Tizedik fejezet...*

Sziasztok skacok. :) Örömmel láttam az új feliratkozókat a 11 megjegyzést és a 2100+ oldal megjelenítést.:))) Nagyon Nagyon Köszönöm Nektek, hogy a visszajelzéseitekkel ösztönöztök az írásra.! Igaz kicsit az életkedvem is elment egy bizonyos dolog miatt, de ti mindig megmosolyogtattok.:) Na szóval elérkeztünk a 10-dik bejegyzéshez jupii.:$ Ezentúl 10(!!!!) megjegyzés és következő.:)) Jó Olvasást ehhez az új fejezethez is.Sok puszi.! :* Ölel és Szeret titeket Medy.♥ 

- Szia Wen! - vigyorogtak rám.

- Sziasztok - ugrottam oda hozzájuk.

- Hatalmas hírünk van - kuncogott Niall.

- Na? - nyitottam tágra a szemem.

- Szóval - kezdte Liam.

- Szóval? - kérdeztem.

- Szóval - folytatta Niall.

- Na ne játszatok már az idegeimmel - kezdtem bemérgesedni,persze viccből.

- Amy barátnőd.. - mondta Niall.

- Mi van vele? - kaptam a számhoz.

- Nem single - köpte ki végre.

- Komolyan?Úristen de jó - ujjongtam. - De állj ki a barátja? - döbbentem le.

- Egy bizonyos kék szemű és szőke hajú srác - nevetett Liam.

- Niall te össze jöttél Amyvel? - kerekedtek ki a szemeim.

- Ühü - bólogatott boldogan és magabiztosan.

- Jaaajj annyira örülök össze illetek - öleltem meg jó szorosan.

- Két szőke együtt - húzta a száját Liam.

- Bunkó - löktem vállon.

- Na igen, de nem csak ennyi - nevetett Niall.

- Hát? - lepődtem meg.

- Bella sem az - mondta Liam.

- Na ne már behálóztátok a barátnőimet a buliba?

- Most ismertük meg őket igazán - nevetett Niall.

- Szóval akkor pontosítsunk.Bella Liammal van Amy Niallel. Remek - csaptam össze boldogan a kezem.

- Sandy és Daffny.

- Mi van velük? - kérdeztem izgatottan.

- Háát.. - néztek össze.

- HÁT? - emeltem fel a hangom.

-Ne akadj ki, de Sandy Daniel-el jött össze Daffny meg Dennyvel.

Olyan érzés kapott el mintha egy karót nyomtak volna le a torkomon.

- Hmm..egészségükre - mondtam komolyan. - Tudtam, hogy Daf előbb utóbb össze jön Dennyvel - mosolyogtam könnyekkel a szemembe. - De Sandy és Daniel kicsit különös..

- Hát eléggé.Mi is meglepődtünk amikor láttuk, hogy a kanapén nyalják falják egymást - mondta Liam.

- Úristen ez gyorsan ment.Félek, hogy Dan elrontja Sandyt.. - mondtam szomorúan.

- De amúgy mit szólsz? - kérdezte óvatosan Niall.

- Mihez?

- Hogy csak te vagy single?

- Nekem így tökéletes - mosolyogtam.

- Persze - legyintett Liam. - De mesélj csak, te még is hova jó fenébe tűntél el azzal a Zayn gyerekkel?

- Sehova.Miről beszéltek? - ijedtem meg.

- Na azért annyira részegek nem voltunk.. - mondta Niall.

- Biztos vagy benne?Mennyit ittatok?

- Ne tereld a témát - parancsolt rám Liam.

- Csak átmentünk Louishoz - bakker Wen de hülye vagy ezt nem kellett volna mondani..

- De Zaynnel mentél el.Azt akarod mondani, hogy azzal a három állattal voltál mostanáig? - akadt ki Liam.

- És ha igen?

- Te nem vagy normális - rázta a fejét idegesen Niall.

- Nem is ismeritek őket nem is tudtok róluk semmit nem olyanok mint amilyennek mutatják magukat - vágtam vissza idegesen.

- Persze, mert te egy nap alatt kiismerted őket?Wendy ezt te sem gondolod azok után amik történtek megbízol bennük? - kérdezte dühösen Liam.

- Igen! - mondtam ugyan olyan hangnemben.

- Mitől olyan jók? - kérdezte Niall.

- Mindentől - mosolyogtam.

- Persze... - forgatták szemeiket.

- Benyalták nálad magukat a végén meg megerőszakolnak állati jó lesz mi? - állt fel idegesen Liam.

- Menjetek már melegebb éghajlatra..Ismeretlenül elítélitek őket ez amit rühellek.

- Mert te ismered őket Wen?Egy nap után amit velük töltöttél?Mit csináltak eddig?MI MIT?ISMERED?NEM!! - üvöltözött Liam.

Hátra kaptam a fejem és tágra nyílt szemekkel figyeltem.

- Mi ez az üvöltözés? - nyitott be apa.

- Elnézést Mr.Gras. De Wendy fejét kicsit ki kell mosni - dühöngött Liam.

- Szerintem ez a szülők feladata - oktatta apa.

- Szerintem apa most ne avatkozz bele kérlek megoldom - mosolyogtam rá.

Bólintott és lement.

- Ez kellett? - suttogtam neki.

- Jó boccs - fordított hátat Liam és az ablakon kezdett kifele bámulni.

- Wen..ne haragudj ránk, csak féltünk mert nagyon szeretünk - mondta finoman Niall.

- Tudom, de nem kell félteni - mondtam de már sírtam amiatt, hogy Liam kiabált velem.

Liam lassan oda sétált és megölelt.

- Sajnálom, csak nem akarom, hogy bántódásod essen nem szólunk többet, de ne várd el, hogy ezt jó szemmel nézzük, nem fogunk szólni többet de vigyázz - suttogta a fülembe.

- Jajj fiúk mi lenne velem nélkületek - törölgettem a könnyeim mosolyogva.

- Szerintem ki se mozdulnál itthonról - nevetett Niall.

- Az lehet - vakartam a fejem.

- Várjatok felhívom Bellát mert megígértem neki, hogy miután elmondtuk hívjuk - mondta Liam.

- Oksi - mondtuk Niallel.

- Szia kicsi.Igen.Jól.Nagyon örült.Igen komolyan.Én is.Rendben.Nem tudom.Igen akkor majd a suliba.Nem.Puszilunk mindenkit.Rendben.Jó éjszakát.Szeretlek. - hallgattuk Liam beszélgetését.

- Tömör beszélgetés volt - nevetett Niall.

- Na igen.Örültek és puszilnak - mondta.

- Jó - mosolyogtam.

- De mi megyünk pihend ki magad még van 2 napod - nevetett Niall.

- Azt hittem itt alszotok - lepődtem meg.

- Ja nem, megyünk - mondta Liam.

- Ahogy gondoljátok akkor kikísérlek titeket - álltam fel és elindultunk lefele.

- Viszontlátásra Mr. És Mrs.Gras köszönjük a vendég látást, jó éjszakát - köszöntek el a srácok.

- Mentek? - kérdezte anya.

- Igen - mondták egyszerre.

- Azt hittük itt alszotok - mondta apa.

- Nem ki kell pihenni a bulit - nevetett Niall.

- Rendben akkor sziasztok és jó éjszakát - mondták anyuék.

- Akkor majd találkozunk - köszöntem el.

- Igen - mosolyogtak.

Megöleltük és megpusziltuk egymást majd elmentek.

***

- Minden rendben? - kérdezte apa.

- Tessék? - kaptam fel a fejem.

- Minden rendben van olyan fura vagy - mondta apa.

- Ja nem vagyis persze minden rendben csak fáradt vagyok - mosolyogtam.

Miután a fiúk elmentek megvacsoráztunk és leültünk nézni valamit a tv-ben közben én elkalandoztam.

- Furcsa vagy kislányom -hunyorgott rám apa - Mesélj arról a buliról - utasított.

- Mit?Niallék 8-ra jöttek értem majd, ott táncoltunk, ettünk, ittunk felköszöntöttük Bellát és ennyi.

- Mit ittatok? - kérdezte anya.

- Én üdítőt meg kb 2-3 felest.

- Értem.

- Mi ez kihallgatás? - nevettem.

- Nem - rántott vállat apa.

- Akkor én felmentem puszi jó éjt.

- Szia - köszöntek el majd én feltrappoltam a szobámba.

Lezuhanyoztam, de előtte a redőnyöket lehúztam, hisz miután az embernek ilyen barátai vannak mint pl vámpír nem lehet biztos abban, hogy nem leskelődik.

- ÚRISTEN.. - kaptam észbe...

"- Ezek 1 éve itt laknak vagyis?-NANE. Lehet már leskelődtek." - jártak pánikszerűen a gondolataim.Remek akkor..Na mind egy.

Fürdés és hajmosás után felöltöztem és hajat szárítottam majd lefeküdtem aludni.

***

- Jó reggelt - vánszorogtam le a konyhába, de hiába köszöntem egyedül voltam otthon.Tipikus..Az órára nézve láttam, hogy fél 12.

"Kicsim mire fel kelsz mi már dolgozunk.Van a hűtőbe kaja csinálj kaját magadnak.8 körül itthon vagyunk addigra lehetőleg legyél itthon vagy hívj ha elmész."- olvastam a hűtőn lévő cetlit.

Remek akkor punnyadhatok itthon egész nap.Chh még is hova mennék.Liam biztos Bellával van Amy Niallel Daff pf...Daf Dennyvel..meg mindenki a párjával.
REMEK. - sóhajtottam egy nagyot." - Nem lesz ez így hosszú távon jó..én egyedül ezek meg együtt, de egy biztos nem megyek egyik párral se sehova nem leszek ott Forever Alone míg ők nyalják falják egymást én meg ott ácsorgok mint egy szerencsétlen..Na persze még mit nem.."-gondolkoztam reggeli készítés közben.
Miután megettem a reggelim elmentem és felöltöztem.Behuppantam a nappaliba és a tv-t kapcsolgattam.
- Hihetetlen, hogy egy normális csatorna sincs ilyenkor - morogtam magamnak.
Végre találtam valami nézhetőt amikor elaludtam..

***

- Whendhy..Wheen.Whendhyyy - mintha a nevem hallottam volna.Valaki suttogott.
- Wendy ébredj már.
Lassan megfordultam és a szemem kezdtem nyitogatni.
- Szia.
- Jézusom - ültem fel hirtelen.
- Azért ilyen ijesztő nem vagyok - szomorodott el.
- Zayn te hogy kerülsz ide?Hogy jöttél be?Jó tudod mit ez utóbbira ne válaszolj - nevettem.
- Gondoltam rossz lehet, ha az ember egyedül van..
- Honnan tudtad, hogy eg..hagyjuk - csóváltam meg a fejem.
- Nem vagy a toppon - nevetett.
- Na akkor örömmel látlak - mosolyogtam rá.
- Kapok ölelést? - nézett aranyosan.
- Ha ilyen aranyosan kéred - kuncogtam majd fel álltam és megöleltem. - Na mit csináljunk? - kérdeztem miután elengedtem.
- Hmm..nem is tudom - vakarta az állát.
- Te jöttél ide majom - löktem vállon.
- Mi az, hogy majom, te majom - röhögött.
- Na - csaptam a vállára.
- Erősnek hiszed magad? - röhögött.
- Igen! - emeltem fel és mutattam az izmaim.
- Hűha egy igazi body builder vagy - röhögött.
- Kapd be.
- Vedd elő - incselkedett.

Erre a hüvely ujjam felemeltem és elő mutattam.

- Te normális vagy? - húztam el az ujjam mert majdnem bekapta.
- Te mondtad - röhögött.

Nem válaszoltam csak megforgattam a szemem.

- Tényleg Louis és Harry? - kérdeztem.
- Mi van velük?
- Hol vannak?Hogy vannak?
- Hát fent a hegyen a házba. Jól.
- Louis is?
- Háát..tegnap este volt még egy kirohanása, de a mai nap még ott lesznek és holnapra teljesen rendben lesz minden.
- Ezeket te honnan tudod?Megérzed?
- Öhmm..Tudod..van, olyan, hogy mobil telefon - lengette előttem a telefonját gúnyolódva.
- Nagyon vicces - ráztam a fejem.
- Amúgy mit terveztél mára? - kérdezte.
- Öhm nem látod? - mutattam körbe.
- Szép - forgatta a fejét. - De mit terveztél? - nevetett.
- Aludni és tv-zni.
- Egész nap? - úgy nézett rám mintha egy idióta lennék.
- Igen.Na és te mit csinálsz amikor a haverjaid ketten a hegyen poshadnak? - mondtam. - Jajj - kaptam a számhoz. - Bocsi fiúk -nevettem.
- Bolond vagy? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem te mondtad, hogy hallanak, ha akarnak?
- Jó hagyjuk - legyintett. 
- Szóval mit csinálsz? 
- Amit te is terveztél - vigyorgott.
- Na látod - röhögtem.
- Na és a haveri köröd? - kérdezte.
- Hagyjuk - hajtottam le a fejem.
- Mi baj? - kérdezte és óvatosan felemelte a fejem. - Wendy te mért sírsz? - lepődött meg.
- Semmi..hülyeség hagyjuk - legyintettem és mosolyogtam közben a könnyeim törölgettem.
- Nem az, ha sírsz miatta.
- Csak annyi, hogy mindenki össze jött mindenkivel és félek, hogy elhanyagolnak.
- A buliba miután eljöttük?

Bólogattam.

- Nem leszel egyedül itt vagyunk mi neked Harry Louis és én - mosolygott.
- Hát izé..nem tudom akarok e három lénnyel lenni.

Zayn kétségbe esett fejjel nézett rám.

- Csak vicceltem - nevettem.
- Szerencséd - lökött meg.
- Csalódtam bennetek - mosolyogtam rá.

Kérdőn nézet rám.

- Egy hatalmas nagyot - húzódott nagyobb mosoly az arcomra.

Még jobban össze zavartam.

- Kellemeset - erre ő is mosolygott.
- Örülök neki.
- De tényleg örülök neki, hogy kinyíltatok.Csak nem tudom miért nekem és ilyen hirtelen..
- Nem vagy éhes? - kérdezte.
- Nem, de nasizhatunk vagy te ehetsz.
- Jó akkor menjünk - állt fel és felsegített.
- Ülj csak le - mondtam neki.

Csináltam neki gyorsan valamit.

- Remélem szereted a spagettit.
- Persze - bólogatott. - Hagyjad hozd ide a tállal.
- Ne szedjek?
- Ne ne mosogass annyit - nevetett.
- Azt ne mond, hogy ezt a rengeteget megeszed - kerekedtek ki a szemeim.
- Ha nem baj.
- De hogy is egészségedre - tettem le elé.

5 perc alatt be is vágta ez egészet.

- Húú ez eszméletlen finom volt - simogatta a hasát.
- Örülök neki te aztán tudsz enni - nevettem.
Mosolygott majd megfogta a csuklóm és elkezdett kifele húzni majd fel az emeletre.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- A szobádba - mosolygott.
- Hát jó - mondtam kissé furcsálva.

Miután beértünk ő be ment a fürdőbe.Én meg leültem az ágyra.

- Minden oké? - álltam fel gyorsan mikor egy nagy durranást hallottam.
- Asszem van egy kis probléma - hallottam a hangját.
- Be megyek - mondtam és benyitottam.

Azonnal röhögésben törtem ki.

- Te meg mit csinálsz? - fogtam a hasam.
- Nem nyílt a csap.
- Ezért letörted.
- Túl erős vagyok - húzta a száját.
- Te nagy gyerek - csóváltam a fejem. -Gyere - fogtam meg a csuklóját és kihúztam a fürdőből.
- De mi lesz a csappal?
- Majd szólok apunak úgy is elegem volt, hogy szorult - legyintettem.
- Köszönöm.
- Mit?
- Hogy ilyen megértő vagy.
- Ugyan semmiség - mosolyogtam a padlóra.
- Nem adod meg a számod?
- De.Ez jó ötlet - mosolyogtam.

Beírtuk egymás számát majd még fel néztünk a netre.

- Meg adod Harry és Louis számát? - kérdeztem óvatosan.
- Aha - bólogatott, majd elvette a telóm és beírta a számukat - Megnézem a képeket - mondta.
- Felőlem - vontam vállat.Igazából az a telefon ezer éve megvan és én sem tudom milyen képek vannak benne.
- Hmm - hallottam a morgását.
- Mi az?
- Látom inkább fiúkkal van a legtöbb képed - mosolygott.
- Igen?Én nem tudom igazából mik vannak rajta nem nagyon fotózok mostanában vele.
- Ez mikori? - tolta be elém a telefont.

- Úristen - néztem mosolyogva a telefont. -1 éves kép...itt nagyon jóban voltam Dennyvel és itt estem bele a másik pedig..Adam - hajtottam le a fejem.
- Nagyon szereted igaz? - kérdezte komolyan.
- Ő Daffnyvel van együtt - mosolyogtam fájdalmasan.
- Nem azt kérdeztem.
- Nem tudom..már nem, csak fáj, de azért szeretem.
- Értem.. - mondta és folytatta a képek nézegetését. - Gondolom ezek is akkoriak - mutatta elém a telefonom.

- Direkt kínzol? - kérdeztem fájdalmasan.
- Sajnálom, de szerintem el kéne felejtened.
- Próbálom, de nem megy könnyen..ő az első igaz szerelmem.
- Nem ez nem szerelem hisz nem volt semmi.
- Mért csinálod ezt?
- Hogy eltudd engedni.
- Az neked mért jó?
- Mert akkor nem fog fájni a lelked nem fogsz minden este miatta sírni és új srác jöhet a képbe.
- Ja..még is ki az akinek én kellenék?
- Ez beugratós kérdés? - Wen, te gyönyörű vagy hülye aki nem jön össze veled.Ő egy idióta mint már mindenki rájött és azért nem jött össze veled, mert tudta, hogy azzal kínoz és az neki jó.
- Te ezt honnan tudod?
- Jajj Wen te is tudod.

Lehajtottam a fejem és úgy éreztem mintha a lelkemen táncolnának.Zayn közelebb ült és szorosan magához húzott.

- Bennünk nem fogsz csalódni - suttogta a fülembe.
- Köszönöm - mosolyogtam.
- Na ha már így tele van a telefonod képekkel akkor velem is legyen.
- Jó ötlet - mosolyogtam.
- Akkor kezdjük - nevetett.

Elég sok képet csináltunk és Zayn nagyon aranyos volt most tényleg boldognak éreztem magam Denny pedig kezd belőlem eltűnni.Itt is egy pár közös Zaynes kép.

- Ezek tetszenek - mosolygott. - Jól mutatunk egymás mellett.
- Na igen - nevettem.
Hirtelen felnevetett.
- Mi az?
- Semmi - röhögött tovább magába.
- Na - fordultam felé.
- Megyek még felnézek a srácokhoz anyukádék nem sokára itthon lesznek.
- Te jó ég fél 7? - lepődtem meg.
- Igen - bólogatott.
- Maradj még picit - néztem rá boci szemekkel.
- Elmegyünk venni csokit?
- Nem is tudtam, hogy a farkasok szeretik a csokit - nevettem.
- Hahó..ember vagyok csak a farkasos átváltozás miatt többet eszem és én imádom a csokit.
- Jójó menjünk - nevettem. - Várj felöltözök.Hahó.
- Mi van?
- Mondom átöltözök.
- Egészségedre.
- Hülye..Menj ki - nevettem.
- Na ne már - vágott szomorú fejet.
- DE! - emeltem fel a hangom. - Nincs vita kifelé majd egyszer talán ha jó fiú leszel.
- Az leszek - csillogott a szeme.
- Na sipirc - mutattam az ajtó fele.

A biztonság kedvéért egy pulcsit raktam a kilincsre, hogy a lyukon se tudjon be nézni és bezártam a redőnyöket megint lehúztam és gyorsan átöltöztem.

- Segítsek? - kiáltott be.
- Nem kell már kész vagyok - kiáltottam vissza. - Na mehetünk  -nyitottam ki az ajtót.
- Most minek öltöztél át?Az előző is jó volt.
- Persze.
- Mind egy mindig gyönyörű vagy - rántotta meg a vállát.
- Jajj Zayn - nevettem, de érzem pirulok.

Felvettük a meleg ruhákat és cipőket majd elsétáltunk a boltba, ami pár sarokra van.
Vettünk vagy 10 tábla csokit a boltos debilnek nézett minket de nem gáz.

***

- Na együnk - dörzsölte össze a kézét és leült a kanapéra elvett egyből 2 táblát és elkezdte majszolni.
Én elvettem 1 tábla epreset és bekaptam 2 kockát és szopogattam.
- Mozst kopjojan mjár megjettél edgyjtábját? - kérdeztem, de nem igazán tudtam beszélni mert a csoki a szájpadlásomra ragadt.
- Parancsolsz? - nézett rám furán.
- Mondom meg ettél már egy táblát?
- Igen.Baj? - nevetett.
- Öhm nem.

A vége az lett, hogy én megettem 2 táblát ő meg 5-öt.

- Három tábla még marad - mondta.
- Na igen most egy hétig nem eszek - dörzsöltem a hasam.
- Rád fér egy kis hús - csípett belém.
- Na - löktem el a kezét és a fájdalmas helyet dörzsöltem.
- Húú megjöttek anyukádék - mondta.
- Na az remek - nevettem.
- Szia kic..akarom mondani sziasztok - húzódott egy hatalmas mosoly apa szájára - Drágám itt van Zayn.
Anya majdnem beesett az ajtót úgy sietett.
- Szerbusz drágám - köszönt fülég érő szájjal anya.
- Jó estét kívánok Mr.és Mrs.Le Gras.
- Na megbeszéltük tegeződünk - mondta komolyan anya.
- Ja persze - csapott a homlokára Zayn. - De nem zavarok megyek már - mondta Zayn.
- De hogy mész vacsorázz velünk - mondta apa.
- Ha nem zavarok.
- Dehogy zavarsz. A barátaid, hogy hogy nem jöttek? - kérdezte anya.
- Dolguk van - mondta.
- Értem akkor menjetek terítsetek meg mi hoztunk vacsit - mondta apa.
Zaynnel össze mosolyogtunk és elindultunk megteríteni.

***

Vacsi után anya és apa ragaszkodtak hozzá, hogy Zayn itt aludjon a vendég szobába Zayn bele is ment.Beszélgettünk még 4-en a nappaliba majd 10 óra után elvonultunk aludni.
- Jó éjszakát mindenkinek - köszöntek el anyuék és bezárták az ajtójukat.Az ő hálójuk a nagy fürdővel együtt a bal szárnyon van az emelten az én szobám és a vendég szoba meg a jobb szárnyon.
- Akkor jó éjszakát - köszöntem el.
- Neked is szépség - mosolygott.
- Csak Wen jó?
- Rendben - majd oda jött és jó szorosan megölelt.
- Amúgy miben alszol? - kérdeztem.
- Gondolom alsóban - nevetett.
- Gyere adok tisztát.
- Honnan van neked férfi alsód? - kérdezte furcsálva.
- Attól még, hogy nem volt barátom egy egész alsó gatya gyűjteményem van mert rengeteg fiú barátom van és itt maradt, meg vettem is ha kell, tessék ez jó? - adtam oda neki egyet.
- Persze - nevetett.
- Mit csinálsz?
- Át veszem?
- De ne itt ajj menj a szobádba - löktem.
- Hogy te milyen kis mimóza vagy - rázta a fejét.
Még egy utolsó puszit adott és elment.

Én is pizsamát vettem és kényelembe helyeztem magam.

***

Reggel miután lassan felébredtem igen csak megdöbbentő dolgot pillantottam meg...

Kilencedik fejezet...*

Haliii. :)) Woow.:o 12 komment 25 rendszeres olvasó 1700+ oldal megjelenítés. Köszönöm!♥ Nos itt az új rész. :)) 5 komment és következő. :* Szeret és ölel titeket.Medy Puszi.xx♥

- Mi a? - kerekedtek el a szemeim mikor megláttam azt a valamit.Azt ami az összes rémálmomnál is rosszabb volt...Zayn egy pillanat tört része alatt mellettem termett és a hátára kapva szélsebesen elrohant egy kocsihoz.
- ZAYN MÉG IS MI FOLYIK ITT? MI VOLT AZ AZ IZÉ? - üvöltöttem neki amikor berakott a kocsiba.
- Kösd be magad - mondta idegesen és a csatot próbálta gyorsan rám rakni.
- Jól van meg oldom - kapkodtam idegesen.
Egy másodpercre eltűnt Zayn, de megláttam, hogy már bent ül mellettem a kocsiba.
- Hova megyünk?Mi ez az egész? - kérdezgettem tovább remegve.
- Fogd be!-mondta ő is idegesen.

Össze rezzentem és össze húztam magam.Fogalmam sincs, hogy mit akar és, hogy még is hova visz, egyet tudok, nem e világi volt amit láttam...

Körülbelül negyed órája kocsikázhatunk...amikor egy szűk hegyi úton mentünk két szikla hasadás között.

- Ó az istenit! - kiáltott fel Zayn.
- MI A BAJ? - kérdeztem hangosan.
- Ne moccanj - nézett mélyen a szemembe, kiszállt a kocsiból, majd egy pittyenést hallottam..bezárt.

Kétségbe esetten rángattam a zárat,de hiába, egy ilyen terepjárót én nem fogok feltörni az biztos.Öt perc sem telt el, amikor valami hangot hallottam, kinéztem az ablakon és egy hatalmasat sikítottam az a valami megint ott volt...

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ZAYN!!!!!! ZAAAAAAAAAYN. KÖNYÖRGÖM GYERE...ISTENEM MEG HALOK..ÚRISTEN ZAAAAAAAAAYN - üvöltöztem kétségbe esetten és olyan rettegés kapott el, hogy azt elmondani, sem lehet. Az ablaktól elhúzódtam, majd ráugrott a motorházra és farkas szemet nézett velem, én végig üvöltöztem sikítottam és remegtem.Halál félelmem volt.Hirtelen eltűnt a dög és egy óriási farkas állt a kocsi előtt.Ezek a történések nekem túl sok volt így azonnal elájultam..

***

Arra eszméltem fel, hogy már nem vagyok elájulva..Vicces mi?! Észre vettem, hogy valamiféle pincében lehetek, de nem olyan koszos helynek kell elképzelni, hanem mint egy rendes lakás, csak nincsenek ablakok..Miután meggyőződtem róla, hogy egyedül vagyok fel álltam és elkezdtem körbe járni."- Tényleg egy pincéből átalakított ház." -suttogtam magamban.Találtam egy ajtót, de zárva volt.Hiába feszegettem nem nyílt.Hallottam egy hatalmas zajt, majd a nyúl cipőmet felkapva vissza sprinteltem ahol eddig feküdtem.Be bújtam a takaró alá és a telefonomon néztem információkat.",Már másnap van ráadásul fél 10 reggel..Mi történt este?"- kutattam az emlékezeteimbe, de kár volt, akkor rémlett fel előttem az a lény, az amitől ha rágondolok el kap a rettegés.Próbáltam el hessegetni a látványát, de nem volt olyan egyszerű.Ekkor lépteket hallottam a szoba másik feléből.El kapott a remegés.Már a fogaim is vacogtak és a könnyem már magától is ömleni kezdett.Szemem össze szorítva, szám becsukva magzat alakzatba kuporodtam, mikor éreztem, hogy a takarót lerántják rólam.Nem mozdultam az előző pozíciómból.
- Wendy minden rendben?Wen nyisd ki a szemed - hallottam egy igen ismerős hangot.
Lassan kezdtem kinyitni a szemem majd megláttam magam előtt Harryt.

- Szia - mosolygott.
- Szi.szia - ültem fel óvatosan.
- Jól vagy?
- Úgy nézek ki?
- Őszintén?Rémült vagy, de testileg minden rendben.
- Mert ez így van.Zayn?Louis? Hol vannak?Én hol vagyok?Mi történt este?Mi volt az a lény?Hova tűnt?Mért kellett el mennem a buliból?Louisnak mi volt az a pár mondat.?Úgy értem mit jelentettek? Mi...
- Shhhhh - rakta a kezét a számra. Túl sokat kérdezel!Nyugi -simogatta meg a vállam.
- Harry még is hogy az ördögbe tudnék meg nyugodni?Volt este valami és Zayn sem akart beszélni róla gondolom ő hozott ide...de akkor hol van és te hova tűntél?
- Wendy! - emelte fel a hangját Harry.

Összerezzentem.

- Nyugi - parancsolt rám.

Megforgattam a szemem, mert már többet nem akartam mondani, vagy kérdezni még a végén csinál velem valamit.Elvégre ő sem ember.Vámpír vagy mi..Úristen mi lett az én nyugalmas életemmel?!

- Mikor mehetek haza? - tettem fel óvatosan halkan egy újabb kérdést, mire ő rám kapta a tekintetét és láttam már idegesítem a bugyuta tudatlanságommal..de most még is mit csináljak?Ők csinálták ezt velem.
- Wendy mindent meg fogsz tudni csak kérlek várj egy kicsit!
- Jó - adtam be a derekam és vissza dőltem arra a kanapé szerűségre.
- De..
- Még mielőtt egy újabb kérdést fel teszel előre szólok, hogy nem válaszolok, és ne idegesíts fel még jobban - szólt közbe mielőtt megkérdezhettem volna, hogy kaphatok-e inni.Össze húztam magam és szótlanul néztem Harry mit csinál.Csak oda-vissza sétált és láttam nagyon töpreng.Nem tudom min..Mintha várna valamire...Egy biztos őriz engem.De mért?- tettem fel a kérdést magamban.

***

- Na jó Harry nem érdekel, de szomjan halok!Kaphatnék inni? - szólaltam meg egy fél óra után mikor éreztem, hogy már vattát köpök.
- Mért nem szóltál előbb?Jó hagyjuk.. - legyintett.Gondolom rá jött, hogy ő mondta, hogy ne kérdezzek..
- Köszönöm - köszöntem meg gúnyosan amikor hozott nekem egy palack vizet.

Bólintott és folytatta az eddigi - megjegyzem igen idegesítő - tevékenységét.

Megnéztem mennyi az idő.Fél 12.Remek.Még is meddig akarják, hogy itt legyek?A legrosszabb, hogy a telefonom is nemsokára le merül...Térerő meg nincs és nagyon hideg van..

- Na végre - szólalt meg bosszúsan Harry és elrohant.

Meglepődve néztem utána, nem tudtam mire vélni ezt a megmozdulását, ugyanis én nem vettem észre semmit..Sem hangot, sem mocorgást nem észleltem.

Pár perc múlva dörmögést hallottam, mintha valakik beszélnének.

- Hogy van?
- Rémülten, össze zavarodva.
- Mit mondtál neki?
- Semmit, de elég nehéz volt ugyan is egyfolytában kérdezősködött..
- Jól van biztos már ki van.
- Az biztos.
- Akkor most vagy soha.

Hallottam, ahogy valakik beszélgetnek.Az utolsó mondat hallatán nem túl sok jót reméltem...

- Szia Wendy - jöttek be ezúttal már ketten.Zayn és Harry.
- Szia Zayn - intettem neki.
- Gondolom tudni akarod mi ez az egész - tért Zayn a lényegre.
- Nem tudom...hajt a kíváncsiság, de félek nem tudnám feldolgozni...még így sem tudok mindet és Harry dolog is sok volt.Még mindig nem tudom elhinni..vagyis..nem tudom fel fogni azt amit mondott..hogy ő mi..de a saját szememmel láttam, de nem megy és a tegnap este is..csak rá gondolok és el kap a halál félelem és rettegés..
- Meg értem..ez nem könnyű, de meg kell értened - rakta a kezét a vállamra Zayn és mélyen a szemembe nézett. - Erről NEM ismétlem NEM beszélhetsz senkinek. Meg értetted
?
Ijedten néztem rá és bólogattam.

- Nem tudom, hogy bízhatunk-e benne - engedett el Zayn és nézett Harryre.
- Bízhatunk - hallottam még egy hangot az ajtó felől.
Mind oda kaptuk a fejünket.
- Harry! - szólt neki idegesen Zayn.Harry eltűnt a szobából a hang irányába.
Újra össze zavarodtam és kétségbe esetten tördeltem az ujjaim.
- Csak Louis! - nyugtatott Zayn.
- Harry hova ment? - kérdeztem halkan.
- Wendy meséld el mire emlékszel! - parancsolt rám szigorúan.
- Nem sokra, de a lényegre igen..gondolom - kezdtem félénken. - A buliban egy sráccal jóba lettem mint kiderült Adam és Denny haverja kérte mutassam meg a mosdót, így is tettem, majd berángatott, és mikor úgy éreztem itt lesz vége akkor jött Harry és egy pillanat alatt elintézte.Majd beszélgettünk, és kimentünk, akkor táncoltunk, és elmentem inni, akkor jött Louis, majd eltűnt.Utána Harry és te valamit beszéltetek, és te elrángattál. Liam és Niall próbáltak tenni ez ellen valamit, de nem jött össze.Aztán te valahogy valamiféle transzba estél, és úgy rázogattalak vissza azt hittem ott megölöd Nialléket. Majd mikor kiléptünk, te félre löktél és az a valami.
- MI? - vágott közbe felemelt hanggal.
- Nem tudom, egy undorító emberszerű, de még is szörny volt..a kukát vágta felénk de te hárítottad, majd felkaptál a hátadra elrohantál velem be a kocsiba és onnan fel a hegyre, majd felkiáltottál, kiszálltál, engem bezártál és eltűntél.Pár perc múlva az a lény mászott a kocsi fölött, majd ráugrott és bámult rám.Hirtelen eltűnt, és egy óriási farkas volt a jármű előtt, gondolom attól beparázott az idegen, és eltűnt, na nekem ez sokk volt, és elájultam, majd itt ébredtem és Harryt hiába faggattam nem válaszolt... - zártam le a monológom..
- Hmm  -vakarta az állát Zayn.
Kérdőn pillogtam rá.
- Wendy..akkor elmondom neked mi is ez az egész..
- Jó lenn már végre - könnyebbültem meg kicsit.
- Szóval az óriás farkas..az én voltam.
Itt tágra nyíltak a szemeim. - Most csak hülyéskedsz - legyintettem és kacagtam keservesen.
- Nem vicces dolog Wen..kérted, hogy mondjak el mindent így azt teszem.
Az ereimben a vér megfagyott és figyelmesen hallgattam tovább.
- Szóval igen farkas vagyok, de nem egyszerű ám, a mi családunk mint tudhatod nem e földről származik messzebb, egy másik földrészről és a mi hazánkban legendák folynak a farkasokról..mint megtudtam nem véletlen, hisz aki ott látta meg a napvilágot a démonok belehelték az átkot mi így szól. "- Kit ide teremtett Isten ne várjon szép életet!Az ősei hibájából fakadva minden napfényt látott újszülöttnek a 15-dik életévét betöltve a vére sötétté válik és átmegy a beavatási rituálén mit édesapja hajt végre be avatja a vadászatba és, hogy maradjon hű a falkájához." - idézett Zayn szó szerint.
- Most azt akarod mondani...hogy..te...vagyis téged démonok átkoztak meg ezzel?
- Igen..vagyis minden első szülött gyermek mert amelyik családban az első szülött gyermek fiú az a leszármazottja Trifjakhu-nak ami annyit jelent pusztító.Igen az ősöm volt és elpusztította a démonokat így, a démonok átka Trifjakhu összes leszármazottjára rá száll farkas képében..
- Úristen.. - raktam a kezeimbe a fejem.
- Várj ez még semmi - legyintett.
- Ennél rosszabb? - kaptam fel kétségbe esve a fejem, mire ő bólintott.
- Szóval mint tudod farkas vagyok, és a feladatom az, hogy megtaláljam azt, aki segít az átok elűzésében. Harryt megismerve tudtam ő az egyik elem majd jött Louis...
- Louis is ilyen farkas?
- Hmm.. - mosolyodott el.Majd vett egy hatalmas levegőt és kifújta.Olyan volt mint aki erőt gyűjtött.
- Baj van? - néztem rá.
- Nem..Csak most jön az amitől kivilágosodik az egész.
- Nem értem - ráztam a fejem.
- Szóval Louis..Louis egy srác...srácnak néz ki!
Itt kissé meglepetten bámultam Zaynre.
- Mert ugyan is ő nem egy átlagos srác!Ő maga a világok közti pusztító ha így tetszik.
- Mi van? - esett le az állam.
- Louis maga a sátán..vagyis az ő leszármazottja. Ő teliholdkor ugyan olyan mint mindenki más.De!Fénygyűrű idején megőrül és egy két nap után jön ki a benne rejlő gonosz.Amit láttál az a lény nem más volt mint...
- Louis... - suttogtam rémültem.
- Látom megértetted - vakarta a fejét Zayn. - Louis egy Dantalion.
- Tessék?
- Éjszakai Démon, 36 légió ura. Hallucinációkat okoz. Felfedi mások legbelső gondolatait és vágyait, mások tudatát befolyásolja a tudtuk nélkül. Minden emberi gondolatot ismer, és ha akarja, megváltoztatja őket. Szerelmet gyújt férfi és nő között, minden művészetet és tudományt tanít. Látomást mutat bármelyik emberről. Segít más tudatállapotok elérésében - magyarázta Zayn.
- Akkor..minden ami mostanában körülöttem történik ő csinálta?
- Pontosan...
- Hú Zayn..ez engem sokkolt..De most hol van Louis és mi van vele?
- Kint van..Harryvel..Harry az egyetlen aki hatással van rá..
- Értem ki mehetek hozzá?
- Még nem beszámítható..
- De most megakar ölni?
- Menjünk - állt fel Zayn.

Lassan kisétáltunk abból a pincéből fel egy lépcsőn majd megláttam Louist és Harryt ahogy egy kanapén ücsörögnek látszólag olyanok voltak mint két teljesen normális tizenéves...
- Hali - köszöntem finoman, mire megálltak abban amit épp csináltak Harry rám kapta a tekintetét, de Louis nem moccant.Lassan elindultam felé, de Zayn elkapta a csuklóm és motyogta, hogy ne..
Bólintottam finoman, hogy nem lesz baj, majd elengedett és folytattam utam. Harry szeme ide-oda járt köztem és Louis között.Louis lassan hátra fordította a fejét és egyenesen a szemembe nézett, szerintem nem kell mondani, hogy még az ütő ereimben is jéggé dermedt a vér...Erőt vettem magamon és egy nagy levegőt, majd lassan kifújva megszólaltam.
- Jól vagy?
A pillanat tört része alatt ott állt előttem Louis egy igen csak dermesztő mosollyal az arcán, úgy berosáltam, hogy a lábaim a földbe gyökereztek.
- Jól - vigyorgott, de akkor már Harry és Zayn is ott álltak.
- Mikor lesz teljesen beszámítható? - néztem a másik két fiúra.
- Még 2 nap biztosan addig mi itt maradunk - mondta Harry.
- Értem..de nekem mért kell itt lennem, ha egyszer már bocsi Louis, de tőle védtetek meg..amit még mindig nem értek mért, ő mért van itt?
- Na igen..Minden eseménykor a pincében van Louis bezárva, de most te lettél oda le víve, hogy biztonságban legyél, de most Zayn szépen haza visz és remélhetőleg felfogod tudni dolgozni! - mondta ismét Harry.
- Öhm..hát oké..mikor megyünk már kopog a szemem.
- Akár azonnal - mondta Zayn és megindult ki fele. - Nem jössz? - nézett vissza rám.
- Ja de egy pillanat.-mondtam és oda léptem Louishoz - Bízok benned és nem félek, remélem azért többször nem akarsz megölni, de remélem majd annak az okát is megtudom.. - suttogtam Louis fülébe. - Neked pedig köszönök mindent - léptem Harryhez is és egy puszit nyomtam az arcára.
- Majd találkozunk - mondta Louis.
Biccentettem és mosolyogtam nyugtatás ként.

***

- Min töprengsz ennyire? - kérdezte Zayn már a kocsiban.
- Még kérdezed? - fordultam felé elég érdekes arckifejezéssel.
- Boccs igazad van hülye kérdés volt.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- Mutatok egy helyet utána haza.
- Amúgy hol voltunk most kié az a ház?
- Az Louisé és amikor ide költöztünk akkor találtam rá de furcsa hangok jöttek ki így mindig elmentem, majd mikor Harryvel megismerkedtem vele eljöttünk és bemerészkedtünk Louist találtuk itt elszigetelve majd mondtuk neki mi segítünk így lettünk mi 3-an majd kiderült, hogy Louis a 3-dik elem az átok megtöréséhez.
- Mikor lesz vagy lehet azt az átkot megtörni és akkor mi lesz?
- Ha meg lesz az utolsó 2 elem is és akkor több ilyen misztikus lény nem lesz a földön mi maradunk utolsók de a leszármazottjaink már nem.
- Értem, és ki az utolsó két elem.
- Nézd meg jöttünk - állt meg Zayn az erdőszélén.
- De még mindig a hegy tetején vagyunk.
- Tudom épp ez a lényeg, kövess - lépett ki a kocsiból majd megindult előre én siettem utána.
Pár perc séta után láttam, Zayn megállt oda siettem.
- Látod? - kérdezte.
- Mit? - néztem rá.
Megfogta a derekam és megfordított.
- A tájat - suttogta a fülembe.
- Gyönyörű - akadt el a lélegzetem.
- Ha elegem van mindenből az első utam ide vezet ide leülök és a magasból bámulok lefele így erőt gyűjtök és vissza térek.
- Ez szép - mosolyogtam rá.
- Igen, de erről nem tud senki, csak te.. - hajtotta le fejét és egy oldal mosoly húzódott arcára.
Jobb kezem az állára emeltem és felhúztam arcát, hogy szemébe nézhessek.
- Köszönöm.
Nem válaszolt csak közel húzott magához és megölelt.
- Hry ert mghöl.
- Tessék? - léptem egyet hátra.
- Ja semmi. Hangosan morogtam?
- Öhm igen - nevettem.
- Bocsi, de menjünk haza mert érzem, hogy milyen éhes vagy és az nekem is fáj - nevetett.

Elsiettünk  a kocsihoz és meg sem álltunk hazáig.Akarom mondani egy étteremig.

- Amúgy mi volt az a kijelentés, hogy érzed milyen éhes vagyok? - néztem rá két falat között.
- Tudod ezekhez a hogy is fejezem ki magam..természet feletti jelenségekhez különböző erők tartoznak.
- Pontosabban? - kíváncsiskodtam tovább.
- Harry több száz km-ről halldolgokat, ha koncentrál, úgy hogy most sem lehetünk olyan biztonságban, mert lehet hall.. - nevetett Zayn. - Ő előre látja a dolgokat és látja az emberek gondolatait, na meg persze a szemeivel úgy irányít bárkit ahogy akar.
- Jesszusom - döbbentem le.
- Hát igen ezért jobb ha őszinték vagyunk vele mert tud mindet.
- Na és te?
- Én érzem az emberek érzéseit és tudom ki milyen ember és befolyásolni tudom a döntésiket tudat alatt és a szememmel én is tudok rábeszélni.
- Fúha.. - meresztgettem a szemeim.
- Na és Louis?
- Hát Louis...őt már elmondtam.
- Ohh igaz - bólintottam és ettünk tovább.
- Had kérdezzem már meg..ezt az agyi izét szoktátok nálam is alkalmazni vagy Harry a szemes hókuszpókuszt?
- Nem hatnak a képességeink rád - mondta halkan.
- Mi? - döbbentem le.
- Kérnek még valamit? - jött oda a pincér.
- Igen 2 forró csokit - mondta Zayn.
- Én kérek még egy fagyi kelyhet.
- Akkor egy nagyot - nevetett Zayn.
- Rendben nemsokára hozom -állt tovább a pincér.
A délután ezzel telt, hogy Zaynnel voltam majd sötétedés után haza vitt.

***

- Köszönöm a délutánt jó volt és, hogy mindent elmondtatok - mosolyogtam rá az ajtóban.
- Ugyan már - legyintett. - Na de én megyek jó legyél majd találkozunk - köszönt el.
- Igen szia -intettem, de mielőtt az ajtót becsukhattam volna egy puszit nyomott az arcomra.
- Szia - mosolygott egy nagyot majd bepattant a kocsijába és eltűzött.
- Sziasztok megjöttem - köszöntem anyuéknak.
- Szia kicsim - köszöntek. - Valaki vár - mosolygott anyu.
- Ki?-lepődtem meg. - És mégis hol?
- Szaladj a szobádba! - utasított apu.
Több sem kellett a cipőmet levéve rohantam fel.
- Hát ti? - döbbentem le.
- Szia Wen - vigyorogtak rám.