Tizenkettedik fejezet...*

Sziasztok Drága és kitartó olvasóim! :) Sajnálom, hogy ilyen későn hozom az új részt, de nagyon rosszul vagyok testileg és lelkileg is.. :) Tudom, hogy vesztettem olvasót és ezt csak magamnak köszönhetem, de akik kitartóak Nagyon Szépen Köszönöm!! ♥  Köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést és a kb 10-el több feliratkozót! *-* Itt is az új rész! Jó olvasást! :) 10 megjegyzés következő! Sok puszi Medy. xx

Ui.: A kitett szavazásra, hogy " Írjam több szemszögből a blogot?" 20-20 lett az eredmény. Így sajnos (vagy nem sajnos) a blogot továbbra is csak Wen szemszögéből fogom írni! A másik, hogy mostantól ígérem, hogy 1 hétnél nem fog többet késni az új fejezet :) 

Csengetés után mindenki kiment az ebédlőbe én maradtam és még 1-2 osztálytársam majd hirtelen valaki a fülembe suttogott..

- Suli után beszélnünk kell! - hallgattam a szavak ahogy melegen cirógatja a nyakam. Hátra fordultam és Harryt véltem felfedezni.
- Miért is? - tettem fel a kérdést érzelem mentes arc kifejezéssel.
- Mert tudok mindent.. - hajtotta le a fejét.
- Még is mit? Nem tudsz te semmit.. - fordultam előre kicsit sértődötten.
- Wen.. - rakta a kezeit a vállamra. - Kérlek!
- Jó.. - rántottam meg a vállam.

Elengedett majd vissza indult a helyére még rám nézett, villantott egy édes mosolyt és leült a helyére.

Suli végeztével összeszedtem magam felöltöztem és elkezdtem a suliból kifele ballagni.

- Hé Wen! - hallottam, hogy valaki utánam kiált. Körbe néztem, de nem láttam senkit.
- Szia! - állt meg előttem.
- Szi..szia.. - dadogtam.
- Baj van? - fordította oldalra a fejét.
- Louis! Ezt PONT te kérdezed? - léptem hátra párat és testem egészével remegtem.
- Nem értelek.. - vágott szomorú képet.
- Hülyéskedsz? - kérdeztem idióta fejvágással.
- Nem komolyan nem értem mi a bajod. Már letisztáztuk nem? - mondta mintha komolyan nem emlékezne arra ami történt az erdő szélén.
- Louis te me..
-Sziasztok! - szakított félbe Harry.
- Szia haver! - köszönt Lou.
- Szia - köszöntem neki unottan.
- Mi a téma? 
- Wendy retteg tőlem, de nem tudom miért.. - tárta szét értetlenül Louis a kezeit.
- Én se.. - húzta oldalra a száját.
- NE SZÓRAKOZZATOK VELEM!! - kiabáltam velük és elrohantam. Nem értem miféle játékot űznek velem, de én ettől padlót fogok..

Nem telt el 1 perc és utánam jött Harry.

- Wen állj meg! - kapta el a kezem.
- Mi van? - kérdeztem és épp a könnyeim törölgettem.
- Először is megbeszéltük, hogy ma beszélünk nem? Másodszor.. - és itt megakadt.
- Igen? Hallgatlak!
- Elmondom nálatok! Van nálatok valaki? 
- Nincs..szokásosan estig dolgoznak - mondtam szomorúan. 
- Bocsi, de jó akkor otthon elmondok mindent! -mondta izgatottan.
Összehúzott szemekkel néztem rá majd elindultunk haza.

Az út csendben telt. Nekem végig azon járt az eszem, hogy Harry mit akar mondani és Louis mért nem emlékszik, hogy majdnem megölt?! 

- Helyezd megad kényelembe! - mutattam a nappaliban lévő kanapéra miután levettük a meleg ruhákat. - Hozok inni - mondtam Harrynek.

- Na miről is akartál beszélni? - ültem le Harry mellé. Nagy levegőt vett majd bele kezdett.
- Wen tudom mi történt az erdőnél Louis majdnem megölt tudom hisz hallottam, de semmit nem tudtam cselekedni nagyon sajnálom remélem megtudsz nekem bocsátani!
- Harry.. Louis egyszer összeesett és én sem tudom mitől, de ha ez nem következik be nem tudnál kitől bocsánatot kérni!
- Nem értheted.. - fordult el.
- Még is mit?
- Wendy Louis akkor még nem volt beszámítható és valamiféle bűbájt bocsátott rám és megfagyasztott mozdulni nem bírtam, de hallottam láttam és érzékeltem mindent! Louis tudta hol vagy hisz minden lépésed szemmel tartja!
- Tessék?! - ugrottam fel rémültem a helyemről és néztem pánikba minden felé.
- Shh nyugi! - állt fel Harry és átkarolt. - Nem most, csak akkor amikor ilyen van és Holdgyűrű 2-3 hónaponta van. Amikor annak a hatása alatt áll sajnos semmi nem hat rá csak..
- Igen? 
- Nem ebédelünk farkas éhes vagyok - simogatta a hasát.
- Inkább vámpír - nevettem fájdalmasan. - De van, gyere együnk, mert én is - indultam meg a konyha fele.
- Mit lehet enni? - kérdezte kíváncsian és leült az asztalhoz.
- Harry most esik le.. - kaptam a fejemhez. - Te hogy-hogy eszel hisz..hiszen te tudod.
- Vámpír vagyok? - kacagott fel. 
- Igen, de te halott vagy.. vagy mi - vakargattam a fejem.
- De amíg eszem vért rendesen a szervezetem ugyan úgy működik mint ha tudod olyan lennék mint te - mondta szarkazmusosan.
- Nagyon vicces vagy - adtam be a sértődöttet. 
- Tudom! - kacsintott.
- Mi lesz ma a menü? Mókus husi vagy nyuszi lapocka? 
- Hogy te milyen poénos vagy! - rángatta ide-oda a fejét gúnyosan.
- Tudom! - nyújtottam ki a nyelvem.
- Leharapjam? - állt meg hirtelen előttem és teljesen rám simult alig volt köztünk pár centi az orrunk össze ért és mereven nézett a szemembe pupillái kitágultak az enyémek pedig össze húzódtak. Karjait átvezette a derekamon és erősen de mégis gyengéden megszorított.
- Ne - raktam a mellkasára a kezem és eltoltam magamtól. Szíven rohamos ütembe dobogott azt hittem kipattan a helyéről. 
- Sajnálom - hajtotta le a fejét. - Jobb lesz, ha most megyek - mondta fájdalmasan és elindult kifelé.
- NE! - kiáltottam fel erre ő megállt és nem mozdult. Elindultam felé, ő felém fordult és csak kérdőn nézett a plafonra. 
- Kérlek csak maradj! - mosolyogtam rá.
Tekintetét rám kapta és elmosolyodott.
- Szereted a spagettit? - kérdeztem.
- Imádom - csillant fel a szeme.
- Akkor szépen ülj le és csinálok neked gyorsan - intettem az asztal felé.

***

- Azért remélem annyira nem volt rossz - néztem őt miután befejezte.
- Ez volt az eddigi legfinomabb spagettim! 
- Azért ne essünk túlzásokba - kacagtam fel majd elmosogattam az edényeket.
Hallottam, ahogy a szék kitolódik. Első pillanatban arra gondoltam csak kijjebb ül, hogy ne legyen az asztalhoz olyan közel, de a másik pillanatban már a derekamon éreztem a kezét. Lefagytam és csak álltam. Lassan hátat fordítottam és ott állt mögöttem kezét még mindig oldalamon pihentette. Rá néztem a kezére, majd vissza rá. Szemei olyan furcsák voltak és még gyönyörűbbek mint eddig. Egy furcsa érzés kapott el. Lábaim megremegtek mikor másik kezével végig simította arcom ahogy azt az egyetlen kusza hajtincset a fülem mögé túrta. Azt a kezét, ami eddig rajtam simult, felvezette és a hátamra rakta, másikkal pedig enyémet fogta meg, felemelte és elkezdett egy dalt dúdolni. A hideg futkosott a hátamon megbabonázott. Szemeink egyszer sem tévedtek más felé végig néztük egymást. Egy apró mosolyt fedeztem fel a szája sarkában, de továbbra is a szerepében maradt. Gyomrom lüktetett, szívem ütemesen vert, a pupillám teljesen kitágult. Közelebb húzott magához. Elengedte a kezem és mind a két karját derekam köré fonta. Én nyaka köré tekertem a kezem és a fejem a vállára helyeztem. 
- Öhm.. Sziasztok gyerekek - lépett be apa és kissé megdöbbenten állt a konyha ajtóban.
Azonnal elengedtük egymást és arrébb álltunk.
- Jó napot kívánok! - köszönt Harry és oda ment kezet fogni apával.
- Szi..szia apu - dadogtam zavartam és éreztem, hogy teljesen elvörösödtem.
- Inkább már estét, de szerbusz, szia kislányom! - mondta apu.
- Úristen így elment az idő észre se vettem! - néztem ez órára.
- Akkor én megyek is! További szép estét! - mondta Harry.
- Ohh szerbusz Harrykém! Hát te? - lépett a konyhába anyu is.
- Kezét csókolom Mrs.Gras! Wendyvel jöttem a suliból segített a matekban! 
Megdöbbenve figyeltem a társalgásuk.
- Na az jó! - vigyorgott anyu.
- Hmm.. - hunyorgott apa rám gyanakodva.
- De én tényleg megyek! - mondta Harry megtörve a kínos csöndet. - Köszönöm a vendég látást és örülök, hogy újra találkoztunk! - fogott kezet apuval, anyunak adott két puszit majd megölelte. - Köszönöm a korrepetálást Wen holnap találkozunk!  - lépett oda hozzám és egy puszit nyomott az arcomra. 
- Öhm.. igazán nincs mit! - mondtam összezavarodottan.
- Gyere kikísérlek! - karolta át anyu Harryt.

Én elmosolyodtam és boldogan néztem Harry után. Állj! Mit művelek! Mi ez? Most komolyan? Wendy térj észhez! Nem nem szeretheted Harryt! NEM! - ráztam meg a fejem majd befejeztem a mosogatást.

- Mire véljem ezt az egészet?! - lépett mellém apa.
- Még is mit? - néztem meglepetten rá.
- Tudom jól, hogy nem tanultatok, hisz a táskád is még ott hever a cipők mellett! Mi volt ez az ölelkezés és táncikálás itt? Mit csináltatok eddig? - kezdte apu kissé idegesen a kérdéseit.
- Apu! Nem történt semmi! Beszélgettünk és ettünk! Amikor mosogatni kezdtem Harry ide jött és elkezdtünk táncolni mert a bálon nem tudtunk! - találtam ki gyorsan valamit ami nem tér el annyira az igazságtól! Őszintén én sem értem ezeket a hirtelen érzelem változásokat!
- Wendy te szereted azt a fiút? 
- Apa! Hagyjál már jó?! - raktam keresztbe a kezeim a mellkasom előtt.
- Ezek szerint igen! Nem tudom milyen mert annyira nem ismerem, de jó vágású fiatal ember és igen értelmes intelligenciával rendelkezik! 
- Persze tervezd meg az esküvőt is amikor nincs köztünk semmit! - forgattam a szemeim.
- Milyen esküvő? - jött be nagy vigyorral az arcán anyu.
- Szia anya - adtam neki egy puszit. - Áá semmi, csak apa már kombinál, hogy Harry és én..
- Mért nem? - lepődött meg anya.
- Nem hát! 
- Kár, nagyon kedvelem ezt a fiút! 
- Akkor járjál vele te! - mondtam anyának majd faképnél hagyva őket felmentem a szobámba.

Nem tudtam tanulni mert a mai eseményeken járt az eszem. Harry segíteni akart, de nem tudott, mert Louis csinált vele valamit! Akkor még is Louissal mi történt amikor össze esett? Harry mért csinált úgy a suliba mintha olyan nagyon jóban lennénk? Aztán amikor a Zaynnel és Louissal beszélt olyan ijesztően bámultak rám.. Majd oda jött amikor Louissal beszéltem. Csak azt nem tudom, ő mért nem emlékszik a támadásra.. Majd ami itt történt. Először a majdnem csók. Utána a tánc. Egy biztos Harry iránt érzek valamit csak azt nem tudom, hogy jó-e vagy rossz. Nem akarok úgy járni mint Dennyvel.. Iránta még mindig érzek valamit.. Az a valami pedig erős fájdalom amit bennem okozott, szeretem, de már nem tudnék úgy nézni rá mint régen. Megalázott és össze törte a szívem..

*Trrrrr*

Erős telefon rezgésre keltem. Hmm..a nagy gondolkodásom alatt elnyomott az álom. 
Megkerestem a telefonom, majd megnéztem mért rezgett. Egy üzenetet kaptam. Harrytől.

"Szia. Remélem a szüleid nem voltak olyan mérgesek amiért ott voltam és épp egy kicsit furcsa helyzetben voltunk. Remélem azért nem bántad meg, hogy átmentem! Holnap találkozunk és remélem mellém ülsz! xx Harry. "

Nagy vigyor ült ki az arcomra. Azonnal válaszoltam neki.

"Hali. Nem, csak már összekombinálták a dolgokat. Már esküszöm, hogy esküvőt terveznek..-.- Egyáltalán nem bántam meg! Jó, hogy két barát így el van! Igen találkozunk! Hát lehet róla szó. xx Wen" 

Szinte azonnal vissza is írt.

"Hmm.. Esküvő? Azért az gyors.. Akkor jó! Barát?! Aludj jól.." 

Kicsit meglepődtem az utolsó üzenetén. Mintha valami rosszat mondtam volna. Nem értem. Majd holnap megkérdezem!

*Másnap*

- Szia jó reggelt! - léptem oda Harryhez aki a szekrényébe pakolt be.

- Szia! - válaszolt unottan.

- Baj van? - kérdeztem meglepetten.

- Nincs csak fáradt vagyok! 

- Értem - mosolyogtam rá.

- Na majd beszélünk megyek! 

- Hova? Irodalmunk lesz! - néztem rá furán.

- Neked! Nekem edzés! 

- Mi van? Milyen edzés?! Osztálytársak vagyunk nem? - kérdeztem össze zavarodottan.

- De csak beléptem a foci csapatba Zaynnel együtt és sokat kell edzeni!

- Mikor? 

- Tegnap szóltam Zaynnek, hogy rakjon be mert ő a csapat kapitány.

- Hát jó akkor majd beszélünk! Jó edzést! 

- Ja! Kösz! - adta az unott választ és el is caflatott.

Álltam ott és néztem a távolodó alakot majd valaki megzavart a bambulásomat.

- Szia te mit csinálsz?

- Jajj megijesztettél! Amúgy szio - öleltem át.

- Mért állsz itt? 

- Áhh semmi.. - legyintettem.

- Régen beszéltünk! Hogy vagy? 

- Nem jössz ma át Liammel együtt? - kérdeztem óvatosan.

- Hát.. Nem tudom, hogy Liam tud-e jönni, mert ő ma meccsre megy tudod..

- Ja a foci..Amyel mi van? 

- Szakítottunk!

- Hát.. Sajnálom! 

- Sose! Egyikőnk se boldogtalan! - vigyorgott.

- Akkor jó! - nevettem, de nem tudtam őszintén.

- Történt valami? - kérdezte aggódva Niall.

- Miből gondolod? 

- Olyan más vagy! 

- Nem tudom.

- Mit? Hogy történt-e valami? - lepődött meg.

- Igen..

- Aha hát jó akkor suli után a torna terem bejáratánál találkozunk! 

- Mért ott?

- Mert tesi az utcsó órám.

- Ja jó! 

- Na puszi! - adott két puszit majd megölelt.

Egész nap egyedül voltam. A lányok már elmentek.. Egy szó nélkül. Tudtam, hogy Amy Daffnyt viszi Bella meg Sandyt. Én meg maradtam egyedül, de szó szerint. Biztos jól el vannak Hawaii-n.. Harry meg.. Első két órában focin volt. A többi 5 órán meg mindig beült valaki mellé énem hogy hozzám se szólt rám se nézett. Mit csináltam?? Este még azt írta, hogy üljek mellé..

***

Utolsó óra kicsengetésével azonnal indultam a torna teremhez. Megláttam a focizókat. Zayn a szemével intett, majd oda ment Harryhez. Harry rám nézett majd Niall pont oda jött.

-Mehetünk? - állt meg hirtelen előttem és megölelt.

Én Harryt néztem aki azonnal elkapta a tekintetét mikor meglátta Niallt. Oda lépett Zaynhez és súgott neki valamit. Zayn rám nézett majd megcsóválta a fejét és játszottak tovább.

- Wen!?

- Igen?!

- Itt vagy?!

- Igen persze - ráztam meg a fejem.

- Jó akkor menjünk! 

- Menjünk..

Elindultunk, de még egy utolsó pillantást vetettem a két elég furán viselkedő srácra majd összezavarodva, de folytattuk utunk Niallel.

- Vigyázz! - hallottam egy kiáltást majd valami hideget éreztem és minden elsötétült..