Huszonegyedik fejezet...*

Szép Napot! :) Köszönöm az 5 megjegyzést 8700+ oldalmegjelenítést és a 38 rendszeres olvasót :') ♥ Itt is a következő, Jó Olvasást! Puszi Medy xx

- Wendy - amikor hallottam, hogy kopognak. Gyorsan arrább léptünk és kinyitottam az ajtót.. 

- Mit akarsz Bo? - kérdeztem idegesen. Hátra néztem és láttam, Harryn, hogy ideges. És kiparodizálja miközben Bo beszél. Vicces volt.

- Ja csak, hogy jöttök-e kajálni? - mondta, de közben nézelődött be a szobámba.

- Majd megyünk, ha éhesek vagyunk - húztam beljebb az ajtót. - Mit leskelődsz? 

- Harry hol van? 

- Mért érdekel? - húztam fel a szemöldököm.

- Jól van már ne egyél meg - forgatta a szemeit. - Amúgy tudnál adni egy jó felsőt?

- Minek? Nem hoztál magaddal? 

- Este buliba megyek!

- Nem adok!

- Ms.Gras Wen nem ad - kezdett el sipákolni.

- Jó gyere - nyitottam ki idegesen az ajtót - Harry gyorsan leült az ágyamra és egy könyvet fogott meg.

- Szia - köszönt csábítóan Bo neki.

- Helo - legyintett Harry.

Oda ment a szekrényemhez és elkezdett édesen Harryre mosolyogni.

- Tessék vigyed és többet ne zaklass - léptem be elé és a kezébe nyomtam az egyik ruha kombinációm.

- Remélem megfelel - vigyorogtam gúnyosan.
- Hát mit is vártam - kuncogott.
- Mi a baj ezzel?
- Te komolyan ilyenekbe jársz bulizni? - nézett lenézően.
- Igen mert?
- Ez aztán sexys - vihogott.
- Most azért mert nem pakolom ki mindenem igenis az.
- Mert egy 15 éves kislánynak sok mindene van amit ki tud rakni - szólt közbe Harry.
- Nem ilyenekbe szoktam járni - emelte fel a fejét.
- Egészségedre - nevettünk mindketten.
- Jó a felső nem kell csak a többi - dobta le az említett ruha darabot az ágyamra majd elment.
- Azt hittem már soha nem megy el - feküdtem le és nagyot sóhajtottam.
- Ő is a legjobbkor tud időzíteni - morgott Harry.
Felültem és ránéztem.
- Tudod Wen - kezdett el halkan beszélni és közben a földet bámulta.Majd rám mosolygott.

- Mi az? - mosolyogtam rá.
- Az unoka húgod tényleg kicsit érettebb a koránál.
- Tudom, de most ezt honnan tudtad meg ilyen gyorsan? 
- Elég érdekes gondolatai voltak -  vigyorgott.
- Még pedig? - vágtam komoly fejet.
- Áhh..Nem hiszem el, hogy rokonok vagytok - tette a tenyerébe a kezét és vissza fojtotta a röhögését.
- Harry - álltam fel és össze kulcsoltam a karjaim a mellkasom előtt.
Fel állt rám nézett, közelebb lépett, a derekamra rakta a kezét és a fülembe suttogta.
- Egy egész pornó filmet leforgatott velem, ebben a pár percben.

- Úristen - akadtam ki és zavarba is jöttem..
- Nyugi gondolni szabad.
- De Harry ő nagyon szép...
- Az egy dolog, de kislány. Mellesleg az én szívem másért dobog. Vagyis.. Dobogna.
- Akkor mért nem mondod el neki?
- Már nem egyszer próbáltam, de mindig közbe jött valami.
- Hát akkor most itt az alkalom menj oda hozzá és tedd meg! - mondtam neki, majd fel álltam és leakartam menni a nappaliba. Fájt ezeket mondani.Már épp megfogtam az ajtókilincsét amikor Harry elkapta a csuklóm és vissza húzott. Kérdőn néztem rá.
- Te butus, vak, csökönyös, makacs lány - simogatta a kezem.
- Kössz..ez nagyon jól esett - fordultam el sértődötten.
- Wendy nem hiszem el, hogy nem érted - fordított maga felé.
- Mit kéne? 
- Ezt - mondta, majd száját enyémre tapasztotta. 

Gyors volt, magabiztos és még is gyengéd. Lágy csókot adott, ezzel megpecsételte azt amit sejtettem és reméltem. Szeret. Égett a szám, ahogy az ő puha, telt ajkai az enyémet cirógatták. A mennyekben éreztem magam. Csodálatos volt. Igen. Szeretem! 
- Remélem érted - húzódott el és mosolygott.
Nem mondtam semmit, csak mosolyogtam, felbátorodtam és most én csókoltam meg. 

Ez még varázslatosabb volt. Soha nem akartam, hogy véget érjen. Bizsergett minden porcikám. Tudtam, hogy én csak őt szeretem. A gyomromban forróság volt. Minden négyzetmilliméteren remegtem. Erre vágytam már amióta megismertem. Ha nem vagyok ilyen félős akkor már előbb megtörténik. De érdemes volt várni. Csak a csókra koncentráltam. A telt ajkaira amik tökéletesen passzoltak az enyémhez. Leírhatatlan érzés. Már fájt annyira kívántam. Soha nem szerettem még embert így. Nem is érdekel, ha ő nem ember, de az enyém és ez elég nekem! 
Pár perc múlva éreztem, hogy Harry izmai megfeszülnek felkapott az ölébe. Az ágyamra dobott, a pólóját lerántotta majd felém kerekedett.

- Ha-H-Harry - nagy nehezen kinyögtem a nevét. - Kérlek ne - toltam el magamtól. Rám nézett és a feje el volt torzulva. Szemei besötétültek. Mereven ült velem szembe. A nyakán az erek látszódtak. Félelmetes volt. Nagyot nyeltem és megsimogattam az arcát.
- Mindent a maga idejében - suttogtam.
Szemei lassan vissza nyerték eredeti színét. Teste már nem volt olyan merev. Arcáról is eltűntek az ideges és félelmetes vonások.
- Sajnálom - rázta meg a fejét. Fel állt és vissza vette a pólóját.
- Ne sajnáld - ültem török ülésbe. 
- Nem akartam olyat ami neked nem esek jól. Főleg nem szeretnék fájdalmat okozni. Jobb lesz, ha most elmegyek!
- Kérlek! Ne menj! - fogtam meg a csuklóját és kérlelően pillogtam rá.
- Ne aggódj, holnap beszélünk, de most jobb lesz mindenkinek, ha megyek! - nyomott egy csókot a homlokomra. 
- Jó kikísérlek! 
Megfogta a kezem, felhúzott az ágyról, majd összekulcsolta a kezünket. Lassan lesétáltunk a lépcsőn. Ott ült mindenki a nappaliba. Gyorsan elengedte a kezem. Erre a reakcióra összezavarodtam. Oda lépett mindenkihez és illedelmesen elköszönt. Tartotta magát abban a szerepben amit megismertem. Rideg volt, ijesztő és ideges. 
- Mikor jössz újra? - kérdezte anya.
- Amint minden rendben lesz.
- Mért mi nincs rendben? - kérdezte apa.
- Én! - válaszolta komoran.
- Akkor jó éjt viszontlátásra - bólintott és elindult a kijárat felé. Utána siettem. Az ajtón kilépett én utána, becsuktam magam mögött.
- Mi volt ez?
- Mindent elmagyarázok! 
- Mikor?
- Kérlek - nézett rám komolyan. Oda lépett és egy érzéki csókot adott, majd mintha ott se lett volna, beült a kocsijába és elhajtott.
Fájdalmasan, összezavarodottan, de mégis boldogan néztem utána. 
Vissza léptem a házba. Bezártam az ajtót, majd neki dőltem. Szemeim az ég felé emeltem, beleharaptam az alsó ajkamba és egy hatalmas, levarhatatlan mosoly terült szét az arcomon.
- Minek örülsz ennyire? - kérdezte Dew.
- Sírjak? - kérdeztem vissza, majd kisétáltam a konyhába. 
Párperce már ott motoszkáltam valami ehetőt keresve, amikor egy kezet éreztem a fenekemen. Hirtelen hátat fordítottam és az a mocskos ember állt mögöttem.
- Na mi van a srác elkapott egy körre anyuci? - suttogta nekem kéj hangon.
- Dew! Hagyjál békén! Ne érj többet hozzám! Undorodom tőled és te is undorító vagy! - löktem el.
- Mi lenne, ha én is játszadoznék veled? - simogatta meg az arcom. Féltem. Tudtam, hogy nem mondhatom el senkinek, hisz akkor tönkre menne a család, ami nekem szent. Chels néni nagyon szereti. Miután Broke bácsi elment Dew töltötte be az űrt. És ha ez kiderülne félek összetörne. Valahogy megoldom.. Hatalmas, izmos, teste félem tornyosult. Megfélemlítő, de egyben arra készteti az embert, hogy engedelmeskedjen neki. Nehéz vele szembe szállni, de muszáj..  
- Húzzál innen vagy sikítok! - fenyegettem remegő hangon. 
- Be fogjam a szád cica? - simította meg a csípőm.
- Befogom mindjárt én a tiéd - mondtam idegesen, majd felhúztam a térdem ami a gyenge pontját érintette. Térdre esett én pedig felkapva a kajámat kirohantam. 
- Mi ilyen sietős? - kérdezte Bo.
Nem válaszoltam, csak gyorsan bezárkóztam. Nagyot sóhajtottam amikor biztonságban voltam. Leültem az ágyamra majd végre megehettem a zsákmányolt ennivalóm. Nagyban falatozok amikor kopognak.
- Ki az és mit akar már megint? - kiabáltam ki dühösen. Nem kaptam választ, csak megint kopogtak. Ha nem szólsz, akkor nem nyitom ki. Erre megint csak kopogtak.
- Bo ne szórakozz már - kiabáltam.
- Nem én vagyok - hallottam lentről a hangját.
Fel álltam és óvatosan kinyitottam az ajtót. Meglepődtem amikor megláttam ki áll ott. Azonnal a nyakába ugrottam és öleltem.
- Gyere be - húztam be majd bezártam.
- Mért zárod be?
- Mert nem akarom, hogy bárki bejöjjön - mondtam közömbösen.
- Értem.. Mi van veled? Rég beszéltünk!
- Hát aki el megy egy szó nélkül - játszottam a sértődöttet.
- Jól van na. Hirtelen szóltak és nem hagyhattam ki. Eddig meg csak edzésekkel telt az idő.
- Már látom a jövőt : Liam Payne az ország legnagyobb boxolója - mutattam a plafonra, mintha filmet néznénk.
- Haha, de ne gúnyolódj még lehet így lesz - kacsintott.
- Nem is állítom, hogy nem - mosolyogtam.
- Mi van veled mesélj! Mi van a három jó madárral?
- Harryre, Zaynre és Louisra gondolsz? - kérdeztem.
- Ki másra?!
- Háát.. - húztam a szám.
- Minden oké? - emelte fel a szemöldökét.
- Zayn most nem beszél velem, mert össze törtem lelkileg, Louis ő vele vigyázni kell, de nagyon szeretem, csak néha olyan furán viselkedik, Harry meg.. - és itt elpirultam.
- Hujujj igen? 
- Nos Harry..Tudod, ő már régóta tettszett nekem, csak ez az ijesztő és rossz magatartás vissza taszító volt, de miután megismertem beleszerettem..
- Na ne már - forgatta a szemeit. 
- Liam nem is ismered! Nem rég ment el és..
- És? - nézett rám komolyan.
- Megcsókolt. Utána én is majd kicsit durvább lett.
- Ugye nem bántott mert megölöm!
- Hűtsd le magad nagy fiú! Soha nem bántana engem! Mindentől még a legkisebb szellőtől is megakar védeni. Néha már megfulladok tőle és a védelmezésétől, de belőle soha nem elég.
- Félek Wen össze fogsz omlani...Nagyon bele zúgtál.
- De ő szeret engem úgy ahogy senki! 
- Na és mondta, hogy leszel-e a barátnője, vagy csak egyből letámadott? És mit csinált?
- Hát nem - hajtottam le a fejem. - Megcsókolt, majd mondta, hogy reméli értek most már mindent, utána én csókoltam, aztán kicsit durvábban csókolóztunk, majd ledöntött az ágyra lekapta a pólóját fölém mászott és úgy csókolóztunk, de leállítottam..
- Na látod csak azt akarja - mérgesedett be.
- Megvárnád míg befejezem? Szóval..miután leállítottam, bocsánatot kért vissza vette a pólóját és mondta, hogy soha nem akarna olyat tenni ami nekem rossz, fáj vagy én nem akarom utána elment.
Nem mondott erre semmit.
- Persze erre kussolsz.
- Ez azért elgondolkoztató.. - vakarta az állát. - Vagy tényleg ennyire szeret, vagy csak beakarja magát nyalni, hogy..
- Ne folytasd a hülyeséged! Szeret! 
- Honnan tudod?
- Érzem - mosolyogtam rá.
- Legyen így - ölelt magához.

Beszélgettünk még pár órát, nem is érdekelte, hogy Bella össze jött Dennyvel azt mondta mindenkinek jobb így. Amikor befejeztük a nagy traccs partyt fél 11 volt. Megegyeztem anyuékkal, hogy nálunk alhat. Bo csak röhögött, Dew meg megint utalgatott, hogy húha még egy srác...Elegem van. Gyorsan elaludtunk Liammal. Olyan jó ő soha nem akarna tőlem semmit és én se tőlem mi aztán tényleg azt csinálhatunk amit akarunk és nem lesz félre értés mint Niallel..

*Másnap*

*Brrr.Brr*

- Ááááhh - ásított egy hatalmasat Liam. Felült majd engem is ébresztgetett. 
- Fent vagyok - nyögtem álmosan. 
- A te telefonod rezgett.
- Komolyan? - ültem fel hirtelen. Megkerestem és néztem mitől rezgett. Egy üzenetet kaptam Louistól.

"Szia Wen! Nem tudom mit csináltál Harryvel, de teljesen kifordult önmagából! Nem örülök neki, hogy ilyen ellenséges! Nem leszünk így jóban! 

Louis.x" 

Megdöbbentem az üzeneten. Mi az, hogy Harry ellenséges? Mi az, hogy nem leszünk jóba? Mi az, hogy kifordult önmagából? Mi az, hogy én tettem ezt vele? 

- Baj van? - nézett rám aggódva Liam.

- Nincs - erőltettem egy ál mosolyt.

- Hát jó - rántott vállat, majd elment lezuhanyozni.

- Nem baj, ha én is bemegyek?! 

- Velem zuhanyozni? - lepődött meg.

- Nem, csak amíg te fürdesz én megmosakszom, fogat mosok stb..

- Hát ha nem zavar, hogyha olyat látsz amit eddig nem - röhögött.

- Vicces vagy - gúnyolódtam vele.

Bementünk mind ketten és amint ő végzett a tusolással én is mentem. Hajat is mostam, majd amíg én megszárítottam ő felöltözött, utána én is.

- Na én kész vagyok mehetünk - mondtam.

- Én is.

Lesétáltunk a konyhába Dew és Bo épp reggeliztek.

- Reggelt -köszöntünk.

- Nektek is - vigyorgott Bo.

- Jól telt az este? - kérdezte Dew.

- Ja jól aludtunk - mondta Liam.

- Aha aludtatok - kacsintott rám. Össze törtem egy poharat a kezembe, olyan ideges lettem erre a kijelentésre, hogy össze roppantottam a kezeim közt. 

- Úristen jól vagy? - lépett oda Liam.

- JÓL! - üvöltöttem egy nagyot.

- Rendben - kerekedtek el a szemei. - Feltakarítom! - ment ki a takarító eszközökért.

- Segítek neki - szaladt utána Bo.

- Ha nem fejezed be ezeket a beszólogatásokat esküszöm olyat teszek amit megbánok! - léptem oda hozzá és halál komolyan megfenyegettem.

- Sokat tudsz te tenni - röhögött, majd fel állt és a konyha pulthoz szorított. Lehet előbb át kellett volna gondolnom mit mondok..

- Te engem ne fenyegess cica, mert neked lesz rosszabb - belemarkolt a fenekembe erre én pofán vágtam. Pont beléptek Liamék, ő gyorsan vissza ült a helyére. Furcsállóan nézett rám, láttam, hogy megvagyok rémülve. Gyorsan úgy csináltam mint aki kezet mos. Miután összetakarítottak, kimentünk a nappaliba, felöltöztünk és indultunk a suliba, Boval egyetembe...

- Menjél csak Bo mi még elmegyünk a kávézóba nincs első ránk! - mondta neki Liam.

- Hát jó - rántott vállat és elment.

- De van első óránk! - lepődtem meg.

- Tudom, de beszélnünk kell!

- Miről?

- Ami a konyhában történt!

- Nem volt ott semmi - kaptam el a tekintetem.

- Wendy láttam, hogy Dew a konyha pultra szorított és akkor ment el amikor beléptünk! Molesztál téged? Láttam, hogy az arcod el volt torzulva!

- Liam te képzelődsz - indultam el.

- Megígéred, ha lesz valami elmondod?

- Igen! - öleltem meg.

Megint hazudtam..nem hiszem el.. Utálom ezt.. De nem tehetem.. Nem mondhatom el.. Igazából ami jobban aggaszt, hogy Harry milyen lesz ma.

***

- Sziasztok - lépett oda hozzánk Niall.

- Szia - öleltem meg.

- Szia haver - fogtak kezet Liammal.

- Majd találkozunk - köszöntem el.

Elindultam a termem felé. Elmerültem a gondolataimba. Majd egy kéz oda rántott magához. 

- Jajj.. Szia - lepődtem meg.

- Szia - nézett rám gyilkos tekintettel.

- Mi bajod van Louis? - ijedtem meg.

- Az, hogy Harry eltűnt! 

Huszadik fejezet...*

Helloka ^^ Wohhu elérkeztünk a 20-dik fejezethez *-* Ne kérdezzétek, hogy ez mért olyan nagy szó én se tudom, de olyankor tökre örülök, ha kerek számhoz érek.. :D Na mind egy! Pár óra alatt 9(!!!) megjegyzés érkezett.Köszönöm!Köszönöm! ♥ Jó Olvasást ehhez a részhez is! Puszi Medy xx.

Elszédültem a sok ember láttán. Majdnem összeestem amikor valaki elkapott. De ezek után már sötétség volt... A szemem előtt folyamatosan játszódtak, le szörnyű nem rég történt jelenetek. Lassan kezdtem magamhoz térni. Óvatosan nyitogattam a szemem. Láttam, hogy az orvosi szobában fekszek. Hirtelen felültem, de nem volt bent senki. Néztem körbe-körbe, de egyedül voltam. Elmondhatatlanul féltem még mindig. Egyszer csak nyitódott az ajtó. Visszafeküdtem az ágyra és úgy csináltam mint aki még mindig el van ájulva. 

- Még mindig fekszik - hallottam az asszisztens hangját.

- Még is mikor fog felébredni? - egy másik hangot is hallottam, de ez a hang nagyon ismerős volt nekem.

- Nem tudom! Egyszerűen úgy viselkedett mint aki megőrült! - mondta halkan az asszisztens.

- Biztos meg van rá az oka! - védett meg az ismerős hang.

- Valószínű, de ha így folytatja, akkor pszichiátria kell küldeni - aggodalommal teli volt a hangja a nőnek.

- Mért kéne? Tinédzser túl reagálnak dolgokat - vált kicsit idegessé a lány hangja.

Kinyitottam a szemem és felültem.

- Wendy - szaladt oda a lány.

- Hogy van Wendy? - kérdezte a nő is.

- Jól vagyok - válaszoltam mogorván. - Bo te mit keresel itt? - kerekedtek el a szemeim.

- Pár hétig ide jöttünk és nálatok fogunk lakni.

- Komolyan? - néztem nagyokat. 

- Ühü - bólogatott lelkesen.

- Mennyi az idő? - kérdeztem.

- Mindjárt dél - mondta az asszisztens.

- Jézusom mi történt? - kérdeztem idegesen.

- Magának kéne tudni - suttogott a nő.

- Elájult - forgatta a szemit Bo.

- Kint ült a váró előtt amikor meg beakartam hívni sikított egyet és elrohant. Pár perc múlva egy fiú hozta be. Elájult és 3 óráig feküdt.

- Ki hozott be? - kérdeztem.

- Azt hiszem Louisnak hívják - vakarta a fejét miközben leült.

- Tomlinson? 

- Igen ő - bólintott a nő.

- Elmehetek? 

- Nyugodtan! De ha valami problémája van keressen fel és keresünk önnek egy pszichiátert.

- Maga megőrült? Pszichiáter? Úristen - mondtam neki bunkón majd kiléptem Bo-val az oldalamon és bevágtam az ajtót.

- Wen mi van veled? - szaladt elém.

- Ja te is itt vagy - forgattam a szemem. - Minek is jöttetek?

- Tudod mindjárt tavaszi szünet és azt itt töltjük, de utána még két hétig itt leszünk.

- Remek - forgattam a szemeim. - De állj! Addig ide is fogsz járni? - torpantam meg.

- Igen - tapsikolt.

- Istenem - csóváltam meg a fejem. - De honnan tudtad, hogy az orvosnál vagyok? 

- Épp anyu végzett az ideiglenes át íratással és elment amikor jött a nővérke és mondta ott az egyik tanárnak, hogy Wendy Gras elájult én azonnal mondtam, hogy az unoka húgod vagyok és oda vitt hozzád. És vártunk amíg felkeltél, most meg itt vagyunk - nevetett.

- Király - mondtam flegmán. - Ne megyek órára, te is menj! - parancsoltam rá.

Nos Bo Press az unoka húgom 15 éves és az agyamra megy. Mindenben amiben csak tud keresztbe tesz amióta él. Förtelmes egy pletyka fészek. Ráadásul úgy viselkedik mint egy kis ribanc. Szép, okos, de eddig volt már vagy 10 fiúja. Egyik sem volt komoly kapcsolat, mert annyira féltékeny és kicsapja a hisztit, közben a srácok nem csalták meg, csak ő a srácokat. Amikor Denny tettszett nekem és már teljesen bele zúgtam és nálunk voltak Boék akkor állandóan Dennyn lógott. De mivel Den szereti a bevállalós lányokat eljátszott Boval, de Bo nem hagyta magát és mielőtt komolyra fordult volna a dolog szépen átejtette Dennyt. Alapból nem bírom a kis csajt, de ezek után már ha meglátom a nem létező szőr is feláll a hátamon. Most meg ide jön az idióta nevelőapjával, aki annyira perverz állat, de az én drága szüleim nem veszik észre, hogy miket csinál. Bo anyukája aki egyedül normális, de ő se látja, ha Dew fogdos, vagy olyat szól be. Most meg három hétig ezekkel összezárva. ÚRISTEN! SEGÍTSÉG! 

Amíg ezeken gondolkoztam elértem a terem elé. Nyeltem egy nagyot és kopogtam. 

- Tessék - hallottam Ms. White kedves hangját.

Óvatosan benyitottam, mindenki engem nézett, borzasztó kínos volt.

- El-elnézést a késésért, csak..

- Jajj Wendy jól vagy? Hallottuk mi történt, semmi gond ülj csak le - mondta aggodalommal a hangjába a tanárnő.

- Köszönöm - bólintottam, senkire nem néztem, beültem leghátulra. Majd észre vettem Harryt aki egyfolytában engem néz szúrós szemekkel. Lehajtottam a fejem és inkább rá se néztem. Szerencsémre nem tud olvasni a gondolataimba, de így egész órán, hogy néz, idegesen, szúrós szemekkel, teljesen eltorzult arccal, elmondhatatlanul zavaró. Nem tudom már megint mért csinálja ezt. De állj. A foci edzésről eltűnt, miután Zaynnel megbeszéltem a találkozót. Lehet az a baja? Nem akarja, hogy Zaynnel találkozzak? Vajon mit tudhatnak amit én nem? Mit titkolnak? Nem lenne egyszerűbb minden, ha elmondanának a legapróbb részletig mindent? 

Megráztam a fejem és inkább figyeltem a tanárra. De nem hallottam semmit, mert a gondolataim hangosabbak voltak. Az a jelenet járt az agyamban és a szemem előtt ami az orvosinál történt és aminek következtében elájultam. Ki vagy mi volt az a kislány? Mért akart megölni? Mitől esett össze? Ki vagy mi volt az a sötét alak? Annyi kérdésem van és szinte egyikre sem tudom és nem is kapom meg a választ. Boéknak is pont most kell jönniük. 

Dühöngtem magamban. 

*Trrrrrrr* 

- Végre - sóhajtottam fel. Gondolkoztam mi a következő óra, de rájöttem, hogy nyugodt lehetek, hisz a következő is itt lesz, csak most Mrs.Press és földrajz lesz. Úristen. Nála úgy kell ülni, ahogy azt ő mondta. De mellettem Harry ül. Szét néztem a terembe, de már mindenki ki ment. Beültem a második padba az ablak mellé és vártam, hogy majd jönnek a többiek. Lehajtottam a fejem a padra és bámultam ki az ablakon. Hallottam, hogy jönnek be az osztálytársaim. Lassan felemelkedtem és kerestem Harryt a tekintetemmel. Kis idő után ki is szúrtam. Az arca gonddal telinek látszott. Tiszta ideg volt. Be vágódott mellém, keresztbe fonta a kezeit a mellkasa előtt és bámult előre.
- Neked is szia - mondtam meglepve.
- Helo, találkoztunk ma már - válaszolt érzelem mentes hangon.
- Elegem van Harry! - mondtam komolyan. Fel álltam és el akartam ülni amikor megfogta a csuklóm és vissza húzott.
Kérdőn néztem rá.
- Wendy - sóhajtott egy nagyot. 
- Igen Harry?
- Nem bírom Wen! 
- Mégis mit?
- Mért találkozol ma Zaynnel?
- Mert? Nem szabad? - lepődtem meg.
- Nem! Vagyis.. De..
- Nem értelek Harry. Nem értelek.. - ráztam a fejem.
- Wen.. 
- Jó Napot mindenkinek! Könyveket, füzeteket az asztalomra. Elővenni egy lapot és egy tollat dolgozat! - lépett be Mrs. Press. Harryt félbe szakítva.
- Hát ez remek - csattantam fel dühösen.
Mindenki kihordta a cuccait, majd elővettük a további eszközöket.
- Tanultál? - néztem ijedten Harryre.
- Több évtizede ugyanezeket kell tanulnom - mosolygott.
- Ohh - húzódtam el.
- Nincs susmus! - parancsolt az osztályra. 
Felírta a táblára a feladatokat. Nagy sokk ként ért, hogy szinte semmit nem tudtam. Ilyen még soha nem fordult velem elő. Próbáltam lesni Harryről, de olyan gyorsan írt, hogy el se tudtam olvasni. Perceken belül kész lett, majd megcserélte a dolgozatunkat. Arra se volt időm, hogy lereagáljam a cselekedetét. Meglepve láttam, hogy az ő dolgozatán az én nevem állt, és megírta helyettem az egészet. Ráadásul az írása is hasonlított az enyémre. Az én dolgozatomra felírta az ő nevét majd azt is kitöltötte, de nem hibátlanul. Meglepődtem, hogy mennyire okos. Ezek szerint jó sok dolog van amit nem tudok Harryről. 
- Kérem előre adni a munkákat! - állt fel a tanár. Nyöszörögtek a többiek, de sorban adtuk előre. Harry önelégülten vigyorgott. Nem értettem mért.
- Köszönöm - súgtam oda neki. - Majd meghálálom.. valahogy - húztam a szám.
Rám sandított és az előzőnél nagyobb kaján vigyor terült szét az arcán. Éreztem, hogy elfogok pirulni, így gyorsan az ablakra kaptam a tekintetem. Mikor lenyugodtam volna, valami meleget éreztem a combomon. Oda néztem és Harry nagy keze pihent ott. A hüvelyk ujjával kis köröket rajzolt a combom külső részén. Rácsúsztattam az  én kezem és óvatosan lelöktem a kezét. Gondolom erre a reakcióra számított, mert lehajtotta a fejét és az a tipikus oldalmosoly volt az arcán. Meg csóváltam a fejem és én is mosolyogtam. 
- Igen Sharlott?! - szólította fel a tanár.
- Nem akarom megzavarni az órát, de Styles és Gras elég feltűnően nagyon jól érzik magukat az órán - nyávogott.
- Igen? Nos Sharlott, én inkább azt vettem észre, hogy te vagy nagyon el az órámon. Ha ennyire lefoglal, hogy Mr.Styles és Ms.Gras mit csinál. Tudod, a valóéletben sem nagyon csípik a besúgókat - mondta lazán Mrs.Press. Az egész osztály kuncogni kezdett, Sharlott meg sértődötten lejjebb csúszott a széken és szikrázó tekintet vetett rám. Én lágyan mosolyogtam. Mondanom sem kell, hogy meglepődtem. Nem erre a reakcióra számítottam Mrs.Presstől. Harryre pislantottam, és láttam rajta, hogy teljes nyugalommal ül. Megböktem Harry combját. Meglepve fordult felém.
- Te voltál? - suttogtam neki.
Nem szólt semmit, lehajtotta a fejét és olyan aranyosan elkezdett kuncogni, amit még nem is láttam.

 A cuki, gyengéd, megértő Harry nekem jobban tetszik mint a vad, erőszakos, durva, verekedős, vámpír Harry, de az igazat megvallva én az utóbbiba szerettem bele.
Elmosolyodtam a reakcióján.
Az óra utóbbi része azzal telt, hogy Harry engem figyelt, de ha oda néztem elfordult és ez fordítva is. 
- Akkor jövőhétre mindenki hozza a pénzt és megyünk a két napos tavaszi szünet előtti osztály kirándulásra - mondta a tanár. Igen azt nem mondtam még?! Mrs.Press az osztályfőnökünk. 
- Kíváncsi vagyok milyen lesz az a kirándulás - morogtam az orrom alatt..
- Ne legyél ilyen - lökött meg Harry.
- De azt se tudom melyik rosszabb, hogy össze leszek zárva a nyávogós lányokkal egy szobába, vagy, hogy Mrs. Press minden lépésünk figyeli.
- Kimondta, hogy velük kéne lenned? - kuncogott.
- Mért szerinted kivel? 
- Nem csak a mi osztályunk megy - kacsintott rám. - Jön majdnem az egész közép suli.
- Na az még jobb - horkantam fel.
- Jön Daffny, Sandy, Amy, Bella, Liam, Niall, Zayn, Louis, Denny, Chris osztálya is - sorolta Harry.
- Jajj Harry. Liam, Niall, Denny, Zayn egy osztályba járnak meg Louis és Chris, Sandy és Bella is - csóváltam a fejem.
- Jól van na.
- Legalább a csajokkal lehetek egy szobába - mosolyodtam el.
- Na látod.
- Lehetetlen téged ki ismerni - néztem Harry szemeibe.
Arca komollyá vált.
- Tessék? - mondta szigorúan.
- Látod?  - kuncogtam. - Hihetetlen, hogy milyen gyorsan változik a hangulatod - húztam a szám.
- Tudom - fordult el.
- Mi a baj? 
- Wendy.. - fordult vissza.
- Mondjad - biztattam.
- Düh kezelése problémáim vannak - dörzsölte meg a kezét.
- Uhh - lepődtem meg.
- Ezért van, hogy egyik pillanatról a másikra elvesztem a fejem.
- Tapasztaltam - hajtottam le a fejem.
Megfogta az egyik kezem és megszorította.
- Soha nem fogom megbocsájtani magamnak, hogy tudják, mikor nem vagyok veled és akkor bántanak - suttogta nekem.
- Harry miről beszélsz? - ijedtem meg.
- Wendy... Tudom, hogy akkor történik veled valami, ha épp nem vagyok a közeledbe..
- Ez nem a te hibád - szorítottam meg a kezét. 
- Megígértem, hogy megvédelek, de sehogy nem tudom ezt teljesíteni - mondta egyre idegsebben. Elvette a kezét és ökölbe szorította. Szemeit lehunyta és remegett a dühtől.
Sóhajtottam egy nagyot és felé fordultam. Az arcát a kezeim közé fogtam. Óvatosan simogattam. 
- Nyugodj meg kérlek! Semmi baj! Harry nézz rám! Kérlek! Nézz rám! - mondtam lágyan. Lassan kinyitotta a szemét. El volt sötétülve. Egyik kezemmel megfogtam az övét. A szívemre raktam.
- Érzed? Dobog! Semmi bajom! Csak nyugodj meg! Nem a te hibád! Nem védhetsz meg mindentől és ez nem a te hibád! Érted?! Kérlek nyugodj meg - simogattam a kezét. Szeme kitisztult és megláttam a gyönyörű zölden világító szemeit. Kezeit ki engedte a szorításból. Eltűnt az ideg. Eltűnt a reszketés. Karjai nem remegtek. A nagy tenyerét a nyakamhoz tette.
- Ne - rezzentem össze. Újra felelevenedett előttem a kislány. 
- Wendy semmi baj - simogatta meg az arcom.
Vettem egy mély levegőt. Közelebb ült és mélyen a szemembe nézett.
- Nem bánthat téged senki! Nem engedem! Még mielőtt komoly bajod esne a rossz eltűnik. 
- Harry ezt te honnan tudod? 
- Megígérem, hogy megfogod tudni, de most még nem szabad - szorította össze a szemét. Elengedett és visszaült a helyére.
- Ne kezd megint - nyúltam utána. Rám nézett, szeme megint kezdett sötétedni. - Kérlek - könyörögtem neki. Vissza változott. 
- Annyira másnak érzem magam, ha itt vagy velem. Eltűnik belőlem a harag. Sebezhetővé válok Wen. Látod?! Ezt váltod ki belőlem.
Elpirultam. Mosolyogtam rá. 
- Becsengettek - sóhajtott.
- Maradj mellettem - nyúltam a keze után.
A szemei megteltek boldogsággal. Azonnal vissza ült mellém. Megsimogatta a térdem majd elhelyezkedett és a tanár már be is lépett. Leült a helyére, végig mért minket és bele kezdett a mondandójába. Nagyon unalmas óra volt..

***

- Akkor? - nézett rám Harry a suli végén.
- Mi akkor?
- Most mész Zaynnel? - kérdezte szomorúan.
- Igen - bólintottam.
- Hát. Jó mulatást - fordított hátat.
- Harry! - szóltam utána. Megállt vissza fordult. Uda siettem hozzá. 
- Mit szeretnél? - kérdezte.
- Nem jössz te is? 
Arca hirtelen kiragyogott.
- Ha nem gond - vigyorgott.
- Szeretném, ha jönnél - mosolyogtam a földre.
- Akkor menjünk.
- De várj Zaynnek edzése volt. Tényleg, te mért nem voltál focin? - kérdeztem miközben sétáltunk a tornateremhez.
- Nem akartam Zayn önelégült arcát látni, és hallani a piszkos gondolatait miközben azon gondolkozik, mi lesz amikor veled találkozik - mondta teljesen komolyan és idegesen.
Megöleltem.
- Ezt mért? - kérdezte mikor elengedtem.
- Próbálok segíteni a düh kitöréseiden - rántottam vállat.
Egy oldalmosoly kíséretében folytattuk az utunkat.
- Mindjárt jövök - mondtam Harrynek és bementem Zaynhez.
- Sziasztok - köszöntem a srácoknak.
- Hallo cica - mondták.
- Na ezt ne! Zayn merre van? 
- Bent az öltözőbe - mutattak az említett hely felé.
Vállat rántottam és elindultam. Kopogtam. Vártam. Kopogtam. Vártam. Már nagyon elegem volt. Benyitottam, sehol senki. Elindultam a szekrények közt. Benéztem az egyik sorba és pont valaki velem szembe jött valaki.

- Wow - kerekedtek el a szemeim. 
- Hé Wen! Te mit keresel itt? - lépett oda hozzám.
- Szi-szia Chris. Zayn merre van? 
- Zuhanyzik - kacsintott rám.
Próbáltam nem bámulni a testét és inkább a plafont néztem. De észre vette, hogy zavarban vagyok.
- Ne legyél zavarba - suttogott a fülemhez. - Lejjebb húzzam a türcsit? - pimaszul mosolygott.
A kezem csattant az arcán.
- Mi folyik itt? - tépte fel az ajtót Harry. Oda sietett majd amikor meglátta, hogy Chris a szekrényekre szorít a szemei elsötétültek. Arca megfeszül. Ökölbe szorítja a kezeit. Izmai kidudorodtak a nyakán. 

Azonnal Harryhez siettem. Gyorsan és óvatosan elkezdtem simogatni a fejét. Göndör fürtjei cikáztak az ujjaim között. 
- Shh! Shh! Harry! Harry! Nézz rám! Nézz rám! Hallod! Kérlek! Semmi baj! Shh! - nyugtattam és simogattam. - Kérlek! Harry - elkezdtem sírni és a nyaka köré fontam a kezem és öleltem. Nem engedtem el. Éreztem, hogy már nem olyan merev a teste. Kezeit felvezette a hátamra. Simogatni kezdte azt. Majd arcát a nyakamba fúrta és felemelt, erősen, de még is gyengéden szorított magához.
- Köszönöm - suttogta a fülembe.
Kifújtam egy hatalmas megnyugodott levegőt, majd letett.
- Ilyet még egyszer ne! - fenyegette Christ.
- Haver nem csináltam semmit - emelte védekezésképp a kezeit maga elé.
- Nekem az is bőven elég ha gondolod - morgott még mindig idegesen.
Chris megforgatta a szemeit.
- Harry é jöttem be! Nem volt semmi! - nyugtattam tovább.
- Menj ki! - parancsolt rám Harry. 
- Nem! Nem fogok ki menni Harry! - mondtam magabiztosan.
Rám kapta a tekintetét, szigorúan nézett. 
- Menj ki Wen! - mondta nyugodtabban.
- Harry! 
- WEN! - emelte rám a hangját. 
Összerezzentem. Lassan hátrálni kezdtem.
- Sajnálom - lépett oda.
- Ne kiálts rám - remegett a hangom.
- Sajnálom - húzott magához. 
- Ő. Tudtommal ez a férfi öltöző - jött ki a zuhanyzóból Zayn.
- Az is - mondta Harry. 
- Várj meg kint sietek - mondta Zayn.
Bólintottam és kisétáltam.
Visszanéztem Harryre. 

***

Párperc múlva mind a hárman röhögve jöttek ki. Kérdőn néztem rájuk.

- Mehetünk? - kérdezte Zayn és a kezét átvetett a vállamon.
- Igen - mondtam és lelöktem a kezét.
- Akkor sziasztok - köszönt el Christől és Harrytől.
- Őő Zayn. Harry is jön - mondtam óvatosan.
- Most komolyan? - nézett rám csalódottan.
Bólogattam.
- Hát jó menjünk - rántott vállat és elindult. 
Harry lazán vigyorgott.
- Gonosz vagy! - léptem oda hozzá.
- Mért is? 
- Mert - rántottam vállat. - Tudod te - nevettem.

Nemsokára elértünk a kávézóba.

- Mit kértek - kérdezte Harry.
- Cappuchino-t - mondtam.
- Én Bloody Mary-t - mondta Zayn.
- Mindjárt hozom - ment el Harry.
- Ő mért jött? - hajolt oda Zayn.
- Mert.. Mert - rántottam vállat.
- Wendy biztos, hogy csak barátok vagytok? 
- Zayn hagyjuk már - dőltem hátra. 
- Nincs esélyem nálad igaz? - dőlt Zayn is hátra.
- Zayn - dőltem előre és megfogtam a kezét. - Én nagyon szeretlek, de sajnos én csak barátként tekintek rád.
- Persze. Jó Wen. Értem. Azért hívtalak ma el, hogy megkérdezzem lehet-e köztünk több barátságnál.
- Kérlek ne haragudj! Én nem akarlak elveszíteni! - haraptam a számba.
- Ezek szerint nem - vált zavarttá. - Jó akkor én inkább megyek - állt fel.
- Kérlek.
- Wendy nekem idő kell sajnálom, majd találkozunk! - lépett le.
Lelkiismeret furdalásom volt. Sajnáltam Zaynt. De mit csináljak? Nem akarom, hogy szenvedjen.. Hozzá nem én illek.. Az én szívem már foglalt, de félek, hogy én is így fogok járni mint Zayn.
Láttam, hogy Harry boldogan jön vissza. Kezében két itallal. 

- Hé ne igyad meg az enyém - vettem ki a kezéből. - Látom te is szereted a Bloody Mary-t  - mosolyogtam rá. - Harry mi ez a levakarhatatlan vigyor az arcodon? - kérdeztem kissé zavarban. - Harry figyelsz rám?
- Persze, csak annyira ..
- Mi annyira?
- Semmi - elfordította a fejét, de az a vigyor még ott volt és itta az italát.
- Jaa - világosodtam meg. - Mondtam, hogy gonosz vagy! - ráztam a fejem szigorúan.
Csodálkozva és kérdőn magára mutatott.
- Igen te! Hallottad a beszélgetésünket Zaynnel! És láttad a gondolatait! - néztem rá fenyegetően.
Beszívta az alsó ajkát és visszafogta a nevetését. 
- Jajj Harry.. Attól féltél egész nap, hogy mit fogok mondani neki? Nagyon szeretem Zaynt, de nem úgy ahogy azt ő szeretné.
Erre a kijelentésemre megfogta a kezem és megcsókolta.
- Ez most mi volt? - mosolyogtam, de az arcom pirosodott.
- Féltem, hogy el vesz tőlem. Hiszen Zayn egy csodálatos ember. Hihetetlenül jól néz ki és nagyon kedves. 
- Harry én senki tulajdona nem vagyok! Mind a kettőtöket nagyon szeretem! Nem jövök össze olyannal akire ha ránézek össze esek. 
- Mért van neked ilyen? - lepődött meg.
- Van Harry.. Van.
- Akkor jól titkolod.. Mert nem láttalak még senki iránt sem így viselkedni. Hacsak..
- Igen? - kaptam rá a tekintetem.
Láttam, hogy keménnyé válik a tekintete. Száját össze szorítja. Kezeit ökölbe. Arca frusztrált lett.
- Még mindig Dennyt szereted? - kérdezte szigorúan.
Felkacagtam.
Ő erre még dühösebb lett.
- Harry nem jössz át? - kérdeztem lágyan.
Arca nem változott meg csak bólintott keményen. Megfogta a kezem, és húzott maga után. Kinyitotta az ajtót. Beültem. Becsapta. Érdekes módon, most lassan körbe sétálta a kocsit és leült mellém. Tekintete és arca még mindig ijesztő volt. Néztem őt. Vicces, hogy nem tudja z érzéseim, de magamra is büszke vagyok, hogy nem mutattam ki felé ami bennem lapul. Mosolyogtam rá. Ő csak gázt adott és elindultunk haza.

***

- Itt vagyunk - állította le a motort. 
Kiszálltunk. Bezárta a kocsit. 
- Kié az a kocsi?! - kérdezte.
- Basszus - csaptam a homlokomra. - El is felejtettem. Itt vannak az unokatesómék. Dew a mostoha nagybátyám. Bo az unoka húgom, vigyázz vele. És Chels néni. 
- Mért vigyázzak a kis csajjal? - nézett rám meglepve.
- Mert egy kis ribanc - mondtam dühösen.
Erre nagyot nevetett.
- Nem hiszem el.
- Majd meglátod - nyitottam az ajtót. - Sziasztok - kiáltottam be.
- Megjött Wendyyyyy - sipított Bo. 
- Várj it egy picit - parancsoltam Harryre.
Bólintott.
Besétáltam hozzájuk.
- Sziasztok - intettem. 
- Hú te egyre csinibb vagy - kacsintott Dew.  Remek már is kezdi. Csóváltam a fejem.
- Szia Wendyke - ölelt meg Chels néni. 
- Jajj Chels néni ne - mondtam nevetve.
- Nekem akkor is Wnedyke maradsz - simogatta a hátam.
Adtam mindenkinek puszit.
- Nem egyedül jöttem - tértem ki.
Kérdőn néztek rám.
- Harry - szóltam ki.
Határozott, nagy, lassú léptekkel felbukkant Harry.
- Jó Napot! - köszönt mindenkinek és beállt mögém.
- Szerbusz Harrykém - pattant fel anya és a szokásos ölelés puszit adta neki. 
- Ő ki Wen? - támadott le egyből Bo.
- Egy közeli barátom - suttogtam neki.
- Ja barát - vihogott.
Összeráncoltam a homlokom. 
Harry oda lépett Chels nénihez és Dewhez is.

- Szevasz! - fogott kezet Dew. - Dew. Figyelj csak öcsi, te együtt vagy Wennel? 
Harry rám nézett. Mintha választ várna.
- Nem! - válaszoltam.
Harry visszanézett Dewre. 
- Itt a válasz - húzta vissza a kezét.
- Felmegyünk a szobámba meg kell írni a házit - fogtam meg Harry csuklóját és elindultunk fel.
- Könyvek nélkül? - kérdezte Bo.
- Kössz hogy szólsz - grimaszoltam rá.
- Szívesen - kacsintott.
- Mit kell tanulni? Mennyit lesztek fent? - kérdezte Chels néni.
- Estig! - válaszoltam.
- Ja biztos tanulni fognak - röhögött Dew.
- Akadjatok már le rólam - mondtam idegesen.
Utálom. Mindig úgy csinálnak mintha a szüleim lennének. De anyuék ilyenkor nem szólnak semmit. Nagyon elegem van. Ez a két és fél hét maga lesz a pokol.
- Úristen - fújtam ki egy nagy levegőt. 
- Mért zárod be? - kérdezte Harry.
- Mert ezek csak úgy benyitnának - forrt az agyam.
- Nyugodj meg - lépett mögém és megölelt hátulról.
- Sajnálom, hogy ennek része voltál - léptem el tőle.
- Nem lényeg.. Csak.
- Igen? 
- Hagyjuk - ült le és szedte elő a tanulni valót.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Tanulunk nem? - lepődött meg.
- Nincs kedvem - rántottam vállat.
- Ő hát jó - lökte vissza a táskába a cuccait. - Akkor mit csinálunk? 
- Először is elmondod mi volt az a csak - mosolyogtam rá.
- Biztos? - húzta a száját.
Bólogattam.
- Emlékszel a reggel történtekre?
- Melyikre?
- Amikor kérdezted mi.. - megállt, vett egy nagy levegőt és újra kezdte. - Hogy mi a gyenge pontom - hajtotta le a fejét és mosolygott.
- Em..emlékszem - hajtottam le én is. 
- És arra is, hogy most lent mit kérdezett Dew? És, hogy te mit mondtál? - nézett rám.
- Ha..Harry mire akarsz kilyukadni? - kérdeztem remegve. A szívem nagyon hevesen dobogott. A pupillám jojózott. A gyomrom és a kezeim remegtek. 
- Wendy nem hiszem el - csattant fel és felállt.
- Harry - léptem oda hozzá.
- Wendy tényleg ilyen kis buta vagy? - fordult velem szembe. - Vagy ennyire nem akarod észre venni? - simogatta a fülem mögé a kusza tincseket. 
- Ne haragudj - hajtottam le a fejem.
Kezei közé fogta a fejem és vissza irányította magára a figyelmem.
- Ne kérj mindenért bocsánatot - nevetett szelíden. - Nem akarok semmi olyat amit te nem akarsz - lépett egyet hátra. Oda léptem elé. Megragadtam a pólóját. Magamhoz húztam. Kezét az arcomra tette. Mélyen a szemembe nézett. Másik kezét az enyémre csúsztatta. A szabadon lévő kezemmel a hajába túrtam. Tarkójára raktam a kezem és közelebb húztam. Beleharapott az alsó ajkába. Már pár centi volt köztünk amikor közelebb csúsztatta kezét a számhoz. Simogatni kezdett hüvelyk ujjával. Az ajkaink már össze értek.

- Wendy - amikor hallottam, hogy kopognak. Gyorsan arrább léptünk és kinyitottam az ajtót..

Tizenkilencedik fejezet...*

Hello hello! :) Mondtam már, hogy elképesztőek vagytok? :o Mert ha nem akkor most mondom! :) Elképesztőek vagytok! :') 14 megjegyzés magatoktól, 7500+ os oldal megjelenítés, 37 rendszeres olvasó... Szóval csak annyi, hogy Nagyon Szépen Köszönöm Nektek hihetetlenül jól esik ez nekem! ^^ ♥  Itt is az új rész!! Jó Olvasást! Puszi Medy xx ♥ 

Ui.:Bocsánat a rövid részért..:S Megígérem, hogy a holnapi hosszabb lesz! 

- Harry.. Mi-mi a gyenge pontod? - kérdeztem remegve.
Oda hajolt a fülemhez, majd suttogta.
- Te.
Egy pillanatra lefagyott mindenem. Szólalásra nyitottam a szám, de nem jött ki hang. Harry hátrébb lépett.
- Khm - köhintett egyet. - Kösd át a kezed, én elmegyek órára - mondta zavartan és el is ment.
Teljes káosz volt a fejembe. Még mindig sokk alatt álltam. Létezik? Lehetséges ez? Vagy csak álmodom? futottak át a gondolatok a fejembe. Lassan észhez tértem és elsétáltam a női mosdóba. Óvatosan letekertem a kötést. Eltorzult az arcom amikor láttam, hogy az egyik mélyebb sebből folyik a vérem. A csap alá tartottam, utána elővettem a táskámból a fertőtlenítőt. Rálocsoltam a sebre, eléggé csípett, de muszáj volt. Raktam rá egy erős ragtapaszt ami össze húzza a sebet. Kimostam a véres gézt, miközben mostam és néztem ahogy a vérem megszínezi a tiszta vizet elég frusztráló volt. Tudtam, hogy ez egy nyomos érv ahhoz, hogy Harry távolságot tartson, hiszen ő vérrel táplálkozik. Én pedig, egy ember vagyok akiben tetőtől talpig vér van. Nem tudtam a gondolataim tisztázni. Harry szavai jártak a fejembe. "- Harry.. Mi-mi a gyenge pontod? - kérdeztem remegve.

Oda hajolt a fülemhez, majd suttogta.

- Te." - ismétlődött folyamatosan ez a jelenet a fejembe. A fejemben lévő kavalkád még jobban összekavarodott. Beszélnem kell vele. Ebbe bele őrülök. 

Amint teljesen kimostam a kötözőmet és jó erősen kicsavartam a kezem, és a seb köré tekertem szorosan, majd rá néztem az órámra. 

- Úristen - kaptam a számhoz. Már fél óra elment az órából. Arra a döntésre jutottam, hogy nem megyek már be, hanem elmegyek az orvoshoz. Szerencsémre, voltak ott egy páran így lesz okom, és azt mondom rosszul voltam le jöttem ide, de sokan voltak. Amíg ott várakoztam és néztem a folyóvégére láttam, hogy torna óra van. Mivel sokan voltak elindultam a torna terem felé. Rájöttem később, hogy foci edzés van. Néztem a focizó srácokat aztán ki is szúrtam Harryt és Zaynt. Elmosolyodtam és csodáltam mind a kettőt. Majd megakadt a szemem egy ismerős arcon. Kisebb tanakodás után rájöttem, hogy az Chris Zayn unoka tesója. Ő is ide jár? És amint ez átfutott a fejemen rám nézett. Megállt a játékban, hatalmas mosoly ült ki az arcára és rám kacsintott. Intettem neki mire ő vissza intett. Ott rugdosták előtte a labdát, de ő csak állt, majd oda ment Zayn magyarázott neki valamit aztán Chris felém mutatott. Zayn rám sandított és intett. Harry is megállt a pálya másik felén és nézte őket, majd arra ő elkezdte nézni, hogy mit néznek. Kiszúrt engem. Gyorsan a fal mögé léptem. Majd vissza kukucskáltam, de Zayn ott állt előttem.

- Úristen de megijesztettél - kaptam a szívemhez.

- Sajnálom - kuncogott. - Mért nem vagy órán?

- Mert már így is fél órát késtem és inkább lejöttem az orvoshoz és kérek igazolást, látod mekkora a sor így elhiszik - kacsintottam.

- Na mi van veled? - nevetett.

- Mi lenne? 

- Eddig a tanulás volt a mindened - vigyorgott.

- Jól mondod eddig.

- De mit csináltál fél óráig? Harry is annyit késett az edzé.. Áhhá  . vigyorodott el. 

- Ne vigyorogj - parancsoltam rá és éreztem, hogy vörösödök. 

Levakarhatatlan önelégült vigyort vágott.

- Zayn - nevettem zavarban.

- Értem én - kacsintott.

- Chris hány éves amúgy? Mostantól ide fog járni? 

- 20 éves és igen.

- Remek - bólintottam.

- De most mi van Harry és közted? - amint ezt Zayn kimondta láttam, hogy Harry leült a padra és figyel.

- Zayn Harry minket figyel ne gondolkodj semmin és ne mondj semmit, és ne nézz oda.

- A gondolataim nem tudom irányítani - mondta és Harryre nézett. Integetett neki hülyén, mire Harry megrázta a fejét és láttam, hogy tiszta ideg.

- Mi a baja? - kérdeztem nyugtalanul.

- Kitudja - sóhajtott. - De nem válaszoltál a kérdésemre még mindig! 

- Mi lenne? Ami eddig. Barátság - mondtam keserűen.

- Komolyan? - csillant fel a szeme.

- Ühü - bólogattam.

- Értem. Hány órád van? 

- 7 mért?

- Nekem 6 de van még edzés. Pont egyszerre végzünk. Nem megyünk el a kávézóba bekapni valamit?

- Ez tőled elég kétértelmű - húztam el a szám. - De benne vagyok.

- Király akkor a suli előtt a 7-dik óra után - csapta össze a tenyerét és vissza ment focizni. Szememmel Harryt kerestem, de sehol nem láttam. Megrántottam a vállam és vissza indultam az orvosihoz. Meglepődtem, mert már nem volt ott csak egy kislány. Leültem mellé. A csuklója köré egy pulcsi volt tekerve. 

- Szia - köszöntem neki.

Nem nézett rám, csak bólintott.

- Mi a baja a kezednek? 

Óvatosan letekerte a kötést. Nem szólt semmit. Lassan elém nyújtotta a kezét. Pupillám össze szűkült. Szemem kitágult. Az ereimbe megfagyott a vér. A testem össze rezzent. Borzasztó látvány fogadott. Azonnal a csöpögő sebek alá tartottam a kezem, hogy ne a padlóra hulljon a vére.

- Úristen - akadtam ki halkan. A kislány aki olyan 6 éves lehetett, első osztályos volt gondolom, visszatekerte a kezére a pulcsit és halványan mosolygott.

- E-egy pillanat és visszajövök - dadogtam. Felálltam és a mosdóba siettem. Lemostam a kezemről a vérét. Bele néztem a tükörbe és akaratlanul is, de folytak a könnyeim. Megmostam az arcom és visszamentem. Még mindig ott ült. 

- H-hogy szerezted ezeket a sérüléseket? - suttogtam.

- Én csináltam - mosolygott a padlóra. 

- De mért? Hogy vagy nem értem - akadtam ki.

- Nem értesz te semmit - röhögött arcátlanul. Lassan felém fordította a fejét és a szeme csukva volt, de mosolygott. 

- Kérlek meséld el, hogy mért tetted ezt.

Vissza fordította a fejét a földre és csóválta.

- Ha nem szeretnéd akkor nem kell - fogtam meg óvatosan a vállát. Ekkor hirtelen fel állt elkapta a torkom és szorongatni kezdte. Most nézett rám először és közben sikított. Elmondhatatlanul megijedtem. 

Nem tudtam megszólalni. Fogtam a csuklóját és próbáltam eltolni. Hirtelen a földre került a kislány. Összeesett és remegett mint a kocsonya. A szája habzott. Gyorsan abba maradt ez és mereven feküdt. Az ujjai mozogtak. Oldalt a szemem sarkába láttam egy alakot. Féltem oda nézni, de magamat ismerve oda fogok. Oldalra nézne nem volt már ott az az alak. Visszakaptam a fejem a kislányra, de már ő sem volt ott. A kezem remegni kezdett. Nem tudtam mi is lenne a helyes. Futni vagy maradni?! Még is mi volt ez az egész? 

- Következő - lépett ki az asszisztens. - Ohh Ms. Gras ön az utolsó - mosolygott rám. - Valami probléma van? Olyan fehér mint a fal - vált komollyá az arca. - Jöjjön be.

Álltam ott földbe gyökerezett lábbal. Nem is hallottam mit mond. Sokkot kaptam. 

- Wendy - jött oda és megfogta hátulról a nyakam.

- ISTENEM - visítottam egy hatalmasat és elrohantam. Úgy fogott meg mint a kislány. Kicseszett borzasztó volt. Futottam-futottam és csak futottam. Addig amíg el nem értem a lépcsőhöz. Ekkor kicsengettek. Jöttek az emberek sorba mindenfelől. Elszédültem a sok ember láttán. Majdnem összeestem amikor valaki elkapott. De ezek után már sötétség volt...

Tizennyolcadik fejezet...*

Sziasztok husik ^^ Úristen annyi visszajelzést kaptam itt is, facen is, twitteren is!! Annyira köszönöm^^ Nagyon örülök OMG :DD 8 megjegyzés is jött aahhw *-*  Itt is a következő jó olvasást ^^ Puszi Medy xx ♥ 

- Wendy én nem vagyok ember!

Na itt padlót fogtam és összeestem..

- Ne szórakozz velem - teljesen lefehéredtem. - M-mé-mégis mi vagy? 

- Varázsló - tátogta.

- Neeem az nem lehet - kezdtem el kínomba kacagni.

- Ilyennel soha nem viccelnék - hajtotta le a fejét.

- De ezt hon.. mi.. vagy nem értem.

- Emlékszel amikor Nagyi meghalt?

Bólogattam.

- Nos ő boszorkány volt és elmesélt mindent! Mondta, hogy minden meg fog változni és vigyázzak rád.

- Állj! - hadonásztam a kezeimmel. - Bizonyítsd! - néztem rá komolyan.

- Hhhh - fújt ki egy nagy levegőt. Egyszer csak éreztem, hogy a lábam nincs a földön. Emelkedtem felfele. Az adrenalin a testembe már égetett.

- Úristen tegyél le - tartottam vissza magam a plafontól.

Óvatosan leengedett.

- Most már hiszel nekem - nézett rám könyörgő tekintettel.

- Nem tudok.. De láttam... Idő kell.. Ez..Úristen - hajtottam le a fejem a konyha pultra.

Hallottam, hogy feláll és mögém sétál.

- Remélem belátod, hogy minden bizonnyal az én dolgom ütősebb mint a tiéd. Ugye most már nem fogsz velük lenni? - suttogott a nyakamba.

- Menjünk fel a szobámba most! - fogtam meg a csuklóját és rohantunk fel a szobámba.

- Mi ennyire sietős? - szólalt fel apa.

- Bizalmas - kiabáltam neki a lépcsőről.

- Szépen ám - kiáltott vissza.

Megforgattam a szemem.

Becsuktam az ajtót és mélyeket kezdtem lélegezni.

- Wen mi van? Miért rohantunk fel? - tette a kezét a vállamra. - Jól vagy.

- Niall.. Tudom, hogy megbízhatok benned, mivel te is elmondtad a te titkodat én is elmondom az enyémet! - fordultam vele szembe.

- Üljünk le - lépett az ágyamhoz. - Na! Mondjad már - sürgetett idegesen.

- Niall amiket elmondtál..

- Mi van vele?

- Ne szólj közbe most én beszélek! 

Felemelte a kezét, elnézés kérés képpen.

- Nos.. Én mindent tudtam - hajtottam le a fejem. - Tudtam, hogy Harry, Zayn, Louis mik.. Mindent tudtam.. Csak azt nem, hogy te mi vagy.. Olyanokat látta, tapasztaltam, hallottam tőlük amik időbe teltek, hogy megemésszem.

- Wendy ezt nem mondod komolyan? - állt fel sokkolódva.

- Sajnos de - bólogattam. - Ha kiderül, hogy elmondtam.. Nem is tudom mi lenne - ráztam a fejem kétségbe esve. - De muszáj volt, már felemésztett.

Oda lépett és felhúzott magához és csak ölelt nem szólt semmit csak ölelt.

- Mindig itt voltam,leszek, és vagyok neked! - suttogta a nyakamba. - Csupán azért csináltam azokat a dolgokat, hogy felkészítselek ha ők akarnának bármit.. 

- Ez így elég nagy baromság - kezdtem el nevetni és elengedtem.

- Tudom.. Utólag rájöttem - vakarta a tarkóját.

- Nos akkor elmondom, hogy mért kellett akkor Harryvel mennem. Tudod ő olvas mindenki gondolatába és látta mit akarnál velem tenni, ha nem mentem volna megölt volna - szorítottam ökölbe a kezem.

- Az a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ő engem nem tud manipulálni, és csak az emberi gondolataim olvassa.

- Niall?! Ez így még rosszabb.

- Igen Wen.. Tudom. De nem ítélhetsz el azért mert a testem kívánja a tiéd.

- Jajj hagyjuk - ráztam meg a fejem. Szóval az egész ott kezdődőtt, hogy ...

***

- És most itt tartunk - fejeztem be a regényem. 

- Ez.. erre nem tudok mit mondani - dörzsölte össze a tenyerét.

Ugyanis az elmúlt négy órában minden apró kis dolgot elmeséltem az elmúlt hetekről. Utána ő is nekem, hogy mi van vele. Végre úgy éreztem, hogy egy hatalmas lánc hullott le a lelkemről. Megértett és segíteni fog. Így már én is nyugodtabb vagyok, de most már Harry a probléma, hol lehet? Louis mért nézett ki úgy?

- Úristen fél tizenkettő? - nézett az órára.

- Aludjunk! Holnap suli - szörnyedtem el. - Nem is tanultam - csaptam a homlokomra. - Nem érdekel - rántottam vállat.

- Ki vagy te és mit tettél Wendyvel? - nézett rám mint aki szellemet látott.

- Hagyj - löktem meg. - Át veszem a pizsim - mondtam. - Tessék itt van neked is egy póló meg alsó - dobtam oda neki.

Be mentem a fürdőbe, felvettem a fekete toppomat és fekete fehér pöttyös mini nacim. Megmosakodtam, fogat mostam, megfésülködtem és kimentem. Niall már be volt takarózva. Be másztam mellé és én is betakaróztam.

- Imádom amikor ilyen cuccban vagy - suttogta a fülembe. 

- Bolond vagy - ráztam meg a fejem.

Eltelt pár perc majd megszólaltam.

- Niall?! Alszol?

- Ü-ü - morgott.

- Szerinted én szép vagyok? - kérdeztem tőle.

- Ez beugratós kérdés? - ült fel.

- Nem! Komolyan kérdeztem - ültem fel én is és néztem őt.

Vett egy nagy levegőt majd megvakarta a tarkóját.

- Tudod Wen te mindig is tettszettél nekem, egészen tizenkét éves korunkig teljesen beléd szerettem. De neked mindig Denny tettszett. Így örültem, hogy barátok vagyunk. Majd szépen lassan lemondtam rólad, mert láttam, hogy megközelíthetetlen vagy és nekem főleg nincs esélyem hisz barátság az barátság. Csak azt nem értem, hogy mért lettél ennyire prűd. 

- Ez még mindig nem az amit én kérdeztem.

- Wendy te gyönyörű vagy - fogta meg a kezem és megpuszilta.

- Niall sajnálom.

- Még is mit?

- Hogy belém szerettél és én nem láttam, mindig is olyan voltam, hogy nem akartam elkötelezni magam. Nem akartam egy fiúba se beleszeretni. De Denny mindig olyan más volt.. Annyira lefoglalt már pici korom óta, hogy mi leszek, ha nagy leszek dolog, hogy a tanulás lett minden. Ezért vagyok ennyire elutasító, ha felmerül a szerelem és a közösülés téma. Itthon mindig azt mondták anyuék, "- A tanulással leszel valaki!" "- Csak a jövődre figyelj!" "- A fiúk csak azt akarják." - sorolta nekem mindig apu, és amikor rákérdeztem elmesélte. Undorítónak találtam, hogy két ember testnedvet cserél és inkább bele se gondolok. De van valaki, aki miatt a testem furcsán viselkedik. És nem tudom mit is kéne csinálnom.

- Azta - horkant fel.- Ne kérj bocsánatot. Most már mindent értek. Konkrétan a szüleid asexuálissá és prűddé tettek..

- Valahogy úgy - húztam a szám.

- De vissza térve.. Ki vált ki és mit belőled?

Éreztem, hogy akaratlanul is könny szökik a szemembe, a szívem rohamosan kezd dobogni, a gyomromban azt a fura forró érzést éreztem, és az arcom kipirosodik.

- Wendy?! - kapcsolta fel a kislámpát Niall. - Hú. Olyan vagy mint egy paradicsom - kuncogott.

- Na - löktem vállon.

- Jó akkor ne mond el, de mit érzel?

- Hát, ha meglátom boldog vagyok. Ha beszél hozzám a szívem majd kiesik a helyéről és a gyomromban furcsa meleg érzés ami forró lesz, ha hozzám ér. Ha megölel akkor a lábaim remegnek. Ha mérges vagyok elég, ha megsimogat és fellágyulok. Ha a szemeimbe néz mélyen az övével akkor érzem, hogy az ájulás kerülget, Ha..

- Jó elég - állított le a mondani valóm közepén. - Te aztán rendesen, mélyen és teljes szíveddel, lelkeddel, tetőtől-talpig szerelmes lettél valakibe.

- Hhh - fújtam ki egy mély boldog levegőt és bólogattam.

- Tippelhetek? - nevetett.

- Felőlem, úgy se tudod.

- Csak nem Harry?! 

- Honnan tudtad? - akadtam ki.

- Amikor mesélted az egész storyt róluk úgy adtad elő mintha ő egy fél Isten lenne, vagy angyal vagy maga a megtestesült gyönyör.

- Úristen - kaptam a számhoz, de közben nevettem. - Remélem ő ezt nem tudja.

- Biztos vagyok benne, hogy sejti.

- Ajjj - dőltem be az ágyba.

- Amúgy - oltotta le a villanyt és befeküdt mellém. - Tisztelem a srácot. 

- Mért?

- Mert soha nem csinált olyat amit te nem akartál. Amikor ketten voltatok, se csinált semmit. Hihetetlen. Én nem tudnám ezt így..

- Hát arra rájöttem - nevettem. - Niall, ha ő azt csinálta volna velem amit te egy párszor, akkor én már nem lennék.. őőhm.. hogy is mondjam.

- Ilyen kis szűzies?

- Ajj.. De igen.. - nevettem keservesen.

- Nos, ezt valószínűleg ő is tudja, de majd minden kiderül idővel, de aludjunk! 

- Oksa - fordultam el, magamra húztam a takarót és szinte el is aludtam.

***

*Trr..trr..trr*

- Aa - nyögött Niall.

- Áhhh Jó Reggelt - ültem fel kómásan. 

- Nem jó ébresztőre kelni - vakarta a hasát.

- Mikor vetted le a pólód?

- Nem tudom, valamikor hajnalba. Bőven elég az alsó.

- Hmm. Te gyúrtál? - néztem a kockáit.

- Na mi van? Hogy hogy nem nyafogsz, hogy öltözzek fel? Sőőt tovább megyek csodálod a testem - röhögött.

- Haha.. Mondtam, hogy próbálok kicsit "átlagos" tízen éves lenni.

- Nos, igen tetszik? - kuncogott.

- Igen Horan csak így tovább - kacsintottam rá.

- Wooow - úgy csinált mint aki valamilyen csodát lát vagy hall. Vicces volt.

- Nos öltözzünk és siessünk! - parancsoltam rá. 

Gyorsan felöltöztünk és indultunk is a suliba.

- Majd találkozunk - köszönt el majd ment az osztályába. Én is mentem az enyémbe.

***

- Hello - tette valaki a kezét a vállamra. Lassan megfordultam és Louis volt az.

- Sz-szi-szia - nyögtem ki.

- Hogy vagy?

- Én jól! De Louis - húztam a folyosó széléhez.

- Mond.

- Mi volt az tegnap?! Hogy néztél ki.. Teljesen megrémisztettél..

- Miről beszélsz?

- Sziasztok - lépett oda Zayn. - Wendy?

- Tessék?

- Hogy van a kezed?

- Jól! - mutattam a bekötözött kezem.

- Mi történt vele? - kérdezte Louis.

- Hajj.. Majd elmesélem - rázta a fejét Zayn.

- Már megint nem emlékszik semmire? - néztem furán Zaynre.

- Nem - húzta a száját.

- Avassatok már be - nyafogott.

- Az, hogy elmentél a tieid közé, majd valahogy a hegyen futó Went felvetted, de az átlag külsőd helyett, azt a ti fajtátok szerint normális kinézeted volt..

- Csessze meg. Ugye nem én bántottalak?

- Nem..Nem te.

- Skrithiáék voltak - mondta Zayn.

- Itt vannak? - akadt ki Louis.

- Csak kettővel találkoztunk, de végeztünk velük.

- Kik? Harry és te?

- Nem.. Chris és én! 

- Itt van Chris? - kerekedtek el Louis szemei.

Zayn bólogatott.

- Ez komolyabb mint amilyennek először hittem - vakarta az állát.

Én értetlenül figyeltem a beszélgetésüket.

- Haz hol van? - kérdezte Lou.

- Passz - rántott vállat Zayn.

- Ugye nem? - láttam, ahogy Louis elfehéredik.

- Remélem nem.. - ráncolta a homlokát pánikban Zayn.

- Megölöm mindet, ha igen - szorította ökölbe Lou a kezeit.

- Mi van? Utálom amikor nyakig benne vagyok, de nem mondotok el egy csomó dolgot és csak tőmondatokban beszéltek. Rohadt egy frusztráló dolog - mérgelődtem.

- Oszoljatok! Nem hallottátok a csengőt? - jött dühösen Mr. Wígh és elküldött órára mindenkit.

- Majd beszélünk - intettek.

- Ms. Gras nagyon kinyílt a csipája nem gondolja?! - lépett elém a tanár úr.

- Öhm. Önnek is Jó Reggelt. De mért is? - kulcsoltam a kezem a mellkasom előtt.

- Nem kéne az egész suli fiú társaságával ilyen látványosan jóba lenni. Még a végén elterjesztik magáról, hogy túl jó a fiúk körébe - suttogta a fülembe.

- Maga még is hova gondol? Fújj.. Undorítóan viselkedik - néztem rá undorodva.

- Csak nehogy a végén ezt az egyik srác nagyon megelégelje és elkapjon egy körre - kacsintott rám.

- Valami probléma van? - hallottam meg egy igen ismerős rekedtes mély hangot.

Mind ketten hátra néztünk és Harry állt ott.

- Fiam kotródj órára - szólt dühösen Mr. Wígh.

Harry határozott léptekkel közeledett és tiszta ideg volt. A szeme ragyogott és sötét volt, az arca feszült és ideges volt. Az ökle össze szorítva és az erei megfeszültek, az erőtől.

- Azt. Mondtam. Hogy, takarodj órára! - lépett dühösen a tanár Harry elé.

Harry leköpte és a felnyomta a falon a torkánál fogva.

- Úristen Harry ne! - léptem oda, de arrébb lökött.

- Soha többet nem fog Wendyre pikkelni elfelejti a gondolatait és azt ami itt történt - nézett mélyen a szemébe Harry.

Én éreztem, hogy ahogy ellökött a fájós kezemre estem. Fel álltam és a termünkbe szaladtam. Visszafogtam a sírást és majd nem kopogtam amikor Harry elkapta a csuklóm. Fel kapott az ölébe és egy szempillantás alatt el vitt egy eldugott helyre a suliba.

- Hagyj békén - löktem és sírtam.

- Wendy kérlek - fogta a csuklóm. - Sss - hallottam, ahogy mélyeket szippant a levegőben. - Mi ez? - kérdezte és láttam, ahogy a szeme vörösödik.

Rá jöttem, hogy vérzik a kezem és azt érzi. Lassan letekertem a kötést és tényleg vérzett. Harry feje eltorzult.

- Ezt..ezt én csináltam? - kérdezte idegesen.

- Azt, hogy most vérzik igen, de az alap sérülést nem.

- Wendy mi történt a hegyen amikor ott hagytalak? 

- Épp ez az.. Ott hagytál. Eltűntél és nem bírtam tovább kiszálltam és elindultam arra amerre te is mentél.

- Nem meg mondtam, hogy maradj a kocsiba? - mérgesedett be.

- De féltem.. Akkor megtámadott egy farkas... Ami utólag kiderült, hogy..

- Zayn volt? - szorította ökölbe a kezét.

- Nem! - mérgesedtem be én is. - Ha ő nem jött volna egy percen belül már nem élnék. Mert te nagy védelmező sehol nem voltál! - vágtam a fejhez és éreztem, hogy a könnyek megtöltik a szemem. - Elmondta, hogy Skrithia volt de csak egy..

- Itt vannak? - akadt ki.

- Igen.. De érdekes, hogy Louis is ezt kérdezte.

- Találkoztál Louissal? - fehéredett el.

- Igen itt van a suliba! Ma is beszéltünk!

- Tegnap is találkoztál vele? 

- Igen.. - hajtottam le a fejem.

- Úristen, nem kellett volna, hogy úgy lásd - dőlt neki zavartan a falnak.

- Harry mi az amit nem mondotok el nekem? - léptem oda hozzá.

- Wendy idővel mindent megtudsz - magyarázta. - Wen - lépett oda hozzám.

Kérdőn néztem rá.

- Soha!

- Mit soha? - kérdeztem félénken. Teljesen rá nyomott a falra, testünk össze simult szorosan, de még is finoman.

- Soha nem fogom megbocsátani magamnak, hogy miattam sérültél meg! Esküszöm, ha tehettem volna pár percen belül ott lettem volna, de elkaptak Wen! Érted! Szerinted nem hallottam Zayn gondolatait? Tudtam mindent.. Egészen idáig szenvedtem.. - suttogta a nyakamba.

- Miről beszélsz? - ijedtem meg.

- Zayn és Chris elintéztek két Skrithiát, de a többit azt hittem én is eltudom, de túl sokan voltak. Kínoztak és kihasználták, hogy minden sebem egy pillanat alatt begyógyul. Faggattak, hogy ki a két hiányzó elem. Belém véstek minden létező eszközzel. Karókat szúrtak át rajtam, majd mielőtt meghaltam volna kitépték. Kérdezték, hogy van-e gyenge pontom. 

- Na és van? - sírtam el magam.

- Sajnos van, de ha rájöttek volna, akkor tényleg végleg végem.

- Harry.. Mi-mi a gyenge pontod? - kérdeztem remegve.

Oda hajolt a fülemhez, majd suttogta.

- Te.