Huszonötödik fejezet...*

Halihó skacok ^^ :) Szóval újabb események. 55 rendszeres olvasó ♥  22.000+ oldal megjelenítés (amitől majdnem hanyatt vágtam magam ♥) és 11 megjegyzés. az utolsó és utolsó előtti megjegyzésre válaszolva : Nagyon édes vagy örülök neki, hogy csináltál és feliratkoztál. ÉS örülök, hogy rátaláltál és imádod én meg titeket ^^ Ja! Akkor jön új rész ha megírom.. :D figyelni kell és akkor látod hogy van e. :) Talán kicsit rövid rész lett.... sőt biztos... de már egy hónapja írom - igen lusta vagyok ráadásul éjjel jutok géphez - és idejének láttam már, hogy kirakjam. Akkor jó olvasást ehhez a részhez is! Puszi Medy.

Ui.: Tudjátok min nevettem? Azon, hogy akár hány blogot olvasok, nézek stb. mindegyik végén ott van : "Ha nem lesz komi nem írom tovább! Komizzatok már könyörgöm! " és egyéb ilyenek. Én nem írom már elég rég óta, hiszen beláttam, hogy aki akar az úgy ír megjegyzést, és az igazi író nem másnak, magának! Csak és kizárólag magának ír, ha szeretik amit elkészít, az maga a mennyország. Én hatalmas köszönettel és tisztelettel tekintek az olvasóimra, hiszen ti vagytok azok akik miatt nem, hogy szeretek írni, mert azt magam miatt teszem, hanem még boldogsággal is tölt ez el. Elég hosszú monológ lett, de a lényeg. Köszönöm, hogy itt vagytok! ♥

Oda álltam Zayn elé.
- Tudtad, hogy itt van, azért csináltad! - sírtam el magam. - Olyan boldogok voltunk végre, de te most mindent tönkre tettél. Most tetted tönkre a barátságunk egy életre. Harryt szeretem értsd meg! - ordítottam és egy nagyot be vertem neki.
- Áúú. Bassza meg! - kaptam a kezemhez.
- Jól vagy? - lépett mellém aggódva Zayn. 
- Hagyjál békén! - löktem el. A kezem sajgott. Valószínűleg eltört. Ez is most történik. Remek. Hihetetlen, hogy soha nem jön össze nekem semmi. Egyszerűen egy kalap mocsok az életem. Amióta a három srác képbe van, csak azóta. Mindenből rossz sül ki a végén és miattuk sok mindent elvesztettem. 
- Eltört. Igaz? - hajtotta le a fejét és töprengve tördelte az ujjait.
- Valószínű.
- Gyere elviszlek.
- Mégis hova?
- Kérlek. Csak bízz bennem most az egyszer! 
- Nehezen. De most csak te vagy a közelben. Nem szívesen, de menjünk - adtam be a derekam és elsétáltunk a kocsijáig. Beültünk, ő útnak indult. Óvatosan, de gyorsan hajtott. Csendben ültünk. Mind ketten tudtuk, hogy az a legjobb, ha most nem szólunk egymáshoz, vagyis ő hozzám, mert végülis, most ő a hibás. Már kiértünk Calgary határához. Felmerült bennem a kérdés, hogy mégis hova a fészkes fenébe visz ez az őrült?! Inkább nem kérdeztem meg, de folyamatosan gyomor görcsök törtek rám. Aggódtam Harry miatt, haragudtam Zaynre, féltem, hogy mit kapok majd a suliba, hisz nem megyek a moziba és ha hazatelefonálnak nem tudják hol vagyok, plusz azt se tudom hol vagyok. Ránéztem a telefonomra és pont 10 óra volt. Remek. Most fognak indulni. Aggodalmasan Zaynre néztem. 
- Mi a baj? 
- Komolyan kérdezed?
- Már ott is vagyunk - állította le a motort.
- Még is hova hoztál?
- Egy varázslóhoz!
Hülyén néztem rá.
- Nem vicc - szalutált.
Vállat vontam és igyekeztem utána.
Meg álltunk az ajtó előtt és Zayn valami speciális kopogást alkalmazott. Az ajtó magától kinyílt. 
- Mondanám, hogy csak utánad, de inkább én megyek előre.
Szótlanul követtem. Egy sötét hosszú folyosón baktattunk, csendesen. A falak fura vudu szertartás helyszínére emlékeztető helynek néztek ki. Tele állati és növényi maradványokkal, jelek és minden egyéb. A kezem szorosan magam mellett tartottam, hogy nehogy valami hozzá érjen vagy a falból kiugorjon valami és megüssön. Így is eléggé fájt, nem hogy akkor. 
Zayn meg állt a folyosó közepén és szét tárta a kezeit, mind két tenyerét a falra tapasztotta. Lábával így tett, majd fel mászott a plafonig. Ott fejével benyomott egy - valószínűleg - kecske csontvázat, aminek következtében a fal mellettem recsegő ropogó hangot hallatott, majd arrébb csúszott.
- Ez az - ugrott le boldogan Zayn és elindult előre. - Gyere - utasított. 
Egyre inkább úgy éreztem, hogy valamiféle valóság show közepére csöppentem, vagy a kész átverésbe, de hogy ilyen a valóságban van. Hihetetlen. Szorosan Zayn mögött cammogtam a sötétben - mellesleg itt is ugyan olyan vudu izés volt a fal ráadásul itt még fények is voltak.
Nem sokára nagy fény volt és beértünk egy szobába. Egy asztalnál ült egy - szintén vudu ruhában - ember.
- Csaiutcu - szólalt meg Zayn.
Szemeimmel el rejteni se tudtam a röhögésem, mert kitágultak és jojóztak, de próbáltam higgadt maradni, Zayn csipogó hangja után is. 
- PIctios - szólt az ember hasonló hangon. Fel állt és felénk jött. Végig mért majd Zayn elé lépett és megölelte.
- Rég láttalak. Nem tolod ide a képed - mondta az ember.
- Jogos, de meg van rá az okom.
- Értem. Most mi járatban és ő ki?
- Miatta jöttem. Tudod.. Enyhe gond van és megütött aminek a következtében
- Eltört a csuklója.
- Igen - bólintott Zayn.
- A régi történet igaz? - nevetett a fura fazon.
Zayn nyelt egy nagyot, majd zavartan bólintott. 
- Mutasd - jött oda hozzám. Furán néztem, de oda nyújtottam a kezem. Megfogta és megnyomkodta. Sziszegtem picit, majd oda lépett egy szekrényhez kivett pár üvegcsét és csontokat azokat össze öntötte majd belerakta egy mozsárba, összetörte a csontokat és beleöntötte a folyadékba. Oda adta az üvegcsét nekem.
- Idd meg! 
- Tessék? Most ugye csak tréfál? - nevettem. - Nem? Nem tréfál? - estem pánikba és Zaynre néztem. Ő mutatta, hogy gyorsan igyam meg. Nyeltem egy nagyot, nagy levegőt vettem és lehúztam. Olyan volt mintha, homokot, csirke vért, epét és májat turmixoltak volna össze egy kis citrommal. Undorító volt. 
- Nyeld le! - mondta a vudus. 
Lenyeltem, de az egész testemen végig futott a hideg és elkapott a hányinger.
- K-kaphatnék vizet? - fogtam be a szám.
- Ez citrom lé! Jót tesz! Idd meg - nyomta azt is a kezembe. 
Megittam azt is. Elmúlt az az íz a számból, és már a leheletem is friss. Szerencse, hogy szeretem a citromot. 
- Dricho chiíre do pare.
- Dons fries kriscte - válaszolt Zayn. - További szép napot - köszönt el és tolt egy ajtó felé.
- Viszlát és köszönöm. Vagy valami - mondtam én is.
Kiléptünk azon a másik ajtón és egyből az udvaron voltunk. Elsétáltunk a kapuig, majd mielőtt beülünk Zayn megkérdezte. 
- Te is? - és felém nyújtotta a doboz cigit.
- Kösz - húztam ki egy szálat. 
- Tessék - adott tüzet is. 
Nagyot bólintottam, majd egy óriásit szívtam, hogy szinte elájultam, de olyan jól esett ahogy a füst átjár, hogy azonnal megnyugodtam. Lehunytam a szemem és kifújtam. Lassan kinyitottam a szemem és láttam magam előtt Zaynt - mért olyan fontos ez? - mert most láttam meg, hogy mennyire hihetetlenül férfias és szívdöglesztően sexy. Megremegett a térdem ahogy néztem a mozdulatait. 

Valószínű észre vette elmélázásom. Mert szóvá is tette.
- Van rajtam valami? - törülgette az arcát.
- Nem, nincs - néztem a másik irányba. Élveztem a cigit. Nem cigiztem én soha, de a sok stresszt érzem ahogy kiöli belőlem. Lehet, hogy rászokok, de nem zavar, ha nem leszek oly merev és feszült akkor az csak jó. Utolsó slukkot szívtam, mélyen lent hagytam és sokáig majd kifújtam. Elnyomtam a cipőm talpán, majd eldobtam. Kivettem egy rágót a zsebemből, Zaynnek is adtam majd nyomtam egy kis parfümöt magamra és beszálltam a kocsiba. Zayn megkerülte a járművet és beült mellém. Eddig is ilyen szinte megbabonázza az ember mozgása volt? Nem értem, mért nem vettem észre. Leült, gázt adott és elindult. Én ismét figyeltem az összes mozdulatát. Felfigyeltem, hogy egy kósza mosoly van az arcán. Gyorsan elfordítottam a fejem és néztem a tájat. A tavasz közepén vagyunk. Minden virágba van borulva, egyszerűen mesés, mintha Alice csodaországában járnánk, fantasztikus és varázslatos. Észre se vettem, csak azt, hogy leáll a motor. 
- Hol vagyunk? - kérdeztem Zaynt.
- Tudod a mozi még tart, siessünk, hogy ne bukjunk le - szállt ki a kocsiból. Én is kipattantam. Lenyomta a lezáró gombot és beindultunk. Felmentünk a mozgólépcsőn. Csak akkor tűnt fel, hogy Zayn keze a derekamon pihen, mikor egy tükrös kirakat mellett mentünk el. Magam sem értem, de megmosolyogtam a dolgot és nem ellenkeztem. Hello. Én elvileg most utálom őt! Vagy még se? 
- Jó napot egy közép iskola jelenleg tartózkodik valamelyik teremben? - kérdezte Zayn.
- Elkéstek? - mosolygott ránk a nő.
Zayn bólintott. 
- Jöjjenek utánam - indult meg a nő, mi pedig utána. Elmentünk az 1,2,3,4,5 és 6, os terem mellett. A 7-es terem a folyosóval szemben volt.
- Megsúgom, hogy a legutolsó sorban van hat üres hely közvetlen ez az ajtó mellett. Szinte észrevétlenül tudnak bemenni - kacsintott ránk a nő.
- Köszönjük - bólintott Zayn, majd hátulról mind két kezét a derekamra rakta és előrébb tolt. Kinyitotta az ajtót, majd gyorsan besurrantunk. Leültünk 1-2 székre, és csöndben néztük az elő adást. Zayn előre hajolt és megkérdezte az előtte ülőt mennyi van még a filmből. A srác meglepődött, mert azt hitte nem ül senki mögötte, de azt mondta még egy óra. Wow, akkor két és fél órát Zaynnel voltam? Fel se tűnt. Elrepült az idő. JÉ! - forgattam a csuklóm. Nem fáj.
- Nem fáj? - mosolygott Zayn.
- Nem - csillogott a szemem.
Lehajtott fejjel somolygott. 
- Köszönöm, és ne haragudj, hogy bunkó voltam! - suttogtam a fülébe.
Megrázta a fejét majd megsimogatta a hátam. 
Elkezdtem nézni a filmet. Aranyos állatokat mutattak, de nem értettem mert a háromnegyedéről lemaradtam. A szemem sarkából láttam, hogy egy igen szúrós szempár fürkész engem.

Lejjebb csúsztam a széken és kerültem a tekintetét. Féltem! Féltem attól, hogy olvas Zayn gondolataiba, féltem attól, hogy rájön, hogy eltört a kezem miatta, és féltem attól is, hogy kárt tesz akár magában akár másban. Zaynben.. Zayn észre vette, hogy feszült vagyok.
- Baj van? - suttogott.
- Nincs! - válaszoltam - legalább is próbáltam - nyugodtan. - Kimegyek a mosdóba! - álltam fel.
- Elkísérjelek? 
Lenézően ránéztem, majd kisiettem. Végig sétáltam az üres, csöndes, piros kárpitos folyosón. A 4-es terem ajtaja nyílt és a sok ember ömlött kifele. Valószínű, hogy vége lett a filmnek. Hátra nézek és a tömegben egy ismerős próbál oda jutni hozzám. 

Megfogta a derekam és maga mellett vezetve vitt ki a tömegből. Kiértünk a mozi előterébe, vége nyugalom volt, csak én voltam megrémülve. Harry leült egy kanapéra. Nagyot nyeltem, a szívem a torkomba dobogott, féltem mit akar, de leültem. 
- Har..
- Shht! - emelte mutató ujját a szám elé. Tudom! Tudok mindent! Nem haragszom! Azt akarom mondani, hogy eléggé túl reagáltam én is a dolgokat és túlságosan is féltékeny vagyok, ha egy fiú van a közeledben. Tudom, hogy téged zavar ez, hogy mindig figyellek és állandóan védelmezni próbállak, de ez egy eléggé nyomasztó dolog, mert féltelek..
- De mitől Harry?
Megcsóválta a fejét.
- Megint nem mondasz el valamit - néztem rá lekezelően, felálltam és faképnél akartam hagyni. Elindultam a mosdó felé, de azonnal ott volt mellettem és a falra nyomott.
- Megmondtam, hogy megfogod tudni, de még nem jött el az ideje! - mélyen a szemembe nézett, majd közel hajolt. Szeretlek! - suttogta a számba. És ajkainkat összetapasztotta.

- Én is - mosolyogtam rá és vissza csókoltam.
- Zaynnek köszönetet kell mondanom - húzta el cinikusan a száját.
Meglepve fürkésztem az arcát.
- Hát mert elvitt ahhoz az emberhez, meggyógyított és nem nyúlt hozzád - puszilta meg a homlokom.
Huncut módon mosolyogtam, mert Harry látta Zayn gondolatait, de szerencsére az enyémeket nem. Igen bevallom kicsikét fantáziálgattam Zaynről és magamról. Gonosz vagyok hihi. De Harrynek erről nem kell tudnia. Ezeken a gondolatokon kuncogtam kicsit, miközben a mosdóban elvégeztem a dolgom és vissza mentem ahhoz akit komolyan szeretek. Kiléptem Harryhez. Ránéztem.
- Mehetünk? 
- Persze - vetett egy ezer wattos sexy vigyort rám és vissza siettünk a filmre. Zaynnel futottunk össze visszafele menet.
- Minden oké? - fogta meg a vállam.
- Persze haver - bólintott Harry.
Zayn leplezni sem tudta volna a meghökkenését. 
- T-tessék? - pislogott sokkolódva.
- Majd megbeszéljük - veregette vállba a meglepődött srácot.
Mindhárman vissza osontunk a moziterembe és hátul foglaltunk helyet. Leültem a szélére mellém Harry utána Zayn. Nem volt sok a filmből, de én az egészet végig vigyorogtam. Hogy miért? Ki az aki nem lenne boldog, ha a barátjával minden rendben és a barátod a barátaival újra jóban van. Nagyon örülök ennek, de félek, hogy meg lesz a böjtje is.. De most koncentráljunk arra a mi van. Most pedig minden jó. Ja! Jut is eszembe! A party amit Harryvel beszéltünk. Szólok apunak, hogy lemegyünk és helyre pofozzuk, hogy egy állati buli legyen majd ott. Haza fele közlöm is az emberekkel a nagy tervem. Hú! Van egy kis bökkenő! Amy! Zayn megcsókolt.. El kell neki mondanom, hisz a legjobb barátnőm. 

- Gyerünk! - szólt Harry.
- Hova?
- Hát vissza a suliba, te kis bolond - nevetett.
Meglepődve álltam fel, hogy a film véget ért. A nagy elmélázásom közepette fel sem tűnt, hogy vége. Basszus! Ebből lesz a vizsgánk.. Na nem baj, majd Arnold segít. 

- Megyek Zaynnel, ha nem baj elvégre vele jöttem - mondtam félénken Harrynek.
Elhúzta mogorván a száját, de azért bólintott. 
Zayn átvetette a karját a vállamon, úgy sétáltunk a kocsijához. Beültünk és gázt adott. Némán fürkésztem az utat kavarogtak a gondolataim. Egyszer csak hatalmas fékezés, és ha nem lettem volna bekötve kirepülök az fix.
- Mi a kénköves ménkűt csinálsz? - rivalltam rá. 
Zayn mereven bámult előre. Nagyot nyelt és a szemei félelmet sugalltak. Megrémültem a látványán és lassan oldalra fordítottam a fejem. Számat eltátottam, pupilláim kitágultak. Testem remegésben tört ki. A hideg futkosott a hátamon. 
- ZAYN BAKKER! - kiáltottam rá. - Azonnal taposs tövig a gázpedálba és húzzunk innen jó messzire! - rángattam a kezét. Magához tért és azonnal tolatni kezdett sebesen. Éles kanyar majd meg sem állt. 
- Mégis mi a jó élet volt ez? 
- Maradj csendben! - mondta reszkető hangon.
- MI? Mi az hogy maradjak csendben? Megvesztél? Vagy esetleg nem láttad? Óó. Dehogy nem láttad te! De mivel magyarázod?
- WENDY AZT MONDTAM FOGD BE NEM ÉRTED? - üvöltött rám torka szakadtából. Össze csuktam a szám, nagy szemekkel pillogtam rá. Igazán megrémített. Elfordultam és próbáltam feldolgozni azt amit láttam. Pár perc múlva Zayn nagyot sóhajtott.
- Kérlek! - könyörgően szólt. - Ne haragudj! Elmagyarázok mindent. De kérlek ne mondj egy szót se senkinek.. - hajtotta le a fejét.
- Nem haragszom, de nagyon megijesztettél! Kikeltél magadból, pedig semmi rosszat nem csináltam, csak amit láttam..
- Nos, jobb lesz ha ezt együtt mondjuk el, mert ha Harry rájön, hogy tudod...akkor...engem..fog...kinyírni - nyelt nagyokat.
- Figyelj Zayn én nem tudom, hogy mi folyik itt és azt sem, hogy miféle játékot űztök itt hárman, de nekem már nagyon kezd elegem lenni! Mindig kitértek a válaszok elől! Mindig elterelitek a témát, de ez most nem volt semmi! Hisz láttam! Ahogy eddig rengeteg mindent, de eddig egyikre sem kaptam kielégítő választ! Szóval szedjük össze a másik két jómadarat és azonnal kezdjétek elmagyarázni, mert már én is nyakig benne vagyok a trutyiban! 
Zayn semmit nem szólt, belátta, hogy igazam van és , hogy a legjobb ha megtárgyaljuk a történteket. Én még mindig nem tudom felfogni, hogy teljesen véresen, össze vissza szaggatott, kopott ruhában, seb lepte testtel, kócosan az út közepén, Én álltam!