Hellllloooooooooooo everybody! :DD Gyors voltam nem? :$ Valószínűleg - sőt tuti biztos - hogy nem mindenki olvasta el az előző részt, mert hiperszupermegagiga gyors voltam :DD Az a sajnálatos hír van, hogy ezen a részen kívül lesz még 3 rész, utána vége! DE! Mivel meg lett szavazva - a régmúltba - hogy szeretnétek, ha folytatódna ezért lesz - IGEEEEN - lesz 2-dik évad! Lehet örülni huhhúú! :D Köszönöm a megjegyzéseket imádlak titeket! *--* + az oldalmegjelenítéseket :3 Puszi a pofitokra! Akkor nem is rabolom a kíváncsi és drága időtöket! :D Jó Olvasást gyermekeim. Wuhahaha!
Puszi Medy. xx
Én még mindig nem tudom felfogni, hogy teljesen véresen, össze vissza szaggatott, kopott ruhában, seb lepte testtel, kócosan az út közepén, Én álltam!
Reméltem, hogy csak egy rém álom, de ebből nem fogok felébredni. Kíváncsi voltam, hogy a srácok, hogyan magyarázzák ezt az egészet, és mégis mit fognak mondani, de már olyannyira hozzászoktam a félelemhez, hogy valahogy nem érdekelt, a nagy tó melletti bulin járt az eszem, teljesen ráálltam és buli hangulatba kerültem. Felspannolt bennem az adrenalin, olyan lehetetlen és képtelen dolgokra gondoltam, de mégis jó volt. Nagyokat nevettem Zayn mellett.
- Sokkot kaptál? - nézett rám összezavarodottan.
- Nem! Csak a nagy bulin jár az eszem.
- Miféle nagy buli? - csillant fel a szeme.
- Hát tudod, Harryvel beszéltük, hogy kéne csinálni egy hatalmas partyt.
- Ez eszméletlenül hangzik, de mégis mikor és hol?
- Szerintem ha ma hazamentem átrángatom magamhoz Liam-et és Niall-t, hogy segítsenek csinálni meghívókat, és csak olyanok jönnek akikkel jóba vagyunk.
- Ez eddig mind szép és jó, de azt még mindig nem mondtad, hogy hol lenne és, hogy mikor - nevetett.
- A hely nem gond! Az idő meg szerintem pénteken és akkor vasárnapig tartana.
- Úristen! Nem aprózod el! - kuncogott elismerően.
- Nem szoktam - kacsintottam rá, amit valószínűleg nem látott mert az utat figyelte.
- Na akkor még egyszer - kezdte röhögve. - Hol lesz ez az óriási bulid?
- Lent a tónál áll egy nagyobb ház az a miénk és ott.
Láttam Zaynen, hogy kissé feszült lett.
- Minden rendben?
- Hm? - kapta rám zavartam a fejét.
- Azt kérdeztem, hogy jól vagy-e?!
- Persze mért ne lennék jól? - a hangja akkor is sugallta, hogy zavart és idegesen kapkodta a fejét a vissza pillantó tükrök között.
- Aha - válaszoltam szarkazmussal és elfordultam. A telefonommal bajlódtam. Kikerestem Liam, Daffny, Amy, és Niall számát, majd írtam nekik 1-1 sms-t.
" Hali. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a régi, öreg, nagy, tónál lévő házban csinálnánk egy hatalmas bulit a hétvégén. Pénteken levonulunk, előkészítjük estére és vasárnapig ott lennénk. Mit szóltok hozzá?! Szerintem mindenkire ráférne egy kiadós buli. :)) "
Miután elküldtem az üzeneteket vártam a válaszokra.
- Mit csináltál?
- Csak értesítettem a srácokat, hogy mit terveztem.
- Na és mit reagáltak?
- Még semmit - nevettem.
- Ohh.
Ez volt a végszó, mert a telefonom jelzett is jöttek a válaszok.
Amy.:
" Én benne vagyok, szerintem is full jó ötlet csajszi. Szólj, hogy mikor menjek segíteni. xx "
Liam.:
" Kivagy te és mit tettél Wendyvel? :DD Alap doloooog! Ma átugrok olyan 4 körül és letárgyaljuk a részleteket! puszi "
Niall.:
" Én már kivagyok éhezve....egy oltári bulira ;) :D Szóval naná! Hívj fel, hogy mikor és mit kell segítsek azonnal ugrok! ;) :P :D Jó legyél! Xx "
Daffny.:
" Szia. Hát nem tudom.. Addig még elválik, hogy alakulnak a dolgok. :) "
Hmm. Daf válaszán eléggé meglepődtem. Ő mindenben benne van. Nem értem mire célzott azzal, hogy : ".. Addig még elválik, hogy alakulnak a dolgok.." remélem, hogy semmi gond nincs. Majd beszélek vele. Úgy is elég régen voltam már velük. Hiányoznak. Szinte - sőt minden - időm Harryékkel töltöttem és a rémséges dolgokkal.
- Itt vagyunk! - lökött oldalba Zayn.
- Hé! Ne bökdössél, ez nem a facebook - nevettem.
- Bökj vissza facen! - röhögött.
- Na hogyne! - reagáltam hasonlóan és kiszálltunk a kocsiból.
- Na?
- Mi na?
- Pina! - kurjantott fel.
- Hülye - nevettem.
- Mit írtak?
- Benne vannak és nagyon örülnek, csak Daf írt olyat, hogy ".. Addig még elválik, hogy alakulnak a dolgok.." - mutattam idézőjelbe a mondatot.
- Érdekes - rántott vállat.
- Hé! - löktem vállon.
- Most mit izélsz? Úgy is jön - nevetett.
Vállat vontam és beláttam, hogy igaza van. Beértünk a suliaulájába. Ránéztem az órára és pont kettő óra volt. Zsír akkor már csak egy óra és mehetünk haza. De most ezért kár volt bejönni. Elmélázásomból egy erős kar térített vissza.
- Jajj tegyél le - kiáltottam. Lassan letett. - Te majom megijesztettél. Öleltem magamhoz.
- Na akkor hogy is lesz az a buli? - táncolt idiótán.
- Niall! Ne itt! - fogtam le nevetve.
- Jójó!
- Na én hagylak titeket. Majd találkozunk Wen - köszönt el Zayn.
- Szia - integettem utána.
- Mit kerestél vele? - nézett utána.
- Egész nap vele voltam.
- A pasid nem akadt ki?
- Niall - néztem rá unottan.
- Most mi van? Állandóan hisztizik..
- Ki hisztizik? - ölelt át hátulról Harry és megpuszilta a nyakam.
- Nem lényeg - mondtam neki.
- Mi a téma?
- Csak Wendy világváltó bulija.
- Ohh. Zsír! Na mit intéztél eddig? - állt mellém Harry és össze kulcsolta a mellkasán a karjait.
- Igazából csak szóltam Amynek, Dafnak, Niallnek és Liamnek.
- Mit szóltak?
- Mindenki odáig meg vissza volt. Mindenki, kivéve Daft. Pedig ő mindenben benne van.
- Értem Úgy is meg gondolja magát - rántott vállat Harry.
- Érdekes.. - mondtam eltöprengve.
- Mi? - kérdezte.
- Zayn is pontosan ugyan így reagálta le ezt.
- Kicsit régóta ismerjük egymást.
- Ja. Túl rég - forgatta a szemeit Niall.0
- Parancsolsz? - nézett rá vérszemet kapva Harry.
- Semmi tesó. Semmi - veregette vállba.
- Te! Nekem! Ne! Tesózzál! - vált hirtelen agresszívvá és kapta el a nyakát.
- Ezzel nagy hibát követtél el - vágott önelégült fejet Niall. Harry vállára tette a kezét és megszorította. Harry egyszerre csak össze esett.
- Úristen! - kaptam a számhoz. Azonnal Harry mellé térdeltem és rázogatni kezdtem. - NIALL!! - üvöltöttem rá. - Még is mi a frászt műveltél??!!
- Nyugi. Egy perc és fel kel. Csak elkábítottam, hogy azért tudja már még is kivel szórakozik - kacsintott rám.
Dühösen megráztam a fejem és a még mindig földön fekvő Harryre néztem.
- Kifog nyírni, ha fel kel - kezdtem el remegne.
- De nem fog emlékezni semmire - mosolygott Niall.
Nagyot nyeltem. Most már Nialltól van okom, hogy féljek. Soha nem gondoltam, hogy egyszer ilyet mondok, hisz kicsi korunk óta mindig legyűrtem őt. Harry lassan mozogni kezdett és fel ült.
- Mi a frász történt - simogatta a fejét.
- Valahogy össze estél minden rendbe? - mondta Niall és felsegítette.
- Ja jól vagyok kösz.
Megráztam a fejem majd megöleltem Harryt. Szorosan magamhoz szorítottam.
- Semmi bajom édes - puszilt meg.
Rámosolyogtam, majd felsegítettem.
- Menjünk órára - karoltam át.
Bólintott és elindultunk.
- Arnoldot nem láttátok? - kérdeztem a többieket már a teremben.
- Nem. - Az előbb itt volt. - A könyvtárba! - jöttek a válaszok.
- Elmegyek a könyvtárba - adtam egy puszit Harrynek.
- Jövök - állt fel.
- Nem kell!
Durcásan vissza ült én meg elindultam. Kisétáltam a termünkből, balra fordultam mentem egyenesen, majd jobbra, le a lépcsőn, újabb bal kanyar és a folyosó végig baktattam. A kilincsre helyeztem a jobb tenyerem, lassan lenyomtam és beléptem. Szememmel Arnoldot kerestem. Meg is találtam a szokásos helyén ült. Mindig mellettem foglalt helyet, hiszen általában egy tanuló párt alkotunk.
- Szia okos - ültem mellé.
- Hali tojás - vigyorgott rám. Igen együtt mi vagyunk az okostojások a többiek találták ki.
- Tudsz nekem segíteni?
- Attól függ - vette le a szemüvegét.
- Tudod a mai mozi - húztam el a számat idegesen.
- Ühü. Mi van vele?
- Ugye a vizsgák abból lesznek ééés...
- Nem nézted meg? - mosolygott önelégülten.
- Hát nem - vontam vállat.
- Mi más dolgod volt?
- Hát az legyen az én problémám! - mosolyogtam rejtelmesen. - Segítesz akkor? - vágtam boci szemeket.
- Mint mindig, ahogy te is nekem - kacsintott.
- Édes - mosolyogtam. - Akkor leírnád nekem a lényeged és átfaxolnád otthonra nekem?
- Természetesen.
- Imádlak - adtam egy cuppanósat az arcára és siettem vissza a termünkbe. Bevágódtam Harry mellé és egy érzéki csókot adtam neki. A nyelvemmel csak úgy kutattam Harry szájába, már féltem, hogy megfullad szegény. Göndör, selymes, puha fürtjeibe túrtam érzékien és megmarkoltam. Elhúzódtam tőle, majd megnyaltam a szám és izgatóan megharaptam azt.
- Ö.. Ezt most mért? - nézett rám Harry elkerekedett szemekkel.
- Csak úgy - vontam vállat és kacsintottam.
- Többet ilyet ne csinálj.
- Miért? - többentem le.
- Mert elmondhatatlanul sexy volt és legközelebb nem fogom vissza magam.
Perverz vigyor jelent meg a képemen. Végszóra belépett a "kedvenc" tanárom. Remek. Hallgathatjuk a rikácsolását. Elkezdett beszélni a tinédzserek nemi életéről.
- Na témánál vagyunk - feküdtem a padra nevetve. Harry végig nézett rajtam, beszívta az alsó ajkát és hihetetlen gerjesztő módon kiengedte szépen lassan. A testemen fura érzés futott végig. Harry egy kaján vigyorral nézett a szemembe amire én csak nevetni tudtam. Megropogtatta a nyakát és mellém feküdt. Közelebb húzódott és az a vigyor még mindig ott volt. Egyszer csak éreztem a nagy meleg puha kezét a térdemen. Egyre feljebb haladt míg nem elért a combom tetejére és beljebb nyúlt. Nagyot nyeltem, pupilláim kitágultak az izgalomtól. Légzésem felgyorsult, szaporábban szuszogtam. Testem bizsergett. Belső combom legtetejét simogatta. A hasam alján melegséget éreztem. Lassan lehunytam a szemem. Majd Harry keze teljesen középre csúszott. Hirtelen felültem és megfogtam a kezét.
- Baj van Ms.Gras? - figyelt fel rám Mrs. Moonro.
- Ne-nem. Nincs semmi - alig tudtam elkezdeni beszélni. Harry keze ficánkolt a kezem közt.
- Akkor mit ugrándozik össze-vissza?
- Csak megijedtem, mert egy nagy pók ereszkedett le mellettem.
- Takarítsa el és figyeljen - válaszolt közömbösen.
Pff. Ráztam a fejem. De nem szeretem ezt a vén nyanyát. A még mindig pajkos Harryre néztem.
- Nyugodj már le - suttogtam nevetve.
- Kellett neked úgy csókolni - kacsintott.
- Na - kérleltem.
- Fúú.. Ezért olyat kapsz - húzta a kezét vissza és a száját nyaldosta.
- Szeretlek - haraptam be az alsó ajkam.
- Te nagyon gonosz vagy - csóválta a fejét.
- Így szeretsz - dobtam neki puszit.
Megrázta a fejét nevetve és néztük a tanárt. Nagyon vicces volt, mert egy egész nemi együtt létet elmesélt. Harry meg folyamatosan mocskos dolgokat suttogott a fülembe. Végre kicsengettek.
- Elmegyek a büfébe. Aludj tovább - néztem Harryre.
Bólintott és én elindultam. Kiléptem a terem ajtón és Louisba ütköztem.
- Louis! - lepődtem meg.
- Wendy - közömbös volt.
- De régen láttalak.
- Dolgom volt. Harry?
A termünk felé biccentettem, bólintott és be ment. Megforgattam a szemem és sétáltam tovább. Amyt láttam a folyosóvégén. Siettem felé.
- Szia - öleltem meg.
- Szia. Képzeld szakítottam Zaynnel és összejöttem valaki mással.
- Wow. Hát izé. Öhm. Gratulálok vagy mi - összezavarodtam nem igazán tudtam mit mondjak. Az volt az érzésem, hogy Zayn a szemes trükkel hatott rá.
- Köszi jobb vele mint azzal a nyomival.
- Jól vagy? - néztem rá furán.
- Persze - bólogatott boldogan.
- Rendben. A buliról még dumálunk, megyek mert éhen halok puszi - köszöntem el.
- Szia.
Lesz 1-2 szavam Zaynhez, ha látom. Épp, hogy ezen elgondolkodtam, fel is tűnt a folyosón.
- ZAYN! - kiáltottam utána.
Kissé megijedhetett, mert furán kapta hátra a fejét.
- Várj! - futottam oda hozzá.
- Na mi van már hiányoztam? - vágott önelégült fejet.
- Haha nagyon vicces - vihogtam szarkazmussal. - Na most komolyan. Találkoztam Amyvel.
- Nah! Témánál vagyunk - bólintott összeszorított szájjal.
- Na igen... Mondta, hogy szakított veled és mással van együtt.
- És ezzel mi a probléma? - tárta szét a karját majd össze fonta a mellkasa előtt.
- Mivel vetted rá?
- Jajj Wendy - vigyorgott.
- Bunkó vagy - csóváltam a fejen mérgesen.
- De ha egyszer nem szeretem minek legyek vele? Így most legalább boldog lesz és semmit nem tud - rántott lazán vállat és nevetett.
- Jó igaz - húztam el a szám. - Mind egy! Gyere le velem a büfébe!
- Menjünk - karolt át.
- Zayn. Louis hol volt? - néztem rá. Úgy tett mint aki meg sem hallotta. - Na! Ne szórakozz.
- Ajhhh - sóhajtott nagyot.
- Ne sóhajtozz itt össze vissza mert a végén még megtalállak sajnálni.
- Haha de kedves - forgatta a szemeit.
- Szóval?
- Elment..
- De most találkoztam vele.
- Mi? - állt meg. - Vissza jött? - esett pánikba. - És hol van?
- Amikor kijöttem a termünkből, bele ütköztem. Kérdezte hol van Harry, mondtam a terembe és be ment hozzá.
- Tipikus - mondta flegmán.
- Tessék?
- Semmi. Menjünk venni kaját.
Nem értem mire célzott Zayn azzal, hogy "tipikus". Majd megkérdezem Harryt mit akart, és azt is, hogy hol volt, és mit is csinált. Plusz amitől kicsit - na jó baromira - parázok. Miért láttam magamat..
A büfében vettem egy nagy salátás, csirkemelles szendvicset, egy csokit és üdítőt. Zayn is hasonlóakat vett, csak ő duplán. Leültünk egy asztalhoz és neki láttunk.
- Tudod - kezdte.
- Előbb nyeld le - parancsoltam rá.
- Szóval. Tudom, hogy rengeteg kérdés nyomaszt, és azt is, hogy rengeteg mindent tudsz és láttál. Ráadásul vannak amiket el sem mondtál. Itt és most ebben szent pillanatban megígérem neked, hogy mindent, de tényleg mindent az utolsó részletig el fogunk mondani és megfogjuk magyarázni!
- Így görbülj meg? - emeltem fel a kisujjam.
- Úgy!
- Akkor jó - mosolyogtam és folytattam az ebédem.
Miután megkajáltunk visszamentünk a termünkbe. Leültem Harry mellé. Láttam rajta, hogy nyugtalan.
- Minden rendben?
- Mostantól őszinte leszek veled - hajtotta le a fejét. - Nem igazán, de majd otthon elmondom - adott egy csókot a homlokomra. Egy újabb óra kezdődött és bennem újabb kérdések merültek fel. Egyre kíváncsibb vagyok. De viszont Louisból kissé elegem van. Teljesen lekezelően bánik vele, lenéz, bunkó, beszól vagy a legrosszabb rám se hederít. Eltűnik, azt se tudom mi van vele utána meg benyög egy olyat "- Hol van Harry" semmi "- Jól vagy?" vagy hasonló. Áhh de inkább letojom a fejét. Nem akarok én vele játszadozni, hisz én jönnék kis rosszul. Tudom, hogy mi és mire képes. A legrosszabb, hogy tudom, a srácok is félnek tőle. Így semmi esélye annak, hogy valaki szembe szálljon vele. Meg aztán jut eszembe, 3 nap és új hold ami nem jelent jót.
- Úristen! - szólaltam meg.
Az egész osztály rám nézett.
- Mi a gond Wendy? - kérdezte Mr. Trasskott.
- Elnézést semmi - ráztam meg a fejem.
Vállat vont és folytatta.
- Mi van? - suttogott Harry.
- Semmi csak elfelejtettem a hajvasalóm kikapcsolni.
- Értem - fordult vissza.
Na persze. Hajvasaló.. 3 nap azaz Péntek. A buli. Akkor mindenki ott lesz és ha be üt a nagy baj akkor mindenki rájön, hogy a srácok nem is igazán srácok. Át tenni nem tudom, mert jövőhéten mindenki ezerötszázzal tanulni fog a vizsgákra. Na nem baj. Reméljük nem lesz semmi. Bár itt és most megfogadom, hogy kitalálok valamit, ha még is lesz gond, hogy terelem el a többiek figyelmét. Hmm.. Már van is egy tervem.
- Nem jössz?
- Tessék? - ráztam meg a fejem.
- Kicsengettek! Megyünk haza! - nevetett értelmetlen fejet vágva Harry.
- Ja! Máris? De jó - pattantam fel. - Várj. Te most akkor jössz át?
- Hát ha nem baj.
- Bajnak nem az, csak jön Liam és Niall.
Nagyot sóhajtott.
- Oké. Akkor majd, ha elmentek átmegyek.
Bólintottam. Összekulcsoltuk a kezünket és kiindultunk a suliból. A be/kijáratnál már vártak a fiúk. Harry maga felé fordított és egy óriási, mély érzésekkel teli csókkal elbúcsúzott.
- Szeretlek - suttogta a csók után, majd a homlokomra is adott egyet.
- Én is nagyon szeretlek kicsim - adtam a szájára egy puszit. - Este várlak - intettem, majd a fiúkhoz sétáltam.
- Azt hittük már soha nem jössz... - forgatta a szemeit Niall.
- Niall azt mondta biztos össze ragadtatok - röhögött Liam.
- Haha de viccesek vagytok fiúk - nevettem gúnyosan.
- Akkor mit is csinálunk? - kérdezte a szőke.
- Átmegyünk hozzám, kajálunk és neki látunk a szórólapoknak.
- Nem egyszerűbb pár óriás plakát és a városba kiragasztjuk? - tett fel egy újabb kérést Niall.
- Nem! Mert idegenek nem jönnek és nem is akarok olyan sok embert. Azok legyenek nagyjából, akik Amynék is voltak, Bella szülinapján - szögeztem le a dolgot.
- Igenis főnök asszony - tisztelgett Liam.
- Hülye - löktem vállba és röhögtem.
Az úton jókat nevettünk és beszélgettünk. Valami kis csaj oda rohant Niallhez és a lábát szorongatta és azt kiabálta : "- Apa! Apa! APAAA! Végre megtaláltalak!" Liammel mi eltátott szájjal bámultunk. Az anyukája oda rohant és elrángatta a kicsit. Bocsánatot kért és mondta nekünk, hogy az apuka csak elment a postára és a kislány azóta minden férfihez oda rohan. Miután elmentek Liammel kitört belőlünk a röhögés.
- No lám Niall apuci milyen szép kislányod van - veregette vállba Liam.
- Nem vagy vicces haver! Komolyan megijedtem, hogy az enyém!
- Na ne már - nevettem. - Hány nőt rontottál te meg?
- Mit tudom én. És mellesleg! Ők rontottak meg engem.
Liammel összenéztünk és elcsodálkoztunk.
- Mi van? - léptünk Niall mellé.
- Semmi - rántott vállat.
- Nem Niall - fogtam meg a kezét. - Mi az, hogy "Ők rontottak meg téged?"
- Kb 2 éve egy olyan 30 év körüli nő, egy buliban ám mászott. Én nem akartam tőle semmit hisz 17 éves voltam, de ő erősködött. Mivel pasiból vagyok a természet az csak tette a dolgát.. Akaratom ellenére felizgatott és hát megtörtént a dolog. Nem beszéltem erről senkinek.
- Úristen Niall...Nem hiszem el, hogy nem mondtad el... - csóváltam kiakadva a fejem. Jó szorosan magamhoz öleltem.
- Mind egy felejtsük el, már én elfelejtettem, de ez a kics most megrémített. Minden nap vártam, hogy egy nap jön egy nő egy kicsivel és bejelenti, hogy az enyém. A szüleim kiakadnának és hiába mondanám : "- De hát megerőszakoltak!" senki nem hinné el.
- Sajnálom haver...vagy valami - ölelte meg Liam is.
Niall fejet rázott és a további utat már téma elterelésként a buliról beszéltünk. De az én kis szőkém már nem igazán volt ön maga. Szótlan volt és nem nevetett. Az én kedvem is elkókadt. Törvény kéne rá, hogy Niall nem lehet szomorú! Annál borzalmasabb nincs. Lehet tenni fogok valamit, hogy ezt a szörnyű traumát elfelejtse.
- Sziasztok! Megjöttem vagyis jöttünk - kiáltottam be.
- Szia. Kivel? - hallottam Bo hangját.
- Liam és Niall. Csak te vagy itthon? - léptünk be a nappaliba.
- Nem anya és Dew is a szobájukba.
- Aha oké. Elmentünk kajálni.
- Be se mutatsz nekik? - stírölte a srácokat a kis minden lében kanál.
- Ismeritek egymást - forgattam a szemem.
- Szia Bo! - mondtak a fiúk.
- Még is honnan? - lepődött meg.
- Tudod te még kisbaba voltál - kacsintottam, hogy rájöjjön kicsi hozzánk. Azért 4 év még is csak 4 év.
- Oké - forgatta meg a szemeit és vissza ült a tv elé.
Beléptünk a konyhába. Finom illatok terjengtek. Valószínűleg a nagynéném ebédet főzött és az illatok alapján lasagne és palacsinta a menü.
- Üljetek le szedek.
Szedtem 2 nagy adagot és egy közepeset magamnak. Reszeltem még plusz sajtot és kiraktam a ketchupot is.
- Egészségünkre - mondtam és neki álltunk. - Hmm. Úristen ez Isteni - csillant fel a szemem.
- Tényleg az - mondták a srácok.
- Palacsinta jöhet? - szedtem össze a tányérokat és a mosogatóba helyeztem.
- Hülye kérdés - nevetett Niall.
- Szokásosan? - néztem rájuk, bólintottak.
Liamnek meg kentem 3 túrósat, 2 kakaósat és 3 nutellásat. Niallnek 4 nutellásat, 3 eper lekvárosat és 3 túrósat. Magamnak 3 nutellás, 3 eper lekváros, 1 túrós és 1 kakaós. Ha palacsintáról van szó mi nem tudunk le állni. Eléjük raktam és elkezdtük falni.
- Hmm - nyamnyogott Niall. - Van valami fura bukéja - nézte a palacsintát.
- Igen van valami fura utóíze - helyeselt Liam is.
- Igen én is érzem, de azt hittem csak én vagyok így ezzel. BOO! - kiáltottam.
- Mit akarsz? - jött be unottan.
- Mért van ilyen fura utóíze a palacsintáknak?
- Mert anya sörrel csinálja a tésztát! - válaszolt gyorsan és ki is ment.
Nagyot néztünk.
- Sör? - kérdeztük egyszerre.
Nevettünk a reakciónkon.
- Ilyet se hallottam még, de akkor megnyugodtam, hogy nem romlott - örvendezett Niall és falta tovább. Követtük példáját, majd végezetül ittunk 1-1 pohár pepsit, elpakoltunk magunk után majd felsétáltunk a szobámba. Lehevertünk ki-ki a szokásos helyére - Liam a nagy fehér babzsákra, Niall a fekete kör alakú fotelba én pedig az ágyamra. Kicsit ejtőztünk a sok kaja után, később újult erővel csoportosultunk a számítógép elé és neki álltunk a szórólapoknak. Sok civakodás árán, de a végeredmény jó lett. Tojáshéj alapon, kávé betűkkel, a háttérben pedig a házunk halványan. Ezt a szöveget lehet olvasni a papírokon :
" Ha a kezedbe lett nyomva ez a lap, akkor kivételes személy vagy! Hiszen meg vagy hívva, Wendy Le Gras korszak alkotó házibulijába. A vendéglistára felkerülnek a nevek akik megkapták ezt a meghívót, szóval aki eljön egy fergeteges bulit fog maga mögött tudni, aki pedig nem jön, az ezek után nem lesz meg hívva és kimarad minden jóból! Természetesen, ha személyesen oda mész és közlöd a házigazdával előre, hogy valami gond van és nem tudsz eljönni az meg van bocsájtva! Wendy segítői akikhez szintén mehetsz : Liam Payne, Niall Horan! Ők majd értesítik Wendyt, ha valakinek problémája akad és őt nem találjátok. A belépő egy üveg (minimum 10% alkohol tartalmú) ital. A részletek.:
Dátum.: 2013.július.23. (péntek) - 2013.július.25. (vasárnap)
Helyszín.: 54242. Cansuvera. Upplai utca 1. (az egyetlen fehér ház közvetlen a Nagy tó mellett.
Amit hozni lehet.: a 2 napra tiszta váltóruha (persze akinek igénye van rá) alkohol (ez a belépő!) (halucinogén szereket TILOS! behozni, füves dohány is értve van alatta!) dohányozni lehet.
Megjelenésedre feltétlen számítok.
Puszi.: Wen xx"
- Na! Kész! - csapta össze Liam a kezét.
- Szerintem full jó lett - tapsikoltam örömömben.
- De állj! - szólalt meg Niall. - A szüleid egyáltalán megengedik?
- Pff. - fakadtam ki a röhögéstől. - Ezt totál elfelejtettem - nevettem kínomba. - Majd ha haza jöttek megkérdezem. Ha nem engedik.. Áhh miket beszélek tuti megfogják.
- Oké te tudod. 35 lap van nyomtatva, biztos, hogy mindenkit akit akartál felírtál? - kérdezte Liam.
- Persze - mosolyogtam.
- Rendben. Húú. Már fél 9? Gyorsan elment az idő. Én lelépek - állt fel Liam. Megpuszilt és megölelt, Niallel kezet fogott és elment.
- Összeszedek valami csajt a buliba - mosolygott rám.
- Kerítő is leszek nyugodj meg - bólintottam felé.
- Rendben - nevetett. - Én is elmegyek, holnap találkozunk és kiosztjuk a lapokat.
- Kiosztom én. Én tudom kinek akarom adni.
- Te tudod - vont vállat. Szia - ölelt meg.
Vissza öleltem, adtam neki puszit, majd ő is elment. Őket már nem kell kikísérni, hiszen itthon vannak. Felhívom Harryt, hogy jöhet. Ja anyuék már itthon vannak meg is kérdezem.
Kirontottam a szobámból és leszaladtam a lépcsőn.
- Sziasztok - öleltem meg őket.
- Szia kicsim - köszöntek.
- Milyen napod volt? - kérdezte apa.
- Reggel szóltak, hogy megyünk moziba, egy természet filmet néztünk, amiből vizsgázunk majd átjöttek a fiúk. Kérdezhetek valamit?
- Persze - bólintottak.
- Tudjátok a nagy házunk a tónál.
- Mi van vele? - kérdezte anya.
- Nem tarthatnék ott egy házi bulit? Péntektől vasárnapig? A jó barátaim lennének ott, már minddel találkoztatok.
- Hmm.. Hát nem tudom - nézett anya apára.
- Csütörtökre megmondjuk - mondta apa.
- Az holnap van!
- Pontosan.
- Holnap akarom kiosztani a szórólapokat.
- Csináltál olyat is? - lepődtek meg.
- Igen azért voltak itt a fiúk segíteni.
- Nos.. Ha ennyit foglalkoztál vele - mondta apa.
- Rendben. Legyen, de ne okozz csalódást! - fejezte be anya.
- Juhééé köszönöm köszönöm ígérem nem fogok. Ti vagytok a legszuperebb szülők - öleltem meg őket. - Ja és még valami. Harry ma itt aludhat?
- Harry? Még szép - mosolygott anya.
- Köszönöm akkor hívom is - szaladtam fel a szobámba. Betárcsáztam a számát és hívtam is. Pár csörgés után felvette, de nem Harry, hanem - gondolom benyomódott a gomb a telefonjába - magától, mert csak kiabálást hallottam. Figyelmesen füleltem.
- Nem érdekel! Nem fogod ezt csinálni velem! - hallottam egy hangot. Biztos vagyok benne, hogy Louis volt.
- De fejezd már be! Semmire nem mész azzal, hogy hisztizel. Megbeszéltük már nem? - válaszolt Harry.
- De..De megbeszéltük.. De akkor sem értem miért csinálod ezt.. Azt akarod, hogy a történelem megismételje önmagát? - egyre idegsebben beszélt Louis.
- Fejezd be! Nem fogja! De tudom, hogy te azt akarod elérni! Azt akarod, hogy elveszítsem.. Igaz?
- Akkor már rég megölhettem volna..De tudom, hogy akkor örökre elfordulnál tőlem.
- Ebben biztos lehetsz. Csak had tudja már végre meg! Öntsünk tiszta vizet a pohárba kérlek! - Harry könyörgőre fogta a beszédet.
- SOHA!! Megvesztél. Emlékezz mi volt legutóbb! - kiabált ismét ingerülten Louis.
- Mért jöttél vissza? Azt mondtad elmész.. Pénteken lesz a nagy változás. Tudom mi a terved! De megakadályozom érted?!
- Erősebb vagyok nálad.
- Az lehet..De te nem bántasz engem Louis és Wendyt se!
- Ne vegyél rá mérget.
- Ha tetszik, neked ha nem én elfogok neki mondani mindent a..
- Állj! Hallok valamit.
- Mit?
- Hol a telefonod?
- Mi van?
- ADD ODA AZT A ROHADT TELEFONT STYLES!
- Nesze! Várj. Hallo?! Wendy? Wen te vagy kicsim?
Valószínűleg az ijedség miatt volt, mert nagyon lihegtem a telefonba és meghallotta Louis, de azonnal kinyomtam amint bele beszéltek. Tudtam, hogy baj van, hatalmas baj, hisz ide jön vagy az egyik, vagy a másik, de az egyik, jobbik esetben Harry. Már majdnem elmondta azt amit nem lehet, amit Louis nem enged. Egyre jobban félek. Bebújtam az ágyamba, a takarót magamra húztam és vártam a véget. Vártam, hogy most meghalok, vagy életben maradok. Soha nem féltem még így. Rettegtem a tudatlanságtól, rettegtem attól, hogy mi vár rám. Minden apró morajra megállt a szívem. Azt hittem a szemem kiesik a helyéről annyira tágra nyitottam a félelemtől. Nem éreztem a végtagjaim, elfagytak a pániktól. A testemet leginkább egy viharos tengerhez tudnám hasonlítani, mert úgy remegtem, hogy szinte hullámzott a bőröm. Hirtelen egy dörrenést hallottam. Majd léptek közeledtek az ágyamhoz. Egyre gyorsabban vettem a levegőt - amit már képtelenség volt kivitelezni - a takarót lerántották rólam és én nem láttam semmit, mert azonnal elájultam a rettegéstől..
