teliholdkor ugyan olyan mint mindenki más.De!Fénygyűrű idején megőrül és egy két nap után jön ki a benne rejlő gonosz.Amit láttál az a lény nem más volt mint...
- Louis... - suttogtam rémültem.
- Látom megértetted - vakarta a fejét Zayn. - Louis egy Dantalion.
- Tessék?
- Éjszakai Démon, 36 légió ura. Hallucinációkat okoz. Felfedi mások legbelső gondolatait és vágyait, mások tudatát befolyásolja a tudtuk nélkül. Minden emberi gondolatot ismer, és ha akarja, megváltoztatja őket. Szerelmet gyújt férfi és nő között, minden művészetet és tudományt tanít. Látomást mutat bármelyik emberről. Segít más tudatállapotok elérésében - magyarázta Zayn.
- Akkor..minden ami mostanában körülöttem történik ő csinálta?
- Pontosan...
- Hú Zayn..ez engem sokkolt..De most hol van Louis és mi van vele?
- Kint van..Harryvel..Harry az egyetlen aki hatással van rá..
- Értem ki mehetek hozzá?
- Még nem beszámítható..
- De most megakar ölni?
- Menjünk - állt fel Zayn.

Lassan kisétáltunk abból a pincéből fel egy lépcsőn majd megláttam Louist és Harryt ahogy egy kanapén ücsörögnek látszólag olyanok voltak mint két teljesen normális tizenéves...
- Hali - köszöntem finoman, mire megálltak abban amit épp csináltak Harry rám kapta a tekintetét, de Louis nem moccant.Lassan elindultam felé, de Zayn elkapta a csuklóm és motyogta, hogy ne..
Bólintottam finoman, hogy nem lesz baj, majd elengedett és folytattam utam. Harry szeme ide-oda járt köztem és Louis között.Louis lassan hátra fordította a fejét és egyenesen a szemembe nézett, szerintem nem kell mondani, hogy még az ütő ereimben is jéggé dermedt a vér...Erőt vettem magamon és egy nagy levegőt, majd lassan kifújva megszólaltam.
- Jól vagy?
A pillanat tört része alatt ott állt előttem Louis egy igen csak dermesztő mosollyal az arcán, úgy berosáltam, hogy a lábaim a földbe gyökereztek.
- Jól - vigyorgott, de akkor már Harry és Zayn is ott álltak.
- Mikor lesz teljesen beszámítható? - néztem a másik két fiúra.
- Még 2 nap biztosan addig mi itt maradunk - mondta Harry.
- Értem..de nekem mért kell itt lennem, ha egyszer már bocsi Louis, de tőle védtetek meg..amit még mindig nem értek mért, ő mért van itt?
- Na igen..Minden eseménykor a pincében van Louis bezárva, de most te lettél oda le víve, hogy biztonságban legyél, de most Zayn szépen haza visz és remélhetőleg felfogod tudni dolgozni! - mondta ismét Harry.
- Öhm..hát oké..mikor megyünk már kopog a szemem.
- Akár azonnal - mondta Zayn és megindult ki fele. - Nem jössz? - nézett vissza rám.
- Ja de egy pillanat.-mondtam és oda léptem Louishoz - Bízok benned és nem félek, remélem azért többször nem akarsz megölni, de remélem majd annak az okát is megtudom.. - suttogtam Louis fülébe. - Neked pedig köszönök mindent - léptem Harryhez is és egy puszit nyomtam az arcára.
- Majd találkozunk - mondta Louis.
Biccentettem és mosolyogtam nyugtatás ként.

***

- Min töprengsz ennyire? - kérdezte Zayn már a kocsiban.
- Még kérdezed? - fordultam felé elég érdekes arckifejezéssel.
- Boccs igazad van hülye kérdés volt.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- Mutatok egy helyet utána haza.
- Amúgy hol voltunk most kié az a ház?
- Az Louisé és amikor ide költöztünk akkor találtam rá de furcsa hangok jöttek ki így mindig elmentem, majd mikor Harryvel megismerkedtem vele eljöttünk és bemerészkedtünk Louist találtuk itt elszigetelve majd mondtuk neki mi segítünk így lettünk mi 3-an majd kiderült, hogy Louis a 3-dik elem az átok megtöréséhez.
- Mikor lesz vagy lehet azt az átkot megtörni és akkor mi lesz?
- Ha meg lesz az utolsó 2 elem is és akkor több ilyen misztikus lény nem lesz a földön mi maradunk utolsók de a leszármazottjaink már nem.
- Értem, és ki az utolsó két elem.
- Nézd meg jöttünk - állt meg Zayn az erdőszélén.
- De még mindig a hegy tetején vagyunk.
- Tudom épp ez a lényeg, kövess - lépett ki a kocsiból majd megindult előre én siettem utána.
Pár perc séta után láttam, Zayn megállt oda siettem.
- Látod? - kérdezte.
- Mit? - néztem rá.
Megfogta a derekam és megfordított.
- A tájat - suttogta a fülembe.
- Gyönyörű - akadt el a lélegzetem.
- Ha elegem van mindenből az első utam ide vezet ide leülök és a magasból bámulok lefele így erőt gyűjtök és vissza térek.
- Ez szép - mosolyogtam rá.
- Igen, de erről nem tud senki, csak te.. - hajtotta le fejét és egy oldal mosoly húzódott arcára.
Jobb kezem az állára emeltem és felhúztam arcát, hogy szemébe nézhessek.
- Köszönöm.
Nem válaszolt csak közel húzott magához és megölelt.
- Hry ert mghöl.
- Tessék? - léptem egyet hátra.
- Ja semmi. Hangosan morogtam?
- Öhm igen - nevettem.
- Bocsi, de menjünk haza mert érzem, hogy milyen éhes vagy és az nekem is fáj - nevetett.

Elsiettünk  a kocsihoz és meg sem álltunk hazáig.Akarom mondani egy étteremig.

- Amúgy mi volt az a kijelentés, hogy érzed milyen éhes vagyok? - néztem rá két falat között.
- Tudod ezekhez a hogy is fejezem ki magam..természet feletti jelenségekhez különböző erők tartoznak.
- Pontosabban? - kíváncsiskodtam tovább.
- Harry több száz km-ről halldolgokat, ha koncentrál, úgy hogy most sem lehetünk olyan biztonságban, mert lehet hall.. - nevetett Zayn. - Ő előre látja a dolgokat és látja az emberek gondolatait, na meg persze a szemeivel úgy irányít bárkit ahogy akar.
- Jesszusom - döbbentem le.
- Hát igen ezért jobb ha őszinték vagyunk vele mert tud mindet.
- Na és te?
- Én érzem az emberek érzéseit és tudom ki milyen ember és befolyásolni tudom a döntésiket tudat alatt és a szememmel én is tudok rábeszélni.
- Fúha.. - meresztgettem a szemeim.
- Na és Louis?
- Hát Louis...őt már elmondtam.
- Ohh igaz - bólintottam és ettünk tovább.
- Had kérdezzem már meg..ezt az agyi izét szoktátok nálam is alkalmazni vagy Harry a szemes hókuszpókuszt?
- Nem hatnak a képességeink rád - mondta halkan.
- Mi? - döbbentem le.
- Kérnek még valamit? - jött oda a pincér.
- Igen 2 forró csokit - mondta Zayn.
- Én kérek még egy fagyi kelyhet.
- Akkor egy nagyot - nevetett Zayn.
- Rendben nemsokára hozom -állt tovább a pincér.
A délután ezzel telt, hogy Zaynnel voltam majd sötétedés után haza vitt.

***

- Köszönöm a délutánt jó volt és, hogy mindent elmondtatok - mosolyogtam rá az ajtóban.
- Ugyan már - legyintett. - Na de én megyek jó legyél majd találkozunk - köszönt el.
- Igen szia -intettem, de mielőtt az ajtót becsukhattam volna egy puszit nyomott az arcomra.
- Szia - mosolygott egy nagyot majd bepattant a kocsijába és eltűzött.
- Sziasztok megjöttem - köszöntem anyuéknak.
- Szia kicsim - köszöntek. - Valaki vár - mosolygott anyu.
- Ki?-lepődtem meg. - És mégis hol?
- Szaladj a szobádba! - utasított apu.
Több sem kellett a cipőmet levéve rohantam fel.
- Hát ti? - döbbentem le.
- Szia Wen - vigyorogtak rám.