Huszonnegyedik fejezet...*

Szerbusztok! :) ♥ Hatalmas késéssel, de újra itt vagyok! Nem voltam olyan állapotban, hogy foglalkozni tudtam volna a bloggal, de a lényeg, hogy visszatértem, van okom, de azt nem érthetitek..! :) Mikor megláttam, a 16.000+ oldalmegjelenítést, 52 rendszeres olvasót és 14 megjegyzést sírva fakadtam.. Nem tudom, hogy megköszönni.. Annyira örülök és csak remélni tudom, hogy nem vesztettem olvasót.. :') Akkor nem is húzom tovább az időt itt az új rész, jó olvasást !! Sok puszi Medy :) xx
Ui. Az utolsó megjegyzés szíven ütött... Az én kúrva anyámat, hogy nem úgy írom a SAJÁT blogom, hogy neked jó legyen. Tudod van elég problémám, de amint tudtam írtam. Igen imádok írni és ha úgy alakul írom, de ha nem tudom akkor nem ez van. Türelem rózsát terem :) :* 
Ui.2.: A fent áthatóakat még az előtt írtam, hogy kiírtam volna a ''Hír...*" című bejegyzést! :) Azóta 17 megjegyzés jött 17.500+ oldalmegjelenítés és 54 rendszeres olvasó.. komolyan.. egy álmomat váltottátok valóra. :') Válaszolva Brigii megjegyzésére nem Belgiumban élek és nem is értem a blogspot.be-t.. :) Akkor most már tényleg jó olvasását. <3

Majd egy nagy dörrenést hallottam. Valaki rohant. Próbáltam a légzésem vissza fojtani, mert hangos és kétségbe esett volt. Csend lett. Túlságosan is nagy csend. Majd egy nagy csosszanás és egy fej jelent meg felettem. Sikítottam egy hatalmasat, eltakartam az arcom és még jobban lefeküdtem. Megfogta a karom az a valaki vagy valami és egy mozdulattal kirántott a gödörből. 

- Kérlek ne bánts! - fordítottam el a fejem és lehunytam a szemem, a sírás kerülgetett.
- Shhh - simogatott meg. Lassan felé fordítottam a fejem és Harry volt az. 
- Jajj Harry - ugrottam a nyakába sírva. - Úgy féltem - suttogtam.
- Tudom és úgy sajnálom - szorított magához. 
Gyorsan eltoltam és pofont adtam neki.
- Még is hogy képzelted, hogy így eltűnsz? Mégis hol voltál? - mondtam kissé ingerülten. 
- Ne haragudj, de azt hittem így jobb lesz... - hajtotta le a fejét.
- Még is mi lesz jobb? Még is mit gondoltál?
- Azt hittem, ha távol maradok tőled azzal jót teszek - nézett a szemembe.
Megcsóváltam lassan a fejem. 
- Te buta, önző, csökönyös idióta - kaptam el a hátulról a nyakát és magamhoz húztam. Egy érzéki csókban találtunk újra egymásra. Karjait átvezette a derekamon és ölelt, úgy ahogy mindig és nekem már ez nagyon hiányzott.
Homlokát enyémnek döntötte és suttogta.
- Hülye voltam, nem gondolkoztam! Szeretlek.
- Igen az voltál. Nagyon szeretlek - pusziltam meg. 
- Menjünk el az orvoshoz jó? - fogta meg a kezem.
- Minek?
- Mert a lábad vérzik - vett fel az ölébe.
- Honnan tudod?
- Érzem - nevetett.
- Ja.

***

- Nem mély a seb, de el is fertőződhetett volna. Jól tették, hogy be jöttek - mosolygott az orvos ránk, miután bekötötte és lefertőtlenítette a bokám.
- Mivel tartozom? - állt meg előtte Harry.
- Semmivel, vigyázzon a kis hölgyre ezentúl jobban.
- Abban nem lesz hiány - vágott komoly arcot, majd felkapott az ölébe és kisétált a kocsihoz, berakott az anyós ülésre és bevágódott mellém.
- Köszönöm - néztem rá.
- Mit? - bámult előre. - Azt, hogy elhagytalak és miattam megsérültél, hogy nem vigyáztam rád és meg is ölhettek volna?! Azt? - mondta dühösen és a keze a kormányon ökölbe szorult, izmai megfeszültek.
- Azt, hgy megmentettél és itt vagy! - simogattam meg a kezét.
- Ha pár perccel később érek oda már nem köszönhetnél semmit! - dühöngött.
- DE! Nem! Történt! Semmi! - szótagoltam el a mondatom közben az arcához értem. 
- Komolyan gondoltam, hogy mostantól vigyázok rád! - nézett rám azzal az ijesztő, dühös szívdöglesztő arcával.
- Elhiszem! 
- Csókolj meg! - parancsolt rám.
Közelebb hajoltam és megcsókoltam.
Beletaposott a gázpedálba és elindultunk.
- Hova megyünk? 
- Haza!
- De nem erre lakom! - néztem kétségbe esve az utat.
- Hozzám megyünk!
- De Harry, nincs ruhám, nem szóltam otthon és holnap suli!
- JÓ! - kiáltott fel. Fékezett egy hatalmasat és megfordult. - Akkor nálad leszünk!
- Ú-úgy érted ott alszol?!
- Úgy!
Tágra nyitottam a szemem és szótlanul tűrtem az elhatározását. 
- Valami baj van? - kérdezte komolyan.
- Nincs - ráztam a fejem.
- Olyan furcsa a közérzeted - ráncolta a homlokát.
- Csak az, hogy mi van, ha anyuék nem engedik?!
- Hidd el meg van rá a módszerem, hogy megengedjék! - húzódott oldalmosolyra a szája.
- Ohh - kuporodtam össze. 
Az út további részében zenét hallgattunk. Még hozzá Harry kedvenc zenéit amiket nem is ismertem, de nagyon jó ízlése van. Éreztem, hogy időnkét végig mér, mintha eltűnhetnék, vagy valami bajom eshetne a kocsiba. Azért kicsit frusztráló bele gondolni, hogy komolyan gondolta a védelmezést, akkor egy mp-re se fog távol lenni tőlem és ez a tudat már előre fojtogat. Majd elválik mi sül ki belőle. Elmélkedésemből Harry krákogása keltett fel.
- Itt vagyunk.
- De jó - nyitottam az ajtót, hogy kiszállok, de már ő ott is volt.
- Gyere - vett fel az ölébe.
- Harry tudok járni!
- Nem nem tudsz!
- Tegyél le! 
- Megsérültél!
- Harry! Most tegyél le! Meg van a lábam, csak egy karcolás! 
- Nem érdekel.
- Légyszíves! - néztem a szemébe.
Rám nézett és láttam a dühöt a szemébe, de ahogy őt néztem megenyhült és lassan le tett.
- Köszönöm - pusziltam meg.
Morgott valamit, majd bezárta a kocsit, átkarolt és elindultunk a bejáratunkhoz.
- Sziasztok - kiáltottam be.
- Na végre, hogy megjöttél, még is mit képzeltél magadról, hogy ilyen sokáig el mész, és nem is szólsz, már körbe telefonáltunk mindenkit, hogy merre lehetsz, de azt mondták, hogy elmentél hol voltál? - támadtak le.
- Öhm. Jó estét kívánok velem volt Wendy elbeszélgettük az időt és nem néztük az órát sajnálom - lépett mellém Harry.
- Óhh. Harrykém! Így már világos akkor semmi baj! Értem. De legközelebb legalább telefonáljatok jó? - mosolygott anya.
- Feltétlenül - ölelt át.
Csak óvatosan mosolyogtam, hogy milyen jól kivágott minket.
- Éhesek vagytok? - kérdezte apa.
- Az igazat megvallva eléggé. Elakartam vinni még vacsorázni Went, de ő azt mondta siessünk haza - ragozta tovább Harry.
- Ohh. Mért nem telefonáltatok? Mehettetek volna, de menjetek a konyhába van kaja! - magyarázott anya.
- Köszi - mosolyogtam rájuk. Kisétáltunk a konyhába, becsuktam az ajtót. - Nagy kamu gép vagy tudsz róla? - suttogtam nevetve.
- Ha muszáj, muszáj - vigyorgott.
- Mit ennél? 
- Téged.
- T-tessék? 
- Jól hallottad - állt mögém és a nyakam harapdálta.
- H-Harry - toltam el. 
- Miaz? - mosolygott édesen.
- Semmi, csak ne itt.
- Akkor nem is vagyok éhes - húzott ki a konyhából.
- De én igen - másztam ki a szorításából.
Sóhajtott egyet, majd leült és engem bámult. 
Csináltam egy csirke salátát, leültem vele szembe és elkezdtem enni.
- Olyan cukin eszel - támaszkodott a kezére és nézett.
Megforgattam a szemem és elpirultam.

Miután megettem, elpakoltam magam után majd ittam.
- Végeztél? - állt fel.
- Igen.
- Szuper - állt elém. 
- Olyan rossz, hogy ilyen magas vagy - nevettem és néztem fel rá.
Kicsit leguggolt, karjait átkulcsolta a fenekemnél és felemelt. Egy fél fejjel magasabb lettem nála.
- Így jó? - nevetett.
- Remek - csókoltam meg.
Lehunytuk a szemünk és a konyha közepén állva heves nyelv csatát rendeztünk, amíg Dew be nem nyitott.
- Khm.
Harry azonnal letett.
- Hello Dew - köszöntem közömbösen.
- Lehetőleg ne itt csináljátok jó? - nézett Harryre lenézően.
Harry flegmán röhögött egyet.
- Amúgy fiam, nehogy azt hidd, hogy engem át versz! Átlátok én a fajtádon.
- Miről beszél maga? - mosolygott Haz.
- Elbeszélgettétek a délutánt mi? - röhögött Dew.
- Probléma? - tárta szét a kezét Harry.
- Jól van öcsi.. - veregette vállba. - Remélem azért védekeztek - vihog.
- Dew! - kiáltok rá.
- Majd ha egyszer sor kerül rá fogunk nyugodjon meg - kacsint Harry. - Gyere kicsim - fogja meg a kezem.
Ezen nevettem eléggé beégette Dewet a saját csapdájába. 
- Jól laktatok? - kérdezte anya.
- Igen - válaszolt Harry. - Elnézést Mrs. Gras.
- Megbeszéltük - mutatta fel a mutató ujját anya.
- Óhh igen. Ana. Szóval Ana azt szeretném kérdezni ma itt aludhatnék? 
- Úgy érted Wennel? - kérdezte apa.
- Ha nem probléma.
- Rendben, de szépen ám! - hunyorgott szigorúan.
- Értettem - bólintott Harry és elindultunk a szobámba.

- Harry... - ülök le az ágyamra. - Használtad azt?
- Mit? - fekszik mellém.
- Hát a szemes izét - mutogatok.
- Nem volt rá szükség. Szeretnek a szüleid - nyújtja rám a nyelvét
- Na igen - mosolyogtam rá. - Amúgy tudtad, hogy Amy és Zayn össze jöttek?!
- Komolyan? - ült fel ingerülten.
Bólogattam. - Baj? 
- Érdekes - dőlt vissza.
- Egészségükre.
- Nem örülnék neki, ha Zayn bármit is kikotyogna a szöszinek...
- Én meg félek, hogy bántani fogja.
- Na igen.. Az meg a másik fele - vágott szigorú arcot.
- Ugye nem fogja bántani? - másztam főlé.
- Ha tényleg szereti, ahogy én téged, akkor nem - puszilta meg az orrom.
Nagyot sóhajtottam és lemásztam róla.
- Mi a baj? - simogatta meg a hátam.
Megráztam a fejem.
- Na! - állt elém.
- Jajj - kaptam a szívemhez. - Csak amit az előbb mondtál, ha igazán szereti akkor nem.
- Szerinted nem szereti?
Elhúztam fájdalmasan a szám.
- Miből gondolod?
- Abból, hogy Am már régóta oda van Zaynért, de Zayn..
- Igen? - érdeklődött.
- Hhhh - sóhajtottam.
- Na mi van? - szorította a kezem.
- Zayn.. Zayn.. 
- Zayn Zayn??
- Engem szeret - hajtottam le a fejem.
Fel állt és dühébe kiugrott az ablakon.
- HARRY! - üvöltöttem utána, majd egy nagy dörrenést hallottam. Olyan volt mintha az ég dörrent volna. Majd hirtelen újra mellettem állt. - M-mit csináltál? 
- Csak egy fát szét vertem - mosolygott.
- Ha-Harry te vérzel - néztem a kezét.
- Nyugi mindjárt elmúlik - mosolygott.
- Mért lettél ilyen ideges?
- Mert tudtam, hogy nem fogja tartani a száját.. Tudtam, hogy szeret és elakar venni téged tőlem, de beszéltem vele..
- Vagyis megfenyegetted - forgattam a szemem.
Bólintott.
- Ajj - öleltem meg.
- De mégis elmondta neked..
- Jó.. ez van.. én téged szeretlek - néztem fel rá cukin.
- Én is  - csókolt meg.

***

Éppen az ágyon feküdtünk amikor eszembe jutott valami. Gyorsan felültem és Harry arcát fürkésztem, hogy milyen kedvében van, hogy elmondjam-e neki.
- Hazza - szólítottam meg.
- Hmm? - nézett rám.
- Louis mért utál engem?
- Ezt mégis miből gondolod?
- Tudom.
- Mit csinált?
- Nem lényeg, de félek tőle, ha nem vagy ott nagyon erőszakos és bunkó..
- Tudom - sóhajtott. 
- Mért csinálja ezt?
Megrázta a fejét.
- Harry. Mért nem mondod el?
- Mert ezt nem értheted!
- Biztos megfogom érteni! Épp elég dolgon estem át ahhoz, hogy értsem bármi is van.
- De ez nem olyan dolog, ráadásul nagyon ideges lenne, ha megtudnád..
- Kérlek.. Nem tudja meg.
- Wen.. Ne kérj lehetetlent..
- Oké - álltam fel és az ablakhoz sétáltam. Bámultam a sötét csodás tájat. Hallottam, hogy Harry felállt az ágyról. Mögém sétált.Átkarol hátulrólt és meg puszilta a nyakam.
- Harry most ne - toltam el.
- Wen most haragszol?
- Kicsit..
Horkantott egyet majd elsétált.
Álltam csöndben és gondolkoztam, hogy vajon mi lehet az amit nem mer elmondani...
Eltelt egy negyed óra miközben bambultam ki az ablakon. Megfordultam és Harryt néztem miközben fekszik az ágyamon és a plafont bámulja. Sóhajtottam egyet és mellé feküdtem. Oldalra fordultam teljes testemmel és az arcát fürkésztem. Szemeit felém irányítottam, majd ő is felém fordult teljes alakjával.
- Na? - bámult rám.
- Mi na?
- Befejezted a durcizást?
- Be - mosolyogtam gúnyosan.
Mosolygott majd közelebb húzódott és átvetette rajtam a kezét, magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.
- A te érdekedben nem mondtam, de idővel minden kiderül - ölelt magához.
Nem szóltam, csak élveztem, hogy végre itt van velem.

***

- Jó Reggelt! - nyitott be anya.
- Mmmm - morgott Harry.
Felültem. - Reggel? - dörzsöltem a szemem.
- Igen, gyertek reggelizni.
Bólintottam és visszadőltem az ágyba.
Reggel? Nem is emlékszem mikor aludtunk el.
- Jó Reggelt - nevettem a kómás arcán.
- Ahhh - ásított. - Azt - bólogatott a reggeli, szuper sexy, mély, rekedtes hangján.
- Elmegyek készülni.
- Hova? - motyogott.
- Fürdök, hajat mosok, megszárítom, kivasalom, kisminkelem magam és felöltözök majd megyünk reggelizni.
- Ohh.
Felpattantam és beléptem a fürdőbe. Becsuktam az ajtót magam mögött, majd elkezdtem a felsorolt teendőim.
Miután elkészültem - ami egy órát vett szokásosan igénybe - vissza mentem a szobámba és meglepve láttam ahogy Harry még alszik.
- Készülj már - suttogtam neki, majd fölé hajoltam és egy puszit adtam neki, mire ő magára rántott.
- Bolond - nevettem. Ő rajtam feküdt egy boxerban. 
- Így jó vagyok? - húzogatta a szemöldökét.
- Nekem igen, de a suliba nem szeretném, ha a többiek is látnák azt ami az enyém - kacsintottam rá.
- Értettem - mászott le rólam, majd ő is elkészült.
Lementünk reggelizni.
- Sziasztok - köszöntem. 
- Jó Reggelt - köszönt Harry is.
- Nektek is.
Leültem apa mellé, Harry velem szembe. Nézegettem a  kipakolt reggeliket mit is lehetne enni és a pirítósnál meg a Nutellánál maradtam.
- Nekem is - mosolygott rám Harry.
Bólintottam és elkészítettem pár szendvicset.

- Köszönöm - csókolt kezet nekem.
Somolyogtam kicsit, majd elkezdtem falatozni.
Később, mikor mindenki végzett segítettem anyunak elpakolni, majd össze szedtük a sulis cuccunk és indultunk.
- Tudod.. gondolkoztam - szólalt fel komoly hangon.
- Még is min? - néztem rá érdeklődve.
- Hogy kéne egy nagy buli!
Meglepődtem válaszán.
- Még is milyen alkalomból?
- Csak úgy - rántott vállat.
- Értem - várakoztam. - Akkor csapjunk bele - élénkültem fel.
- De hol? - húzta a száját és gondolkozott.
Én is eltöprengtem, majd arra jutottam, hogy megbeszélem anyuékkal, hogy a nagy tónál lévő óriási vadász kastélyban, amit apu örökölt nem lehetne-e. Ezt Harryvel is közöltem. Tetszett neki az ötlet, sőt túlságosan is izgatott lett, majd közölte, hogy nyugodjak meg hiszen, ha nem is engedik meg majd ő "elbeszélget" velük.. Na Harry meg az elbeszélgetés. De remélem a legjobbakat.
A suliba érve szinte azonnal ott termett Louis és úgy viselkedett Harryvel mint aki azonnal megeszi.. Egyszerre volt édes, kedves, aranyos, aggódó, anyáskodó, ideges, dühös és agresszív, amit még mindig nem értek, hogy mégis hogyan kivitelezhető, de pedig ilyen volt. 
- Mindent elmondok, csak nyugodj meg, ja és Wennel legyél normális, még akkor is, ha én nem vagyok jelen - ecsetelte a tényállásokat Harry. Lou vetett rám egy megvető tekintet, majd bólintott és elsétált.
- Húú - indultam el kicsit frusztráltan.
Harry mellém ügetett és össze kulcsolta a kezeink. Mosolyogva néztem az egybe forrt végtagjaink. 
- Ha nem viselkedne normálisan szólj! - szorította meg a kezem.
Bólintottam. Nem tudom, hogy Louis természete mért olyan merev, ha Harry nincs ott, és mért olyan emberi, ha ott van.. Mm.. Különös dolgok folynak itt. Harryvel az oldalamon a termünkbe baktattunk, majd kiszúrtam a túl oldalon Zaynt. Szemeim kitágultak és Harryre kaptam a tekintetem. Ő is rám nézett olyan lassan és szelíden mint egy bárány. Megnyugodva nyeltem egyet, hogy nem látta meg. Kinyitotta előttem az ajtót. Beléptem, és lassan a helyemre sétáltam, ami az ablak melletti padsor leghátsó padját takarja. Leültem, Harry pedig mellém. Elvesztem búja fürtjeiben. Belépett az osztályfőnökünk, és közölte velünk, hogy ma az egész középiskola moziba megy. Egy két és fél , három órás, az állatok életével kapcsolatos biológiai filmet nézünk meg. Aztán leesett azért, mert holnaptól elkezdődnek a vizsgák.
- Mikor indulunk? - kérdezte Arnold.
- Fél 9-kor gyülekező az erdőnél. Megszámollak titeket és majd jön a busz. 
Bólintottunk, majd kisétált. Örültünk, hogy van egy óránk. 
Harryre néztem aki nagyon elmerült a gondoltaiba és egy kaján vigyor pihent a fején. Nem akartam bele gondolni miken járhat az elméje. Fel álltam és kisétáltam a mosdóba. A folyosón volt az iskola nagyja élvezték az egy órás szabadságot. Sokan a tetőre mentek. Voltak akik ettek, ittak, a szerelmükkel voltak és akik dohányoztak. A lány wc-be lépve furcsa dolgot vettem észre. A padlón vér volt. Egy fülkébe vezetett, és iszonyatos égett szag volt..Lassan követtem a nyomokat. Az ajtó résnyire nyitva volt, és a tűz lobogását hallottam.
- Hahó - szóltam óvatosan.
Választ nem kaptam.
- Ki van bent? Jól vagy? Segíthetek? - nyitottam lassan az ajtót, de közben köhögtem. Amikor kinyitottam és megláttam mi van ott sikítva rohantam ki.

Senkivel és semmivel nem törődve rohantam ki a suliból. Egyenesen az erdős parkba. Kifulladva estem a padra és azonnal hánytam is. A kép újra a fejembe villant. Ugyan az a kislány aki a védőnőnél is megjelent. Most lángokban állt mozdulatlanul ,mereven. A szíven oly sebesen vert, hogy az agyamban éreztem a lüktetését. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon felugrottam sikítva, de zokogtam. Mikor megláttam ki az, zokogva a nyakába borultam. Semmit nem szólt, csak ölelt.
- Mi történt?
- Zayn - suttogtam és csak öleltem.
- Azt hittem utálsz - ölelt ő is. - Mi van? - kérdezte ismét.
Le ültem a padra és nagyot sóhajtottam.
- Van! 
- Mi?
- Biztos van, amit nem mondtatok el! - néztem rá mérhetetlen dühvel.
Megijedt és leült mellém. Elővett egy szál cigit majd rágyújtott. 
- Tudod - fújta ki a füstöt. - Vannak dolgok amik jobb ha nem derülnek ki..
Kikaptam a szájából a cigit és egy jó mélyet szívtam bele. Meglepettségét tagadni se lehetett volna, hisz minden kiült az arcára. 
- Te cigizel? - nézett furán.
- Most már igen.
Felemelte a kezeit bocsánatkérés ként majd rágyújtott egy másik szálra.
- Mit láttál? - rugdosta a földet.
Nagyot nyeltem.
- Amit a védőnőnél is amikor elájultam, amikor bámultalak titeket.
- Semmiről nem tudok! - nézett rám idegesen.
Lehunytam a szemem, majd elmeséltem neki a történteket. Láttam rajta, hogy nyugtalan. Azonnal egy új szálra gyújtott rá.
- Wen. Harry tud ezekről?
Megráztam a fejem.
- Elmondod te, vagy én!
- Ne kerülj Harry közelébe - suttogtam fájdalmasan.
Hülye, kérdő fejjel bámult rám.
- Tudom, hogy nem szereted Amyt...
Fel állt. Lenézően pillogott rám.
- Beteg vagy.. - rázta a fejét. - Mi az, hogy nem szeretem? Szerinted akkor együtt lennénk?
- Csak azért vagy vele, mert engem nem kaphatsz meg.
Megrázta a fejét.
- És ezt Harry is tudja.. És, hogy elmondtad nekem kiakadt. Mert megbeszéltetek valamit vagy mi..
- Hát ez remek - mondta idegesen.
- Nem akarom, hogy bántsd Amyt..
- Nem bántom..
- De! Mert ő szeret, de te nem.. Ez hatalmas bántás.. 
Megrántotta a vállát.
- Paraszt vagy! Ezzel engem is bántasz! Ha Amyt bántod addig engem felejts el!! - fel álltam és faképnél akartam hagyni, amikor megfogta a csuklóm, vissza rántott magához.
- Soha nem bántanálak téged! Kérlek ne! - mondta komolyan. Egy pillanat leforgása alatt meg csókolt.

Szemeim kitágultak, gyorsan arrébb léptem. Kétségbe esve néztem rá. Zayn mosolygott és átnézett a vállam felett. Követtem tekintetét. Megfordultam. Harry állt mögöttem, olyan száz méterre. Arca mérhetetlen haragot és fájdalmat sugallt. Mereven bámult felénk.

- Harry! - néztem rá.
Megrázta a fejét.
- Kérlek - indultam felé. 
Felemelte maga elé tenyerét, megálljt parancsolva.
- Megszegted! - horkantott Zayn felé.
- Csak megpusziltam! Semmi nem tiltotta a szájra puszit.
- Paraszt vagy! - mondta dühösen Harry. Kezeit ökölbe szorította. Szemei feketén csillogtak. Félre köpött majd eltűnt.
Oda álltam Zayn elé.
- Tudtad, hogy itt van, azért csináltad! - sírtam el magam. - Olyan boldogok voltunk végre, de te most mindent tönkre tettél. Most tetted tönkre a barátságunk egy életre. Harryt szeretem értsd meg! - ordítottam és egy nagyot be vertem neki.
- Áúú. Bassza meg! - kaptam a kezemhez.