2014. november 9., vasárnap

Huszonnyolcadik fejezet...*

Üdv! Meghoztam az új részt. Remélem még velem vagytok jó olvasást! Medy xx
Sajnálom, hogy nem sokat írtam, egy éve alig foglalkoztam ezzel a bloggal, pedig én is imádom.. De ez megváltozik. Aki itt van kérem jelezzen facen, megjegyzésben, vagy a csoportban.Köszönöm!  Millió ölelés. 







Suli után elmentünk sétálni az erdőbe az én kis szerelmemmel. 

- Tudod milyen nap van ma? 
- Nem Harry, fogalmam sincs. Csütörtök, ha jól emlékszem - kacagtam.
- Persze.. Csütörtök.. - hajtotta le a fejét és mosolygott csalódottan.
- Harry - álltam meg előtte. A kezeim közé fogtam az arcát és fel emeltem, hogy a szemembe nézzen. Közelebb hajoltam, mélyen a szemébe néztem, abba smaragd zöld, csillogó éjben fekete pupillás, csillag mintázatú, gyönyörű szemeibe. És kimondtam a legcsodálatosabb, legszebben csillogó pár szót amit hallani akart, most.
- Komolyan elhitted, hogy elfelejtem ezt a csodálatos napot amikor ez előtt 1 hónapja a barátnőd lettem? - mosolyogtam csillogó szemekkel rá.
- Elhittem... - húzta a száját, de láttam, hogy megnyugodott.
- Nézz rám! Soha! Érted? Soha nem felejtem ami az életemet jelenti, Te jelented nekem az életet! Szeretlek!
Éreztem, amint a kemény jég szíve felmelegszik és láttam, ahogy a szemei könnybe lábadnak. Szorosan magához ölelt és egy hosszú puszit nyomott a fejem tetejére.
- Szeretlek Wen - suttogta.
Elhúzódtam és megcsókoltam. Igen. Megint oly hosszú, csodás csók volt amitől melegség töltött el.   
- Gyönyörű, de mégis misztikus ez az erdő.
- Egyet értek. Harry haza kell mennünk.
- Miért?
- Mert rengeteg dolgunk van holnapig.
- Tényleg a party - kapott a fejéhez.

Több se kellett át siettünk hozzám. Be mentünk a szobámban és elkezdtünk gondolkozni mik az első lépések. 

- Szerintem menjünk el a házhoz - mondta.
- Jó ötlet. Nézzük meg mire van szükség, de hívjunk segítséget.
- Hívom Zaynéket. 
- Én Liaméket. 
Bele is kezdtünk a telefonálásba. Fél órán belül megérkeztek. Ki néztem az ablakon. 4 autó állt kint, Harryé, Zayné, Liamé, Louisé.



- Szép kilátás - mondtam nevetve.
- Induljunk - kiabált fel Niall.
- Menjünk - indult el Harry.
- Sziasztok - köszöntünk. - Mi megyünk elől, kövessetek - mondtam nekik.
- Szerintem, időt spóroltunk volna, ha ezt nem mondod - bunkózott Louis.
- De ha csendben maradsz azzal is - nyitotta ki nekem az ajtót Harry.
Ez az apró szó váltás abba is maradt, be szálltunk a kocsiba, fel dörrentek a kipufogók, járatták kicsit a motort és elindultunk. Igazi életérzés egy ilyen fejedelmi autóban utazni, Harry szereti a narancssárgát ezért természetesen az autója is az, belül fekete matt bőr ülések vannak, nagyon vigyáz erre az autóra, rengeteget dolgozott érte, tegnap este kapta meg végre a szerelő barátjától aki az utolsó simításokat végezte az autón, hogy tökéletes legyen Harry elképzelésének, eddig ócska autókkal járt cikizték is Zaynék amiatt, de már nem szólnak egy szót se. Halk zene szólt az autóban, láttam Ő is el van gondolkodva, már utaztunk vagy negyed órája.
- Lassan ott vagyunk - mondtam mosolyogva.
- Tudom - csúsztatta jobb kezét a combomra és simogatta azt. Elpirulva fordultam el, és néztem a gyönyörű tavat, és a másik oldalán az erdőt ami felvette gyönyörű őszi pompás báli ruháját, pompázott és a szemem káprázott a sok színtől, de annyira csodálatos volt, hogy nem is vettem észre, hogy megjöttünk, csak arra lettem figyelmes, hogy Harry nyitja az ajtót. 
- Kiszállsz? - nevetett.
- Elmerültem a tájba - kuncogtam.
Kiszálltam, többiek is megérkeztek lassan. Ki szálltak oda jöttek hozzánk és elindultunk a házba.




- Nagyobb mint emlékeztem - csodálkoztam.
- Remélem azért kulcsot hoztál - szólt be megint Louis.
- Nem tudom, mi a bajod, de el is mehetsz, nem kell se itt lenned, se a közelemben, se a buliba eljönnöd! - fordultam felé dühösen.
Szorosan elém állt és lenézett rám.
- Nem megyek el.
- Akkor akadj le róla - húzta el Zayn. Én addig az ajtót kezdtem el nyitni és hallottam ahogy még oda suttog neki valamit. - Ő Wendy! 
Erre Louis morgott egyet és kiszedte a vállát Zayn karja alól. 
Beléptünk a házba, hűvös volt bent és állott szag. Kinyitottunk minden ablakot. Addig az udvaron össze szedtük a rengeteg levelet. Miután végeztünk, bementünk, mindent becsuktunk, bekapcsoltam az áramot, bekapcsoltam a fűtést és kitakarítottuk a házat. Sok dolgunk nem volt, portörlés, felmosás, mosogatás, mert minden tiszta por volt, nyáron voltunk itt utoljára. Miután végeztünk, minden ragyogott, fel is melegedett, a ház friss volt, illatos. Leültünk a nappaliba szusszanni. Teát tudtam csak készíteni, mert más nem igen volt a házban. Pihenés után, felöltöztünk, elmentünk bevásárolni. Rengeteg italt, chipset, nasit, lufit meg minden őrültséget vettünk.



- Aki holnap józan lesz éjfélkor, azt haza küldöm - mondta komolyan Niall.
Mindenki röhögött. Kicipeltük nagy nehezen a cuccokat és vissza mentünk. Mindent elrendeztünk, műanyag poharakat, tányérokat pakoltunk a konyhába, minden törékenyet levittünk a pincébe, azt bezártuk, lebiztosítottunk mindent, véletlen se legyen baja valakinek vagy valaminek.
- Remek munkát végeztünk - veregette vállba Zayn Niallt és Liamet. 
- Így van, mondta Harry. 
- Menjünk haza - mondta Liam. 
El is indultunk mert ugyanis időközbe be sötétedett. Innen már mindenki maga ment. Harryvel mi hozzám. 

- Jó estét - köszöntünk.
- Szerbusztok merre voltatok egész nap? - kérdezték a szüleim. 
- Holnapra készültünk - válaszoltam. - Kitakarítottunk, elpakoltunk minden törékenyt, lebiztosítottunk mindent, semmi gond nem lesz.
- Nagyon helyes, meg vagyok lepve, de örülök, ügyesek vagytok - mondta apa.
- Ezt mind ketten csináltátok? - kérdezte anya.
- Nem. Volt még 4 erős férfi - nevettem. - De megyünk lefekszünk hosszú napunk volt, és holnap is az lesz.
- Rendben jó éjt - köszöntek el.
- Szép álmokat! -mondta Harry.
Felsétáltunk, megfürödtünk és befeküdtünk az ágyamba.
- Annyira jó újra hozzád bújni - suttogta a fülembe és hátulról karolta át a hasam, a nyakamra óvatos csókokat lehelt, meleg, puha ajkaival.
Felé fordultam, mélyen a szemébe néztem, az oldalát cirógattam, láttam ahogy kirázza a hideg és libabőr jelent meg egész testén.
- Fázol? - érdeklődtem.
- Nem - mondta kéjesen. - Aludjunk.
- Most?
- Igen, most.
A füléhez hajoltam, csókot nyomtam mögé és oda suttogtam : -Akarlak Harold Edward Styles! Most! - és a hajába markoltam.
Hirtelen felém fordult. Arcáról lehetetlen volt lemosni a meglepődöttségét.
- Én is akarlak, azt el nem lehet mondani mennyire. Szét szaggat belülről a tesztoszteron, de még nem lehet - mosolygott rám. 
Sóhajtottam egy nagyot, adtam neki egy utolsó csókot és álomba szenderültem.

***
"Másnap"

- Szia Arnold - böktem meg hátulról.
- Mizu kicsi - adott kép puszit.
- Olyan szinten fel vagyok pörögve - nevettem, csillogó szemmel.
- Az esti buli mi? - kacsintott.
- Az ám.
- Biztos remek lesz - lökött oldalba. - Fel kell szedjek valami nőt - vakarta a tarkóját, nem lehet minden a tanulás, tanulnom kell tőled hisz már van egy pasid és a jegyeid nem rosszak, átlagos lettél, én is ilyen akarok lenni - vágott kiskutya fejet.
- Jó majd neked is viszek egy csajt - forgattam nevetve a szemem.
- Még beszélünk - köszöntünk el.

Láttam Zaynt és Louist a társalgóban. Elindultam feléjük. Majd félúton megtorpantam. "- Ma újhold." "Veszélyesek most Wen, ne menj oda." "De bízok bennük." - futott át pár gondolat a fejemben.

*kopp.kopp* 

Oda kapták az ajtóhoz a fejüket, mosolyogva integettem nekik. Zayn fejével biccentett, hogy kerüljek beljebb. 

- Sziasztok, ugye nem zavarok? - kérdeztem óvatosan.
- Te sose - mondta érzéki hangon Zayn.
Louis nem nézett rám.
- Figyeljetek. Tudom, hogy este újhold, tudom, hogy nem vagytok tiszták, de az Isten szerelmére este lesz a party amire annyit készültünk, ne legyetek ilyen fapofák, és ez inkább rád vonatkozik Louis, egy napra nem tudnál megkedvelni és kedves lenni velem? - néztem rá kérlelő cuki tekintettel. 
Hatalmasra nyíltak szemei, nagyot sóhajtott és rám nézett.
- Tudod Wen, ma minden megváltozik - mosolygott rám biztatóan. Nem igazán értettem mire is céloz ezzel, de felkeltette bennem a gyanút, hogy ezt nem igazán jót jelent. De mind egy ma semmi nem tudja elrontani a kedvemet. 
- Jól van - mosolyogtam vissza.
- Harry bent van a terembe ugye - állt fel indult kifele.
Ezt nem igazán értettem, mert egyszerre kijelentés és kérdés is volt.
- Ketten maradtunk - csúszott közelebb hozzám Zayn.
- Nem értek valamit -fogtam meg az állam. - Na jó rengeteg mindent nem értek - nevettek kínosan. - De mégis mit vétetettem Lou ellen, amiért ennnnnyire nem akar egyáltalán egy légtérbe lenni velem - csóváltam a fejem meglepve, és az ennyire szót kicsit meg húztam.
- Ahogy Louis mondta, ma minden megváltozik, bizonyára igaza lesz - rántott nevetve Zayn vállat.
- Bizonyára  - suttogtam.

Társalogtunk még picit, majd indultunk órára. Sokan jöttek velem szembe akik ujjongtak a ma este miatt, de sajnos természetesen arra is számítottam, hogy lesznek akik nem tudnak jönni. Bementem a terembe leültem a szerelmem mellé. Látta rajtam, hogy eléggé frusztrált a hangulatom. De nem szólt semmit. Elkezdődött az első óra és végig azon gondolkoztam, hogy mit tegyek ma este az ellen, hogyha be üt a baj, mi az, hogy ma minden megváltozik, már nem mondhatom le, nem akarom, ma nagyon kiakarom készíteni magam, inni akarok végre egy jót, és nem aggódni semmin, de félek, hogy nem kéne, hisz tudjuk, hogy kik lesznek köztünk. 
- Elárulod mi a baj? - szólt hozzám.
- Csak a ma este.
- Miért? Jó buli lesz.
- Hogyne Harry, újhold, Te, Zayn, ráadásul Louis mondata se hagy megnyugvást.
- Ezt nem értem.
- Reggel beszéltem velük és közöltem vele, hogy csak ma legyen velem normális. Erre Ő : "- Ma minden megváltozik." - parodizáltam ki.
- Normális lesz hidd csak el - bólintott biztatóan.

Suli után Liammel sétáltunk haza.

- Nagyon berúgok - mondtam.
- Mindenki.
- Remélem.

Ennyit beszéltünk egész úton. 

- Sziasztok - nyitottam be.
- Szia - köszönt Boo és Dew.
- Többiek?
- Anya vásárolni, szüleid megbeszélésen - válaszolt a szőke.
- Van valami kaja, vagy mindent felemésztettetek? 
- Menjél nézd meg - bunkózott Dew.

Be mentem a konyhába csináltam valami egyszerű, de kiadós ebédet. Sokat ettem, hogy egész este kibírjam. Elpakoltam magam után majd fel mentem a szobámba elkészülni, igaz még sok időm volt, de mire tökéletesnek tartom magam a buliba az sok idő. Beléptem a fürdőszobámba, bezártam az ajtót. Lassan elkezdtem levenni a ruháim. Finoman hullottak a fehér márvány talajra, össze szedtem és a szennyes kosárba hajítottam. Meg engedtem a jó meleg vizet. Elővettem a kedvenc mandulás,vaníliás illóolajamat és a vízbe öntöttem. Csodás illatok terjengtek a meleg, párás szobában, behúztam a sötétítő függönyt, meg gyújtottam pár fehér gyertyát. A kádba öntöttem még a kedvenc vaníliás habfürdőmből is. Elzártam a csapot és elmerültem a hatalmas meleg habok között. Földöntúli érzés volt. Mintha ezek apró tollal simogatnák a testem minden egyes részét. Élveztem ezt. Lassan felültem. Megfogtam a szivacsom és arra is nyomtam a habfürdőből. A testem tetőtől talpig át súroltam. Majd meg fogtam a banános samponom és meg mostam a hajam. Leöblítettem, és elkezdtem leengedni a vizet. A hajamra csavartam egy meleg, puha, friss, tiszta, fehér törülközőt, majd balzsamot kentem rá. Meg mostam a fogam, utána megborotválkoztam. Lemostam a balzsamot is, szárazra törülköztem és bekentem egész testem testápolóval. Miután beszívta körbe dörzsöltem magam az izzadásgátlómmal, majd a kedvenc vattacukros parfümömmel körbe fújtam magam. Magam köré tekertem egy nagy törülközőt és kiléptem a szobámba. Elkezdtem a ruháim között turkálni. Rengeteg ruhát kiszedtem, sok össze állítást csináltam, de végül egy gyönyörű rakott, bordó, pörgős szoknyát választottam, aminek az alján enyhe csipke minta volt, szintén olyan vörös színből ami a combom közepéig a térdem fölé ér, a teteje gumis ezért kényelmes, a hasam ki fog látszódni, de nagyon elegáns én szeretem. Hozzá egy fekete tiszta csipke merem, fűzőszerű, ujjatlan, melltartós felsőt. Fekete vastag harisnyával és egy nem túl magas fekete középen nyitott cipővel. Egy arany, fekete övet vettem fel egy hozzá illő merev, hajlított sima egyszerű arany nyakláncot és egy fekete arany kis táskát. 




Elégedetten álltam a tükör elé. Forogtam körbe, csinosnak találtam magam. Rá néztem a telefonomra, fél 7 volt. "- Te jó ég, hogy elszaladt az idő" - kaptam észbe. Felhívtam Harryt, hogy jöjjön értem, de nem vette fel. Háromszor hívtam, de semmi. Pánikba estem. Öt perc múlva hívott.

- Harry miért nem vetted fel aggódtam! - szóltam ijedten a telefonba. 
- Megyek érted!
- Louis? Harry hol van? - estem pánikba. Nem válaszolt kinyomta. Elraktam a táskámba a telefont. Ujjaimat idegesen tördeltem. Ajkaim remegtek. Nem tudtam mitévő legyek. "- Hol lehet? Ez lehetetlen... Miért mindig ilyenkor?" - beszéltem magamban és neki álltam sírni. 

- WENDYYYYYYYYYYYY - ordított Bo.
Lerohantam. Szemeim letöröltem. 
- Mit akarsz? - támadtam le.
- Jött valaki - mutatott az ajtó felé.
Nagyot nyeltem. Lassan, óvatosan elindultam az ajtó felé. Szívem torkomban dobogott, kétségbe voltam esve, tudtam, hogy Louis az. Remegő kezem a kilincsre helyeztem. Lenyomtam, lassan kinyitottam.

- Szia - köszönt finoman.
- Szi-szia.
- Jössz velem? - mosolygott.
- Louis? - álltam már bátrabban elé. - Mivan veled?
- Kértél valamit - mosolygott rám.
A döbbenetet lehetetlen volt levakarni az arcomról. Nagyon örültem, hogy képes megtenni ezt. 
- Meg is ölelhetlek? - kérdeztem óvatosan.
Szét tárta karját. Hatalmasat mosolyogtam és a karjaiba borultam. Jut eszembe, talán ez a második, hogy Lout ölelem. Nevettem.
- Mit nevetsz? - kérdezte mosolyogva.
- Hogy ez jó lenne ha így maradna - bólogattam.
Elindult az autója fele, kinyitotta az ajtót, beültem. Lassan meg kerülte az autót és beült mellém. Elindultunk, akkor esett le.

- Louis! - estem pánikba. - Hol van Harry? - lábadt könnybe a szemem.
- Nézz az égre - mondta fájdalmasan.
Felkaptam a fejem.





- Jézusom, a hold - kaptam a számhoz. - Ez normális? - néztem rá pánikba.
- Csak várj kérlek, ne kérdezz - mondta fájdalmasan.

Zaynről is kérdezni akartam, de inkább vártam ahogy kérte. Idegesen kapkodtam, ide-oda a fejem, a sírás kerülgetett. Nem tudtam mi tévő legyek. Már megint elhittem, hogy talán ez lesz az a nap amikor semmi az ég világon nem történik és végre boldog lehetek. De hogy várhatom el ezt akár melyik új nap is amikor ilyen barátaim vannak. Félek nem fogom ezt sokáig bírni. Tudom, érzem, hogy képes vagyok tenni valamit, de mit és hogyan? Lassan ott vagyunk.. Erőt kell vennem magamon és jókedvűen kell várnom az embereket. Megérkeztünk. Sötét volt és csend. Ketten voltunk.. Belegondolva ez nem normális, elkapott a rettegés, hogy tényleg bemenjek oda Louissal? Ki tudja mikor jön valaki. Lehet csak álcázza ezt a cukiságát. Nem tudom mitévő legyek. De a szerepemben kell maradnom. Már nem hátrálhatok meg mert talán rosszabb lesz. Leparkolt a kocsival. Lassan kiszálltunk. Hűvös volt, összébb húztam a kabátot. Hiába van tavasz, Canada egy hideg hely. Ijesztő, sőt hátborzongató volt az erdő ahogy a vörös hold megvilágította. Olyan 5 km-es körzetben egy lélek sincs, szóval ha bármire is készül Louis meghalok. Ekkor esett le! ÚJHOLD VAN! Mindent hall amit gondolok.
- Cseszd meg Louis, miért nem szóltál? - hátráltam tőle. Nagyon kínosan éreztem magam, hogy képtelen vagyok bízni benne és most  már lehet nem játssza tovább ezt. De nem féltem. Egy fura érzés kapott el, hogy nem tud bántani.
- Mi bajod van? - lepődött meg.
- Nem hallottad? - néztem rá gyanakodva. 
- Mit? - nézett körbe, és fülelt.
- Ne játszd a hülyét - kereszteztem össze a karjaim a mellkasom előtt.
Értetlenül bámult rám.
- A gondolataim - tártam szét a kezem idióta magyarázkodással.
- Nem - nézett a szemembe és láttam Ő se érti.
Meglepődtem. Harry azt mondta hallják, ha teli hold van az enyém is. Várjunk csak, most újhold van. Ez a változást jelenti. Folytattuk utunkat, kicsit megnyugodtam. Elővettem a kulcsot. Behelyeztem a zárba és kinyitottam. Feloltottam a lámpát. Vissza zártam az ajtót. Elindultunk a nappali felé. 
- Úristen - kaptam a számhoz, és éreztem ahogy a meleg könnyek folynak lefele az arcomon. 



- Harry - ugrottam a nyakába. 
- Meg ne fojtsd - nevetett Louis. 
Azonnal össze csókolgattam. 
- Édesem, nem tudtam a hónapfordulónkra időben meghozni ezt neked, mert mire megtaláltam azt a helyet ahol ki szállítanak nekem 100 szál fehér rózsát rengeteg idő volt. 
- Miért pont 100? - kérdeztem.
- 100 napja volt hogy beszéltél velem először - mosolygott édesen.
Könnyeim nem bírtam vissza tartani sírva nevettem és öleltem Őt. 
Le térdelt elém. Megfogta a kezem.
- Fogadd el tőlem ezt a csokrot szerelmem jeléül és addig foglak szeretni míg az utolsó szál vörös rózsa el nem hervad - meg csókolta a kezem.
Zokogtam már a boldogságtól. Fel állt. Megcsókolt. Most éreztem azt a mérhetetlen boldogságot amit ez előtt soha. Oda sétáltam a csokorhoz. Akkor vettem észre, hogy az egyetlen egy vörös rózsa van benne, ami üvegből van. 
- Tudod, ebben mind Boo segített. Ő telefonált miután elhozott Lou. Hozott pót kulcsot így jutottunk be. Féltem, hogy eljössz e Loussal, de sikerült - mosolygott. Körbe néztem Boora aki a csokor mögött lapult és Loura. Oda mentem mind kettőhöz megöleltem őket köszönetem jeléül. Louis utána haza vitte Boot.

- Zayn? - néztem Harryre aggódva.
- Olyan 6 körül mondta, hogy nincs jól és elmegy. Azt mondta amint tud, jön.
Lehajtottam a fejem és csak reméltem, hogy jól van és jönni fog. 
- Rendelek pizzákat - állt fel Harry és elsétált a telefonhoz. 
Addig én néztem kifele az ablakon. Meg jött Lou. Aztán épp hogy ki szállt jött Niall, Liam, Amy, Sandy, Victor, Amily, Sarah, Oliver, Oscar, Arthur, Arnold, James, Molly, Nikky, Lewish, Valentine, Sam, Leo, Josh, J.J, Connor, Bradley, Finn, Jack. 
- Úristen Harry - rohantam az ajtóhoz röhögve.
- Mi a baj? - állt meg mellettem. 
- Itt van mindenki - röhögtem és az adrenalinom az egekbe szökött. 
- SZIASZTOOOOOOOOOOOOOOK - nyitottam az ajtót és üvöltöttem egy hatalmasat.
Jött oda mindenki köszönni, puszit adni, mindenki már most pörgött.
Beinvitáltam őket, lepakolt mindenki.
- Mindenki nézzen körbe, mit iszik, töltsön és koccintunk nyitányként - mondtam nekik. 
Több se kellett fel álltak, hozták is a kedvenceiket. 
- Amúgy nem mondtam, csodálatosan nézel ki - csókolta meg a nyakam Harry.
- Szeretlek - csókoltam meg.

*trrrrrrrrrrrrrrr*

- Kilehet az? - álltam fel. - Valaki hívott még valakit? - néztem körbe meglepetten.
Mindenki rázta a fejét csodálkozva.
- Majd én kinyitom - állt fel Harry és Louis egyszerre.
- Én vagyok a házi gazda - legyintettem.
- Veled megyünk - mondták megint egyszerre.
Elindultunk az ajtóhoz. Kezem a kulcsra raktam és nyitni akartam, de egy fura érzés kapott el. "- Ne nyisd ki" Levettem a kezem a kulcsról. Mereven álltam az ajtóban. A csengő keservesen szólt. 
- Na mi lesz? - kérdezte Lou.
- Valami rossz van kint - suttogtam, mintha valami transzban lennék.
- WENDY! - ordított Niall és már oda is rohant.
- Miaz? 
- Ne nyisd ki! Rakta a kezét az ajtóra és tolta. 
Rá néztem Harryre. Becsukta a szemét, Louis hasonlóan cselekedett. Hirtelen kinyitották a szemüket egymásra néztek hihetetlen félelemmel és dühvel.
- Most - mondták egyszerre, majd eltűntek.
- Niall mi folyik itt? Mi van? Mi van ott kint? Mi történik? MI? - ráztam rémülten őt. 
- Vissza jött. 
- Ki? - estem pánikba.
- Nem tudom, ezt vettem ki Harryék agyi kommunikációjából.
- De te is éreztél valamit ha ide rohantál hogy ne nyissam ki.
- Igen! Azt hogy valami nagyon sötét áll az ajtó előtt.
- Engem is hasonló érzés kapott el.
- Niall próbálkozz, nézd meg mi van kint! - parancsoltam rá idegesen.
Niall lehunyta a szemét, koncentrált, pár másodperc után szinte azonnal kinyitotta rám nézett mint aki szellemet lát.
- Mivan? Mit láttál? - kérdeztem reszketve.
- Téged - fehéredett le.
- Engem? Ne hülyéskedj. Itt állok előtted. Még jó hogy láttál.
- Nem! Nem Wen! - hátrált.
- Mondd már mi van! - emeltem rá kissé a hangom.
- Te vagy kint!