Negyedik fejezet...*

És igen újra itt. Sziasztok. :* Nem mondhatjátok, hogy nem tettem ki magamért ez ma a 2-dik fejezet ami írtam. :) Csak magatoknak köszönhetitek. ^^  :)) Annyira köszönöm a biztató kommenteket. Itt is a következő Jó olvasást Drágáim. :) ♥ Szokásos 5 komi és következő. Szeretlek titeket.Puszi Medy.xx

Kávémat szinte megdermedve raktam le az asztalra, és felegyenesedve néztem az alakot, aki egyre közeledett..A sejtésem beigazolódott Zayn volt az..Még is ki más....?! Pont ide jött. Majd megláttam Harryt a másik oldalról.Beléptek a kávézóba azonban Harryn látszottak Liam ütésének nyomai...

Elfoglalták a másik sarokban lévő asztalt.Szemeimet végig rajtuk tartva követtem mozdulataikat, pont úgy ültek, hogy velem szemben legyenek.
- Baj van Wen ? - térített vissza a földre Liam.
- Mi? - ráztam meg a fejem.
- Jól vagy? - kérdezte megint.
- Öhm ja - bólogattam.

Kezem az arcom elé raktam, hogy csak a szemem látszódjon és úgy figyeltem őket tovább.Láttam, hogy kivitték nekik a rendelést, majd Zayn felemelte felém a poharat.

Meg forgattam a szemem, mire ő és Harry össze néztek és mosolyogtak.Annyira megfélemlítenek és biztos vagyok benne, hogy tudják.Ha meglátom őket, már abban a pillanatban ledermedek.
- Mikor megyünk? - fordultam a srácokhoz.
- Nemsokára - mondta Niall.
- Ezt nem hiszem el - szólalt fel idegesen Liam.
- Mi van? - kérdezte Denny és Niall.
- Niall fordulj meg - mondta Liam.
- Ne - szóltam rá.
- Most ez komoly? - fordult vissza Niall.
- Wen mért nem szóltál? Akkor ez volt a baj az előbb - csóválta a fejét Liam.
- Hagyjuk.. - ráztam meg a fejem..- Kimegyek a mosdóba.
- Jó - legyintettek mind hárman majd vissza merültek a beszélgetésbe..

Nem törődtem velük kimentem, de Zaynék tekintetét végig magamon éreztem..Lassan oda fordítottam a fejem és erre bámult, de csak Zayn és úgy ahogy az erdőben is... 

"- Lehetetlen..." - suttogtam magam elé.."- Mostmár biztos, hogy nem halucináltam fénylenek a szemei..."- sokkolódtam le.Beléptem egy ajtón, ami egy folyosóra vezetett, ott a 2 ajtó közül természetesen a női mentem be. A tükörben bámultam magam és közben képek ugrottak be..Megráztam a fejem és megmosakodtam.Mikor kiléptem és becsuktam az ajtót magam után nekiütköztem egy alaknak.
- El..elnézést. - mondtam és végig a földre bámultam.
- Óó ugyan semmi baj - hallottam a gúnyos és mosolygó hangot.

Lassan emeltem fel a fejem és mikor megláttam ki is az hátrálni próbáltam, de az ajtó volt ott így neki estem, és egész testemmel remegtem.

- Na mi az csak nem félsz tőlem - lépett már közelebb és szinte égetett a tekintetével.

Egy szót sem tudtam kinyögni csak a pupillám jojózott és az ájulás kerülgetett.

- Ezek szerint igen - suttogott a fülembe.

Végtagjaim elfagytak a félelemtől, szívverésem az egekbe szökkent.

- Jól teszed - húzódott oldal vigyorra a szája.
- M..m..mit akarsz tőlem? -nyögtem remegve a szavakat.
- Még nem tudom - lépett egyet hátra.
- Megígérted, ha megcsókollak békén hagysz - dadogtam.
- Csak oly vadító vagy, hogy nem tudok lemondani rólad.. - közölte velem a tényt.

Úgy éreztem abban a pillanatban, hogy egy gombóc akadt a torkomon nyeltem,  de nem tűnt el, szuszogásom felgyorsult, amit észre is vett.

- Tudod..-fordított hátat. - Minél jobban rettegsz tőlem.. - lépet arrébb - Annál jobban beindítasz. - mondta a végét gyorsan és újra az arcomban volt.

A fejemet hátra szegezve, szemem össze szorítva reménykedtem, hogy mindjárt vége...Ekkor rájöttem, hogy nagy hibát vétettem...Nyakam szabadon hagyásával elvétettem egy hibát...Hisz arra eszméltem fel, hogy szája a nyakamra tapadva van bőrömet átharapta és szívogatta, éreztem, hogy a vérredők átszakadnak.

Sikítani sem tudtam a fájdalomtól.

- Tessék.. - lépett hátra.

Kezem nyakamra kapva felszisszentem és vissza léptem a mosdóba egy hatalmas véres lila folt díszelgett ott, amint a tükörben bámultam.

- Te normális vagy Zayn? Most mégis ezt hogy magyarázom ki? - kérdeztem pánikban.
- Megmondod az igazat.Lepecsételtek.Már az enyém vagy - suttogta a fülembe az utolsó mondatot.
- Nem! - löktem arrébb és kirohantam.Egyenesen a kabátomhoz sálam nyakam köré tekertem és elkezdtem rohanni haza.

***

- Még is hova rohantál hol vagy? - vettem fel a telefont és Niall aggódó hangja szólt vissza.
- Hallod elfelejtettem, hogy bedugva hagytam a hajvasalót és anyuék még nem hívtak, de már fél 4 és félek nehogy baj legyen - hazudtam Niallnek.
- Értem, akkor én is nem sokára ott vagyok vigyázz magadra.Ja és Liam puszil - mondta.
- Rendben - szóltam vissza. - Én is őt - majd leraktam.

Szívverésem és levegővételem kezdett a normálisra vissza térni..A nyakam sajog pont úgy ahogy a szám a múltkor, a számon még mindig ott a heg, de nem volt ez elég ... áá dehogy ...neki még a nyakamra is kellett egy baromi nagy...Miért jó ez neki mért teszi ezt velem..?

- Szia apu mért nem hívtatok fel? - szóltam bele a telefonba.
- Szia kicsim, mert még nem vagyunk otthon.
- HOGY MICSODA? - kérdeztem aggódva. - Hol vagytok?
- Már itt a városban csak az autónk összetört..
- Még is hogy? Mi történt? Bajotok esett? - kérdeztem pánikba esve.
- Nem..nekünk nem..az erdőből egy ember jött ki anyád nem vette észre és elütöttük lesokkolva ültünk az össze tört szélvédőjű autóban majd annyit láttunk, hogy a srác feláll ránk néz és vissza rohan az erdőbe..majd kiszálltunk a kocsiból és csak bámultunk...semmi vér sehol...most meg itt állunk a biztosító azt mondta vesz egy új autót hisz ez tropára tört..most meg az autó szalonban vagyunk nemsokára pedig otthon.
- Úristen apu. .- kaptam a fejemhez.
- Semmi baj nyugodj meg és ti merre vagytok?
- Én most megyek haza Niall meg a kávézóban maradt Liammel és egy haverjukkal én fáradt vagyok azért megyek haza.
- Értem akkor vigyázz magadra már nagyon sötét van oda kint.. - figyelmeztetett apu.
-Tudom puszi - köszöntem el majd leraktam.

"- Először a Romban Zayn...aztán Harry nálunk..Utána a bál...aztán a farkas amire ők figyelmeztettek, hogy veszélyes az erdő...majd Zayn színlelése nálunk..utána a korizásnál mindannyian..majd most a kávézóban..és most a baleset anyuékkal...mintha nem véletlenek lennének.."
- Úristen - kiáltottam fel miután ezeket a dolgokat végig rágtam.Az utcán aki arra járt rám nézett furcsáló szemekkel.

"- Tisztázzuk...most a kávézóban csak Harry és Zayn volt...de Louis sehol..vagyis..akkor lehet...nem....nem az lehetetlen..vagy mégis?Louist ütötték el anyuék?DE NEM! Ő egy fiatal srác..akkor meg kellett volna, hogy haljon..vagy megsérüljön..de az a valaki vagy valami vissza futott ez erdőbe.."

- Áááááá - sikítottam egyet amikor egy kezet éreztem a vállamon és felkeltett a gondolat menetemből.
- Jól vagy minden rendben?
- Úristen..a frászt hoztad rám - kaptam a szívemhez.Vettem a mély levegőket, hogy nehogy elájuljak. Megtámaszkodtam, az emberen aki kisebb szívrohamot okozott, majd mikor lenyugodtam köszöntem neki.
- Wen hova mész egyedül ilyenkor? - kérdezte aggódva Daf.
- Jajjj Daf..Haza és még csak 4 óra miről beszélsz? - nevettem keservesen.
- Minden rendben? Olyan vagy mint aki mumust látott...Meg vagy rémülve.
- Daf gyere át olyat mesélek lehidalsz... - mondtam neki idegesen közben körbe - körbe forogtam, hogy nincs-e ott valaki.
- Hallod üldözési mániád van?Mit nézel ennyire? - kérdezte furcsálva.
- Mindenhol ott vannak - suttogtam neki.
- Még is kik? - kérdezte szét tárt kezekkel.
- Zayn Harry és Louis - suttogtam tovább.
- Wen te nem vagy normális komolyan üldözési mániád van - emelte fel a hangját Daf.
-Ne kiabálj már te idióta, mert megint itt lesznek - fogtam be a száját.
- Wen mi történt veled ez a pár nap alatt?
- Otthon mindent elmesélek!Csak menjünk biztonságba - zártam le a témát és gyorsabbra vettem a lépteimet.

Amint haza értünk mindent bezártam.

- Mostmár igazán mondjad mi van mert én is megzakkanok..Teljesen úgy viselkedsz mint az a kis srác aki elmegyógyintézetbe került..- mondta Daf és leült a kanapéra.
- Úristen tényleg még ez is - kaptam észbe. - Szóval..tudod először a Romban Zayn ott találkoztam vele először úgy igazán személyesen az egy év óta..aztán Harry itt nálunk..Utána a bálban mind a hárman majd Zayn az emeleten...aztán a farkas amire ők figyelmeztettek, hogy veszélyes az erdő...majd Zayn színlelése nálunk..utána a korizásnál megint mindannyian..majd most a kávézóban Harry és Zayn..és most a baleset anyuékkal...mintha nem véletlenek lennének.. - mondtam Dafnak.
- Wen ebből egy szót sem értek - kerekedtek ki a szemei.
- Basszus mert ezeket nem is meséltem - kaptam a számhoz.
- Ahogy észre vettem nem nagyon.De mostmár rohadtul érdekel - ült közelebb.

Elmeséltem neki mindent részletesen.

- Wen..én..én félek.. - állt fel remegve Daf.
- De te mitől rám álltak - kezdtem el sírni.
- Nem tudom, hogy mi folyik itt de ez nem normális - rázta a fejét. - Most..most az lesz a legjobb ha elmegyek és kiöntöm a csajoknak a szívem - kezdett el sírni ő is. - Wen én..én nagyon sajnálom, de...de ez ne..ne..nekem sok volt..nem.. akarok...veled..beszélni...többet..egy kis ideig...hagyd, hogy fel...fel..feltudjam dolgozni.. - lihegte tagoltan.
- NE DAF!EZT EGYEDÜL NEM BÍROM! ÉS TE A LEGJOBB BARÁTNŐM VAGY! AZÉRT MONDTAM EL! KÖNYÖRGÖM - kezdtem el hisztérikusan sírni és kiabáltam.

Ő össze rezzent.

- Wen, te megőrültél - lépett az ajtóhoz és elrohant.
- SOHA TÖBBET NEM FOGOK MEGBOCSÁTANI, HOGY MOST ITT HAGYTÁL - üvöltöttem a sötétbe, de már az utca végén járt.Bevágtam az ajtót, hogy szinte majdnem kiszakadt a tokjából lecsúsztam a földre és bőgtem.Négykézláb elmásztam a lépcsőig fel az emeletre és oda álltam a fenti folyosónál az ablakhoz és bámultam a sötétbe közben sírtam.

Pár perc után össze szedtem magam és bementem a szobámba bekapcsoltam a Tvt épp a híradó ment.
- Brutális módon megöltek egy hajléktalant végtagjait mintha valami megette volna az ölés nyomai emberre utalnak, de több nyom is álltra tanúskodik a hatóságok nagy gyanúval egy elmebeteg gyilkost keresnek aki az erdőben bujkálhat.Fokozottan kérjük, hogy akik az erdő mellett laknak sötétedés után ne menjenek ki hisz az életükbe kerülhet mindent jól biztosítsanak és zárjanak be -hallgattam a tudósítót..
''- Most ez komoly?!Még ez is?!Mi a jó élet lett ezzel a várossal?! - Farkasok, rejtélyes módon megőrült emberek, eltűnések, elmebeteg gyilkos által kivégzett emberek...Mind az erdővel van kapcsolatban..mind...ez..ez lehetetlen.." -gondolkoztam."- Mégis a legfurcsább, hogy a 3 fiú megmondta...de ez így akkor sem oké..AZ ERDŐ...ők mindig ott vannak..ők tudnak valamit!"-futott át az agyamon.

Felkaptam magam és lerohantam épp akkor hallottam, hogy áll valaki vagy valami az ajtó előtt.Lefagytam.A zár kattant egyet és a kilincs lenyomódott.A szar is megfagyott bennem.Az ajtó nyikorgása tartott magamnál.Lassan nyitódott.

- Szia Wen.
-Úristen - fújtam ki egy nagy megnyugodott levegőt.
- Nem én a jó apád vagyok - nevetett apu.
- Meg az anyád - röhögött anyu is.
- Hála istennek - nevettem és beugrottam a nyakukba.
- Niall? - kérdezte anyu.
- Még nem jött.. - hajtottam le a fejem.
- Hova készültél? - kérdezte apu.
- Hát..Niallért - mondtam akadozva.
- Nem mész sehova!Hallottad a híreket? - szólt anyu idegesen.
- Én igen láttam.De ti hogy? - kérdeztem meglepve.
- Az új kocsiban van Tv kislányom - kacsintott apu.
- Remek.. - fakadtam ki.
- Szóval... - kezdte anyu.
- Ezentúl minden nap! - folytatta apu.
- Haza kell érned 4-re amíg tél van  -fejezte be anyu.
- HOGY MI CSODA? - akadtam ki.
- Nem gondolod, hogy majd hagyjuk, hogy bármi bajod legyen.. - legyintett apu.
- Épp ezért szereztünk melléd két erős megbízható embert aki megtud védeni - mondta boldogan anyu.
- Még is kit? - kérdeztem kiakadva.
- Holnap délre ide jönnek - mosolygott apu.
- Remek, de ha nem haragszotok én felhívom Niallt mert nem akarom, hogy neki is baja legyen - rohantam fel a szobámba.

***

- Szia még is hol vagy? - idegesen kérdeztem, a telefonba.
- Liamnél ne haragudj.Fél óra és ott vagyok.
- NEM! - kiáltottam neki. - Vagyis maradj ott majd holnap gyere vissza már késő van.
- De Wen még csak 6 óra - mondta furcsálva Niall.
- Nem baj kérlek..nem akarom, hogy bajod legyen holnap délkörül gyere át kérlek.Ha lehet Liam is jöjjön - mondtam neki.
- Fúúú..hát rendben..de lehet, csak később megyek nem baj ? Olyan 3 köröl?
- Jó várlak, jó éjszakát vigyázzatok magatokra, szeretlek titeket.
- Rendben jó éjszakát te is mi is puszi - zártuk le,majd leraktuk.

Elmentem lezuhanyozni kicsit le is nyugtatott, majd utána vacsoráztam és leültünk Tvzni. Este fél 11-kor elmentünk lefeküdni.Én csak forgolódtam és sehogy sem jött álom a szememre. Amikor nagy nehezen elaludtam sikítva keltem fel.
- Minden rendben? - rohantak be anyuék.
- Mi mi? - riadtam fel zihálva.
- Sikítottál.
- Ja csak rosszat álmodtam - ráztam meg a fejem és vissza feküdtem ők kimentek.

Az álmom rettenetes volt...

- WENDY!!!! - hallottam valaki üvölti a nevem.
- Igen? - kaptam fel riadtan a fejem.
- Nem tudunk aludni, mert amint elalszol üvöltözöl és sikítozol - aggodalmaskodott anyu.
- Sajnálom, de egy idióta álomtól van - dörzsöltem idegesen és pánikban a szemem.
- Jó figyelj itt van egy nyugtató vedd be - adott oda egy bogyót apu.
Lenyeltem majd ők vissza mentek a szobájukba.
Forgolódtam megint és az álmon járt az eszem..

*...Reggel...*

- Wendy.Weeen.Wendy Le Gras.Ne szórakozz velem.
- Mi van. ? - keltem fel nyávogva.
- Az, hogy már 11 óra és a frászt hoztad rám készülj nemsokára itt vannak a védőszentjeid - parancsolt rám anyu.
- Remek - morogtam.

Elvégeztem a reggeli teendőim felöltöztem és lementem enni, majd bevágódtam apu mellé a kanapéra, és néztünk valami filmet, majd nem sokkal később csöngettek....