Hetedik fejezet-Nyolcadik fejezet..*

Sziasztok Életkéim. :))))) Egy szót tudok mondani...ÚRISTEN...Elképesztő volt látni, hogy 14(!!!!!!!) komment érkezett 21(!!!!!!!) feliratkozó és közel 1500(!!!!!) oldal megjelenés. Kis híján lehullottam a székemről. :D Elképesztőek vagytok elmondhatatlanul köszönöm. Nos itt a következő rész igaz kicsit később mint a többi, de megérkezett.:3 Jó olvasást.Szokásos 5 komment és következő.:* Szeret és ölel titeket Medy.xx Puszi.♥ 

...Elmélkedésemből a csengő hangja keltett fel.Vettem egy nagy levegőt és minden bátorságomat össze szedve, mentem ajtót nyitni már messziről láttam, hogy ők azok..

- Hello Wen....-köszöntek pimasz mosollyal.
Az érzések újra elöntöttek és lábam megremegett.
- He-hello - erőt véve magamon köszöntöttem őket majd beinvitáltam őket a szerény kis hajlékomba...
- Nos - jöttem be végül én is és leültem velük szembe.
- Nos? - kérdezték egyszerre.
- Azt hiszem valamit szeretnétek mondani nem igaz? - kérdeztem a félelmem leplezve.
- Öhm, de. Szóval tudod, mi nem átlagos tizenévesek vagyunk - kezdett bele a szónoklatába Zayn.
- Arra rájöttem - forgattam meg a szemeim.
- Mind a hárman különbözünk - folytatta Harry.
- De egy közös bennünk - fejezte Louis.
- Ki böknétek végre? - tártam szét a kezem, hogy végre válaszra bírjam őket.
- Nyugi! - emelte fel a kezét Zayn.
- Mindent sorjába - zárta le Harry.
- Idegesítően lassú a magyarázkodásotok - mondtam.
- Először én - kezdte Harry. - Az egész ott kezdődött, hogy kb 18 évesen sétáltam az akkori lakhelyem körül és egy sikátorba tévedtem épp egy cicának segítettem, hogy a lába kiszabaduljon egy kuka alól.Sikeresen jártam a cica sántítva elrohant, majd egy láb dobbanást hallottam magam mögött.Lassan hátra fordultam, és egy fiatal lány állt mögöttem.Elkezdtünk beszélgetni, de nagyon furcsa volt, majd hirtelen elsötétedett minden...arra ébredtem, hogy hatalmas fájdalmaim vannak az állkapcsom szinte leszakad a testem lüktet és a szemem hihetetlen érzékeny lett napra...aztán szépen lassan kiderült mi is történt velem...a lány egy vámpír volt aki már születésem óta figyelt és amikor eljött az ideje eljött és átváltoztatott engem is...soha nem akartam, de muszáj volt alkalmazkodni a dolgokhoz majd ebből lettek otthon a gondok..így is mindig rajtam lett a por elverve..vertek üvöltöztek velem és dolgozni jártam mert suliból kirúgtak mert a feszültségem ott vezettem le..majd enni nem tudtam hisz nekem csak a vér kellett..éheztem hisz én nem vagyok gyilkos lefogytam és így dolgozni sem tudtam majd a lány vissza jött és mindent megtanított eleinte kórházakban a vérállományokat fosztottuk ki, majd lassan áttértünk az élet-halál között álló emberekre.Így mikor felnőtté váltam, simán ment minden majd ide költöztünk és megismertem Zaynéket.

Testem minden milliméterében reszketett, nem tudtam nem akartam és nem hittem el a hallottakat...Ez lehetetlen nem ilyen nincs.

- Nem, nem ez ez nem igaz - álltam fel remegve.
- Már tudod, de nyugi mert a véred így jobban felhígul és Harry nem fog bírni magával - mondta Zayn.
- Nézzétek - mutatott Louis az ablakhoz.

Mindannyian oda kaptuk a fejünket.A vadőrök álltak meg a házunk előtt.

- Wen ezek hozzád jönnek légy nyugodt! Mi nem voltunk itt! - magyarázott nekem Zayn, majd olyan gyorsan eltűntek, hogy nem is láttam őket.

Csak álltam a szoba közepén és nem tudtam felfogni a történteket."- Az elképzeléseim tényleg valósak?Vámpírok?Igaz volt az álmom, minden képzelgésem...Ez nem, nem velem történhet.."- tört ki belőlem a hisztérikus sírás.

Miközben én elmélkedtem a csengő szüntelenül szólt, keserves hangja lassan visszatérített majd elindultam az ajtó fele.

- Jó napot kívánok kis asszony.Egyedül van itthon? - tért a lényegre az öreg férfi.
- Öhm.Jó napot uram vagyis uraim. Igen egyedül netán valami probléma van? - kérdeztem remegő hangon.
- Nem látott vagy tapasztalt valami furcsát?Netán probléma van olyan zaklatottnak tűnik! - lépett közelebb az öreg és bámult rám mintha egy zombit nézne.
- Nem semmit és kérem ne másszon az aurámba jól vagyok - léptem egyet hátra.
- Biztos benne? Nem volt itt valami furcsa ember vagy netalán állat? - kérdezte a másik öreg szigorú hangon.
- Nem mégis mit vagy nem értem...
- Minden kiderül..minden...majd idejében - kezdtek el hátrálni lassan és beültek a kocsikba és elhajtottak.

Az ajtót lassan becsukva néztem az erdőbe.

- Úristen - kaptam a szívemhez ijedtemben mikor hallottam, hogy a telefonom megszólal.
Oda rohantam érte majd láttam, hogy egy ismeretlen szám volt.
- Hálló tessék?
- Wendy?Te vagy?
- Igen.
- Szia Liam vagyok.
- Szia.Mért ilyen furcsa a hangod és miért ismeretlen számról hívsz?Hol vagy?
- Berekedtem.Am mert ez Niallék házi telefonja.Ja és Niallnél.
- Értem, de ezt tudtam mért hívsz?
- Mert Niallt egy furcsa érzés kapta el, hogy azonnal hívjunk fel téged!Na szóval jól vagy?A te hangod se valami magabiztos.
- Komolyan? - tátottam el a szám..ez különös..Niall nem szokott megérezni dolgokat, de most jól érezte..
- Igen.Jól vagy?
- Persze mint hallod - kuncogtam a telefonba.
- Rendben, de remélem tudsz a ma estéről.
- Mi? Én nem tudok semmiről.
- Nem szóltak?
- Nem...
- Szóval ma lesz egy buli mivel Bella szülinapja van, és ugye ők most elmentek Sandyvel arra a cserés izére, de este vissza jönnek és meglepetés bulit csinál neki Amyék.
- Az remek...én nem tudok semmiről - háborodtam fel.
- Biztos most akartak szólni, nekünk is most szóltak, mert 100%-os titokban akarták tudni.
- De én elvileg a legjobb barátnőjük vagyok - sértődtem be.
- Jajj nyugi már, jó lesz gyere kérlek -Gyere légysziiiiiiiiii -hallottam Niall hangját is végül.
- Rendben..majd meglátom.. - válaszoltam flegmán mert kicsit rosszul esett amit csináltak.
- Nem, nem látod meg! - mondta Liam.
- Igen ott vagyunk nálad 6-ra, hogy 8-ra oda érjünk a buliba!Ha nekünk is kell felöltöztetni akkor is jössz! - kapta ki Liam kezéből a telefont Niall.
- Ok..na csao - válaszolt nem vártam hogy elköszönjenek lecsaptam a telefont.

Rápillantottam az órára és meglepve láttam az időt..5 óra akkor 1 óra és a srácok itt vannak..istenem.
Erőt véve magamon felrohantam és megfürödtem, mert ahogy Niallt ismerem még a végén ő fürdet meg..Na azt már nem...szóval szépen vettem egy hosszú forró, habos, illóolajos fürdőt amibe jól elmerültem és kikapcsoltam az agyam.Miután kipihentem magam a  hajam is megmostam majd kikószálódtam a kádból. A puha meleg törülközőt magam köré tekertem és elkezdtem a hajamat megcsinálni.Nem kerítettem neki nagy feneket megszárítottam majd két tincset oldalról elvéve hátra fogtam egy masnival.Ki festettem magam egy erős sminket, hisz egy házi buliról van szó.Utána felvettem egy egyszerű, de csinos össze állítást.

A szobám közepén álltam egy fekete francia bugyiban és egy fekete melltartóban amikor csöngettek. Felkaptam a papucsom és a köntösöm majd lerohantam.

- Sziasztok - nyitottam az ajtót a srácok előtt.
- Hali - vigyorogtak és megölelgettek.
- Így jössz?
- Persze valószínű Niall - forgattam a szemeim nevetve.
-Azt hittük még csak a kanapén ülsz és tvt bambulsz - nevetett Liam.
- Ja, hogy végül ne készüljek el és ti itt pattogjatok nekem?Na mind egy felrohanok és felöltözök.
- Segítsek? - kérdezte Niall.
- Köszi de megoldom egyedül is - röhögtem.
- De ha segítség kell tényleg szólj - kiabált utánam.

Megráztam a fejem nevetve majd gyorsan felöltöztem.Majd lesiettem hozzájuk.

- Minek napszemüveg?Tél van és sötét - nézett rám hülyén Liam.
- Ne szólj, be..mert kell na - nevettem.
- Nők és a logikájuk - motyogott Niall. Erre mind elkezdtünk nevetni.
- Apropó Wen láttuk a szüleidet - szólalt meg hirtelen Liam.
- Te jó ég, tényleg fel sem tűnt, hogy hol lehetnek ilyenkor általában itthon szoktak lenni.
- Ne aggódj gondolom csak a vacsorához vásároltak be, mert a bevásárlóközpontban találkoztunk és elkértünk téged, nem akartak engedni, de mondtuk, hogy csak hétfőn és csütörtök pénteken kell suliba menni mert vizsga hét van - mosolygott Niall.
- Húú..köszi - mosolyogtam megnyugodva. - Szerintem menjünk mert 7 óra - nevettem.

Felvettük a kabátokat, meg mindent amit télen szoktak az emberek, bezártam az ajtót és beszálltunk Liam kocsijába, majd elindultunk a buli helyszínére, ami nem más mint Amyék háza.

- Szia Wen - vettem fel a telefont.
- Szia.
- Nem tudtunk elérni valamiért ledobott a vonalról, de remélem hallottál a buliról - mondta Amy.
- Ja igen Liamék szóltak.
- Remélem jössz.Mert már elkezdődött és Liamék sincsenek itt.
- Komolyan?Hát valószínű azért mert oda fele tartunk.
- Jajj megnyugodtam, akkor itt lesz mindenki aki számít várunk puszi.
- Hali.
- Amy volt? - kérdezte Niall.
- Aha már várnak, de ahogy hallom jó a hangulat mert a háttérből így tudtam leszűrni.
- Na, de legalább van két nap a buli kipihenésére - mosolygott Liam.

A további út csöndesen telt gondolom mindenki elmerült elméjében, legalább is én biztos.

- Megjöttünk - kiáltott Niall én meg úgy megijedtem, hogy ugrottam eget a kocsiban.Majd kinéztem az ablakon és elém tárult Amyék háza.

- Hmm jó kis kecó - bólogatott elismerően Niall.
- Ja tényleg ti még nem is voltatok itt - nevettem.
- Kíváncsi vagyok belülről milyen - nézelődött Liam is.
- Gyönyörű - kacsintottam amit valószínű, hogy nem láttak, de nem zavartattam magam. - Akkor nyomás be mert már negyed 9.
Ki pattogtunk a kocsikból és megindultunk a bejárat felé.
Csöngettem.De semmi..Majd megint..Amikor harmadjára sem nyitott senki ajtót és a különös csönd is feltűnt benyitottunk.
- MEGLEPETÉÉÉÉS - ugrott elő mindenki.
- Jajj..ezek csak Wendyék - mondta lehangoltan Amy.
Liammel és Niallel röhögőgörcsben kötöttünk, hogy ránk elpazarolták a meglepetést..
- Jajj ez Wendy - ismételte azonnal boldogan Amy magát és oda rohanta Dafal megölelgetni.
- Na akkor mindenki újból vonuljon el - emelte fel a hangját Amy a tömeg ami max 30 fő lehetett levonult a játék teremben ahol addig tartózkodtak míg Bella és Sandy meg nem jön.
- Menjetek én körbe vezetem a fiúkat - mondtam a lányoknak hisz láttam, hogy tűkön ülnek, hogy mehessenek hiszen ők vagyis Am a házigazda.
- Köszi - mondták és lerohantak.
- Hú ez gyors volt - csodálkozott Liam.
- Na igen gyertek - nevettem. Körbe vezettem őket.
 - És végül itt fog az egész este vagy legalább is kellene, hogy zökkenő mentesen lezajlódjon -nevettem.

- Tyűha hát ámulok és bámulok - pislogott Liam.

- Nem gondoltad volna mi? - nevettem.

- Gyönyörű ház az biztos - mosolygott Niall.

- Ez mi? - kérdeztem és közben hallgatóztam.

 -Nem tudom - válaszolta furcsálva Liam is.

-Úristen vigyázz - kapott el Niall és arrébb rakott.

- Mi történt? - kérdeztem Amyt miközben mindenki rohant fel.

- Meg jöttek Belláék.Mindenki pssszt.

Leoltottuk a villanyokat majd megláttuk ahogy a kocsi leparkol.Hallottuk a lépteiket majd nyílt az ajtó.

Villany föl és.

- MEGLEPETÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS.-kiáltunk.

- Úristen....

Ja, hogy elfelejtettem említeni az elején, hogy dupla rész? :33 Hát akkor remélem örültök. :P Mert itt is a következő, hiszen annyi komment érkezett, hogy fernek láttam duplát írni.:)) Puszi.Medy.xx♥

Leoltottuk a villanyokat majd megláttuk ahogy a kocsi leparkol.Hallottuk a lépteiket majd nyílt az ajtó.

Villany föl és.

- MEGLEPETÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS - kiáltunk.

- Úristen....- kapott Bel a szájához és könnybe lábadt a szeme.

Sorban mindenki oda ment és gratulált, hogy "felnőtté" vált mert ez a 18-dik születésnapi bulija volt.

- Boldog Szülit drága - mentem oda és átadtam neki azt a karkötőt amit már rég megvettem.

- Úristen ez gyönyörű köszönöm Wen rám adnád? - mosolygott.

- Na akkor kezdődjék a buli - kiáltotta el magát Daffny.

Mindenki becsődült a bulinak kijelölt helyre és elkezdett ki enni, ki inni, ki táncolni.

A szemem megakadt egy alakon. - Na ne - kaptam fel a fejem. - Amy ő mit keres itt? - léptem oda kissé felzaklatva Amyhez.

- Ja. Hát azt hitted, hogy a város legjobb csávóit nem hívom meg? - röhögött.

- It?

- Mivan.?

- Mi az, hogy it, csávót?

- Az, hogy mind az top 10-es srác itt van - röhögött.

- Na ne..AMY.

- Nyugi - legyintett és vissza lépett a tömegbe táncolni.

Szóval Amynél a Top 10 -ben sorban olyanok vannak akiket nem igazán szeretek..kivéve 2-őt...Zayn,Denny,Niall,Harry,Louis,Liam,Joe,Drake,Adam és Ed az utóbbi 4 Denny haverja.

A szememmel elkezdtem megkeresni őket, Liam és Niallt természetesen nem, de miután Zaynt észre vettem kerestem a többieket, hát pechemre megtaláltam mindet.Mintha belém látna Harry mert amikor megtaláltam, engem bámult.Gyorsan elfordultam és töltöttem magamnak puncsot.

- Na mi az te nem iszol alkoholt?

- Kérlek ne csináld ezt - raktam a kezem a szívemhez.

- Mért megijedtél? - mosolygott pimaszul.

- Szerinted?Alapból tök ridegek és hátborzongatóak voltatok számomra majd egyre jobban ijeszgettetek utána kiderül, hogy mik vagytok?!Bocsi, de ezt nem igazán hiszem el..mást nézzetek madárnak na hello.

- Azt hiszed, hogy ez vicc? - állt meg előttem.

- Baj van? - jött oda Denny.

- Nincs haver.-mosolygott rá Harry.

- Nem tőled kérdeztem és nem vagyunk haverok - nézett végig lenézően Harryn.- Wen?

- Te tőlem ne kérdezzél semmit - löktem arrébb.

- Na nyugi - kapta el a csuklóm Denny.

- Engedjél el!

- Mert mi lesz?

- Elengeded 2 másodpercen belül - nézett rá Harry.

Denny hátrébb lépett egyet és belépett a tömegbe.

- Ez mi volt? - néztem Harryre ijedten.

- Még egy bizonyíték, hogy nem hazudtunk - mosolygott.

- Harry kérlek hagyj - léptem el tőle.

Gyorsan bevonultam a tömegbe, hogy eltűnjek előle.Egyenes az őrületbe kergetett a sexységével és, hogy ennyire félek tőle..Átvergődtem a tömegen és bevágódtam valakik mellé.

- Hali - köszönt oda egy srác.

- Hello.

- Egyedül?

- Nem.

- Jössz táncolni?

- Nem - válaszoltam egyből, majd megláttam, hogy Harry Zaynnel beszél és Zayn elindul felém. - Akarom mondani de -álltam fel hirtelen és megfogtam a srác csuklóját és behúztam a tömegbe, táncoltunk majd valaki megkocogtatta a vállam.

- Szabad? - kérdezte Zayn.

- Nem még csak most kértem fel - válaszolt a srác.

- Te szépen el mész és leülsz oda ahol eddig ültél és elfelejted Went.

A srác egy szót sem szólt és elment.

- Most ez kellett?Miből gondoltad, hogy így táncolok veled? - kérdeztem idegesen majd faképnél hagytam.

Nagyon elegem volt már így, arra jutottam, hogy iszok egy kis alkoholt, hogy feloldódjak
.

- Hello 1 vodkát - ültem le a pulthoz.

- Kor? - kérdezte a srác.

- Azt ne mond, hogy csak 18 év felett adsz ki piát.. - hajoltam közelebb.

- A korodat kérem - mosolygott.

- 17 - forgattam meg a szemem és már indultam is el onnan, hisz gondoltam úgy sem ad.

- Állj - kapott a csuklóm után.

- Igen? - néztem rá értetlenül.

- Azt nem mondtam, hogy nem adok, csak érdekelt a korod.

- Óhh milyen kis csalafinta - nevettem rá.

- Tessék itt az italod - mosolygott.

- Te fel vagy bérelve?

- Nem csak most beugrottam 5 percre.

- Ja értem - mosolyogtam és lehúztam a felesem. - Köszi.

- Nem tesz semmit - nevetett. - Még egyet?

- De csak akkor ha te is - nevettem.

- Egye fene - kacsintott majd kitöltött 1-1 kupicát és kijött majd leült mellém.

- Egészség - mosolyogtam.Majd lehúztuk.

- Brr - rándult össze az arcom.

- Wendy a neved?

- Igen honnan tudtad?És a tiéd?

- Adam.Láttalak már.

- Adam?Te Denny haverja vagy? - kérdeztem meglepve.

 -Öhm igen - nevetett.

- De..nem is így néz ki.. vagyis néztél ki.

- Kicsit alakítottam a stílusomon.

- Értem akkor, bocsi, hogy nem ismertelek fel vagyis nem is ismerlek így nem tudhatom ki vagy csak egyszer-egyszer láttalak, na jó hagyjuk ebből nem jövök ki jól.

- Nem baj aranyos vagy ahogy magyarázol - nevetett.

- Ohh köszönöm - pirultam el.

- Gyere táncolni - biccentett a táncoló emberek felé.

Bólintottam és bementünk.

- Hát ez pech - szólalt meg, mert pont akkor ért véget a zene. - Vagy még se - mosolygott újra mikor elindult egy lassú zene.

Szépen felvettük a pózt a tánchoz és táncoltunk rá.Már a szám felénél jártunk mikor éreztem, hogy a keze vándor útra indul.Hátra nyúltam és vissza raktam a helyére.Erre ő elmosolyodott.

- Tudod, hol a mosdó? - kérdezte.

- Igen.

- Én nem megmutatod?

- Jaja gyere.

Elindultunk majd az ajtó előtt megálltam és bemutattam.

- Köszi - indult be, én meg vissza a többiekhez, amikor a kezem után kapott, és berántott a fürdőbe az ajtót lábával berúgta.Hatalmasat csapódott, de tuti nem hallotta senki a dübörgő zenétől.

- Neee - sikítottam. -Engedj el - próbáltam ficánkolni, hogy kijussak a kezei közül, de nem jött össze kezeimet hátra szegezte és a falra nyomott, moccanni sem bírtam ruhámat próbálta letépni, de nem volt olyan egyszerű a pólómat könnyedén húzgálta le, de a gatyámmal nem sikerült neki lábammal hadonásztam, közben végig kiabáltam.Mielőtt még bármi történhetett volna az ajtó kivágódott és egy szempillantás alatt Adam a földön feküdt.Majd megláttam Harryt ahogy nézi a földön fekvő Adamet majd megnyalja a száját és rám néz ekkor döbbentem rá, hogy igazat mondott...

- Jól vagy? - állt meg előttem Harry.

- Harry...te..te - remegett a hangom.

- Nem hazudtam - mosolygott.

- Megölted? - kaptam a tekintetem Adamre.

- Nem csak kb 10 percig fog itt feküdni megcsapoltam kicsit, de amikor felébred azt hiszi az alkoholtól volt.

- V..v..véres a ... a szád - mondtam dadogva és elkaptam a tekintetem.

Harry hüvelyk ujjával letörölte a vért és lenyalta.

- Bleee - rázott ki a hideg.

- Na ne legyél gonosz, nekem ez olyan mintha te csokit ennél - nevetett.

- Ez nem normális - rándultam össze és nem tudtam kiverni az előző jeleneteket a fejemből.

- Shh semmi baj ígérem, hogy fel kel - lépett közelebb és egyfolytában nézett a szemembe, de én elkaptam a tekintetem.

- Ne - löktem arrébb.

- Mit? - lepődött meg.

- Ezt az izét a szemeddel, engem ne.. nem tudom mit csinálsz vagyis csináltok az emberekkel, de velem ne csináld légyszíves.

Erre felkacagott.

- Mi az?

- Csak én tudok ilyet.

- De Zayn is elzavarta az előbb az egyik srácot.Most mi van?Ő?

- Igen vagyis nem.Ő és Louis nem vámpírok.

- Tessék? - kerekedtek ki a szemeim.A kezem a fejemhez kaptam és lecsúsztam a földre.

Harry leült mellém.

- Nem érzed, hogy rettegek tőled? - kérdeztem tőle.

- De - nevetett.

- Akkor mért csinálod ezt velem kérlek ölj meg, de ne játszadozz velem főleg az a szemes dolog nem fekszik nekem..

- Na akkor tisztázzuk.1 nem akarlak megölni. 2 a srácok sem. 3 az a szem izé azzal eltudom bűvölni az embereket segítségével, ha megcsapolok embereket eltudom felejtetni és rátudok beszélni dolgokat az emberekre.

- Jézusom - álltam fel hirtelen.

- Nem..ne félj már.. - forgatta a szemeit. - Hogy megnyugodj elmondok valamit.Rád egyszerűen nem hat egyikünk ereje sem.Azért is tapadtunk rád, hogy kiderítsük mi is ez az egész.

- Majd a végén kiderül én is valami ilyen hókuszpókusz vagyok remek.. - vakartam idegesen a fejem.

De ő csak nevetett.

- Hagyd abba egyáltalán nem vicces..olyan komolytalan vagy - néztem rá mérgesen.

Erre egy hatalmasat röhögött.

- Elárulod végre mi olyan vicces? - kérdeztem már és éreztem vörösödik a fejem olyan mérges voltam, de már az alkoholt is éreztem.

- Jajj Wen - kezdte nevetve. - Na szóval nagyon vicces és egyszerre aranyos, ahogy itt idegeskedsz fölöslegesen és komolytalan vagyok? Komolyan?Tudod a kis történetembe azt nem raktam bele, hogy pontosan mikor is történt az átváltozásom.

- Nem értem mire célzol.

- Wendy tudod hány éves vagyok?

- 18?

- Igen!

- És? - néztem rá hülyén hisz nem értem mire akar kilyukadni.

- Wen..Én 18 éves vagyok 1895 óta.

- Hogy mi van? Hülyéskedsz?Nem az nem lehet..akkor te..

- Igen én 119 éves vagyok - mosolygott halványan.

- Úristen - kaptam a kezem az arcom elé. - De én ezt nem értem.

- A vámpírok nem öregednek - vigyorgott keserűen.

- Erre nem tudom mit mondjak.. - vakartam meg zavaromban a nyakam és még mindig kételkedtem, de a szememnek csak hinnem  kéne..

- Semmit csak ölelj meg - mosolygott.

- Rendben.

- Végre - lépett oda és felkapott az ölébe és megpörgetett.

- Ennyire vártál az ölelésemre? - kérdeztem nevetve mikor le tett.

- Már nagyon - röhögött.

- Harry.

-Igen.?

- Mi most komolyan ketten egy félig holt emberrel egy fürdőszobán társalgunk amikor kint buli van?

- Látod - röhögött ő is. - Siessünk mert pár másodperc és fel kel ez a szemét.

- Nyugi, gyere.

Kisétáltunk majd elkezdtünk táncolni.Hogy őszinte legyek igazán kellemeset csalódtam Harryben.

- Fúú teljesen kifulladtam megyek iszok - mondtam Harrynek.

Bólintott, de ő maradt.Elindultam valami üdítőért, mert bőven elég volt nekem az 2 feles.Találtam is teát kivettem a hűtőből és ittam.

- Remélem boldog vagy - hallottam, hogy valaki suttog a nyakamnál.

Hátra fordultam.

- Nektek ez a mániátok és ezt mire véljem?

- Harryről mindent tudsz - vigyorgott önelégülten.

- Louis nem értelek.

- Csupán annyi, hogy lehet, hogy ő és Zayn kinyílnak és normálisak, de nehogy azt hidd, hogy engem át tudsz verni, tudom, hogy mire készülsz.

- Hogy mi? - kérdeztem kétségbe esve, de már nem volt sehol.

Arcomra ki ült az ijedség, félelem és meglepettség egyvelege.

- Baj van?

- Könyörgöm, ha ezt nem hagyjátok abba azzal öltök meg - fordultam meg ijedten és Harry ott állt mögöttem.

- Louis valami hülyeséget mondott.

- Mit? - kérdezte Zayn hirtelen.

- Honnan hallottad miről beszélünk..áhh mind egy - legyintettem.

- Mit mondott? - kérdezte Zayn idegesen.

- Nyugi elmondom - léptem egyet hátra. - Hogy ti kinyíltok előttem, és normálisak vagytok de őt nem tudom átverni tudja ki vagyok meg mit akarok és ilyenek.

- Úristen - kapott a fejéhez Zayn.

- Mi az? - kérdeztem.

- Harry most - monda Zayn.

- Biztos vagy benne? - kérdezte Harry.

- Teljesen most következett be.

- Gondoltam hisz általában a Fénygyűrű után pár nap és elkezdődik.

- Vidd el azonnal.

- Rendben.

- Ez meg mi? Mi van? - kérdeztem tőlük ugyanis egy szót sem értettem.

- Majd megtudsz mindent, de el kell, hogy menj innen - mondta Zayn.

- De hova? Mért? Harry hova ment?

- Ő Louist intézi én téged!

- DE ZAYN!!! - emeltem fel a hangom.

- Ne majd mindent megértesz idővel, de most engedelmeskedj! - parancsolt rám, és a szeme megint változni kezdett, így úgy döntöttem, inkább befogom, jobb lesz mindenkinek.Zayn tolt maga előtt a tömegben kifele.

- Állj,-,lépett be elénk Liam. - Hova-Hova?

- Semmi közöd hozzá - lökte félre Zayn.

- Na álljál le vagy rossz vége lesz - jött oda Niall is.

- Ne..feszegessétek a türelmem - éreztem ahogy Zayn keze a vállamon remegni kezd.

- Wen gyere.

- NEM -üvöltött Zayn.

Azonnal felé fordultam és a szemébe néztem láttam ahogy az egész zöld és fekete lesz tiszta eres és vér alá futásos.

- Zayn!Zayn!Nézz rám.Shh shh. Zayn - rázogattam és simogattam az arcát próbáltam nyugtatni.

Vett egy marha nagy levegőt majd kifújta a szeme vissza tért a normálisba.

- Liam Niall nekem elég volt, köszönjetek el a lányoktól a helyembe, Zayn el visz.

- Ezt nem hagyom - mondta Liam.

- Kérlek, nem lesz baj - öleltem meg.

- De ha van valami tudod mit kell tenned - figyelmeztetett Niall.

- Persze - öleltem meg őt is.

- Nem lesz rá szükség - szólalt meg Zayn.

- Remélem, mert akkor ürítettél egy lyukon utoljára - fenyegetőzött Liam.

Megfogtam Zayn kezét és inkább kirángattam az ajtón még mielőtt baj lesz.

- Most már mesélj kérlek!Mi ez az egész? Mit nem tudok? - kérdezgettem, de ő nem figyelt csak mereven bámult előre.

- Vigyázz!! - lökött félre és vissza térítette hogy ne hogy rá és rám essen az a nagy kuka ami repült.

- Mi a?! - kerekedtek el a szemeim mikor megláttam azt a valamit.Azt ami az összes rémálmomnál is rosszabb volt...