2016. augusztus 22., hétfő

Huszonkilencedik fejezet...*

Sziasztok, Drága olvasóim! Mérhetetlenül sajnálom a 2 éves eltűnésemet! :) Akit érdekel, hogy mi okom volt rá, írjon rám facen privátba! :) Megígértem, hogy nem hagyom abba, újult erővel, visszatértem! Minden összpontosításom az elmúlt 2 napba a blogra fordítottam és maradok is! Folytatom! :) Megértem, ha már feladták sokan, és nem olvassák, de az igazi író magának írja, és ha másnak is tetszik a kreálmánya Őt az boldoggá teszi és erőt ad, hogy folytassa, Én is így vagyok ezzel! Ha még is itt vagytok valamilyen módon jelezzétek! ^-^ 
Jó olvasását. puszi Medy! xx








Huszonkilencedik fejezet...*



*trrrrrrrrrrrrrrr*


- Kilehet az? - álltam fel. - Valaki hívott még valakit? - néztem körbe meglepetten.
Mindenki rázta a fejét csodálkozva.
- Majd én kinyitom - állt fel Harry és Louis egyszerre.
- Én vagyok a házi gazda - legyintettem.
- Veled megyünk - mondták megint egyszerre.
Elindultunk az ajtóhoz. Kezem a kulcsra raktam és nyitni akartam, de egy fura érzés kapott el. "- Ne nyisd ki" Levettem a kezem a kulcsról. Mereven álltam az ajtóban. A csengő keservesen szólt. 
- Na mi lesz? - kérdezte Lou.
- Valami rossz van kint - suttogtam, mintha valami transzban lennék.
- WENDY! - ordított Niall és már oda is rohant.
- Miaz? 
- Ne nyisd ki! Rakta a kezét az ajtóra és tolta. 
Rá néztem Harryre. Becsukta a szemét, Louis hasonlóan cselekedett. Hirtelen kinyitották a szemüket egymásra néztek hihetetlen félelemmel és dühvel.
- Most - mondták egyszerre, majd eltűntek.
- Niall mi folyik itt? Mi van? Mi van ott kint? Mi történik? MI? - ráztam rémülten őt. 
- Vissza jött. 
- Ki? - estem pánikba.
- Nem tudom, ezt vettem ki Harryék agyi kommunikációjából.
- De te is éreztél valamit ha ide rohantál hogy ne nyissam ki.
- Igen! Azt hogy valami nagyon sötét áll az ajtó előtt.
- Engem is hasonló érzés kapott el.
- Niall próbálkozz, nézd meg mi van kint! - parancsoltam rá idegesen.
Niall lehunyta a szemét, koncentrált, pár másodperc után szinte azonnal kinyitotta rám nézett mint aki szellemet lát.
- Mivan? Mit láttál? - kérdeztem reszketve.
- Téged - fehéredett le.
- Engem? Ne hülyéskedj. Itt állok előtted. Még jó hogy láttál.
- Nem! Nem Wen! - hátrált.
- Mondd már mi van! - emeltem rá kissé a hangom.
- Te vagy kint! 
- Te-tessék? - estem teljesen őánikba. - Hogy érted ezt Niall?! Harryék hol vannak?
- Wendy azonnal állítsd meg a bulit! 
- Niall, nincs vissza út! 
Felkaptam a kabátom és elindultam a fiúk után.
- Meg őrültél, mégis hova a francba mész?
- Segítenem kell nekik!
- Szerinted, ha ők hárman nem tudják megoldani, te miégis mi a francot tudnál tenni?
- Nem tudom, Niall! - remegtem az idegtől, de tudtam, hogy mennem kell. - Gyere velem!
- Te teljesen őrült vagy Wendy! - kapta fel Ő is a kabátját.

Hatalmas erőt vettem magamon és kinyitottam az ajtót. Nem volt ott senki. ekkor hatalmas vonyítást hallottam. néztem körbe, nem láttam semmit, láttam Niall is reszket, nincs vissza út! Az erdőbe lesznek. Meg indultunk, közbe próbáltam hivni Harryt. Nem vette fel. Hívtam Zaynt. Semmi.

- Francba már! - nyomkodtam idegesen a telefonom.

Utolsó elkeserédesemben hívtam Lout. Kicsengett!

- Halo? Louis? LOUIS! Hol vagytok? Mi ez az egész? Hol vagytok? Harry? Zayn? - kiabáltam és kérdést kérdésre halmoztam miután felvette.
- Hello Wen! - hallottam egy női hangot a telefonba ami kiköpött olyan volt mint az enyém.
- Halo? Kivel beszélek? Kiaz? - az idegösszeroppanás szélén álltam. Nem tudtam mitévő legyek, mire gondoljak, a pulzusom a csillagokig szökkent.
- *halk nevetés* Tudod, a kis fiúk rosszul tették. A történelmet nem szabad megismételni. Sajnos azt hitték végleg eltűntem, de nem! Itt vagyok! Te vagy a gyenge pontjuk! Ne aggódj találkozunk mi még! 
- Terry - suttogtam a telefonba reszkető hangon.
- Naa. Csak tudod ki vagyok. Mégis tudsz valamit. De nem mindent. -  nevetett egy nagyot és kinyomta.
Itt történt az, hogy kijött belőlem minden amit aznap ettem, pedig nem is ittam még semmi alkoholt. 
- Wen! WEN! Wendy Le Gras! Ki vette fel a telefont? Mi történt? Ki az a Terry? - aggodalmaskodott Niall.
- N-N-Niall...-nyögtem ki nagynehezen a nevét.
- Igen Wendy? - térdelt mellém kétségbe volt esve.
- Tudom hol lesznek! Vezess!
Elsiettünk a kocsijához miután összeszedte magam.
- Liam! Elkellett jönnöm a buliól, Daffnyval és Amyvel szabad kezet kaptok! Vigyázzatok míg vissza nem jövünk! Niall velem van! Elfelejtettem valamit!
- Rendben Wen! Minden oké? - kérdezett gyanakodva Liam.
- Nem, nem! Csak egy kis meglepi! - hazudtam újra. Gyűlölöm ezt, remélem vége lesz már.
- Rendben, eddig minden nagyon jó!
- Jó, figyelj Liam a pizzák nemsokára megérkeznek, figyelj kérlek!
- Bízz bennem! Szeretlek!
- Én is! - tetteme le a telefont.- Liam kézben tartja a dolgokat! - adtam le a drótot Niallnek.
- Tulajdonképpen merre megyünk?
- Vissza a városba, fel a hegyre!
Nem kérdezett, csak hajtott nagyon gyorsan. Bekötöttem az övemet. Pánikban voltam. A végső sokk teljesen eluralkodott rajtam. Remegtem, az ájulás kerülgetett. 
- Nial.. - szólaltam meg halkan. - Ha ott vagyunk, ne szállj ki az autóból!
- Ezt te se gondoltad komolyan!

*trtrtrrrrrrrrr*

A hideg levert, a telefonom rezgése hallatán, kapkodtam, nem találtam.
- A földön Wen! - mutatott Niall a lábamhoz.
- Ha-halo? - remegve vettem fel a telefont, Harry neve láttán.
- WENDY HOL VAGY? - üvöltött a telefonba.
- Niallel a kokcsiba.
- AZONNAL GYERE VISSZA LENT VAGYUNK A TÓNÁL! - le is tette azonnal.
- NIALL VISSZA A TÓHOZ!
Niall akkorát taposott a fékbe, kifarolt a kocsi, majdnem egy fába csapódtunk.
- Ne ölj meg minket! - remegtem miközbe a kapszkodót markoltam teljes erőmmel. 
Pár perc alatt vissza is értünk. Kitéptem majdnem a kocsi ajtót és sprinteltem le a tóhoz. 

- HARRY:! HAARRYYY! ZAAAAYN! ZAYN? LOUIIIIIIIIIS? Holvagytok? -  üvöltöttem a nevük majd hisztérikus sírásban törtem ki. Térdre rogytam. Mindenért magamat hibáztattam. Zokogtam. Üvöltöztem, de már semmi erőm nem volt. Remegtem az idegességtől, a félelemtől és már nagyon fáztam is.

- WENDY! -  hallottam Niall üvöltését.
- Itt vagyok - mondtam halkan.
Oda rohant átölelt.
- Úgy félek - sírtam a nyakába.
- Hahahaha - hallottam egy gúnyos nevetést.
Felkaptam a fejem. 





- Olyan aranyos vagy ahogy szenvedsz, ahogy sírsz. - sétált felém lassan és mondta a gúnyos szavakat.
A lélegzetem is elállt, minden mozdulata, szava, porcikája ugyan olyan volt mint az enyém, hátborzongató, de mégis teljesen más mint én, sugall róla a rossz, a kárhozat.
- Holvannak? - álltam fel és kérdeztem már tele gyűlölettel.
- Elmenekültek, itt hagyták a pici törékeny, ártatlan kislányt - mondta gúnyosan, engem kiparodizálva.
- Azt, kérdeztem, hol, vannak? - álltam az arcába és farkas szemet néztem vele. Minden félelem elillant, legszívesebben helyben megöltem volna. 
- Nagyon felbátorodtél nem gondolod? - húzódott ilyesztő mosolyra a szája. 
- Nem érdekel ki vagy te, mi vagy te, mit akarsz tőlem, mi volt, mi történt, engem a srácok érdekelnek! - álltam még minidg előtte.
- Hahahah - nevetett egy hatalmasat. - Képes lennél az értékes életed feláldozni 3 élettelenért? 
- Bármikor! - néztem komolyan a szemébe.
- Te buta naív lány - fordított hátat nevetve.
Minden mozdulatát figyeltem. 
- Tudod..nem véletlen történik semmi, a srácoknak terve van veled, csupán azért barátkoztak veled - sétálgatott lassan, és vigyorogva lehelte a szavakat. Undorral figyeltem őt. - Azt hitted, hogy szeretnek? Azt hitted magad miatt? Azt képzelted kivételes vagy, hogy veled vannak? 
- Szeretnek engem! - mondtam ingerülten. 
- Hahahahah - hatalmasat vihogott. - Rosszul hiszed! - mondta hírtelen és a torkomat elkapva tartott a tó felett.
- NE MERD BÁNTANI - rohant oda Niall.
- Halandó fiú kotródj innen amíg teheted! 
Niall mit sem törödve kapta el a másik karját és rántotta hátra. Abba a pillanatban ájult el Terry. Levegő után kapkodtam. A másodperc törtrésze alatt teremtek mellettünk a srácok.
- WENDY! - üvöltötték mind egyszerre. 
- MITÖRTÉNT? - jött oda Zayn.
- NYUGI ZAYN! - üvöltött Niall.
- Mi történt? - kérdezte idegesen Harry miközbe engem ölelgetett.
- Kapott egy telefont miközben mi úton voltunk fel a hegyre mert WEn úgy vélte ott lehettek, a te neved állt a hívó képernyőn Harry, te hangod is hallatszott, hogy jöjjünk a tőhoz vissza. Azonnal vissza hajtottam, majdnem egy balesetünk be került, de ide érve Wen sírásba tört ki mert nem voltatok itt, aztán jött Terry és beszélgettek olyanokat mondott hogy ti elmenekültetek és sose szerettétek Wendyt meg tervetek volt vele, aztán Wen nem ilyedt meg Terry elkapta a torkát én segítségére siettem - mesélte gyorsan Niall a történéseket.
- Az utolsó féreg - szitkozódott Zayn.
- De mitől esett össze? - kérdezte Louis.
- Niall - suttogtam.
Mind Niallra néztek. Szegény eléggé zavarban érezte magát. 
- Tudjátok, volt, hogy elájultál kicsim és nem emlékeztél rá - néztem Harryre.
- Igen? - nézett rám furán.
- Az Niall volt. Niall sem ember. Nagymamája boszorkány volt, és mivel férfi boszorányok nincsenek, a nagymamája most halt meg most teljesedett be a képessége, varázsló - mondtam a fiúknak. 
Nagyot néztek, majd egymásra kapták a fejüket és egyszerre mondták . - Ő az ötödik! - majd vissza Niallra. 
- Hogy mivagyok? - értetlenkedett Niall.
- Gyújtsatok tüzet! - mondta Louis.
Harry, Zayn azonnal gyújtottak egy hatalmas máglyát. 
Ebben a pillanatban én láttam, hogy Terry magáhoztért. Mögém került befogta a szám és elrohant velem. Kapálóztam, rugkapáltam, de túl erős. Egy sziklahasadékba hurcolt.
- Itt nem hallanak, nem találnak majd! Vetkőzz! 
- Mi-mi-micsoda? - reszkedtem.
- CSINÁLD! - ordított rám.
Levetkőztem fehérneműre, felkapkodta a ruháim magára.
- Fagyhalálba fogok meghalni! - néztem rá.
Kiröhögött és eltűnt.
Oda másztam a kijárathoz, és rémülten eszméltem a tény előtt. A hegyen fent a járatlan szikla résznél egy hasadásban vagyok, alattam több km-es mélység tátong és a városom. Csodálatos látvány volt, de annyira fáztam, tudtam ha itt maradok meghalok, inkább megpróbálok magamon segíteni. Körbenéztem, de túl sötét volt, tapogatóztam, találtam valami rongydarabot, rátekertem egy botra, és kövekkel csiholtam tüzet. Már láttam, meleg is lett. Körbe nézve láttam tovább vezet ez a repedés. Elindultam. Rájöttem, Terry egy ideje itt lehetett, hisz be volt rendezve ez a kis rés. Találtam meleg ruhát, felkaptam magamra. Találtam kötelet, vizet. Ittam, azotan a kötélből egy olyan hámot csomoztam amibe bele tudok ülni. Magamra vettem és felerősítettem bent az egyik végét. 
- Most vagy soha Wen - suttogtam magamba. Megmarkoltam a kötelet és lassan elkezdtem ereszkedni a sziklán. Pechemre elfogyott a kötél, de ha vissza mászok es felfele megyek akkor felérek a tetejére, onnan nincs messze Louis háza. Így is tettem. Hatalmas erőfeszítéssel de másztam felfele, A kezeim már elfagytak. De nem adhattam fel. Az adrenalin kiölte a fájdalmat belőlem. Lassan de  biztosan felértem. A szívem a torkomban dobogott, el sem tudom mondani mekkora megkönnyebbülés uralkodott el rajtam, a kisebb pihenés után ahogy a lábaim bírták rohantam Louis házához. Bentről zaj szűrődött ki. Hallgatóztam.
- Mit értesz az alatt, hogy elintézted? - hallttam Harry hangját.
- Hogy csináltad? - kérdezte Louis.
- Egyszerűen lelöktem a szikláról miután Niall miatt újra elájult - hallottam Terry hangját.
- Büszke vagyok rád szerelmem - hallottam Harry hangját.
- MIIIIIIIII? - kiabáltam magamba. Ez a féreg azt adja be, hogy Ő, Én és, hogy megölt engem vagyis én Őt. Úristen..
- Ennek örömére kimegyek rágyújtani! - szólalt meg Zayn.
Gyorsan elrohantam a ház másik oldalára. Nyílt az ajtó, kattant az öngyújtó.
Nem tudtam mitcsináljak ha szólok akkor megöl mert azt hiszi Terry vagyok. Erőt vettem magamon és lassan elindultam felé. Hátamögé osontam. Köhintettem egyet. Hírtelen megfordult és azzal a lendülettel le is akart ütni.
- Zayn ne! - suttogtam. - Wendy vagyok! 
- Terry! - nezett rám reszketett az idegtől.
- Nem Zayn! Wendy - sírtam el magam. - Emlékszel amikor nálam voltunk és csináltuk a rengetek képet és te mutogattad a régi képeket Dennyvel és elmetünk csokit venni, és amikor behúztam neked és eltört a kezem amikor megcsókoltál és elvittél a varázsló barátodhoz? - mondtam neki a történéseket amiket együtt értünk át. - Mond, hogy emlékszel - sírtam neki halkan.
- Wendy? - esett pánikba Ő is.- Akkor bent Terry van?
Bólogattam finoman. Magához húzott és megölelt.
- Várj egy pillanatot! - elindult az ajtó felé. - HARRY! - kiáltott be.
- Nem érek rá haver - hallottam a kéjes hangját.
- AZONNAL GYERE - kiáltott Zayn.
Hallottam ahogy Harry morog és kijön. Az ajtó mögött álltam.
- Mivan haver a legrosszabbkor hívtál! - mondta idegesen.
- Harry nem Wendy van bent! - mondta keserűen.
- Ne szórakozzál ezer közül felismerem a szerelmem! - nevetett majd becsapta az ajtót.
Álltam ott szerencsétlnül.
- Fordulj meg Harry - utasította Zayn.
Harry lassan megfordult. Szemei tágra nyíltak és elöntötte a sötétség. - Terry! - suttogta dühösen.
- Nem Harry! - fogta meg Zayn. - Ő Wen! Bent van Terry, akit eddig csókolgattál! - mondta fájdalommal a hangjában Zayn.
Abba a pillanatban mintha egy világ tört volna össze bennem. Kapott el újra az a mérhetetlen depresszió és térdre rogytam majd keserves sírásban törtem ki.
- Ne szórakozzatok velem - kapott utánam Harry.
- Ne nyúlj hózzam - löktem el a kezét és zokogtam tovább. 
- Harryyyyyy - hallottam bentről Terry hangját.
- Most mitcsináljunk?! - esett pánikba Zayn.
- Menj be hozzá, maradj a szerepedben! - utasította Zayn.
- Ezt te sem gondoltad komolyan, az univerzumban nincs akkora hatalmasság amekkora bűntudatot én érzek. Szerelmem, könyörögve kérlek bocsájs meg! - térdelt oda és csókolta a homlokom.
- Igaza van Zaynnek! Menj be, ezt majd megbeszéljük! - nyögtem fájdalmasan a szavakat.
- Képtelen vagyok rá! - reszketett Harry.
- Ha szeretsz képes vagy rá! - mosolyogtam keserűen.
- Érted bármire - hajtotta le a fejét, a könnye kicsordult, Soha nem látta még Harryt sírni. Magamhoz húztam és megcsókoltam! 
- Menj! Szeretlek!
Vissza csókolt és be ment.
- Mi a terved Wen? - kérdezte Zayn pánikba.
- Keressük meg Niallt! - álltam fel.
Zaynnel a kocsijához siettünk.
- Add a telefonod!
Már tárcsáztam is Niallt.
- Igen? 
- NIALL! - kiáltottam a telefonba.
- Wendy? Holvagy??
- TE HOL VAGY? 
- A buliba!
- Jó. Mindjárt ott vagyok! 
Zayn hallotta és ezerrel hajtott a házhoz. Kipattantam a kocsiból és be a házba. Már nagyon részegek voltak az emberek fel se tűnt hálistennek, hogy nem vagyok ott. 
- NIALL - üvöltöttem, hogy elnyomjam a zenét.
- Wendy? Hol voltál? - jött oda idegesen Liam.
- Liam nyugi, bulizz, nemsokára jövök mostmár tényleg, csak feljelentettek, és megyek a rednőrségre, ne aggódj tarts még ki - láttam, hogy Niall szalad, adtam Liamnek egy puszit, elkaptam Niallt és rohantunk Zayn kocsijába.
- Mitörtént? - kérdezte idegesen.
- Majd elmesélem, de rájöttem mindenre!
Hülyén néztek rám.
- Zayn ugye az az 5 elem kell az átok megtöréséhez?! 
- Igen.
- Te, Harry, Louis a 3 elem Niall az 5dik! - mondtam nekik.
- Erre rájöttünk, de a 4dik hiányzik.
- Én vagyok a 4dik elem! 
Tágra nyílt mindkettőjüknek a szeme.