Első fejezet...*

Hi Dears. :) Wow gyorsan jönnek a komik amiknek nagyon örülök ezek szerint tetszik. :) Csak a feliratkozók száma nem nő. :/ Na nem baj. :) Nem húzom az időt Jó olvasást és a szokásos 5 komi után kövi. :) Szeretlek titeket.♥ Medy.xx

- Te mit keresel itt, és honnan tudod, hogy hol lakom? - döbbentem le az idegen láttán.

- Neked is szia - mondta kifejezéstelen arccal, és neki dőlt az ajtó félfának. - Nagyon dögös vagy - kacsintott rám.

- Nem vagyok kíváncsi rád! - csuktam be az ajtót, de lábát elé rakta ,és kicsapta nagy kezeivel.

- Nem azért jöttem el idáig, hogy el is menjek -tartotta még mindig, hogy megelőzze, hogy az arcába csapjam.

- Mondjad akkor mit akarsz, de gyorsan.

- Szóval gondolom tudod ki vagyok.

- Ja te vagy az a Styles gyerek vagy ki - forgattam a szemeim.

- Harryt jobban szeretem de ja.

- A lényeget könyörgöm - sürgettem, és össze fontam a mellkasom előtt a karom.

- Szóval Zayn mondta, hogy ma a Romnál össze futottatok,  és nem bántál vele finoman.

- Pff még hogy én? - tártam kérdőn szét a kezeim.

- Azt üzeni, hogy..

- Ő nem tudja megmondani?Kell egy idióta aki üzenget?Mi vagy te küldönc? - kacagtam gúnyosan.

- Tényleg egy felvágott nyelvű kis csitri vagy, ahogy Z mondta.

Azzal a lendülettel ahogy ezt kimondta akkorát amekkorát csak  tudtam  levertem neki. - Normálisan jó? Én nem félek tőletek a tetkóitoktól a kipiercingezett testetektől és a "kis ügyeitektől sem".

- Rosszul teszed. Zayn azt üzeni, hogy messze kerüld el az erdőt főleg szürkület után különben bajod esik vagy valaki másnak.

Hátat fordítottam neki, és úgy mondtam. 
- Szerintem befejezted el mehetsz.

Nem válaszolt, így megfordultam de már csak a hűlt helyét láttam Harrynek. Biztos be futott ez erdőbe.

- Milyen szerencsétlenek - forgattam a szemeim.

Besétáltam a nappaliba és vártam a srácokat.

***

- Szia Wen - nyitottak be a srácok.

- Haliiii - öleltem meg őket. - Anyu, apu elmentem - kiáltottam nekik.

- Vigyázzatok magatokra, jó szórakozást puszi - kiabáltak vissza.

Felöltöztem, és beültünk Liam kocsijába, majd elhajtottunk a suliba.

- Wen nagyon jól nézel ki - dicsért meg Niall.

- Köszönöm ti is nagyon jól néztek ki.

- Wen mit vársz a ma estétől? - kérdezte Liam.

- Elsősorban, hogy én legyek újra a könyvtár vezető és tesi segéd. Utána bál királynő, de tudom, hogy nem vagyok annyira szép mint, Daffny, Amy, vagy Bella vagy Sandy, vagy a többi lány.

- Wen ne beszélj már butaságokat.Te is tudod, hogy ez nem így van - mondta biztatóan Niall.

- Amúgy Denny is ott lesz - mondta mosollyal a hangjában Liam.

- Komolyan? - kaptam fel a fejem.

- Igen és biztos, hogy tetszeni fogsz neki - kacsintott Niall.

- Áhh ő nem akar tőlem semmit.. - mondtam a könnyeim visszatartva.

Igen hát persze Denny Reynolds-ról nem esett szó. Ő az aki minden szempontból a tökéletes srác jelölt. Csak ő nem úgy néz rám, ahogy azt én szeretném.A csajoknak nem mondom mert ismerem őket, és megpróbálnának valamit tenni, de az katasztrófa lenne, így elég ha azt hiszik, hogy nincs olyan ember akibe bele vagyok esve. De Liam és Niall mindent tudnak, hisz fiúk még is többet tudnak a fiúk érzéseiről, és ők nem lépnek míg én azt nem mondom. 

Na de vissza a valóságba.

- Megjöttünk kisasszony kiszállás - nyitotta és kisegített a kocsiból Niall.

- Köszönöm uram - mondtam nevetve majd beálltak 1-1 oldalamra és beléjük karoltam majd szépen besétáltunk a nagy bálterembe.

Liam és Niall 1 évvel fölöttem járnak, így nagyon sok lány közellensége vagyok, mert engem a srácok szeretnek.

- Sziasztok - jöttek a csajok.

- Sziasztok - köszöntünk mi is.

 -Csinosak vagytok lányok - mondták a srácok. -,De mi megyünk, jók legyetek még össze futunk.

- Köszönjünk sziasztok - mondtuk nekik, majd kerestünk egy asztalt.

- Wen ne keress már foglaltunk - nevetett Sandy.

- Oksi - mondtam és mentem utánuk.

***

- Ezt nem hiszem el.. - mondtam magamban.A lányoknak pont Dennyék melletti asztalt kellett lefoglalni pont azt???!! Persze, hogy azt.. hiszen Daffny jóban van vele..

- Sziasztok lányok - köszöntek Dennyék.

- Hello - köszöntem savanyúan, és egy erőltetett vigyorral.

Ültünk egy párpercig majd bekövetkezett egy katasztrófa.

- Úristen - kaptam az arcom elé a kezem, és elfordultam mintha ott sem lennék.

- Mi az? Mi van Wen? - kérdezgettek a csajok.

- Nézzetek a bejárathoz, de ne feltűnően, és ne egyszerre.

Persze, hogy mind egyszerre oda kapta a fejét, és bámultak.

- Istenem csajok - szóltam rájuk.

- Nee..Most ez komoly?Eddig szinte csak háromszor láttam őket suliba, de most persze, hogy eljönnek - csóválta a fejét Bella.

- Tönkre akarják ezt is tenni? - mérgelődött Sandy.

- Nézzétek milyen baromi jól néz ki Zayn - mondta csillogó szemekkel Amy.

- Amy most állj le - nevetett Daf.

Ugyan is beállított a három oly "közkedvelt" srác a bálra. Harry Zayn és Louis a bejáratban álltak az ajtónak dőlve és legeltették a szemüket a sok szép lányon.

- Úristen, a kedvenc számom - rezzent össze Daf, mikor meghallotta a kedvenc lassú számát.

- Akkor jöhetsz is velem táncolni - állt meg az asztalunk mellett Denny.

- Persze Den, megyek - állt fel Daf, és már el is nyelte őket a tömeg.

Mintha a szívem ezer darabra tört volna hisztérikus sírás akart kitörni, de vissza tartottam.

- Eltűntek - suttogta Sandy. Már amennyire egy bálba a hangos zene mellett lehet.

- Még is kik? - válaszoltam érzéstelen hanggal elbambulva.

- A sötét oldal srácai - mondta misztikus hangon nevetve Sam.

- Haha - röhögtem gúnyosan. - Amúgy meg hálistennek.

- Jót táncoltál? - kérdeztem gúnyos vigyorral az arcomon Daffnytól.

- Aha Den jól táncol - mosolygott Daf.

- Remek - morogtam. - Kimegyek a mosdóba - mondtam nekik, felkaptam a táskám, és megindultam a suli legjobb mosdójába, ami persze, hogy a másik szárnyba van, de nem érdekel, hisz ott van szappan,kéz szárító,tükör,wc papí,r és tiszta wc-k.

Átvergődtem a tömegen, majd a sötét iskola folyosókon keresztül eljutottam a lépcsőig, ott felmásztam a második emeltre, bevettem az éles kanyart és már ott is volt a sarkon a mosdó.Beléptem, és az orromig nem láttam, elkezdtem ide-oda lépkedni hátha feloltódik a villany.Szerencsém volt.Bele néztem a tükörbe és átfutott az előbbi jelent a fejemben, ahogy Daf és Den táncolnak.Szemeim megteltek könnyekkel és lassan folytak lefelé az arcomon.Miután kisírtam magam, leszedtem a sminkem arcot mostam, majd újra festettem, megfésülködtem és elindultam vissza.

Úgy döntöttem, hogy az első emelten megyek végig, legalább a szekrényemből kiveszem a pénzem.Sétáltam a sötét hátborzongató folyosón, amikor egy árnyat láttam meg a falon, ledermedtem, és elkezdtem körbe-körbe forogni, hogy lássam ki is van ott, de senkit nem láttam arra.

Végre már nem sok kellett és a szekrényemnél voltam.Kinyitottam és keresgéltem benne,de sötét volt így a telefonom világításával segítettem magamon.Bepakoltam a kis táskámba ami kellett. majd vissza zártam. Hirtelen egy lábcsosszanást hallottam magam mögött. Azonnal hátra fordultam.

- Látom szeretsz egyedül mászkálni - húzódott oldalmosolyra a szája.

- Már megint te? - néztem lenézően Zaynre. - Te követsz? - kérdeztem ingerülten.

- Nem, csak erre jártam.

- Aha persze, na szia - hagytam faképnél, és indultam a lépcsőhöz, hogy vissza érjek végre a buliba.

- Nem, most nem hagysz magamra - állt meg előttem.

- Mi a? - torpantam meg. - Hogy kerültél elém ilyen gyorsan, az előbb még ott.. - mutattam az előző helyünkre.

- Gyorsan futok - mondtam lazán.

- Akkor gyorsan húzz el, és szállj le rólam, és ne a kis csatlósoddal üzengess - tettem jobb kezem a mellkasára és egy határozott mozdulattal arrébb löktem.

- Szeretem, hogy ilyen elutasító vagy tudod ez begerjeszt - rántott vissza a csuklómnál fogva.

- Ha nem engedsz el 2 mp-en belül sikítok. Nem volt elég a múltkori?

- Mi? Meg se kottyant - vont vállat.

- Azért vonyítottál. Haha - kacagtam gúnyosan.

- Mi az, hogy vonyítottam? - mondta idegesen.

- Olyan hangot adtál ki, mint egy kislány, és egy farkas egyvelege - nevettem szemrehányóan.

Megragadta a derekam,és olyan erővel a falhoz nyomott, hogy szinte recsegtek a csontjaim.Épp sikítani akartam amikor azt a hatalmas izzadt kezét a számra tapasztotta.Nyögtem, és ficánkoltam, de erősebb volt az a szemét.

- Elengedlek, de előtte megbüntetlek - suttogta a fülembe.

Szemeim kikerekedtek, és pulzusom,a szívverésem számával együtt az egekbe szökött hirtelen.

- Ha nem sikítasz engedek a szorításból, de ha sikítasz, akkor ne akard tudni mi lesz - fenyegetett, és közben végig a szemeivel az én szemeimbe bámult, szinte megbabonázott.Bólintottam egyet, ő lassan leengedte a kezét, és elengedett majd derekam szorongatta.

- Mi-mit akarsz tőlem? - kérdeztem remegő hangon.

- Egy csókot.Csak egy csókot.

- Azt lesheted - mondtam egyre feszültebben.

- C-c-c-c-c.-cöncögött majd vissza nyomott a falra. - Békén hagylak, ha ezt megteszed - most komolyan.? Ez egy őrült, pszihopata, erőszakos idióta, aki rohadt dögös.Nem akartam megcsókolni, hisz még soha nem csókolóztam, sőt barátom sem volt..kicsit gáz 17 évesen de én ilyen vagyok.

- Oké legyen... - adtam be a derekam és szinte nyögtem keservesen a szavakat.

Mellkasát enyémnek nyomta, majd csípőjét is enyémhez tolta, lassan közeledett, már csak pár centi volt köztünk, amikor lenézett számra megnyalta az övét, bele nézett a szemembe, majd a számra és fel sem eszméltem, de már rám volt cuppanva, olyan vad volt, hogy levegőt sem kaptam.

Ütöttem a vállát, hogy elég már, majd becsuktam a szemem, és összeszorítottam, 2 mp múlva eszméltem, hogy a szám üres kinyitom a szemem, de Zaynt sehol nem láttam, fogtam magam és rohantam ahogy csak tudtam a magassarkúmban.A szám sajog egyfolytában majd éreztem valami nedves van rajta, oda kaptam kezem és mikor megnéztem tiszta vér volt.

- Ez az állat kiharapott belőlem egy darabot. Ez normális? - mondtam idegesen.

Mikor vissza értem a terembe láttam, hogy Daf Amy és a többi lány nincs az asztalnál, majd megláttam őket valami srácokkal táncolni.Így átpártoltam Liamékhez. Egy zsepit nyomtam a számhoz majd leültem Niall mellé.

- Mi történt? - kérdezte aggódva.

- Shenme tscsak ecsúztszam - motyogtam miközben a zsepi a számon volt.

- Wen a zene is hangos te meg nem érthetően beszélsz légy szíves normálisan.

- Csak elcsúsztam a mosdóban - adtam a hirtelen választ.

- Hol voltál, mert a lányok kerestek.

- Mosdóban.Ennyire figyelnek rám - forgattam a szemem.

- Azt tudták, csak elmentek és nem voltál ott.

- A szekrényemhez mentem - mondtam.

- Wendy basszus mi lett veled? - hajolt le hozzám Liam.

- Csak elcsúsztam a wc-ben.

- Had nézzem - vette le a kezem a helyéről.

- De óvatosan fáj - nyögtem.

- Wen..ez minden csak nem elcsúszásnak a nyoma.Az igazat - tette keresztbe a kezét Liam.

- De mert mi van ott?

- Egy darab kivan tépődve a szádból - mondta Niall is.

- Mert ahogy elcsúsztam kiharaptam - tártam szét a kezem mentegetőzés kép.

- Jó..Wen...majd ha akarod elmondod nem erőltetem - mondta Liam megpuszilt és elment.

- Jössz táncolni? Ma még nem is láttalak - állt elém Niall.

- Legyen - mosolyogtam rá és behúzott a tömegbe.

***

- És az est bál királynője, nem más mint - kezdte az igazgató.

- Na kezdődik.. - motyogtam magamban.

- Wen nyugi - szorította Niall és Liam a kezem.Esküszöm őket jobban érdekli mint engem.

- Sharlotte McCartney.

*...Taps...*

-Pfff...csak ezért mert az igazgató unoka húga.. - mondta idegesen Amy.

- Egyértelmű - legyintett Liam.

- Majd legközelebb - mosolyogtam a lányokra.

- És azt est bál királya, nem más mint - mondta az igazgató újra - Denny Reynolds.

*...Taps...*

- Huhú tudtam - sikítozott Daffny.

- Minden oké? - suttogott a fülembe Liam.

- Majd ha haza mentünk - nevettem fájdalmasan.

- Wen menjünk ki a suli elé mert Dan most fog kimenni a haverjaival koccintani - mondta Niall.

- Jójó. De semmi értelme.

- De legalább gratulálunk neki - mosolygott Bella.

- Menjünk - mondta Liam és megindult előre.

Mi követtük, mint valami bivaly csorda szorosan a nyomába.

Miután kiverekedtünk a tömegből, és felvettünk a melegséget biztosító ruhadarabokat kimentünk.

- Gratulálok haver - fogott kezet Dennyvel Liam és Niall.

- Én is és megmondtam - nevetett Daf.

- Gratulálok - mondta Bella Sandy és Amy.

- Te nem gratulálsz? - kérdezte lenézően Den.

- Most akartam - néztem rá flegmán, ez olyan bunkó volt tőle úristen..

-J a persze, de még mindig nem tetted meg - röhögött a haverjával.

Eldurrant az agyam.

- Még is mi a jó életért vagy ennyire elszállva magadtól? Két lábon normálisan nem tudsz járni csak azért kaptad a koronát mert Sarlotte fülig beléd van esve, és elintézte a nagynénikéjénél, mivel az igazgató neki az.Te meg itt vered a nyálad a semmire.Nem csak részeg vagy, de nagy képű is.

- Te meg csúnya - röhögött.

Oda léptem, kezem csattant az arcán, és lábaim ahogy csak tudtam raktam egyiket a másik után, és futottam szerencsére, a Rom nincs messze a sulitól, így egyenes oda mentem.Meg pihentem egy fánál a sötétben majd lassan mentem tovább.

Már csak körülbelül 200 m-re volt a kijelölt célom, besiettem és felszaladtam a tetejére, csendben leültem, és idegességemben sírni sem tudtam.Hirtelen egy zajra kaptam fel a fejem, remegtem, ami az idegességtől és a félelemtől volt tágra nyílt pupillával hallgatóztam. Magam alatt hallottam, hogy valaki járkál.Elfeküdtem a padlón és a repedéseken néztem lefelé, majd olyat láttam, hogy azonnal elájultam...