Tizenhatodik fejezet...*

Sziasztok ti kis csodálatos emberi lények ♥ Köszönöm a 11 megjegyzést a 6200+ oldalmegjelenítést és a 36 feliratkozót :') Soha nem gondoltam volna, hogy valaha az életben lesz ennyi ember aki veszi a fáradságot az idejéből és elolvassa a történetet amit kitalálok és lefirkantok :') Elmondhatatlanul köszönöm! :) Arra a döntésre jutottam, hogy aki akarja úgy is keresi/olvassa/feliratkozik és hagy egy megjegyzést, így mostantól nem lesz az, hogy megszabom hány komment legyen! Mindenki ír aki szeretne és annyit emennyit akar! Az új részek mindig szombat és vasárnap jönnek! :) (Ma suli szünet volt azért hozom ma) Na szóval nem is rabolom tovább az időtöket Jó Olvasást drága kitartó olvasóim :) Puszi Medy xx ♥ 

- És én már aludtam ott - kerekedtek el a szemeim. - Blee.. - ráztam meg a fejem. - Szia Niall majd találkozunk! - tértem ki az útjából és leszaladtam a lépcsőn, felvettem a cuccaim majd kinyitottam az ajtót és megdöbbentem álltam a nem várt vendég előtt..  

- Errh.. - horkant zavarában. - Sziasztok - intett.

- Harry? Te mit keresel itt? - kérdezte Niall lekezelően.

- Wen miatt jöttem.

- Wen?! - kérdőn nézett rám Niall.

Vállat vontam jelezve én sem tudom.

- Nos? - tette keresztbe idegesen a kezeit Niall.

- Wen, jól vagy? -fordult felém.

- Öööhm igen - néztem rá összezavarodva. Tudtam, hogy megérezte, hogy zavart a közérzetem Niall viselkedése miatt.

- Aha látom - nézett undorral Niallra. 

Oda léptem hozzá. 

- Ne olvass már a gondolataiba - suttogtam fájdalmasan.

- Gyere megyünk - fogta meg a csuklóm és kihúzott.

- Állj! - kapott Harry után idegesen Niall. 

- NE! - kiáltottam Niallra és éreztem, hogy Harry keze remeg a dühtől.

Kétségbe esetten néztem rá.

- Menjünk! - mondtam fájdalmasan és hátra hagytam azt az embert akit mindennél jobban szeretek. Tudtam, ha most nem megyek Harryvel akkor bedühödik, Niall olyan fájdalmas arcot vágott, de nem szolt semmit. Nem volt gusztusom ezek után  maradni. Tudtam, hogy most haragudni fog. 

- Szállj be! - parancsolt rám.

- Öhm.. Köszönöm, de haza sétálok! - mondtam kis habozás után.

- NEM! - kiáltott rám. Megremegtem és felnéztem az égre. A hideg rázta a testem mikor minden kivilágosodott.

- Harry a hold - suttogtam kétségbe esve.

- Szállj be - mondta nyugodtan és egyszerre ijesztően.

Nem mertem már szólni inkább beültem és összehúztam magam. Figyeltem Harry minden mozdulatát ahogy becsapja az ajtómat és egy szemrebbenés alatt az övét is és már mellettem is ül.

- H-hova viszel? - kérdeztem remegő hangon.

- Haza, ahol senki nem bánthat! - mondta komolyan.

- Ki bántana? - kérdeztem aggodalmasan.

- Túl sokan - rázta a fejét, kiengedte a kézi féket beindította a motort és elindult. - Te nem láttad azokat az undorító gondolatait - morogta idegesen.

- Miről beszélsz?  

- Nem láttad mire lenne képes.

- Harry megijesztesz! - fogtam szorosabban a táskám.

Rám kapta a fejét és csak bámult.

- Kérlek - kérleltem.

- Majd én megvédelek - rakta a kezét a térdemre és óvatosan megszorította.

Nagyokat sóhajtottam, ideges, kétségbe esett voltam és féltem is.

Szó nélkül tettük meg a hátra lévő utunkat, bámultam ki az ablakon, de láttam, hogy Harry olykor bámul engem.

- Kérlek az utat nézd - mondtam zavartan és éreztem ahogy elvörösödöm.

Ránéztem óvatosan és apró mosoly volt az arcán. Elmosolyodtam én is és bámultam az üres, sötét, hátborzongató utat újra.

***

- Itt vagyunk - szólt halkan.

- Köszönöm! - nyúltam az ajtó kallantyúhoz, de mát nyitotta is. - Ohh. Köszönöm - ismételtem magam.

Bólintott.

- Szüleid kocsija? - nézett körbe kereső tekintettel.

- Fogalmam sincs.. Gondolom még a buliba - vontam fájdalmasan vállat.

- Azt akarod mondani, hogy egyedül leszel itthon? - vonta fel a szemöldökeit.

Bólogattam.

Rázta a fejét, mire én kérdőn néztem.

- Maradok amíg meg nem jönnek! - mondta magabiztosan és bezárta a kocsit.

- De Harry nagy lány vagyok, köszi nem kell rám vigyázni - emeltem  fel a kezem ellenkezésképp.

Összeráncolta a homlokát és kezdett torzulni az arca.

- Akkor is itt maradok! - jelentette ki, majd megragadta a derekam és maga mellett vezetve szorosan, de finoman az ajtóig.

- Kérlek! - néztem a szemeibe. - Jól megleszek menj! Louis biztos vár! - löktem vállon.

- Most vele ne törődj, el van foglalva! 

- Akkor menj és segíts neki.

- Wendy, nem tudsz lebeszélni erről, maradni fogok! - mondta már ingerülten. Kikapta a táskát a kezemből, majd mint egy őrült túrta fel az egészet.

- Ahhj.. - sóhajtottam. - Ezt keresed? - húztam elő a farzsebemből a kulcsot.

- Minek táska ha ott tartod? - morgott magába. 

Vagy fél percig szerencsétlenkedett mire megkérdezte.

- Melyik az a rohadt kulcs ami az ajtót nyitja? - fordult felém idegesen. - Minek ennyi kulcs? - rázta a fejét.

- Add ide  - kaptam ki a kezéből, majd a rózsaszín kulcsot a lyukba tolva egy fordítással kinyitottam , majd bementünk, de ő azonnal be is zárta. - Ne hagyd a kulcsot benne, anyuék nem tudnak majd bejönni.

Bólintott majd lerakta a cipős szekrény tetejére.

- Elmegyek letusolni! Öhm érezd otthon magad! Egyél nyugodtan, nem kell megvárni, de sietek - kiabáltam neki miközben szaladtam a szobámba letusolni a Niall érintéseket és gondolatokat, majd felöltöztem, kényelmes itthoni ruhába, a hajam felkötöttem majd lesiettem.

- Konyhába - hallottam Harry hangját. Mosolyogtam majd beléptem a konyhába. Rá mosolyogtam majd le ültem vele szembe.

- Cuki a mamuszod és a pulcsid - kacsintott rám. Fel állt és a konyha pulthoz sétált. - Jó étvágyat - rakott le egy tányért elém.

- Aszta - pattantak ki a szemeim. - Ugye te is eszel ebből? 

- Már ettem. 

- Na ne hülyéskedj ezt nem tudom meg enni - panaszkodtam.

- Akkor a felét.

- Az menni fog - bólintottam és neki álltam falatozni.

Minden mozdulatom kíváncsian figyelte.

- Így nem tudok enni, ha így nézel - kuncogtam.

- Hogy így? - ráncolta a homlokát.

- Hogy minden rezdülésem figyeled.

Oldal mosolyra húzódott a szája majd fel állt és töltött magának inni.

- Nagyon ízlett - tettem a mosogatóba a tényért.

***

- Ne zavard őket, had szórakozzanak.

- Hm? - néztem rá meglepve.

- Ne hívd a szüleidet.

- Csak egy futó gondolat volt.

- De nyugi minden rendben! Most bontanak pezsgőt.

- Akkor jó - bólintottam.

- Feküdj le nyugodtan - nézett rám.

- Jó így.

- Valószínű.. Ülünk a sötét nappaliba és nézzük a falat! - bólogatott hitetlenkedve.

- Igazad van - húztam a szám.

- Te nem jössz? - néztem rá.

- Jó a kanapé - simogatta meg.

Vállat vontam és intettem neki, majd felcammogtam.

Becsuktam az ajtómat majd felvettem a pizsamám.

Befeküdtem az ágyamba, betakaróztam, de sehogy sem tudtam elaludni. Azon járt az agyam, hogy Harry lent van.. Tudtam, hogy hallja a gondolataim és épp azért csináltam, hogy feljöjjön.

- Így te se és én se tudunk elaludni - nyitotta az ajtót és hallottam a dörmögő hangját.

Felültem mosolyogva.

- Nem tudok így elaludni.. Itt vagy a házunkba és a nappaliba őrzöl engem. Nagyon frusztráló egy dolog. 

- Ajj.. Próbálj meg aludni! Kapcsold ki az agyad! - parancsolt rám szigorúan.

- Harry! - szóltam rá mielőtt becsukta volna a szobám ajtaját.

- Igen?! 

- Nem azt mondtad vagyis mondtátok, hogy rám nem hatnak a képességeitek? 

- Errhm... - éreztem, hogy zavarba jött. - Teliholdkor tudunk - hajtotta le fájdalmasan a fejét.

- Csak teliholdkor? 

- Igen - bólintott.

- Akkor jó - mosolyogtam.

- Azért én nem örülök neki annyira.. - rázta a fejét aggodalmasan.

- Mért?

- Mert vagy mindig vagy soha, de, hogy csak egy-egy nap ez kikészít és ezért is vagy számomra olyan nagy.. - akadt el. - Semmi! Jó éjt - csukta be mielőtt visszakérdeztem volna.

"- Mi vagyok neki?" - kérdeztem magamtól. Ezen járt az agyam a legrosszabb, hogy tudtam, hogy hall..

*Másnap*

Arra ébredtem, hogy a nap erősen süt a szemembe.

- A francba - húztam a fejemre a takarót. Lassan feltápászkodtam, megdörzsöltem a szemem, majd az órára néztem. Fél tíz. 

- MENNYI? - kiáltottam fel. Gyorsan a fürdőbe rohantam készülni már két órát kések a suliból.

- Mi van Wen? - jött be kómásan apa. - Ég a ház?

- Neked is jó reggelt! Nem csak az, hogy már elkéstem a suliból - mondtam kapkodva.

- Maradj itthon majd igazoljuk! Tegnap gondolom te is sokáig fent voltál aludj! - vánszorgott ki apa.

- Mikor jöttetek haza? 

- Fél négykor.

- Harry? - kérdeztem.

- Ki? 

- Hát Harry. Hol van?

- Én honnan tudjam, menj és aludj! - nyávogott nekem.

"- El ment mielőtt megjöttek volna?" - futott át a kérdés a fejemen.

Rá néztem az ébresztőmre és ki volt kapcsolva. Én mindig beállítom, ki húzta ki?

Visszadőltem az ágyba és szinte azonnal el is aludtam.

***

Az ajtóm nyitódására ébredtem újra, majd valaki leült az ágyamra.

Vettem egy nagy levegőtm majd elkezdtem nyújtózkodni és megfordultam. Először nem hittem a szememnekm majd felpattantam és a nyakukba ugrottam.

- Jaajjj de hiányoztatok - szorongattuk egymást.

- Te is - mondták egyszerre.

- Milyen volt Hawaii? - kérdeztem izgatottan. - Meséljetek el minden apró részletet.

- Rengeteg dolog történt - mondta Daf szájhúzva.

- Ahogy látom nem minden volt túl jó.

- Igazából nem érdekel - rántott vállat. 

- De mi az ami így felzaklat? Sam? 

- Denny dobta és összejött Bellával.

- Mi van? - akadtam ki. - Na és Liam? 

- Gondolom majd megtudja.. - mondta Sandy.

- Fúú most komolyan? Most rohadtul mérges vagyok Bellára... Hogy tehette ezt Daffnyval és Liammel? De Den is fújj.. - mondtam undorral a hangomban. - Szeretlek - öleltem meg Daffnyt. - De most nem értem ezt amúgy.. - vakartam a tarkóm. - Denny is Hawaii-n volt?

- Ja - bólintottak.

- Érdekes.

- Adam is vihetett egy embert így mi hatan képviseltük a sulit - mondta unottan Sam.

- Értem.

Egészen két órán keresztül beszélgettünk. Elmeséltek mindent. Kiderült, hogy Amy és Bella most nagyon jóba lettek. Ők mentek is ma suliba. Sandy és Daffny meg eljöttek hozzám. Elmeséltem én is mi történt. Kicsit kiakadtak Niallon, de nem akarják megérteni, hogy mért vagyok a három rossz arccal.. Na mind egy.. Nem fogom elmesélni nekik az igazat hiába állnak hozzám közel. Nem tehetem..

***

- Kajáljunk - álltam fel az ágyból. - Felöltözök és én is lemegyek. - mondtam nekik, majd lesétáltak.

Már csak egy pólót kellett volna felvennem amikor rezgett a telefonom. Elkezdtem keresni, nagy nehezen rábukkantam.

"Jó Napot drága! Remélem jól aludtál, bár a gondolataid nehéz volt nem hallani, de most egy hónapig újra tudatlan leszek az érzéseiddel, gondolataiddal kapcsolatban. Így se tudtam meg sokat, de egy biztos, mindent túl bonyolítasz! Az órádat én húztam ki, hogy aludj! Majd megadom a leckét. Négyre átmegyek addig is vigyázz magadra! Harry xx"

Mosolyogtam az üzeneten , felvettem a pólóm és lementem, így délután kettőkor, enni valamit.

- Jó reggelt - léptem anyuhoz.

- Reggel? - húzta apa a szemöldökét.

- Az - bólintottam komolyan.

- Mit eszel kicsim? Lányok? - nézett ránk anya.

- Majd én csinálok. De milyen volt a buli? 

- Nagyon jó - nevetett anya.

- Ja nagyon.. - morgott apa.

- Mi a baja apunak?

- Csak az, hogy Niall apja sokat ivott és tette nekem a szépet.

- Konkrétan szép szavakkal elmondta, hogy mit csinálna anyáddal.

- Az alma nem esett messze a fájától - morogtam magamban.

- Parancsolsz? - kérdezte apa.

- Semmi - rántottam vállat.

- Hallottam.. - csukta össze az újságot.

- Csak annyi, hogy este a hegyről amikor jöttünk le, Louis át vitt Niallhez és ő öhhmm.. - jöttem zavarba.

- Igen?

- Olyanokat mondott ami engem zavarba hozott.

- Csinált is valamit? - kérdezte dühösen apa.

- Nem! - vágtam rá és elfordultam. Nem szeretek hazudni, de azóta amióta Harryéket ismerem egyfolytában azt teszem.

- Ki is heréltem volna - nyitotta újra az újságot. - De állj mit kerestél te a hegyen? A Louis gyereknél? - nézett újra szigorúan.

Megcsóváltam a fejem és elkészítettem az estreggelit. Így hívom a késői reggelit.

- Wen?

- Csak beszélgettünk! Elmondott pár bizalmas dolgot.

- Értem - hunyorgott rám apa, láttam, hogy kételkedik, de nem kérdezett többet.

- Tessék - raktam le egy-egy tálat a csajok elé is.

- Wow - tátotta el a száját Sam.

- Őőhm. Wen! Te mióta eszel ilyeneket reggelire? - nézett meglepve rám Daf.

- Mostan óta? - rántottam vállat és elkezdtem befele kebelezni a boldogság bombát.

- Te lefeküdtél Harryvel? - suttogta Daf a fülembe. Azonnal kikerekedtek a szemeim és félre nyeltem az éppen lefele tartó málna darabot.

- Megörültél? - kérdeztem akadozva és közben köhögtem is. - Miből veszed?

- Hirtelen étrend változás.

- Azért mert ilyen finomságot eszek? - néztem kérdőn.

- Nem szoktál csak salátákat.

- Most ezt szokom.

- Jó bocs. 

Miután befejeztük, elmosogattam és mondtam anyuéknak, hogy Harry négyre átjön. Anya nagyon örült, ahogy apu is mondták, hogy elmennek moziba megnézni az új filmet, apu kedvenc rendezőjétől. Ne kérdezzétek, fogalmam sincs, hogy ki vagy mi, őszintén nem is nagyon érdekel. A csajok is elmentek háromkor, anyuék meg negyed négykor. Felballagtam a szobámba és felvettem valami csinosabb ruhát. Raktam egy lehelet sminket és vártam.

Csengettek..

Felálltam és az ajtóhoz siettem. Kinyitottam..

- Szia.

- Szia mit akarsz? -kérdeztem undorodva.

- Én se tudom, csak még nézni hogy vagy!?

- Aha remek, menj vissza szépen oda, ahonnan jöttél és köszöngess az újdonsült barátnődnek - kacsintottam rá lenézően.

- Wen! - tartotta vissza az ajtót. 

- Húzzál már innen Denny! - ez volt a végszó és Harry pont leparkolt. Nyitotta az ajtót és a fején mérhetetlen dühöt fedeztem fel. "- Jóban vannak nem?" - merült fel bennem a kérdés. 

- Hello haver - nyújtotta a kezét Denny.

- Takarodj - mondta undorral a hangjában Haz.

- Mi bajod van ember? - értetlenkedett Den.

- Te! Te vagy a bajom, te.. - mondta és félre köpött.

- Nem akarsz balhét ugye? - vágott vissza Den.

Erre Haz felkacagott.

- Te ne akarj balhét - szorította ökölbe a kezét.

- Nem félek tőled kisgyerek - lépet Harry mellé. Vicces volt mert Harry majd nem egy fejjel magasabb nála.

Harry szeme elsötétült.

- Ne - léptem oda. - Harry gyere be - fogtam meg a csuklóját.

- Jaja menjél csak már felkészült a kis ribanc menjél - kuncogott.

Erre Harry bevert neki egyet majd egy métert repült,

- Úristen - kaptam a számhoz.

Harry mellé lépett felhúzta a földről és mondott neki valamit, majd vissza dobta szép szavakkal a szó szoros értelmében a földre. Én szörnyülködve néztem ahogy Den próbál a kocsijához visszamászni. Harry még utoljára megcsóválta a fejét, majd mellém lépett, megfogta a kezem és behúzott a házba az ajtót meg bezárta. 

Tiszta pánikkal a fejemen leültem a kanapéra és a kezem tördeltem. Majd hallottam, hogy meg áll mögöttem.

- Ugye tudod, hogy meg is ölhetted volna? - kérdeztem kétségbe esve.

- Talán az lett volna a legjobb - morgott, majd leült mellém. 

- Mi lesz most? - kérdeztem a földet bámulva.

- Semmi - mondta komoly hangon, majd a kezét az államra rakta és maga felé fordított. - Tudod mi lett volna ha pár perccel később jövök? - nézett rám idegesen.

Megcsóváltam a fejem.

- A ruha már nem lenne rajtad, a tested nem lenne érintetlen, karmolások, horzsolások é..

- Hagyd abba - fordultam el és a szemem szorítottam össze.

- Semmi baj nincs! Amíg engem látsz soha! Érted? Soha ne félj! - simította meg a hátam.

- Nem védhetsz meg mindig mindentől.. 

- De megpróbálhatom!

- Nem fogod minden pillanatban a kezem! 

- Ez csak rajtad múlik!

- Nem vagyok kisbaba!

- Nem! Egy önfejű kis bolond vagy.

Megrántottam a vállam és pityeregtem.

- Ne sírj! - változott komollyá a hangja. - Nem bírom elviselni ha sírsz! 

Ránéztem és az arca a dühösből meglágyult, ahogy meglátta a könnyes szemeim.

- Mi van Louissal? - váltottam témát.

- Vele nincs semmi..

- Ezt hogy értsem?

- Zayn..

- Mi van vele?

- Eltűnt..

- Tessék?! - pattantam fel.

Tizenötödik fejezet...*

Sziasztok! :) Köszönöm a kommenteket. Válaszoltam az egyikre és így jött össze a 10.. Szóval a kódokkal kapcsolatban, nincsenek, így nyugodtan írhattok megjegyzést! :) 10 hozzászólás és következő puszi Medy xx 

Pont léptem ki az öltöző ajtaján és indultam ki, amikor valaki miatt kénytelen voltam megállni..  

- Erhm. Szia! - köszönt mély hangján. - Merre? 

Nem válaszoltam, csak megremegett a gyomrom. Zayn magas alakja tornyosult előttem, ami ijesztő látványt nyújtott. Oldalra léptem és próbáltam észre vétlenül elsurranni. 

- Kérlek Wen - kapott a csuklóm után és visszarántott, egész testével a falra szorított, moccanni se tudtam.

Mellkason szaporán emelkedett és csökkent heves ziháláson miatt, amit az ijesztő srác kellett bennem.

- Nem bírom, ha nem beszélsz velem.. - suttogta fülembe.

Szemeim tágra nyíltak és ajkam megremegett.

- Beszéljük meg..

Fészkelődni kezdtem teste alatt és nagy nehezen a kezem a mellkasára helyeztem, így egy kis távolságot nyerve köztünk.

- Zayn, nem értem ezt az egészet - suttogtam és lehajtottam a fejem.

- Menjünk fel Louis lakására és beszéljünk! - lehelte a szavakat a nyakamba. Egész testem beleborzongott a tudatba, hogy elakar vinni.

- Nem! - nyögtem ki.

Összeráncolta a homlokát, úgy bámult.

Nem tudtam még mindig mozdulni, testem reszketett, tudtam, hogy nincs magánál, hisz este telihold...

- Zayn kérlek csak hagyj - könyörögtem fájdalmasan.

- Csak velem lehetsz ma - a szavak cirógatták a nyakamon a puha bőrt, libabőr futkosott egész testemen. A kezeit, amik eddig páncélként az oldalam mellett a falra tapadtak, átvezette az én kezeimre, amik a köztünk lévő párcenti távolságot biztosította. Megszorította csuklómat és kihúzta őket, majd az oldalamhoz szorította, ezzel megszüntette a távolságot köztünk. Arca közeledett felém. Összeszorítottam a szemem és fájdalmasan oldalra fordítottam a fejem. Majd akkor döbbentem rá mekkora hibát vétettem, amikor puha ajkait a nyakamon éreztem. Végig futott egy fagyos érzés a testemen, és tudtam, hogy mi következik.. Sikításomat, ami épp kicsúszott volna a számon, hatalmas kezeivel visszatartotta. Ahogy éreztem, hogy a nyakamban lévő hajszálerek elpattannak és ezzel véraláfutást hagynak a nyakamon, nem a kellemes érzések közé sorolható. Fogaival aprókat harapott a már így is fájdalmas helyre, végül apró csókokat nyomott a pecsétjére.

Felszisszentem mikor megérintettem a fájdalmas pontot.

- Újra és továbbra is csak az enyém vagy - lehelte a szavakat az arcomba.

A sírás kerülgetett és úgy éreztem mintha ez a pár hét meg se történt volna, mintha ugyan azok az idegenek lennénk egymás számára. Ez megrémisztett engem. Majd hirtelen egy lábcsosszanást hallottunk a folyosó végéről. Oda kaptuk mind ketten a fejünket. Egy sötét, vékony, izmos, magas alak állt az ajtóban. 

- Harry - suttogtam magam elé. Zayn rám kapta tekintetét.

- Mit műveltek? - kérdezte a hirtelen mellénk kerülő ideges alak.

Harry rám nézett én kétségbe esetten néztem rá, megszólalni nem tudtam, hisz Zayn rá nyomott a falra.

- Mit érdekel téged? - kérdezte szigorúan Zayn.

- Attól még, hogy utál engem nem nézem tétlenül, hogy bántsd! - mondta dühösen Harry.

Tágra nyíltak Zayn szemei és kétségbe esetten rám nézett. Összezavarodottan tekingettem a két ijesztő és ideges srácra. Zayn ellépett tőlem, én pedig nem szólva semmit hátra hagytam a fiúkat. Visszapillantva láttam, ahogy Harry feltolja a falon Zaynt. Megremegett a lában. Féltem. Hiába tette ezt velem, nem hagyhatom, hogy megöljék egymást. Láttam, hogy Harry arca teljesen eltorzul, majd rám kapja a tekintetét, utána vissza Zaynre. Jobbnak látta az agyam, hogy fussak, de a szívem azt diktálta maradjak. Nem tudtam mitévő legyek. Ekkor egy erős kéz megszorította a kezem és magával rántott, nem láttam ki az, hisz sötét volt az alaksori öltöző részen. Jobbnak láttam, hogy nem szólalok meg. Léptei gyorsak, erőszakosak voltak, ahogy apró lépteimmel próbáltam felvenni az ő tempóját, de nem jött össze csak rángatott maga után. A kezem teljesen elzsibbadt az erős szorítástól. Majd kiértünk a csapóajtón és megláttam ki az.

- Louis! - emeltem rá a hangom.

Rám se hederített. Most jött rám a halál félelem. Tudtam, ha Louisra rá jön aminek nem kéne, akkor komolyan annyi nekem, és most a másik két srác el van foglalva egymással.

- Ülj be! - parancsolt rám összeráncolt szemöldökkel. Ijedten bámultan az eltorzult arcát. - MOST! - kiáltott rám. Összerezzentem és tettem amit mond. Becsatoltam magam az anyós ülésen és minden mozdulatát kétségbeesett tekintettel követtem, ahogy megkerüli a sötét autót és beül mellém. Gyújtást adott majd beletaposott a gázba. Figyelmesen követtem az utat és járt az agyam, hogy mégis merre vihet?! Aztán mikor elhagytuk a nagy hidat rádöbbentem.. Fel a hegyre a házba. Még a szar is megfagyott bennem. Tudtam, hogy ott tényleg senki nem hall majd, Harryék meg eszük ágába se lesz keresni engem. Az egész életem lejátszódott előttem. Reszkettem mint egy nyárfa levél, a szívverésem az egekbe szökött, mellkasom gyorsan mozgott a félem miatti gyors levegővételnek köszönhetően, testem pedig megfagyott amikor tekintetét rám emelte.

- Megijesztelek téged még mindig - gúnyos vigyorral az arcán nézett a félénk testtartásomra. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy ez a mondat kérdés, vagy kijelentés volt..

Választ nem tudtam kicsikarni a reszkető testemből, így rájött, hogy rettegek tőle. Széles mosoly ült ki az arcára.

- Nem foglak bántani! - mondta szigorúan. Rákaptam a tekintetem. - Csak elbeszélgetünk kicsit, úgy, hogy: Senki. Nem. Fog. Minket. Zavarni. - mondta el ezt az egy mondatot, mégis minden szóból újat kreált.

Idegesen tördeltem az ujjaim és járt az agyam.. "- Még is mit akar beszélni velem? Nem lesz a közel jövőben fénygyűrű, akkor mért ilyen fura? Megértem Zayt és Harryt, hogy ilyenek, hisz este tudjuk mi lesz.. De Harry kijelentése meglepett.. Honnan vette, hogy én utálom őt? Zayn nekem azt mondta ő utál engem..! Egyre furább ez az egész.. Összezavarodtam.." - jártak sebesen a gondolatok és a kérdések a fejemben..

- Megjöttünk! - lassított le Louis a ház oldalánál. Övem kikapcsoltam és siettem volna a kiszállással, amikor szembesültem, hogy bezárt.. Elkerekedett szemmel néztem ahogy nagy nyugodtan kiszáll a kocsiból és kinyitja az ajtómat.

- Nem akarom, hogy elszökj nekem - önelégülten mosolygott. Előszedte a kulcsait majd beinvitált a már ismert házba. 

- Ülj csak le - mutatott a kanapéra. Megdöbbenve láttam, hogy a legutóbbi itt járásom óta fel van forgatva a ház.

- Harrynek düh kitörése volt - válaszolt Louis. "- Jha persze, hallja a gondolataim" - tértem észhez. "- Basszus akkor ezeket is hallja. Wen kussolj már.."

Erre kuncogott.

Kiürítettem a fejem.

- Kérsz inni - mondta nyugodtan és lerakta elém a poharat. Megdöbbentem hisz ez már megint olyan kételyes mondat volt.

- Ne aggódj nem raktam bele semmit - mondta őszintén. 

Elvettem és egy húzással le is húztam.Szomjas voltam és ideges is.

Leült közvetlen mellém. Forró teste égette a bőröm. Ijedten arrébb csúsztam.

- Csak az esti hold miatt vagyok forró ne izgulj - nyugtatott. - A srácokról akartam beszélni! - tért a lényegre. Meglepetten, de még is izgatottan figyeltem rá.

- Nos, mint gondolom már te is észre vetted, Harry nem sűrű van a közeledben, sőt egyikünk se! Azért, mert ahogy a múltkori beszélgetést Zayn elmesélte csalódtunk benned - változott komorrá a hangja.

- M- mégis mit mondott Zayn? 

- Csak azt amit te mondtál, hogy neked eleged van belőlünk nem bírod ezt tovább utálod Harryt és engem..

- TESSÉK? - álltam fel idegesen. - Zayn egy mocskos, hazug, seggfej! - dühöngtem.

- Shht! - parancsolt rám. - A barátomról beszélsz! 

- Aki fülig belém van zúgva és azt mondta, hogy Harry gyűlöl engem és azért kerül? Hmm.. Remek barát gratulálok! - tapsoltam.

- Szórakozol? - akadt ki.

- Nem! - mondtam komolyan és sírásban törtem ki.

- Elmondok valamit Wen! - fogta meg a combom. - Ha ez igaz amit mondasz, akkor Zayn fejmosást fog kapni! Azért néz ki így a ház, mert miután Zayn elmesélte miket mondtál, Harry őrjöngött és nem bírta felfogni, hogy mért utálod..

- H-Harry miattam? Miattam csinálta ezt? - ült ki egy boldog vigyor az arcomra.

- Igen, mert Zayn azt mondta, hogy lehet lesz köztetek valami, és Harry haragszik Zaynre.

- Szóval Zayn és Harry versengenek egymással? Miattam? - gyűltek boldog könnyek a szemembe.

- Valahogy így, de Harry elkerült miután állítólag azokat mondtad!

- Louis köszönöm! - öleltem meg majd húzódtam el gyorsan a forró testétől.

- Még is jó volt, hogy felhoztalak - kacsintott.

- Jó! - kacsintottam vissza. - De most keressük meg a két jómadarat mielőtt megölik egymást, Zayn kap egy fejmosást, hogy keverte a szart, és megbeszéljük a dolgokat! - álltam fel.

Louis követett beültünk a kocsiba majd hallgatott.

- Mit csinálsz? - kérdeztem.

- Shht! Keresem őket! 

- Ohh - esett le.

- A ti romotoknál vagy hol vannak! - mondta és szélsebesen elindult.

***

- Fiúk! - szólt be Louis a romok közé.

A két srác röhögve és egymást lökdösve jöttek ki, majd megláttak engem és komoly fejet vettek fel.

- Ő mit keres itt? - kérdezte bunkón Harry.

- Elrángattam a suliból fel a hegyre és beszélgettünk.. - vigyorgott Louis.

- Beszélgetettek?! Csak? - változott idegessé Harry feje.

- Igen csak! Beszélgettünk - rázta a fejét Louis.

Harry szikrázó tekintettel bombázta Lout.

- Még is mi megbeszélni valótok volt nektek? - szólt közbe Zayn és már mellettem is termett. - Hmm? Wendy baby mesélj apucinak - utasított Zayn. Kezem csattant az arcán.

- Térj észhez! - dühödött be Zayn és elkapta a derekam, majd magához szorított. Hajam kiszedte a nyakamból és két ujját rányomta a pár órával ezelőtt okozott sérülésre. Felnyögtem a csípő érzésem, mire ő önelégülten mosolygott.

- Zayn! - kiáltott rá Louis. - Állítsd már le magad!

- Ne szólj bele, ez a mi dolgunk! Igaz Wen? Mond meg a fiúknak, hogy az enyém vagy! - mondta a szavakat a nyakamba ami végig borzolta a testem. 

- Engedj! El! - löktem őt arrébb és oda futottam Harryhez. - Beszélnünk kell! - léptem elé.

- Nekünk nincs semmi közünk egymáshoz! Nem kell beszélnünk! - lépett arrébb.

- HARRY! - kiáltott rá idegesen Louis. - Zayn te hazudtál mindenkinek! - állt meg Zayn előtt Louis.

- Miről beszélsz? - esett pánikba.

- Wendynek azt mondtad, hogy Harry utálja és csak miattad jópofizott vele, de elege lett és ezért kerüli, azt mondtad nekünk, hogy elege van belőlünk és utál minket és téged szeret! De ahogy látom nem így van! - vigyorgott Lou.

- Te semmire kellő - nézett rám idegesen Zayn és elindult felém. Megremegett az egész testem. Lejátszódott előttem az egész életem.

- Ne. Merd. Bántani! - állt be elém Harry és mondatokká tagolta a szavakat. 

- Most örülsz? - nézett rám megvetve. - Örülsz, hogy elvetted a barátaim? Örülsz, hogy eldosz magadtól, pedig én szeretlek! Gratulálok! - lépkedett hátra idegesen és sorolta a dolgait.

- Ne! - fordult felém Harry. Tudta, hogy oda akarok menni Zaynhez. - Sajnálo..

- Shh! - fogtam be a száját. - Majd megbeszéljük - mosolyogtam rá biztatóan. Bólintott boldogan. - Zayn?! - léptem közelebb a térdein támaszkodó és ziháló Zaynhez. - Figyelj! Tudom, hogy ma nehéz minden, tudom, hogy nemsokára mi lesz veled, de nem tehetsz úgy mintha játék lennék! Azt mondod szeretsz? Akkor mért hazudsz nekem? 

Lassan rám emelte a tekintetét. 

- Mert tudom, hogy Harry mennyire szeret és te is őt, de én is nagyon szeretlek és nem bírom elviselni, hogy második vagyok..

- De Zayn.. miről beszélsz? Nincs semmi... Úgy csináltok mindannyian mintha ezer éve ismernénk egymást! Honnan tudod, hogy Harry az első? Ott vannak nekem a lányok meg Niallék.. Milyen első és második helyről beszélsz? 

- Wendy idővel megérted, de most az még nem jött el, hogy mindent tudj! 

- Wen gyere - lépett mellém Louis.

- Hova? 

- El innen gyorsan! - mutatott a hegyekre, hogy a nap már lement és pár pillanat múlva a hold jön, de akkor már késő lesz..

- Harry! - néztem rá, mire megveregette Zayn vállát és oda sietett hozzánk. Beültünk a kocsiba és elhajtottunk.

- Nem bírom felfogni, hogy csak úgy otthagytuk - reszkettem a bűntudattól. 

- Semmi baja, holnapra olyan lesz mint aki tök normális.. Nem fog emlékezni az elmúlt két napra - mondta Louis.

- Az remek - mondtam kicsit megnyugodva. Szeretem Zaynt és nem akarom elveszíteni, de amint telihold napja közeleg meghülyül.

- Ez is véget ér nem sokára - mondta Louis meg könnyebbülten.

- Hova megyünk most? - kérdeztem.

- Téged haza viszünk, mi meg Harryhez.

- Remek - húztam a szám.

- Baj van? - kérdezte.

- Nem - dőltem az ablaknak.

- Az a nem elég nyomós ok, hogy sóhajtva az ablaknak dőlj.

- Csak ma anyáék sokáig dolgoznak, vagyis buliznak mert ma valami éves cég fordulót ünnepelnek - forgattam a szemem.

- Akkor egyedül leszel otthon? - kérdezte mosollyal a hangjában.

- Nagyon úgy néz ki - rántottam vállat.

- Nem jössz velünk? - kérdezte Louis mire Harry oldalba vágta.

- Őő.. Azt hiszem inkább nem - hunyorogtam válaszadás közben Harry reakciója miatt.

- Csak fél - vigyorgott Louis és védekezett a következő ütés ellen. Láttam, ahogy Harry kifordul az ablakhoz és óvatosan mosolyog. Akaratlanul, de egy boldog mosoly ült az arcomra.

- Átmegyek Niallhez tegyetek ki ott - mosolyogtam.

- Rendben, de tényleg jól gondold meg! Harry ilyenkor férfiasabb mint szokott lenni! - röhögött Louis.

- Azt hiszem tényleg jobb, ha nem megyek még a végén rossz dolgok lesznek - nyíltak tágra a szemeim.

- Ez néző pont kérdése, Louisnak rossz - szólalt fel Harry a rekedtes hangján.

- Kössz.. - lökte oldalba Louis.

- Most hagyjátok abba - emeltem fel a a kezeim védekezés ként.

- Ja Louis hagyd abba Wen nem bírja az erotikával kapcsolatos témákat - láttam a visszapillantó tükörben, ahogy rá kacsint Louisra.

- Wen te szűz vagy? - kérdezte Louis.

- Jó én most kiszállok! - kaptam el dühösen a kocsi ajtót. - Louis azonnal nyisd ki! - parancsoltam rá.

- Ezek szerint igen - kuncogott. - Ne aggódj, Harry finom lesz - kacsintott rám, mire én teljesen vörös lettem.

- Jó haver most már tényleg dugulj el - kelt a védelmemre az eddig jól szórakozó Harry.

***

- Itt vagyunk! - szólalt meg Louis.

- Köszi a fuvart - szálltam volna ki, de Harry már nyitotta is az ajtót, nyújtotta a kezét segítségként. Elpirultam és óvatosan kiszálltam. - Köszönöm - mosolyogtam a zöld szemeibe.

- Ha majd nem lesz senki aki elpoénkodja, és én se leszek ilyen állapotban, beszélnünk kell!  Sajnálom ahogy viselkedtem, téged is meg kellett volna hallgatnom! - mondta őszinte megbánással, azzal az ellenállhatatlan, csábító, mély és rekedtes hangján. 

- Egyet értek - bólintottam. Nyomott egy vad puszit a nyakamra és beszállt, majd elhajtottak. Szerencsémre nem a fájós felemre adta ezt az édes puszit.

Oda ugrándoztam Niallék ajtójához és csengettem.

- Jó estét megismersz még? - nevettem az előttem álló megdöbbent arcú Niallön.

- Hát te? - lepődött meg. - Amúgy szia.

- Behívsz? - röhögtem.

- Ja persze gyere - tárta ki az ajtót.

Ledobtam a cuccaim majd beültünk a kanapéra.

- Szüleid? - kérdeztem.

- Anyukádék céges buliján.

- Ja persze - bólintottam. 

- Hogy-hogy eszedbe jutottam? 

- Baj? El is mehetek.. 

- Hülye dehogy már hiányoztál - ült közelebb.

- Te is - öleltem meg.

- Te mi van a nyakadon? - túrta ki a hajam.

- Semmi - kapkodtam a hajam után.

- Hohhó! Ki pecsételt meg? - kuncogott.

- Senki! - löktem arrébb.

- Látom - kacsintott. - Kivel feküdtél le? - húzogatta a szemöldökét.

- Niall! - fordultam el sértődötten. - Senki, csak Zayn letámadott..és kiszívta a nyakam.

- Remek! - horkant fel. - Más nem volt? 

- Nem - ráztam a fejem.

- Egy kis tipi-tapi, ujjvándorlás - sorolta a lehetőségeket közben kezével kúszott a combomra, onnan a belső feléhez és egyre feljebb.

- Befejezted? - kérdeztem és letoltam a kezét.

- Wen mért jó neked majdnem 18 évesen szűznek lenni? 

- Hagyjál már te is.

- Mi az, hogy én is?

- Ezzel baszogatnak a szüleim meg mindenki..

- Hogy érintetlen vagy?  - lepődött meg.

- Nem! Hanem, hogy még barátom se volt.

- Ja! Szóval, hogy érintetlen vagy - röhögött.

- Chh.. - ráztam meg a fejem.

- Én szívesen segítek a problémádon - kacsintott rám.

- Neem! Ilyet nem játszunk! - tiltakoztam.

- Naa.. Egy kis barátság extrákkal? - kacsintott rám.

- Hagyjál! - álltam fel és a konyhába tipegtem.

Ugrottam egyet mikor Niall puha kezeit a nyakamon éreztem.

- Megtanítalak, hogy ha oda jutsz hogyan viselkedj, engem már régóta ismersz, nem okoznék fájdalmat és csalódást - suttogta a fülembe.

- Niall kérlek hagyj - löktem el. A testem már bizsergett Niall szavaitól, de az eszem nem engedte. A büszkeségem mindig erősebb, mint a testi vágyam.

- Érzem, hogy akarod - tolta fenekemhez a csípőjét közben kezei a derekamon pihentek.

Felé fordultam és a szemébe néztem. Szeme tele volt vággyal, hasonlított Zayn nézéséhez.

- Jézusom Niall, látom a szemedben a gondolataid, hagyj! - léptem el tőle.

- Aaaaaaaaa... - dühöngött az ellenállásomon. - Imádlak Wen, de azt gyűlölöm, hogy ennyire asexuális vagy! -  fonta össze karjait mellkasa előtt.

- Remek.. Az mit jelent? 

- Jesszus - döbbent le. - Most komolyan, te mit tudsz ami a sexel kapcsolatos?! - nyíltak tágra a szemei.

Megrántottam a vállam.

- Úristen, tudod egyáltalán mit jelent az a szó, hogy sex? 

- Niall, persze, hogy tudom - keltem a magam védelmére. - Csak nem szeretnék erről hallani és beszélni. 

- Wendy..azt akarod mondani, hogy te..te még soha nem kényeztetted magad? - döbbent le Niall. Én telibe köptem a mosogatót a teával. - Ezek szerint nem - vakarta a tarkóját.

- Nem fejeznéd be ezt a témát? - akadtam ki.

- De - emelte fel védekezés ként a kezeit majd kisétált a konyhából.

- Köszönöm - csóváltam a fejem, majd megittam a teámat amit újra kellett öntenem, ettem két szendvicset majd kimentem Niall után.

- Niall?! - néztem körbe az üres nappaliba. - NIALL?!! - kiáltottam el magam.

- A szobámba vagyok - jelentette ki lazán.

Sóhajtottam egyet majd felcammogtam a lépcsőn.

- Hallod!? Fel kéne hívnom anyuékat, mert már semmi kedvem haza menni, így itt alszok ha nem gon.. ÚRISTEN TE MIT CSINÁLSZ? - kezdtem a mondatom nyugodtam miközben háttal álltam Niallnek és csuktam be az  ajtót, majd ránéztem és elkerekedett szemekkel folytattam majd gyorsan eltakartam a szemem és hátat fordítottam.

- Tudod ez az önkielégítés! - kuncogott önelégülten.

- Azonnal öltözz fel, vagy haza megyek! - toporzékoltam.

- Wen nyugodj már le - hallottam, hogy fel állt.

- Ide ne gyere - összeborzongtam. Meleg kezét a vállamon éreztem. - NE! NIALL! FÚJJ! Fújj-fújj-fújj - szaladtam a mosdóba és azonnal mostam a vállamat. - Én. Most! Haza megyek! - jelentettem ki az elhatározásomat.

- Ne csináld már.. - jött oda már alsóban.

- De igen! Nem gondolod, hogy ezek után veled alszok egy ágyban.. Uram, Atyám.. Most esik le.. Fújj - szörnyedtem el.

- Mi bajod már megint? - dőlt az ajtó félfának unottan.

- Hogy te, azt! Ott! Hányszor csináltad? 

- Sokszor - vont vállat.

- És én már aludtam ott - kerekedtek el a szemeim. - Blee.. - ráztam meg a fejem. - Szia Niall majd találkozunk. - tértem ki az útjából és leszaladtam a lépcsőn, felvettem a cuccaim majd kinyitottam az ajtót és megdöbbentem álltam a nem várt vendég előtt..

Tizennegyedik fejezet...*

Sziasztok skacok! Itt az új rész!
Még mielőtt bármit tesztek ---> KATT IDE <---- ♥
Ez a blog amit most kitettem..fantasztikus..olvassátok el*-* nem fogtok csalódni ^^ KÖSZÖNÖM!! ♥
 Remélem örültök. Azt tapasztaltam, hogy nem nagyon érdeklődtök már a blogom felől..nem tudom miért..rossz vagy mi? Mert ha igen akkor befejezem, csak írjátok komiba.. Miből is gondolom? Mert a komik nem gyűltek össze, csak azért mert írtam 1-2 embernek, hogy komizzon....Na mind egy.. Komolyan gondolom azt, hogy a MEGJEGYZÉS HOZZÁADÁSA nem véletlen...abba írjátok le a véleményetek rosszat is és jót is és mindig aki elolvasta és tud komizzon KÖSZÖNÖM! Na szóval akkor 10 megjegyzés és következő! Jó olvasást! Puszi Medy xx. 

Ui.: Sajnálom, hogy ilyen rövid lett...

Még mindig nem kommunikál velem.. Mit csináltam? Azt hiszem teljesen megőrültem..de..lehet valaki mondott neki olyat ami nem igaz..vagy már kombinálok és halucinálok?! Egy biztos ha baja van mondja meg mert nekem ez nagyon fáj..Ennyire Denny miatt voltam padlón legutoljára..Félek, hogy Harry iránt nem szimpla barátságot érzek..

- Ms. Gras! MS. GRAS!! - kiáltották a nevem én hirtelen felkaptam a fejem és bámultam a dühös földrajz tanáromra.
- Ööö.. Elnézést Mrs. Parks mondott valamit? - tettem fel óvatosan a kérdést. Elég rosszul éreztem magam hisz az egész osztály engem bámult kivéve Harryt..
- Csupán annyi, hogy figyeljen az órára vagy kiküldöm! - fenyegetett a mutató ujjával. - Nem értem mi történt veled Wendy, de nagyon szétszórt vagy mostanában.
Lehajtottam a fejem és erősen fojtottam vissza a könnyeimet. 
- Akkor folytatom. Ott tartottam, hogy a Niagara vízesés a ... - és már nem is hallottam tovább amit beszélt. Egyszerűen nem volt erőm. Csak azon gondolkoztam mi lehet a gond köztünk.. 

Az összes óra azzal telt el, hogy gondolkoztam és ki se mozdultam a teremből. Harryt néztem mindig. Minden mozdulatát. Vissza emlékeztem milyen is ahogy mosolyog rám. Azt se bánnám, ha az lenne mint először, hogy rettegek tőle.. Félnék tőle most is csak a közelembe legyen..

Már haza fele tartok. Lassan, de biztosan. Bámulom a lépteim. Arcom a könnyek áztatják. Fáj a lelkem. Sajog a szívem, de még is boldog vagyok, hogy megismertem őt. 

- Szia - köszönt mellettem valaki.
Letöröltem lassan a könnyeim, majd ráemeltem a tekintetem.
- Mi a baj? - kérdezte egyből aggódóan.
- Semmi, csak kifújta a szél a szemem - mosolyogtam fájdalmasan.
- Wendy.. Ne! Nekem ne hazudj.. - tette a kezét a vállamra és mélyen a szemembe nézett.
- Fúú.. - kifújtam egy nagy levegőt majd nehezen megszólaltam. - Gyere át és beszéljünk! 
- Rendben! - mondta komolyan, majd megfogta a kezem és elindultunk hozzám.
Mosoly húzódott az arcomra és boldog voltam, úgy éreztem magam mint pár hete. 

- Csüccs! - mutattam a kanapéra és mosolyogtam rá.
- Nos akkor mesélj! - ült közelebb mellém.
- Nem Zayn! Te! Mi ez, hogy mostanában kerültök? Harry rám se néz? Mi a bajotok? Mi?? - kérdeztem fájdalmasan. és idegesen.
- Tudtam, hogy megkérdezed.. - vakargatta zavarban a nyakát.
- Nem vagyok hülye.. Mond el mi a helyzet!
- Jó..de ne csinálj semmit! - simogatta meg a térdem.
- Nem fogok.. - forgattam meg a szemem.
- Az a helyzet, hogy Harry nem nagyon bír téged és csak azért volt veled jóba, mert én azt mondtam..
- Tessék? - álltam fel dühösen.
- Sajnálom..először kellett volna meg mondani..
- De most hirtelen mért változott akkor? - rogytam a kanapéra és elkezdtem sírni.
- Mert mondta, hogy ő már ezt nem bírja. Én meg akkor mondtam neki, hogy akkor ne foglalkozzon veled és ezek szerint azt is teszi.. - húzta el a száját. 
- Mekkora egy szemét - csóváltam fájdalmasan a fejem és törölgettem a szemem.
- Ne sírj én itt vagyok! - bújt közelebb.
- Köszönöm! - fordultam felé.

Mélyen a szemembe nézett, száját megnyalta, kezét a derekamra helyezte, másikkal pedig letörölte az egyik kicsorduló könnycseppem. Kezem át csúsztattam a vállára és én is a szemébe néztem. Lassan elkezdett közeledni. De ekkor én a kezem a szájára raktam.

- Zayn fejezd be! - ültem egyet arrébb.
- Wen..azt hittem te.. hogy te is akarod..
- Zayn te nagyon helyes srác vagy, sőt már több is és jó fej, aranyos megértő, igazán jó barát vagy, de én nem akarok tőled semmit.. sajnálom..
- Mert te Harryt szereted mi? Őt? Tudom én.. De minek? Amikor őt az se érdekli, hogy szenvedsz-e..
- Mért mondod ezt? - álltam fel idegesen és éreztem, hogy hangom elcsuklik szemem újra megtelik könnyekkel és a már megszokott úton hullanak a padlóra.
- Mert az az igazság.. Én melletted vagyok.. De látom téged ez nem érdekel.. Meg tettem érted sok mindent.. Rá vettem a srácokat, hogy megvédjünk téged és gondoltam te is szeretsz ahogy én, de látom önző vagy és akit te nem akarsz azt el taszítod..
- FEJEZD BE ZAYN!! NEM!! NEM KÉRTELEK MEG, HOGY FOGLALKOZZATOK VELEM!! SEMMIRE NEM KÉRTELEK!! NEM TEHETEK RÓLA, HOGY BELE SZERETTEM..AHOGY VELEM VISELKEDETT AZ NEKEM SOKAT JELENTETT, SZERETLEK ZAYN IGEN!! DE NEM ÚGY AHOGY AZT TE AKAROD NEM TEHETEK RÓLA! - ordítottam ahogy csak a torkomon kifért és össze rogytam a padlón elszédültem és fájt mindenem. 
- Most megyek! Legyél jó Wendy! - állt fel és ridegen közölte a tényt, hogy ezek után csak itt hagy..
- Neked is sokat jelentek! - mondtam szarkazmussal,remegő hangon, de már csak az ajtó csapódást hallottam..

Össze kuporodtam a kanapén és megállíthatatlanul ömlöttek a könnyeim, már vörösre bedagadt a szemem, de nem tudtam abba hagyni. A tény, amit Zayn közölt velem, hogy Harry mit érez irántam, fel ért egy öngyilkossággal.. Össze omlottam. Semmit nem tudtam csinálni. 

Hallottam egy kocsiajtó csapódást. Tudtam, hogy anyáék jöttek. Hatalmas erőt véve magamon felrohantam a szobámba és bezárkóztam. Ott folytattam a szenvedésem..

- Szia kicsim! - kiabáltak anyáék.
- Sziasztok! - kiabáltam vissza. 
- 2 óra és vacsi!
- Nem vagyok éhes sokat ettem! - kiabáltam megint, de hazudtam, hisz nem ettem semmit.. 
- Rendben! - hallottam anya hangját.
- Tanulok ne zavarjatok! - fejeztem be a társalgást. 

Hanyatt feküdtem az ágyamon és a plafont bámultam. Majd elővettem a telefonom és megnéztem az üzeneteket amiket vele írtunk.. Újra elvesztettem a fejem és zokogtam.. Fel keltem és besétáltam a fürdőbe. Beálltam a tükör elé és bámultam magam. Néztem az arcom.. Azt a világfájdalmas, depressziós, szét ordított, vörös szemem.. Elrettentett a látvány és nagyon ideges lettem. "- Csodálkozol, hogy nem kellesz neki..nézz már magadra milyen csúnya vagy!" - mondta egy belső hang.. Elborult az agyam és egy határozott erős ütést a tükörre mérve összetörtem. A tükör szét vágta a kézfejem. Újra keserves és fájdalmas sírásban törtem ki. A földre csúsztam és sírtam, miközben a szétvágott kezem bámultam amiből csurgott a vér. Őszintén? Szép volt.. Úgy érezem, mintha az összes fájdalmam kifolyna a véremmel együtt.. Pár perc múlva elállt a vérzés és a lelkem sem fájt már annyira. Nagy levegőt vettem majd össze takarítottam az üvegszilánkokat és a kezem is rendbe hoztam. Bekötöztem, majd leültem az ágyamra. Kábultam bambultam a sötét szobába és az előbb történteken járt az agyam.. Majd csörgött a telefonom..

- Hallo? 
- Szia Niall vagyok.
- Szia.
- Hogy vagy?
- Jól..
- Nem azt hallom a hangodból..
- Mért hívtál?
- Mert valami furcsa érzés kapott el, hogy valami bajod van..
- Már megint? - lepődtem meg.
- Igen..érdekes.
- Igen Niall..jól érezted! - mondtam és megint megtelt meleg cseppekkel a szemem.
- Azonnal átmegyek! 
- NE! Vagyis tanulok és anyáék nem engedik, majd holnap beszélünk! 
- Rendben! Szeretlek! 
- Én is! Jóéjt. - majd lettem a telefont.

Niall mindig jókor hív.. Nagyon szeretem. Holnap elmesélem neki ami ma történt.

*Másnap*

- Szia - sietett oda Niall.
- Szia - csuktam be a szekrényem ajtaját.
- Wen, te sírtál? - nézte az arcom.
Bólintottam.
- De mért?
- Hívd Liamet..menjünk a klubb szobába elmesélem.. - hajtottam le a fejem.

Pár perc múlva már ott ültünk hárman. Én pedig bele kezdtem és elmeséltem az érzéseim. Harry iránt és amit Zayn mesélt..

- Wendy hogy szerethettél bele? - akadt ki Liam.
- Nem tehetek róla..
- Most olyan mintha a történelem ismételné önmagát.. Tavaly ugyan ilyenkor volt ez Dennyvel.. sajnálom - csúsztatta a kezét az enyémre Niall.
- Tudom és borzasztó.. - gördültek le a könnyek az arcomról.
- Ne sírj kérlek! Nem bírom ha sírsz.. Főleg ami tavaly volt.. Olyan szintű depresszióba estél nem akarom Wen! - mondta komolyan Liam.
- Már késő.. - mosolyogtam.
- Mikor ettél? - kérdezte komolyan.
- Nem tudom.. - rántottam vállat.
- Niall azonnal menj és hozz egy szendvicset nem engedem, hogy azt csináld mint tavaly! - idegesedett be Liam.
Niallnak nem kellett kétszer mondani már el is ment..
- Nos, megeszed az egészet amint vissza jött Niall és itt előttünk! Figyelni foglak úgy, hogy meg ne próbáld megint hánytatni magad! 
Szinte azonnal ott is volt Niall és a kezembe nyomta a kaját.
- De ha egyszer nem kell? Nem vagyok éhes! Azért fogom kihányni mert belém erőlteted! Majd eszek, ha érzem.. - rántottam vállat.
- NEM! - kiáltott rám dühösen mire mindenki ránk nézett. - Wen nem akarsz te se újra a kórházba kikötni! Egyél most! 
Nagy nehezen meg ettem, de egyfolytában hányingerem volt.
- Mindenki menjen órára! - jött be az igazgató. - Mit képzelnek? Negyed óra telt el! - hadonászott idegesen.
Gyorsan elmentünk órára.
Lassan nyitottam be.
- Eln.. - kezdtem volna a magyarázkodást, de nem volt bent tanár.
Gyorsan leültem a helyemre.
- Hol a tanár? - kérdeztem Amandától.
- Azt mondta mindj.. na itt is van - mosolygott.
- Elnézést a késésért! - mosolygott Mrs. White. - Igen Wen?
- Kimehetek a mosdóba? 
- Nyugodtan! - mosolygott. Mrs. White a biológia tanárunk és ő az egyetlen jó fej tanár nagyon szeretem. 
Felálltam a helyemről és kisétáltam wc-re. Amikor csuktam be az ajtót láttam, hogy Harry rám néz. Rá néztem és egy lenéző tekintettel elfordultam. A mosdóban a kagyló fölé hajoltam és kis segítséggel, de kijött belőlem amit Liam belém erőszakolt. Sokkal jobban éreztem magam. Nem volt semmi nyomás és a közérzetem is jobb lett. Vissza siettem órára.
- Ohh Wendy csoport munka van! - mosolygott rám.
- Igen? Mi a feladat? - kérdeztem.
- Mr. Styles majd elmagyarázza - vigyorgott a tanár.
Oda sétáltam a tanárnőhöz és súgtam neki valamit.
- Akarom mondani Mr. Stuart - kacsintott rám Mrs. White.
Oda siettem Troyhoz ő egy nagyon jó tanuló srác az osztályban, igaz, hogy nem a legszebb, de normális.
Nagyon jól elvoltunk órán és mi kaptuk a legjobb jegyet.
- Köszi Troy - mosolyogtam rá.
- Ugyan olyan jók voltunk - nevetett majd lepacsiztunk. - Wen nem azért, de a Harry gyerek egész végig téged bámult és most is - súgta nekem.
Egy elégedett mosoly ült ki az arcomra.
- Had nézzen, ha jól esik neki - rántottam vállat.
- Ennyi - nevetett.

Siettem tesire, de össze futottam a srácokkal.

- Na hogy vagy? 
- Jól, igazad volt, jó volt a szendvics - kacsintottam Liamre.
Niall végig szúrós szemekkel nézett.
- Sietek tesire.
- Oké szia - mondta Liam.
Niall a fejét csóválta.
- Mi az? - kérdeztem.
- Jó tesit! - mondta.
Megrántottam a vállam és mentem is.


- Ma lesz az oly várva várt tesi óra - dörzsölte gonosz vigyorral az arcán a kezeit Mr. Wígh.
Ekkor már tudtam, hogy ma erősítő óra lesz..de utálom.
- Névsor szerint összerakom a párokat.
Úristen.. Nyíltak tágra a szemeim.. A névsorban Harry jön utánam.. Ha szerencsém lesz - jobb mint Harry - akkor Sharlottot kapom.. 
- Ms. Le Gras és Mr. Styles - mondta.
Megfagytam. Az arcom eltorzult a szívem pedig gyorsabban dobogott mint valaha.
- Nem hallotta Gras? Vonszolja magát Styles mellé!
- Nem lehetne valaki más? - nyafogtam.
- De! - csapta össze a kezét. - Mehet haza, ha gondolja egy igazolatlan kíséretében.
- Rendben! - mondtam olyan bunkó stílusban ahogy ő beszélt velem. Felálltam és mentem is átöltözni. Gyűlölöm ezt az embert.. Fújj.. 
Pont léptem ki az öltöző ajtaján és indultam ki, amikor valaki miatt kénytelen voltam megállni..