Huszonötödik fejezet...*

Halihó skacok ^^ :) Szóval újabb események. 55 rendszeres olvasó ♥  22.000+ oldal megjelenítés (amitől majdnem hanyatt vágtam magam ♥) és 11 megjegyzés. az utolsó és utolsó előtti megjegyzésre válaszolva : Nagyon édes vagy örülök neki, hogy csináltál és feliratkoztál. ÉS örülök, hogy rátaláltál és imádod én meg titeket ^^ Ja! Akkor jön új rész ha megírom.. :D figyelni kell és akkor látod hogy van e. :) Talán kicsit rövid rész lett.... sőt biztos... de már egy hónapja írom - igen lusta vagyok ráadásul éjjel jutok géphez - és idejének láttam már, hogy kirakjam. Akkor jó olvasást ehhez a részhez is! Puszi Medy.

Ui.: Tudjátok min nevettem? Azon, hogy akár hány blogot olvasok, nézek stb. mindegyik végén ott van : "Ha nem lesz komi nem írom tovább! Komizzatok már könyörgöm! " és egyéb ilyenek. Én nem írom már elég rég óta, hiszen beláttam, hogy aki akar az úgy ír megjegyzést, és az igazi író nem másnak, magának! Csak és kizárólag magának ír, ha szeretik amit elkészít, az maga a mennyország. Én hatalmas köszönettel és tisztelettel tekintek az olvasóimra, hiszen ti vagytok azok akik miatt nem, hogy szeretek írni, mert azt magam miatt teszem, hanem még boldogsággal is tölt ez el. Elég hosszú monológ lett, de a lényeg. Köszönöm, hogy itt vagytok! ♥

Oda álltam Zayn elé.
- Tudtad, hogy itt van, azért csináltad! - sírtam el magam. - Olyan boldogok voltunk végre, de te most mindent tönkre tettél. Most tetted tönkre a barátságunk egy életre. Harryt szeretem értsd meg! - ordítottam és egy nagyot be vertem neki.
- Áúú. Bassza meg! - kaptam a kezemhez.
- Jól vagy? - lépett mellém aggódva Zayn. 
- Hagyjál békén! - löktem el. A kezem sajgott. Valószínűleg eltört. Ez is most történik. Remek. Hihetetlen, hogy soha nem jön össze nekem semmi. Egyszerűen egy kalap mocsok az életem. Amióta a három srác képbe van, csak azóta. Mindenből rossz sül ki a végén és miattuk sok mindent elvesztettem. 
- Eltört. Igaz? - hajtotta le a fejét és töprengve tördelte az ujjait.
- Valószínű.
- Gyere elviszlek.
- Mégis hova?
- Kérlek. Csak bízz bennem most az egyszer! 
- Nehezen. De most csak te vagy a közelben. Nem szívesen, de menjünk - adtam be a derekam és elsétáltunk a kocsijáig. Beültünk, ő útnak indult. Óvatosan, de gyorsan hajtott. Csendben ültünk. Mind ketten tudtuk, hogy az a legjobb, ha most nem szólunk egymáshoz, vagyis ő hozzám, mert végülis, most ő a hibás. Már kiértünk Calgary határához. Felmerült bennem a kérdés, hogy mégis hova a fészkes fenébe visz ez az őrült?! Inkább nem kérdeztem meg, de folyamatosan gyomor görcsök törtek rám. Aggódtam Harry miatt, haragudtam Zaynre, féltem, hogy mit kapok majd a suliba, hisz nem megyek a moziba és ha hazatelefonálnak nem tudják hol vagyok, plusz azt se tudom hol vagyok. Ránéztem a telefonomra és pont 10 óra volt. Remek. Most fognak indulni. Aggodalmasan Zaynre néztem. 
- Mi a baj? 
- Komolyan kérdezed?
- Már ott is vagyunk - állította le a motort.
- Még is hova hoztál?
- Egy varázslóhoz!
Hülyén néztem rá.
- Nem vicc - szalutált.
Vállat vontam és igyekeztem utána.
Meg álltunk az ajtó előtt és Zayn valami speciális kopogást alkalmazott. Az ajtó magától kinyílt. 
- Mondanám, hogy csak utánad, de inkább én megyek előre.
Szótlanul követtem. Egy sötét hosszú folyosón baktattunk, csendesen. A falak fura vudu szertartás helyszínére emlékeztető helynek néztek ki. Tele állati és növényi maradványokkal, jelek és minden egyéb. A kezem szorosan magam mellett tartottam, hogy nehogy valami hozzá érjen vagy a falból kiugorjon valami és megüssön. Így is eléggé fájt, nem hogy akkor. 
Zayn meg állt a folyosó közepén és szét tárta a kezeit, mind két tenyerét a falra tapasztotta. Lábával így tett, majd fel mászott a plafonig. Ott fejével benyomott egy - valószínűleg - kecske csontvázat, aminek következtében a fal mellettem recsegő ropogó hangot hallatott, majd arrébb csúszott.
- Ez az - ugrott le boldogan Zayn és elindult előre. - Gyere - utasított. 
Egyre inkább úgy éreztem, hogy valamiféle valóság show közepére csöppentem, vagy a kész átverésbe, de hogy ilyen a valóságban van. Hihetetlen. Szorosan Zayn mögött cammogtam a sötétben - mellesleg itt is ugyan olyan vudu izés volt a fal ráadásul itt még fények is voltak.
Nem sokára nagy fény volt és beértünk egy szobába. Egy asztalnál ült egy - szintén vudu ruhában - ember.
- Csaiutcu - szólalt meg Zayn.
Szemeimmel el rejteni se tudtam a röhögésem, mert kitágultak és jojóztak, de próbáltam higgadt maradni, Zayn csipogó hangja után is. 
- PIctios - szólt az ember hasonló hangon. Fel állt és felénk jött. Végig mért majd Zayn elé lépett és megölelte.
- Rég láttalak. Nem tolod ide a képed - mondta az ember.
- Jogos, de meg van rá az okom.
- Értem. Most mi járatban és ő ki?
- Miatta jöttem. Tudod.. Enyhe gond van és megütött aminek a következtében
- Eltört a csuklója.
- Igen - bólintott Zayn.
- A régi történet igaz? - nevetett a fura fazon.
Zayn nyelt egy nagyot, majd zavartan bólintott. 
- Mutasd - jött oda hozzám. Furán néztem, de oda nyújtottam a kezem. Megfogta és megnyomkodta. Sziszegtem picit, majd oda lépett egy szekrényhez kivett pár üvegcsét és csontokat azokat össze öntötte majd belerakta egy mozsárba, összetörte a csontokat és beleöntötte a folyadékba. Oda adta az üvegcsét nekem.
- Idd meg! 
- Tessék? Most ugye csak tréfál? - nevettem. - Nem? Nem tréfál? - estem pánikba és Zaynre néztem. Ő mutatta, hogy gyorsan igyam meg. Nyeltem egy nagyot, nagy levegőt vettem és lehúztam. Olyan volt mintha, homokot, csirke vért, epét és májat turmixoltak volna össze egy kis citrommal. Undorító volt. 
- Nyeld le! - mondta a vudus. 
Lenyeltem, de az egész testemen végig futott a hideg és elkapott a hányinger.
- K-kaphatnék vizet? - fogtam be a szám.
- Ez citrom lé! Jót tesz! Idd meg - nyomta azt is a kezembe. 
Megittam azt is. Elmúlt az az íz a számból, és már a leheletem is friss. Szerencse, hogy szeretem a citromot. 
- Dricho chiíre do pare.
- Dons fries kriscte - válaszolt Zayn. - További szép napot - köszönt el és tolt egy ajtó felé.
- Viszlát és köszönöm. Vagy valami - mondtam én is.
Kiléptünk azon a másik ajtón és egyből az udvaron voltunk. Elsétáltunk a kapuig, majd mielőtt beülünk Zayn megkérdezte. 
- Te is? - és felém nyújtotta a doboz cigit.
- Kösz - húztam ki egy szálat. 
- Tessék - adott tüzet is. 
Nagyot bólintottam, majd egy óriásit szívtam, hogy szinte elájultam, de olyan jól esett ahogy a füst átjár, hogy azonnal megnyugodtam. Lehunytam a szemem és kifújtam. Lassan kinyitottam a szemem és láttam magam előtt Zaynt - mért olyan fontos ez? - mert most láttam meg, hogy mennyire hihetetlenül férfias és szívdöglesztően sexy. Megremegett a térdem ahogy néztem a mozdulatait. 

Valószínű észre vette elmélázásom. Mert szóvá is tette.
- Van rajtam valami? - törülgette az arcát.
- Nem, nincs - néztem a másik irányba. Élveztem a cigit. Nem cigiztem én soha, de a sok stresszt érzem ahogy kiöli belőlem. Lehet, hogy rászokok, de nem zavar, ha nem leszek oly merev és feszült akkor az csak jó. Utolsó slukkot szívtam, mélyen lent hagytam és sokáig majd kifújtam. Elnyomtam a cipőm talpán, majd eldobtam. Kivettem egy rágót a zsebemből, Zaynnek is adtam majd nyomtam egy kis parfümöt magamra és beszálltam a kocsiba. Zayn megkerülte a járművet és beült mellém. Eddig is ilyen szinte megbabonázza az ember mozgása volt? Nem értem, mért nem vettem észre. Leült, gázt adott és elindult. Én ismét figyeltem az összes mozdulatát. Felfigyeltem, hogy egy kósza mosoly van az arcán. Gyorsan elfordítottam a fejem és néztem a tájat. A tavasz közepén vagyunk. Minden virágba van borulva, egyszerűen mesés, mintha Alice csodaországában járnánk, fantasztikus és varázslatos. Észre se vettem, csak azt, hogy leáll a motor. 
- Hol vagyunk? - kérdeztem Zaynt.
- Tudod a mozi még tart, siessünk, hogy ne bukjunk le - szállt ki a kocsiból. Én is kipattantam. Lenyomta a lezáró gombot és beindultunk. Felmentünk a mozgólépcsőn. Csak akkor tűnt fel, hogy Zayn keze a derekamon pihen, mikor egy tükrös kirakat mellett mentünk el. Magam sem értem, de megmosolyogtam a dolgot és nem ellenkeztem. Hello. Én elvileg most utálom őt! Vagy még se? 
- Jó napot egy közép iskola jelenleg tartózkodik valamelyik teremben? - kérdezte Zayn.
- Elkéstek? - mosolygott ránk a nő.
Zayn bólintott. 
- Jöjjenek utánam - indult meg a nő, mi pedig utána. Elmentünk az 1,2,3,4,5 és 6, os terem mellett. A 7-es terem a folyosóval szemben volt.
- Megsúgom, hogy a legutolsó sorban van hat üres hely közvetlen ez az ajtó mellett. Szinte észrevétlenül tudnak bemenni - kacsintott ránk a nő.
- Köszönjük - bólintott Zayn, majd hátulról mind két kezét a derekamra rakta és előrébb tolt. Kinyitotta az ajtót, majd gyorsan besurrantunk. Leültünk 1-2 székre, és csöndben néztük az elő adást. Zayn előre hajolt és megkérdezte az előtte ülőt mennyi van még a filmből. A srác meglepődött, mert azt hitte nem ül senki mögötte, de azt mondta még egy óra. Wow, akkor két és fél órát Zaynnel voltam? Fel se tűnt. Elrepült az idő. JÉ! - forgattam a csuklóm. Nem fáj.
- Nem fáj? - mosolygott Zayn.
- Nem - csillogott a szemem.
Lehajtott fejjel somolygott. 
- Köszönöm, és ne haragudj, hogy bunkó voltam! - suttogtam a fülébe.
Megrázta a fejét majd megsimogatta a hátam. 
Elkezdtem nézni a filmet. Aranyos állatokat mutattak, de nem értettem mert a háromnegyedéről lemaradtam. A szemem sarkából láttam, hogy egy igen szúrós szempár fürkész engem.

Lejjebb csúsztam a széken és kerültem a tekintetét. Féltem! Féltem attól, hogy olvas Zayn gondolataiba, féltem attól, hogy rájön, hogy eltört a kezem miatta, és féltem attól is, hogy kárt tesz akár magában akár másban. Zaynben.. Zayn észre vette, hogy feszült vagyok.
- Baj van? - suttogott.
- Nincs! - válaszoltam - legalább is próbáltam - nyugodtan. - Kimegyek a mosdóba! - álltam fel.
- Elkísérjelek? 
Lenézően ránéztem, majd kisiettem. Végig sétáltam az üres, csöndes, piros kárpitos folyosón. A 4-es terem ajtaja nyílt és a sok ember ömlött kifele. Valószínű, hogy vége lett a filmnek. Hátra nézek és a tömegben egy ismerős próbál oda jutni hozzám. 

Megfogta a derekam és maga mellett vezetve vitt ki a tömegből. Kiértünk a mozi előterébe, vége nyugalom volt, csak én voltam megrémülve. Harry leült egy kanapéra. Nagyot nyeltem, a szívem a torkomba dobogott, féltem mit akar, de leültem. 
- Har..
- Shht! - emelte mutató ujját a szám elé. Tudom! Tudok mindent! Nem haragszom! Azt akarom mondani, hogy eléggé túl reagáltam én is a dolgokat és túlságosan is féltékeny vagyok, ha egy fiú van a közeledben. Tudom, hogy téged zavar ez, hogy mindig figyellek és állandóan védelmezni próbállak, de ez egy eléggé nyomasztó dolog, mert féltelek..
- De mitől Harry?
Megcsóválta a fejét.
- Megint nem mondasz el valamit - néztem rá lekezelően, felálltam és faképnél akartam hagyni. Elindultam a mosdó felé, de azonnal ott volt mellettem és a falra nyomott.
- Megmondtam, hogy megfogod tudni, de még nem jött el az ideje! - mélyen a szemembe nézett, majd közel hajolt. Szeretlek! - suttogta a számba. És ajkainkat összetapasztotta.

- Én is - mosolyogtam rá és vissza csókoltam.
- Zaynnek köszönetet kell mondanom - húzta el cinikusan a száját.
Meglepve fürkésztem az arcát.
- Hát mert elvitt ahhoz az emberhez, meggyógyított és nem nyúlt hozzád - puszilta meg a homlokom.
Huncut módon mosolyogtam, mert Harry látta Zayn gondolatait, de szerencsére az enyémeket nem. Igen bevallom kicsikét fantáziálgattam Zaynről és magamról. Gonosz vagyok hihi. De Harrynek erről nem kell tudnia. Ezeken a gondolatokon kuncogtam kicsit, miközben a mosdóban elvégeztem a dolgom és vissza mentem ahhoz akit komolyan szeretek. Kiléptem Harryhez. Ránéztem.
- Mehetünk? 
- Persze - vetett egy ezer wattos sexy vigyort rám és vissza siettünk a filmre. Zaynnel futottunk össze visszafele menet.
- Minden oké? - fogta meg a vállam.
- Persze haver - bólintott Harry.
Zayn leplezni sem tudta volna a meghökkenését. 
- T-tessék? - pislogott sokkolódva.
- Majd megbeszéljük - veregette vállba a meglepődött srácot.
Mindhárman vissza osontunk a moziterembe és hátul foglaltunk helyet. Leültem a szélére mellém Harry utána Zayn. Nem volt sok a filmből, de én az egészet végig vigyorogtam. Hogy miért? Ki az aki nem lenne boldog, ha a barátjával minden rendben és a barátod a barátaival újra jóban van. Nagyon örülök ennek, de félek, hogy meg lesz a böjtje is.. De most koncentráljunk arra a mi van. Most pedig minden jó. Ja! Jut is eszembe! A party amit Harryvel beszéltünk. Szólok apunak, hogy lemegyünk és helyre pofozzuk, hogy egy állati buli legyen majd ott. Haza fele közlöm is az emberekkel a nagy tervem. Hú! Van egy kis bökkenő! Amy! Zayn megcsókolt.. El kell neki mondanom, hisz a legjobb barátnőm. 

- Gyerünk! - szólt Harry.
- Hova?
- Hát vissza a suliba, te kis bolond - nevetett.
Meglepődve álltam fel, hogy a film véget ért. A nagy elmélázásom közepette fel sem tűnt, hogy vége. Basszus! Ebből lesz a vizsgánk.. Na nem baj, majd Arnold segít. 

- Megyek Zaynnel, ha nem baj elvégre vele jöttem - mondtam félénken Harrynek.
Elhúzta mogorván a száját, de azért bólintott. 
Zayn átvetette a karját a vállamon, úgy sétáltunk a kocsijához. Beültünk és gázt adott. Némán fürkésztem az utat kavarogtak a gondolataim. Egyszer csak hatalmas fékezés, és ha nem lettem volna bekötve kirepülök az fix.
- Mi a kénköves ménkűt csinálsz? - rivalltam rá. 
Zayn mereven bámult előre. Nagyot nyelt és a szemei félelmet sugalltak. Megrémültem a látványán és lassan oldalra fordítottam a fejem. Számat eltátottam, pupilláim kitágultak. Testem remegésben tört ki. A hideg futkosott a hátamon. 
- ZAYN BAKKER! - kiáltottam rá. - Azonnal taposs tövig a gázpedálba és húzzunk innen jó messzire! - rángattam a kezét. Magához tért és azonnal tolatni kezdett sebesen. Éles kanyar majd meg sem állt. 
- Mégis mi a jó élet volt ez? 
- Maradj csendben! - mondta reszkető hangon.
- MI? Mi az hogy maradjak csendben? Megvesztél? Vagy esetleg nem láttad? Óó. Dehogy nem láttad te! De mivel magyarázod?
- WENDY AZT MONDTAM FOGD BE NEM ÉRTED? - üvöltött rám torka szakadtából. Össze csuktam a szám, nagy szemekkel pillogtam rá. Igazán megrémített. Elfordultam és próbáltam feldolgozni azt amit láttam. Pár perc múlva Zayn nagyot sóhajtott.
- Kérlek! - könyörgően szólt. - Ne haragudj! Elmagyarázok mindent. De kérlek ne mondj egy szót se senkinek.. - hajtotta le a fejét.
- Nem haragszom, de nagyon megijesztettél! Kikeltél magadból, pedig semmi rosszat nem csináltam, csak amit láttam..
- Nos, jobb lesz ha ezt együtt mondjuk el, mert ha Harry rájön, hogy tudod...akkor...engem..fog...kinyírni - nyelt nagyokat.
- Figyelj Zayn én nem tudom, hogy mi folyik itt és azt sem, hogy miféle játékot űztök itt hárman, de nekem már nagyon kezd elegem lenni! Mindig kitértek a válaszok elől! Mindig elterelitek a témát, de ez most nem volt semmi! Hisz láttam! Ahogy eddig rengeteg mindent, de eddig egyikre sem kaptam kielégítő választ! Szóval szedjük össze a másik két jómadarat és azonnal kezdjétek elmagyarázni, mert már én is nyakig benne vagyok a trutyiban! 
Zayn semmit nem szólt, belátta, hogy igazam van és , hogy a legjobb ha megtárgyaljuk a történteket. Én még mindig nem tudom felfogni, hogy teljesen véresen, össze vissza szaggatott, kopott ruhában, seb lepte testtel, kócosan az út közepén, Én álltam! 

Huszonnegyedik fejezet...*

Szerbusztok! :) ♥ Hatalmas késéssel, de újra itt vagyok! Nem voltam olyan állapotban, hogy foglalkozni tudtam volna a bloggal, de a lényeg, hogy visszatértem, van okom, de azt nem érthetitek..! :) Mikor megláttam, a 16.000+ oldalmegjelenítést, 52 rendszeres olvasót és 14 megjegyzést sírva fakadtam.. Nem tudom, hogy megköszönni.. Annyira örülök és csak remélni tudom, hogy nem vesztettem olvasót.. :') Akkor nem is húzom tovább az időt itt az új rész, jó olvasást !! Sok puszi Medy :) xx
Ui. Az utolsó megjegyzés szíven ütött... Az én kúrva anyámat, hogy nem úgy írom a SAJÁT blogom, hogy neked jó legyen. Tudod van elég problémám, de amint tudtam írtam. Igen imádok írni és ha úgy alakul írom, de ha nem tudom akkor nem ez van. Türelem rózsát terem :) :* 
Ui.2.: A fent áthatóakat még az előtt írtam, hogy kiírtam volna a ''Hír...*" című bejegyzést! :) Azóta 17 megjegyzés jött 17.500+ oldalmegjelenítés és 54 rendszeres olvasó.. komolyan.. egy álmomat váltottátok valóra. :') Válaszolva Brigii megjegyzésére nem Belgiumban élek és nem is értem a blogspot.be-t.. :) Akkor most már tényleg jó olvasását. <3

Majd egy nagy dörrenést hallottam. Valaki rohant. Próbáltam a légzésem vissza fojtani, mert hangos és kétségbe esett volt. Csend lett. Túlságosan is nagy csend. Majd egy nagy csosszanás és egy fej jelent meg felettem. Sikítottam egy hatalmasat, eltakartam az arcom és még jobban lefeküdtem. Megfogta a karom az a valaki vagy valami és egy mozdulattal kirántott a gödörből. 

- Kérlek ne bánts! - fordítottam el a fejem és lehunytam a szemem, a sírás kerülgetett.
- Shhh - simogatott meg. Lassan felé fordítottam a fejem és Harry volt az. 
- Jajj Harry - ugrottam a nyakába sírva. - Úgy féltem - suttogtam.
- Tudom és úgy sajnálom - szorított magához. 
Gyorsan eltoltam és pofont adtam neki.
- Még is hogy képzelted, hogy így eltűnsz? Mégis hol voltál? - mondtam kissé ingerülten. 
- Ne haragudj, de azt hittem így jobb lesz... - hajtotta le a fejét.
- Még is mi lesz jobb? Még is mit gondoltál?
- Azt hittem, ha távol maradok tőled azzal jót teszek - nézett a szemembe.
Megcsóváltam lassan a fejem. 
- Te buta, önző, csökönyös idióta - kaptam el a hátulról a nyakát és magamhoz húztam. Egy érzéki csókban találtunk újra egymásra. Karjait átvezette a derekamon és ölelt, úgy ahogy mindig és nekem már ez nagyon hiányzott.
Homlokát enyémnek döntötte és suttogta.
- Hülye voltam, nem gondolkoztam! Szeretlek.
- Igen az voltál. Nagyon szeretlek - pusziltam meg. 
- Menjünk el az orvoshoz jó? - fogta meg a kezem.
- Minek?
- Mert a lábad vérzik - vett fel az ölébe.
- Honnan tudod?
- Érzem - nevetett.
- Ja.

***

- Nem mély a seb, de el is fertőződhetett volna. Jól tették, hogy be jöttek - mosolygott az orvos ránk, miután bekötötte és lefertőtlenítette a bokám.
- Mivel tartozom? - állt meg előtte Harry.
- Semmivel, vigyázzon a kis hölgyre ezentúl jobban.
- Abban nem lesz hiány - vágott komoly arcot, majd felkapott az ölébe és kisétált a kocsihoz, berakott az anyós ülésre és bevágódott mellém.
- Köszönöm - néztem rá.
- Mit? - bámult előre. - Azt, hogy elhagytalak és miattam megsérültél, hogy nem vigyáztam rád és meg is ölhettek volna?! Azt? - mondta dühösen és a keze a kormányon ökölbe szorult, izmai megfeszültek.
- Azt, hgy megmentettél és itt vagy! - simogattam meg a kezét.
- Ha pár perccel később érek oda már nem köszönhetnél semmit! - dühöngött.
- DE! Nem! Történt! Semmi! - szótagoltam el a mondatom közben az arcához értem. 
- Komolyan gondoltam, hogy mostantól vigyázok rád! - nézett rám azzal az ijesztő, dühös szívdöglesztő arcával.
- Elhiszem! 
- Csókolj meg! - parancsolt rám.
Közelebb hajoltam és megcsókoltam.
Beletaposott a gázpedálba és elindultunk.
- Hova megyünk? 
- Haza!
- De nem erre lakom! - néztem kétségbe esve az utat.
- Hozzám megyünk!
- De Harry, nincs ruhám, nem szóltam otthon és holnap suli!
- JÓ! - kiáltott fel. Fékezett egy hatalmasat és megfordult. - Akkor nálad leszünk!
- Ú-úgy érted ott alszol?!
- Úgy!
Tágra nyitottam a szemem és szótlanul tűrtem az elhatározását. 
- Valami baj van? - kérdezte komolyan.
- Nincs - ráztam a fejem.
- Olyan furcsa a közérzeted - ráncolta a homlokát.
- Csak az, hogy mi van, ha anyuék nem engedik?!
- Hidd el meg van rá a módszerem, hogy megengedjék! - húzódott oldalmosolyra a szája.
- Ohh - kuporodtam össze. 
Az út további részében zenét hallgattunk. Még hozzá Harry kedvenc zenéit amiket nem is ismertem, de nagyon jó ízlése van. Éreztem, hogy időnkét végig mér, mintha eltűnhetnék, vagy valami bajom eshetne a kocsiba. Azért kicsit frusztráló bele gondolni, hogy komolyan gondolta a védelmezést, akkor egy mp-re se fog távol lenni tőlem és ez a tudat már előre fojtogat. Majd elválik mi sül ki belőle. Elmélkedésemből Harry krákogása keltett fel.
- Itt vagyunk.
- De jó - nyitottam az ajtót, hogy kiszállok, de már ő ott is volt.
- Gyere - vett fel az ölébe.
- Harry tudok járni!
- Nem nem tudsz!
- Tegyél le! 
- Megsérültél!
- Harry! Most tegyél le! Meg van a lábam, csak egy karcolás! 
- Nem érdekel.
- Légyszíves! - néztem a szemébe.
Rám nézett és láttam a dühöt a szemébe, de ahogy őt néztem megenyhült és lassan le tett.
- Köszönöm - pusziltam meg.
Morgott valamit, majd bezárta a kocsit, átkarolt és elindultunk a bejáratunkhoz.
- Sziasztok - kiáltottam be.
- Na végre, hogy megjöttél, még is mit képzeltél magadról, hogy ilyen sokáig el mész, és nem is szólsz, már körbe telefonáltunk mindenkit, hogy merre lehetsz, de azt mondták, hogy elmentél hol voltál? - támadtak le.
- Öhm. Jó estét kívánok velem volt Wendy elbeszélgettük az időt és nem néztük az órát sajnálom - lépett mellém Harry.
- Óhh. Harrykém! Így már világos akkor semmi baj! Értem. De legközelebb legalább telefonáljatok jó? - mosolygott anya.
- Feltétlenül - ölelt át.
Csak óvatosan mosolyogtam, hogy milyen jól kivágott minket.
- Éhesek vagytok? - kérdezte apa.
- Az igazat megvallva eléggé. Elakartam vinni még vacsorázni Went, de ő azt mondta siessünk haza - ragozta tovább Harry.
- Ohh. Mért nem telefonáltatok? Mehettetek volna, de menjetek a konyhába van kaja! - magyarázott anya.
- Köszi - mosolyogtam rájuk. Kisétáltunk a konyhába, becsuktam az ajtót. - Nagy kamu gép vagy tudsz róla? - suttogtam nevetve.
- Ha muszáj, muszáj - vigyorgott.
- Mit ennél? 
- Téged.
- T-tessék? 
- Jól hallottad - állt mögém és a nyakam harapdálta.
- H-Harry - toltam el. 
- Miaz? - mosolygott édesen.
- Semmi, csak ne itt.
- Akkor nem is vagyok éhes - húzott ki a konyhából.
- De én igen - másztam ki a szorításából.
Sóhajtott egyet, majd leült és engem bámult. 
Csináltam egy csirke salátát, leültem vele szembe és elkezdtem enni.
- Olyan cukin eszel - támaszkodott a kezére és nézett.
Megforgattam a szemem és elpirultam.

Miután megettem, elpakoltam magam után majd ittam.
- Végeztél? - állt fel.
- Igen.
- Szuper - állt elém. 
- Olyan rossz, hogy ilyen magas vagy - nevettem és néztem fel rá.
Kicsit leguggolt, karjait átkulcsolta a fenekemnél és felemelt. Egy fél fejjel magasabb lettem nála.
- Így jó? - nevetett.
- Remek - csókoltam meg.
Lehunytuk a szemünk és a konyha közepén állva heves nyelv csatát rendeztünk, amíg Dew be nem nyitott.
- Khm.
Harry azonnal letett.
- Hello Dew - köszöntem közömbösen.
- Lehetőleg ne itt csináljátok jó? - nézett Harryre lenézően.
Harry flegmán röhögött egyet.
- Amúgy fiam, nehogy azt hidd, hogy engem át versz! Átlátok én a fajtádon.
- Miről beszél maga? - mosolygott Haz.
- Elbeszélgettétek a délutánt mi? - röhögött Dew.
- Probléma? - tárta szét a kezét Harry.
- Jól van öcsi.. - veregette vállba. - Remélem azért védekeztek - vihog.
- Dew! - kiáltok rá.
- Majd ha egyszer sor kerül rá fogunk nyugodjon meg - kacsint Harry. - Gyere kicsim - fogja meg a kezem.
Ezen nevettem eléggé beégette Dewet a saját csapdájába. 
- Jól laktatok? - kérdezte anya.
- Igen - válaszolt Harry. - Elnézést Mrs. Gras.
- Megbeszéltük - mutatta fel a mutató ujját anya.
- Óhh igen. Ana. Szóval Ana azt szeretném kérdezni ma itt aludhatnék? 
- Úgy érted Wennel? - kérdezte apa.
- Ha nem probléma.
- Rendben, de szépen ám! - hunyorgott szigorúan.
- Értettem - bólintott Harry és elindultunk a szobámba.

- Harry... - ülök le az ágyamra. - Használtad azt?
- Mit? - fekszik mellém.
- Hát a szemes izét - mutogatok.
- Nem volt rá szükség. Szeretnek a szüleid - nyújtja rám a nyelvét
- Na igen - mosolyogtam rá. - Amúgy tudtad, hogy Amy és Zayn össze jöttek?!
- Komolyan? - ült fel ingerülten.
Bólogattam. - Baj? 
- Érdekes - dőlt vissza.
- Egészségükre.
- Nem örülnék neki, ha Zayn bármit is kikotyogna a szöszinek...
- Én meg félek, hogy bántani fogja.
- Na igen.. Az meg a másik fele - vágott szigorú arcot.
- Ugye nem fogja bántani? - másztam főlé.
- Ha tényleg szereti, ahogy én téged, akkor nem - puszilta meg az orrom.
Nagyot sóhajtottam és lemásztam róla.
- Mi a baj? - simogatta meg a hátam.
Megráztam a fejem.
- Na! - állt elém.
- Jajj - kaptam a szívemhez. - Csak amit az előbb mondtál, ha igazán szereti akkor nem.
- Szerinted nem szereti?
Elhúztam fájdalmasan a szám.
- Miből gondolod?
- Abból, hogy Am már régóta oda van Zaynért, de Zayn..
- Igen? - érdeklődött.
- Hhhh - sóhajtottam.
- Na mi van? - szorította a kezem.
- Zayn.. Zayn.. 
- Zayn Zayn??
- Engem szeret - hajtottam le a fejem.
Fel állt és dühébe kiugrott az ablakon.
- HARRY! - üvöltöttem utána, majd egy nagy dörrenést hallottam. Olyan volt mintha az ég dörrent volna. Majd hirtelen újra mellettem állt. - M-mit csináltál? 
- Csak egy fát szét vertem - mosolygott.
- Ha-Harry te vérzel - néztem a kezét.
- Nyugi mindjárt elmúlik - mosolygott.
- Mért lettél ilyen ideges?
- Mert tudtam, hogy nem fogja tartani a száját.. Tudtam, hogy szeret és elakar venni téged tőlem, de beszéltem vele..
- Vagyis megfenyegetted - forgattam a szemem.
Bólintott.
- Ajj - öleltem meg.
- De mégis elmondta neked..
- Jó.. ez van.. én téged szeretlek - néztem fel rá cukin.
- Én is  - csókolt meg.

***

Éppen az ágyon feküdtünk amikor eszembe jutott valami. Gyorsan felültem és Harry arcát fürkésztem, hogy milyen kedvében van, hogy elmondjam-e neki.
- Hazza - szólítottam meg.
- Hmm? - nézett rám.
- Louis mért utál engem?
- Ezt mégis miből gondolod?
- Tudom.
- Mit csinált?
- Nem lényeg, de félek tőle, ha nem vagy ott nagyon erőszakos és bunkó..
- Tudom - sóhajtott. 
- Mért csinálja ezt?
Megrázta a fejét.
- Harry. Mért nem mondod el?
- Mert ezt nem értheted!
- Biztos megfogom érteni! Épp elég dolgon estem át ahhoz, hogy értsem bármi is van.
- De ez nem olyan dolog, ráadásul nagyon ideges lenne, ha megtudnád..
- Kérlek.. Nem tudja meg.
- Wen.. Ne kérj lehetetlent..
- Oké - álltam fel és az ablakhoz sétáltam. Bámultam a sötét csodás tájat. Hallottam, hogy Harry felállt az ágyról. Mögém sétált.Átkarol hátulrólt és meg puszilta a nyakam.
- Harry most ne - toltam el.
- Wen most haragszol?
- Kicsit..
Horkantott egyet majd elsétált.
Álltam csöndben és gondolkoztam, hogy vajon mi lehet az amit nem mer elmondani...
Eltelt egy negyed óra miközben bambultam ki az ablakon. Megfordultam és Harryt néztem miközben fekszik az ágyamon és a plafont bámulja. Sóhajtottam egyet és mellé feküdtem. Oldalra fordultam teljes testemmel és az arcát fürkésztem. Szemeit felém irányítottam, majd ő is felém fordult teljes alakjával.
- Na? - bámult rám.
- Mi na?
- Befejezted a durcizást?
- Be - mosolyogtam gúnyosan.
Mosolygott majd közelebb húzódott és átvetette rajtam a kezét, magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.
- A te érdekedben nem mondtam, de idővel minden kiderül - ölelt magához.
Nem szóltam, csak élveztem, hogy végre itt van velem.

***

- Jó Reggelt! - nyitott be anya.
- Mmmm - morgott Harry.
Felültem. - Reggel? - dörzsöltem a szemem.
- Igen, gyertek reggelizni.
Bólintottam és visszadőltem az ágyba.
Reggel? Nem is emlékszem mikor aludtunk el.
- Jó Reggelt - nevettem a kómás arcán.
- Ahhh - ásított. - Azt - bólogatott a reggeli, szuper sexy, mély, rekedtes hangján.
- Elmegyek készülni.
- Hova? - motyogott.
- Fürdök, hajat mosok, megszárítom, kivasalom, kisminkelem magam és felöltözök majd megyünk reggelizni.
- Ohh.
Felpattantam és beléptem a fürdőbe. Becsuktam az ajtót magam mögött, majd elkezdtem a felsorolt teendőim.
Miután elkészültem - ami egy órát vett szokásosan igénybe - vissza mentem a szobámba és meglepve láttam ahogy Harry még alszik.
- Készülj már - suttogtam neki, majd fölé hajoltam és egy puszit adtam neki, mire ő magára rántott.
- Bolond - nevettem. Ő rajtam feküdt egy boxerban. 
- Így jó vagyok? - húzogatta a szemöldökét.
- Nekem igen, de a suliba nem szeretném, ha a többiek is látnák azt ami az enyém - kacsintottam rá.
- Értettem - mászott le rólam, majd ő is elkészült.
Lementünk reggelizni.
- Sziasztok - köszöntem. 
- Jó Reggelt - köszönt Harry is.
- Nektek is.
Leültem apa mellé, Harry velem szembe. Nézegettem a  kipakolt reggeliket mit is lehetne enni és a pirítósnál meg a Nutellánál maradtam.
- Nekem is - mosolygott rám Harry.
Bólintottam és elkészítettem pár szendvicset.

- Köszönöm - csókolt kezet nekem.
Somolyogtam kicsit, majd elkezdtem falatozni.
Később, mikor mindenki végzett segítettem anyunak elpakolni, majd össze szedtük a sulis cuccunk és indultunk.
- Tudod.. gondolkoztam - szólalt fel komoly hangon.
- Még is min? - néztem rá érdeklődve.
- Hogy kéne egy nagy buli!
Meglepődtem válaszán.
- Még is milyen alkalomból?
- Csak úgy - rántott vállat.
- Értem - várakoztam. - Akkor csapjunk bele - élénkültem fel.
- De hol? - húzta a száját és gondolkozott.
Én is eltöprengtem, majd arra jutottam, hogy megbeszélem anyuékkal, hogy a nagy tónál lévő óriási vadász kastélyban, amit apu örökölt nem lehetne-e. Ezt Harryvel is közöltem. Tetszett neki az ötlet, sőt túlságosan is izgatott lett, majd közölte, hogy nyugodjak meg hiszen, ha nem is engedik meg majd ő "elbeszélget" velük.. Na Harry meg az elbeszélgetés. De remélem a legjobbakat.
A suliba érve szinte azonnal ott termett Louis és úgy viselkedett Harryvel mint aki azonnal megeszi.. Egyszerre volt édes, kedves, aranyos, aggódó, anyáskodó, ideges, dühös és agresszív, amit még mindig nem értek, hogy mégis hogyan kivitelezhető, de pedig ilyen volt. 
- Mindent elmondok, csak nyugodj meg, ja és Wennel legyél normális, még akkor is, ha én nem vagyok jelen - ecsetelte a tényállásokat Harry. Lou vetett rám egy megvető tekintet, majd bólintott és elsétált.
- Húú - indultam el kicsit frusztráltan.
Harry mellém ügetett és össze kulcsolta a kezeink. Mosolyogva néztem az egybe forrt végtagjaink. 
- Ha nem viselkedne normálisan szólj! - szorította meg a kezem.
Bólintottam. Nem tudom, hogy Louis természete mért olyan merev, ha Harry nincs ott, és mért olyan emberi, ha ott van.. Mm.. Különös dolgok folynak itt. Harryvel az oldalamon a termünkbe baktattunk, majd kiszúrtam a túl oldalon Zaynt. Szemeim kitágultak és Harryre kaptam a tekintetem. Ő is rám nézett olyan lassan és szelíden mint egy bárány. Megnyugodva nyeltem egyet, hogy nem látta meg. Kinyitotta előttem az ajtót. Beléptem, és lassan a helyemre sétáltam, ami az ablak melletti padsor leghátsó padját takarja. Leültem, Harry pedig mellém. Elvesztem búja fürtjeiben. Belépett az osztályfőnökünk, és közölte velünk, hogy ma az egész középiskola moziba megy. Egy két és fél , három órás, az állatok életével kapcsolatos biológiai filmet nézünk meg. Aztán leesett azért, mert holnaptól elkezdődnek a vizsgák.
- Mikor indulunk? - kérdezte Arnold.
- Fél 9-kor gyülekező az erdőnél. Megszámollak titeket és majd jön a busz. 
Bólintottunk, majd kisétált. Örültünk, hogy van egy óránk. 
Harryre néztem aki nagyon elmerült a gondoltaiba és egy kaján vigyor pihent a fején. Nem akartam bele gondolni miken járhat az elméje. Fel álltam és kisétáltam a mosdóba. A folyosón volt az iskola nagyja élvezték az egy órás szabadságot. Sokan a tetőre mentek. Voltak akik ettek, ittak, a szerelmükkel voltak és akik dohányoztak. A lány wc-be lépve furcsa dolgot vettem észre. A padlón vér volt. Egy fülkébe vezetett, és iszonyatos égett szag volt..Lassan követtem a nyomokat. Az ajtó résnyire nyitva volt, és a tűz lobogását hallottam.
- Hahó - szóltam óvatosan.
Választ nem kaptam.
- Ki van bent? Jól vagy? Segíthetek? - nyitottam lassan az ajtót, de közben köhögtem. Amikor kinyitottam és megláttam mi van ott sikítva rohantam ki.

Senkivel és semmivel nem törődve rohantam ki a suliból. Egyenesen az erdős parkba. Kifulladva estem a padra és azonnal hánytam is. A kép újra a fejembe villant. Ugyan az a kislány aki a védőnőnél is megjelent. Most lángokban állt mozdulatlanul ,mereven. A szíven oly sebesen vert, hogy az agyamban éreztem a lüktetését. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon felugrottam sikítva, de zokogtam. Mikor megláttam ki az, zokogva a nyakába borultam. Semmit nem szólt, csak ölelt.
- Mi történt?
- Zayn - suttogtam és csak öleltem.
- Azt hittem utálsz - ölelt ő is. - Mi van? - kérdezte ismét.
Le ültem a padra és nagyot sóhajtottam.
- Van! 
- Mi?
- Biztos van, amit nem mondtatok el! - néztem rá mérhetetlen dühvel.
Megijedt és leült mellém. Elővett egy szál cigit majd rágyújtott. 
- Tudod - fújta ki a füstöt. - Vannak dolgok amik jobb ha nem derülnek ki..
Kikaptam a szájából a cigit és egy jó mélyet szívtam bele. Meglepettségét tagadni se lehetett volna, hisz minden kiült az arcára. 
- Te cigizel? - nézett furán.
- Most már igen.
Felemelte a kezeit bocsánatkérés ként majd rágyújtott egy másik szálra.
- Mit láttál? - rugdosta a földet.
Nagyot nyeltem.
- Amit a védőnőnél is amikor elájultam, amikor bámultalak titeket.
- Semmiről nem tudok! - nézett rám idegesen.
Lehunytam a szemem, majd elmeséltem neki a történteket. Láttam rajta, hogy nyugtalan. Azonnal egy új szálra gyújtott rá.
- Wen. Harry tud ezekről?
Megráztam a fejem.
- Elmondod te, vagy én!
- Ne kerülj Harry közelébe - suttogtam fájdalmasan.
Hülye, kérdő fejjel bámult rám.
- Tudom, hogy nem szereted Amyt...
Fel állt. Lenézően pillogott rám.
- Beteg vagy.. - rázta a fejét. - Mi az, hogy nem szeretem? Szerinted akkor együtt lennénk?
- Csak azért vagy vele, mert engem nem kaphatsz meg.
Megrázta a fejét.
- És ezt Harry is tudja.. És, hogy elmondtad nekem kiakadt. Mert megbeszéltetek valamit vagy mi..
- Hát ez remek - mondta idegesen.
- Nem akarom, hogy bántsd Amyt..
- Nem bántom..
- De! Mert ő szeret, de te nem.. Ez hatalmas bántás.. 
Megrántotta a vállát.
- Paraszt vagy! Ezzel engem is bántasz! Ha Amyt bántod addig engem felejts el!! - fel álltam és faképnél akartam hagyni, amikor megfogta a csuklóm, vissza rántott magához.
- Soha nem bántanálak téged! Kérlek ne! - mondta komolyan. Egy pillanat leforgása alatt meg csókolt.

Szemeim kitágultak, gyorsan arrébb léptem. Kétségbe esve néztem rá. Zayn mosolygott és átnézett a vállam felett. Követtem tekintetét. Megfordultam. Harry állt mögöttem, olyan száz méterre. Arca mérhetetlen haragot és fájdalmat sugallt. Mereven bámult felénk.

- Harry! - néztem rá.
Megrázta a fejét.
- Kérlek - indultam felé. 
Felemelte maga elé tenyerét, megálljt parancsolva.
- Megszegted! - horkantott Zayn felé.
- Csak megpusziltam! Semmi nem tiltotta a szájra puszit.
- Paraszt vagy! - mondta dühösen Harry. Kezeit ökölbe szorította. Szemei feketén csillogtak. Félre köpött majd eltűnt.
Oda álltam Zayn elé.
- Tudtad, hogy itt van, azért csináltad! - sírtam el magam. - Olyan boldogok voltunk végre, de te most mindent tönkre tettél. Most tetted tönkre a barátságunk egy életre. Harryt szeretem értsd meg! - ordítottam és egy nagyot be vertem neki.
- Áúú. Bassza meg! - kaptam a kezemhez.

Hír...*

Sziasztok! Annyira elmondhatatlanul sajnálom, hogy még élet jelet, se adtam magamról, de nem voltam, se gép közelben, se olyan állapotban, hogy tudtam volna foglalkozni a bloggal.. Ne haragudjatok... Köszönöm, hogy nem hagytátok el a blogot és érdeklődtök folyamatosan! Eszméletlenül jó érzés látni, hogy minden (hozzászólás, oldal látogatottság, rendszeres olvasók) száma növekszik, még így is, hogy nem írom! Szóval, gondoltam jogotok van tudni, hogy ez a 2-3 hónapos szünet azért volt, mert elvoltam foglalva, hogy össze szedjem magam, meg, hogy szórakozzak. Aludtam, és szórakoztam.. Amiből az lett, hogy most mint az állat hajtok, hogy nehogy meghúzzanak.. A blog nem ér véget! Én sem akarom, ami igaz, hogy már nem vagyok olyan One Direction függő mint nem rég.. Imádom őket, de a napom 89%-át már nem ők töltik ki, és bevallom sokkal kiegyensúlyozottabb lettem. Így kicsit nehezebb lesz úgy írni róluk mintha mi sem történt volna, de megoldom! Részeket, amint tudok hozok. De! Már nem tudom, hogy ki olvassa ezért kérlek titeket, hogy írjatok ez a bejegyzés alá és külön majd elküldöm nektek facen üzenetbe! :) Sok puszi Medy. ♥

Huszonharmadik fejezet...*

Hello! Köszönök szépen mindent! Oldalmegjelenítés OMG túl a 11.000-en wow, megjegyzések 11 azta *-* , feliratkozók 42 *o* ! Jó Olvasást ehhez az új részhez! Puszi Medy xx.♥

Ui. Ezt a részt már egy hete megírtam, de kitörölte a blogspot és most újra visszarakta... nem is értem..:D Na mind egy a lényeg hogy itt van *-*.

(A következő hosszabb lesz bocsi.:$ :S :D) 

"Harry mindenre képes értem" 

*Reggel*

- Jó reggelt - puszilta meg a homlokom.

Mosolyogtam rá és megöleltem. - Olyan jó, hogy itt vagy - suttogtam.

- Szeretlek - húzott közelebb magához.

- Na készüljünk - álltam fel. 

- Lezuhanyozok - mondta.

Bólintottam.

Amíg Niall nálam készült én lementem a nappaliban lévő fürdőszobába, bezárkóztam és én is megfürödtem. 

Levettem a rövid nadrágom, toppommal együtt a wc tetejére hajtottam. Kiléptem a papucsomból és beléptem a zuhanytálcára. A meleg felé tekertem a csapot, majd kinyitotta. A meleg víz kellemesen égette a testem. Kezembe vettem a szivacsot, nyomtam rá a kedvenc kókuszos, kamillás tusfürdőmből és végig dörzsöltem vele minden porcikám. Leöblítettem a habot. Elzártam a csapot. Kilépek a kabinból, magamra tekerem a nagy, meleg, puha, fehér törülközőt és egy másikkal a kilátszó testrészeim jó alaposan megtörlöm. Felkapom a ruhái, belelépek a mamuszomba, majd csendben, lassan fel baktatok a szobámba, remélve, hogy Niall már végzett és felöltözött. Elérek az ajtóm elé lassan benyitok, örömmel látom, hogy már kész van és a telefonját babrálja.

- Gyors voltál - mosolygok rá. - Bemegyek még fogat mosok, hajat csinálok, kisminkelem magam, felöltözök és mehetünk is - lépek be a fürdőmbe.

El is végzem az említett dolgokat. Hajamat megfésültem és kontyba tekertem. Arcomra alapozót, szempilla spirált és szájfényt kentem. Felvettem a kikészített ruháim.

- Csinos vagy - mosolygott rám, mikor kiléptem a mosdóból.

- Köszönöm - viszonoztam kedvességét.

- Reggelizzünk és induljunk! 

Bólintottam, felkaptuk a táskánkat és lesétáltunk.

- Jó reggelt - köszöntünk egyszerre a népnek.

- Nektek is - mosolyogtak.

- Mit eszünk? - kérdeztem.

- Mindenki amit akar - mosolygott anya.

- Niall csüccs csinálok valamit - kacsintottam.

Nevetett és leült.

Előszedtem az alapanyagokat, egybe öntöttem, majd kikevertem a tésztát. Fogtam egy sütőt, és amint felmelegedett az olaj bele öntöttem a tésztát. Lecsuktam és vártam egy percet, majd kiszedem. Ezt tízszer megismételtem. Elővettem a gyümölcsöket, a csokiszószt és vaníliás fagyit. Kipakoltam szépen egy tányérra és ezt megismételtem. Majd leraktam Niall elé és leültem mellé, magamnak is leraktam majd elkezdtük az isteni reggelit elfogyasztani.

- Ilyet én is kérek - csillogott apa szeme.

- Van még ott egy pár - mutattam a konyha pultra. Többször sem kellett mondanom mert apa, Dew és Bo is megrohamozták. 

- Ez Isteni - nyomott egy puszit az arcomra Niall.

Elpirultam, és mosolyogtam.

***

- Majd jövök - szóltam be. Kiléptünk Niallel az ajtón, hogy indulunk a suliba, de Bo már várt minket.

- Azt hittem már soha nem jöttök.

Ügyet sem vetve rá, sétáltunk tovább.

- Na mi van megkukultatok? - lépett elénk és folyamatosan nézett minket, de közben háttal ment.

Niallal összenéztünk, sóhajtottunk.

- Mi bajotok van?! - néz idiótán.

- Te - forgatom a szemeim.

Niall csak kuncog.

- Mert mit tettem? - akad ki.

- Az, hogy állandóan a nyakamon lógsz és nagyon idegesítő vagy!

- Pukkadj meg Wendy Le Gras! - emeli fel a középső ujját, de annak köszönhetően, hogy folyamatosan háttal ment, elbotlott, amit Niallel mi hatalmas röhögéssel jutalmaztuk.

- Elegem van - kezdett el sírni és haza rohant.

- A végre - nyugodott meg Niall.

- Azért kicsit sajnálom - kuncogtam.

***

- Majd találkozunk - köszöntem el tőle a suli bejáratánál.

A szívem a torkomban dobogott. Sietősre vettem a lépteimet. Berontottam a terembe, de nem láttam őt sehol. Köszöntem az osztálytársaimnak és leültem a helyemre. Vártam. Gondoltam még korán van. Egyszer csak nyitódott az ajtó. Felcsillant a szemem, de csalódottan hajtottam le a fejem, csak Amy volt, ami nem rossz, de Harrynek jobban örültem volna.

- Szia - ült le mellém mosolyogva.

- Szio - öleltem meg. - Miújság?

- Nagy hírem van.

- Na ki vele! 

- Nem vagyok single - tapsikolt.

- Húha! - nevettem. - Ki a szerencsés új alany?

- Soha nem találod ki - kacsintott.

- Jake? James? Albert? - találgattam a srácok között akik tetszenek Amnek.

- Neeem! A legjobb - dől hátra.

- Na ne - állok fel kiakadva.

- Deee - ugrik fel boldogan.

- AMY! - emelem fel a hangom.

- Mi a bajod? - néz rám furán.

- Nem! Nem lehetsz együtt Zaynnel! Nem engedem! - tiltakozok. 

- Azt nem te fogod eldönteni! - kuncog.

- Még is mióta tart ez? 

- Ma az ötödik nap, hogy együtt vagyunk - örvendezik.

"- Úristen..amint lepattintottam ment Amyhez..mekkora egy fúú" - dühöngök magamban.

- Remek. Majd, ha valami bajod lesz én szóltam - ülök le.

- Bunkó vagy, hogy nem örülsz az örömömnek - rázza a fejét.

- Kár, hogy mindent tudok róla, te meg semmit - kacsintok rá.

- Na jól van szia - lép le sértődötten.

"- Milyen egy izé lett..Igaza volt Dafnak és Samnek.. Hawaii óta teljesen más lett. Erre össze jön Zaynnel..kiérti ezt. Egy biztos féltem Zayntől.." 

Már becsengettek, de ő sehol sincs. Reménykedek, hogy csak foci edzésen van. Belépett a tanár és elkezdődött az óra. Magam alatt voltam és gondolat elterelés képp a tanárra figyeltem. A nagy igyekezetemben kaptam egy ötöst. Ami rám fért már. 

***

- Sz-szia Louis - léptem hozzá óvatosan.

- Cső - köszönt lenézően.

- Mért csinálod ezt velem? - kérdeztem szomorúan.

- Harryről tudsz valamit?

- Épp ezt akartam én is kérdezni -estem pánikba.

- Akkor nincs miről beszélnünk - lépett arrébb.

Nagyot sóhajtva, meredtem bámultam magam elé. Merre lehet? Hol lehet? Hiszen anyáék azt mondták ő vitt haza, akkor hol van? Lassan vissza sétáltam az osztálytermembe. Beléptem az osztályba és elejtettem a könyveimet. Meredten álltam és bámultam a helyemre. Ott volt. Ott ült. Szemeim megteltek meleg könny cseppekkel. Fel állt és elindult felém. Meg állt előttem. Magas gyönyörű teste felém magaslott. Csak csodáltam őt. Ekkor megölelt. Lehunytam a szemem. Kihullottak a nagy könny cseppek. Szorítottam magamhoz. - Szeretlek - suttogtam neki. - Wen! - Wendy!

- I-igen? - ráztam meg a fejem.

- Kérlek figyelj! - parancsolt rám finoman Ms.White.

Hatalmasat csalódtam. Csupán a képzelő erőm játszott velem. Csak elképzeltem, hisz nincs itt. Szomorúan, tele fájdalommal, aggódással és idegességgel figyeltem az órára.

***

- Wendy mit csinálsz? - kérdezte valaki. 

- Mi mi tessék? Ki az? - néztem körbe.

- Liam vagyok tudod - integetett előttem.

- Jaja b-bocsi mondjad.

- Merre jársz? Csak azt kérdeztem mit csinálsz? Már haza ment mindenki, te meg itt ülsz.

- Úristen - néztem körbe. - Menjünk - álltam fel.

- Kávézó? 

Bólintottam.

***

- Sziasztok - léptünk be a kávézóba.

- Úristen komolyan? - néztem kétségbe esve, ugyanis ott volt mindenki. Szó szerint. Niall, Am, Sam, Daf, Bell, Denny, Adam, Zayn, Louis, Sharlott.

- Mit keresnek ezek itt? - suttogtam Liamnek. 

- Am miatt Zaynt és Louist el kell viselni, Bell miatt Dennyt, Adamet és Adam miatt Sharlottot - suttogott vissza.

- Hello - léptem én is oda.

- Sziasztok - köszöntek.

- Na mi a pálya? - huppant le közéjük Liam.

Óvatosan leültem Daff mellé.

- Mi az jó élet történt? - kérdeztem tőle.

- Mivel mostanában, soha nem vagy társaságba, nem is tudhattad mi a szitu, már így szoktunk lenni - mosolygott.

- Hát ez baromi jó - motyogtam.

Óvatosan Zaynre néztem, aki folyamatosan engem bámult. Am amint észre vette, hogy Zaynt nézem magához húzta és lesmárolta, majd vigyorgott mint a tejbe tök. 

Borzalmas ez, Zayn csak arra használja, hogy engem idegesítse, de megfogja bánni, ha én ügyet sem vetek rá.

Körülbelül tíz perce fürkésztem a tömeget. Röhögtek, hülyéskedtek, a "szerelmes" párok nyalták falták egymást. Louis és Zayn meg bámultak. Louis ölő tekintettel, Zayn meg kíváncsian.

- Jól van én megyek - álltam fel, mert már nem bírtam tovább.

- Hova sietsz? - kérdezte Liam.

- Haza! Leckét írni meg tanulni! - jelentettek ki.

Röhögtek és legyintettek. Rohadt szarul esett. Mintha fölösleges pótlék lennék. Senki nem olyan mint rég. A három srác eltávolított a barátaimtól és már úgy érzem nincs is túl sok szükségem rájuk. Egyedül Niall aki még olyan fontos nekem. Összeszedtem a ruháim és kiléptem a még mindig hűvös, de már nem olyan fagyos Kanadai levegőre. Lassan beköszönt a tavasz, alig várom. Szerencsémre még világos volt, alig múlt fél négy. Úgy döntöttem elsétálok arra a helyre, ahol párhónappal ez előtt minden megváltozott. Igen! A Rom! 

A kis tisztáshoz érve meglepve láttam, hogy le van zárva. Ilyen még soha nem volt amióta itt élek. Egyre kíváncsibb lettem, így a nagy kerítést átmászva, siettem fel a hegyre. Nagyon kiakadtam, amikor megláttam, hogy egy csomó ember, akik valószínűleg építészmérnökök voltak, mérték fel a terepet. Az idegességem vezérelt, így elindultam az emberek felé. 

- Maguk még is mit művelnek itt? - kérdeztem idegesen.

- Kislány maga mit keres itt? - nézett rám dühösen a kis köpcös férfi.

- Én kérdeztem előbb - fontam össze a karjaim a mellkasom előtt.

- Tudja itt egy D.H-t fogunk építeni.

- Azt akarja mondani, hogy itt a hegy tele lesz elmebeteg, őrült, beteg emberekkel? - akadtam ki teljesen.

- Ez a lényeg.

- ÚRISTEN - üvöltöttem. - Nem! Nem engedem, hogy a Romot átépítsék! - törtem ki.

- Azonnal távolítsák el innen!

- Hagyjon! - löktem el a pasit aki leakart fogni.

Oda rohantam a kimért terülteket jelölő különféle eszközhöz és felrúgtam, tapostam mindet. Elkezdtek üldözni az emberek.

- Te is ide fogsz jutni, ha kész lesz! - üvöltöttek utánam.

Mit sem törődve, rohantam fel magasabbra. Már majdnem elértem a hegycsúcsot, amikor egy gödörbe bele botlottam.

- Ti látjátok? Hova tűnt? Gyere elő! - üvöltöztek. Összehúztam magam, elég mély gödör volt. Ahogy az adrenalin kezdett megszűnni egy erős fájdalmat éreztem a lábamban. Egyre erősödött a fájdalom. Megnéztem mi is lehet az. Nagyra nyílt a szemem amikor észre vettem, a hatalmas vér nyomot a farmeromon. Szét szakadt a nadrág és ahogy beestem a gödörbe egy faág felhasította a bokám. "Mekkora egy szerencsétlen vagyok" ráztam a fejem magamban. Közben nevettem a saját szerencsétlenségemen. Nem tudtam felállni, mert nagyon fájt, hiába hatalmas a fájdalom tűrési határom, ez lehetetlen, hogy majdnem húsz kilométert legyalogoljak már így sötétedésben az erdőn. Nem tudtam mit tenni, elővettem a táskámból a torna ruhám és az üveg vizem. Kitisztítottam a sebet majd a pólóm a seb köré tekertem. Máris jobb volt a helyzet. Nem fájt már - annyira - és tiszta volt. Próbáltam feltámaszkodni, amikor egy ágreccsenést hallottam. Vissza kuporodtam a földre. Az adrenalin újra nőtt, amit a félelem gerjesztett bennem. A hideg folyamatos hullámokban rázta a reszkető testem. Levegőt is alig vettem. A szívem kétségbe esett, gyors pumpálását lehetett hallani. Szemem ide-oda forgattam, reménytelenül, hisz csak a földet ami köröl vett a gödörben láttam - már amennyire láttam szürkületben. -

Lépteket hallottam magam körül. Lassan felemeltem a fejem és egy alak állt felettem. Kis híján ott haltam meg, annyira rettegtem. Az alak csak állt, de nem tudtam, hogy most észre vett-e vagy csak előre néz. Hirtelen eltűnt, még nagyobb pánik uralkodott el rajtam. Majd egy nagy dörrenést hallottam. Valaki rohant. Próbáltam a légzésem vissza fojtani, mert hangos és kétségbe esett volt. Csend lett. Túlságosan is nagy csend. Majd egy nagy csosszanás és egy fej jelent meg felettem. Sikítottam egy hatalmasat, eltakartam az arcom és még jobban lefeküdtem. Megfogta a karom az a valaki vagy valami és egy mozdulattal kirántott a gödörből.