Tizenegyedik fejezet...*

Sziasztok husikáim! :) Köszönöm a 11 megjegyzést az előzőnél! :) Örömmel láttam a 28 feliratkozót is köszönöm szépen! Igen tudom, hogy sűrűn hoztam részt, de mostantól hetente hozok új részt addig átgondolom mit is szeretnék írni. :) Szóval akkor nem is húzom az időtöket a felesleges fecsegésemmel. Itt a következő jó olvasást 10 megjegyzés és következő! Puszi Medy. xx 

Reggel miután lassan felébredtem igen csak megdöbbentő dolgot pillantottam meg...

Zayn ott volt a szobámban. De nem egyszerűen! Az egyik keze a mellemen a másik a derekamon a feje meg az oldalamba fúrva. Lelöktem magamról és gyorsan felálltam.

- Zayn?! - emeltem fel idegesen a hangomat.

- Jó reggelt - ült fel lassan.

- Te még is mit keresel itt? - kérdeztem idegesen.

- Gondoltam át jövök és aludhatunk együtt, ja várj így is volt - röhögött gúnyosan.

- Szeretném, ha elmennél és nem jönnél vissza! - hátat fordítottam, kezem a mellkasom elé fontam és úgy mondtam.

- Nem értem mi a bajod?! 

- Szerinted?! - tártam szét idegesen a kezem és mutogattam rá és, hogy az ágyamban van.

- Mért baj, ha két barát együtt aszik?! - kérdezte közömbösen. - Tudtommal Liam és Niall sőt kitudja hányan aludtak még veled én mért nem? 

- Először is mert őket pólyás korom óta ismerem a másik meg, hogy ők nem másznak rám erről ennyit! - zártam le a vitánkat.

- Most mi legyen? - kérdezte.

- Összeszeded a cuccodat és el mész, szerinted? - mondtam neki felháborodva.

- Hát jó akkor hello! - állt fel és lassan kiindult a szobámból. Én nem mozdultam meg, de ő megállt mellettem és láttam ahogy a szeme csillog. Hirtelen megfagyott bennem a vér és eszembe jutott, hogy ő mi is és nem jó dolog vele vitázni. Minden bátorságom összeszedve rá néztem és feketén villogott a szeme az arca meg eltorzult. Megremegtem, de tudtam, ha félek akkor rosszabb így egy nagy levegő után megszólaltam.

- Tényleg, jobb ha mész! - mondtam nyugodtan és az ajtóra mutattam. Ő nem válaszolt csak elkapta a tekintetét és morgott egyet majd kisétált.

Megnyugvásom után ledőltem az ágyra és mélyeket lélegeztem, hogy az előbbi kis incidenst elfelejtsem, de ez nem egyszerű.

- Kicsiiiiiiim! - hallottam anya hangját.

- Mi az? - kiáltottam ki.

- Hol van Zayn? - kérdezte.

Felálltam és lassan kisétáltam anyuékhoz.

- Gondolom elment - rántottam vállat.

- Összevesztetek? - nézett kérdőn apu.

- Mondhatjuk.. - néztem a földre.

- Mi történt? - kérdezte össze zavarodva anya. - Még csak reggel van.

- Hát, amikor felkeltem ott volt mellettem és.. - mondtam de gyorsan abba hagytam, azt csak nem fogom elmondani, hogy fogdosott.

- És? - kérdezte apa.

- Semmi és.

- Te tudod kislányom - mondta anya.

- Jössz reggelizni? - kérdezte apa.

- Szerintem át..át megyek Niallhez vagy Liamhez - mondtam kicsit összezavarodva mert a gondolataim nem itt jártak.

- Jó menj, de őket ismerve még nincsenek fent.

- Akkor eddig sétálok, jó lesz kiszellőztetni a fejem kicsit - mondtam össze ráncolt homlokkal, majd bementem a szobámba elkészülni.

Miután elvégeztem a reggeli teendőim összekaptam magam és elindultam sétálni. Első utam természetesen már megszokásból és gondolkodás nélkül a "Rom"-hoz vezetett. Elfoglaltam a szokásos ülő és gondolkozó helyem majd elkezdett járni az agyam.

Elég furcsa volt Zayn. Előző nap mint akik már egy örökké valóság óta ismerik és imádják egymást reggel meg mintha ellenségek vagy én valami picsa lennék, nem értem valami bűzlik itt nekem. Igen tudom, hogy nem ismerem még annyira, de nem szokott ilyen hirtelen kedély változásokat mutatni.. Nem értem.

Gondolat menetem a telefon csörgés zavarta meg.

- Szia - vettem fel boldogan a telefont.

- Szia merre vagy? 

- Romosba mért? 

- Nem jössz át már régen voltunk úgy igazán kettesbe.

- Ó milyen megtisztelő - mondtam kicsit gúnyosan.

- Na ne csináld már légysziiiiiii - mondta kicsit dedósan és az i betűt elhúzva.

- Hmm.. Jó, de akkor menjünk már el a kávézóba, mert nem ettem ma semmit reggelire és már kilyukad a gyomrom.

- Akkor negyed óra múlva ott puszi.

- Puszi - köszöntem el és elindultam az említett hely felé. Kíváncsi vagyok, hogy Niall mért nem Am-el van, de őszinte leszek örülök, hogy gondolt rám és elhívott, mert elvégre egy barátság közé se állhat egy kapcsolat, igaz, hogy Am a legjobb barátnőm, de akkor is Niallt régebb idő óta ismerem. 

Valószínű volt, hogy előbb érek a kávézóba így kértem egy szendvicset és egy kávét majd amíg Niall nem jött el is fogyasztottam.

- Szia - jött oda nagy mosollyal.

- Szia - köszöntem én is majd megöleltük egymást.

- Nem vártál meg? - kérdezte szomorúan.

- Mondtam, hogy már kopog a szemem, de veled is fogok enni is meg inni is - nevettem.

- Na azért - lökött vállon.

Niall fel emelte a kezét, hogy ide hívjon egy pincért.

- 2 jeges kávét fagyival és mogyorós csokis sütivel - adta le a rendelést.

- Rendben 10 perc és hozom - mondta a pincér miután felírta a kis noteszébe, majd zsebre vágva elszelelt.

- Hmm ezt a pincért még nem is láttam nagyon helyes - néztem a srác után.

- Jójó biztos, na de figyelj ide valami fontosat akarok mondani! - mondta Niall.

- Hűha ez komolyan hangzik, na ki vele szőkeség - mosolyogtam a kék szemeibe. 

- Szóval ugye Amy és én most együtt vagyunk, de - és itt megakadt a mondani valójában. 

- De? - fordítottam oldalra a fejem és kicsit ijedten néztem rá.

- Nem tudom, hogy mondjam meg Wen.. - vakarta a fejét.

- Jó gyorsan mert idegbajt kapok - sürgettem.

- Én nem akarok Amyvel járni! - bökte ki végre.

Szemeim elkerekedtek és kitágultak. Meglepve, de még is döbbenten néztem rá.

- Na tessék tudtam, hogy így reagálsz - dőlt hátra idegesen.

- Állj állj állj!! - legyeztem magam előtt a kezem és próbáltam a gondolataim össze szedni. 

- Ülök Wen..

- Ne poénkodj! - fenyegettem a mutató ujjammal. - Mi az, hogy nem akarsz vele lenni amikor múltkor kitörő örömmel mesélted?

- Mert még a másnaposság vezérelt és ittam azért jöttem vele össze meg ő mászott rám a bulin, nem én akartam teljesen KO-ra itta magát és nem gondolod, hogy visszautasítok egy ilyen alkalmat.

- NIALL!!! - kiáltottam rá. - Ugye nem?? - dühösödtem be.

- Ha arra gondolsz, akkor de - rántott vállat.

- Hogy te mekkora egy seggfej vagy!! - csóváltam idegesen a fejem majd felálltam a kabátomat felkapva elsiettem nem is akartam látni, ma Zayn és Niall még valami seggfejjel összefutok valahol? 

Úgy döntöttem átmegyek Amyhez.

- Szia Am.

- Szia Wen mizujs hogy vagy?

- Átmehetek? 

- Persze merre vagy?

- Most értem ki a kávézó utcájából.

- Mivel jössz?

- Láb busszal.

- Úristen megvesztél?

- Jót tesz a séta. Fél óra és ott vagyok.

- Te tudod szia.

- Én hát. Szia.

A tömör telefon beszélgetés után összehúztam a cipzárom és zsebre vágtam a kezem. Nem nyafogok, de jó hideg van.. Amyék háza tőlünk egy órára van, de így, hogy a kávézótól mentem és sietek fél óra alatt oda érek.

Sétálgatásom során az erdő mellett kell elhaladnom így amíg ballagtam bámultam befele, hisz olyan szép imádok itt élni. Láttam is egy-két nyuszit, rókát, szarvast amíg sétáltam, majd hirtelen megtorpantam mert bele ütköztem valakibe, hát ez a hátránya, ha nem előre figyelsz..

- Úú - torpantam meg.

- Hali - vigyorgást hallottam az ember hangjába akibe ütköztem össze szedtem az elejtett táskám majd a cipőjére pillantva megdermedtem. Lassan álltam fel és tekintetem lassan vezettem az arcára.

- Úristen! - kaptam a szívemhez.

- Naa most nem is vagyok ijesztő.. - durcizott be. 

- Te mit keresel itt? - nyeltem egy nagyot és próbáltam a rettegésem elűzni.

- Erre jártam, de te merre? 

- A.. Amyhez megyek - nyögtem ki.

- Baj van? Olyan érdekes a közérzeted.

- Tessék? - kaptam rá a tekintetem.

- Wendy te még mindig félsz tőlem? - húzódott oldal vigyorra a szája.

- Louis! Had menjek! - kerültem ki és ballagtam tovább.

- Hmm.. - dörmögött ami gondolom mosolygás akart lenni. - Ezek szerint igen.

- Nem! - vágtam rá.

- Biztos? - állt meg előttem és az arcomba bámult.

- Ha ezt csinálod akkor csodálkozol? - torpantam meg és kétségbeesetten néztem rá.

Erre elkezdett kuncogni.

- Te ezt élvezed! - össze szorított szemmel néztem rá. 

- Egy kicsit igen - vigyorgott rám.

- Örülök neki mert én rohadtul nem! - ismét kikerültem és mentem tovább.

- Naa Wendy Wendy Wendy - kapta el a vállam és visszarántott.

- LOUIS!! - kiáltottam rá.

Idegesen rám nézett és a szeme megint fehéren csillogott.

- Louis a szemed! - tartottam el a fejem és már remegtem a kezei közt. Fejét szorosan és mereven tartotta enyémhez. - Nem vagy még beszámítható könyörgöm engedj el mielőtt megölsz KÖNYÖRGÖM! - kezdtem el sírni és a végét már kiáltottam.

- Most nem lesz itt senki! Nem lesz!! Érted? Az enyém vagy! - változott már el a hangja is szorítása egyre erősebb volt éreztem, hogy valami nem stimmel. Kezemen valami csikiset éreztem majd oda pillantva láttam, hogy csöpög a vérem.

- Úristen vérzek! - estem teljes pánikba.

- Tudom ne mozdulj! - mondta azon a hangon és továbbra se állt le.

- Ezt te csinálod? LOUIS!! Engedj el! LOUIS ENGEDJ MERT MEG ÖLSZ!! ÚRISTEN!! SEGÍTSÉG! - üvöltöztem mert egyre jobban zsibbadt a kezem.

Louis hirtelen a földön volt és nem mozdult. Pánikba esve kapkodtam körbe-körbe a fejem, de semmit és senkit nem láttam se égen se földön sehol nagyon megijedtem és ahogy csak a lábam bírta rohantam meg se álltam Amyék házáig.

- Úristen Wen te rohantál? Jól vagy? Te jó ég! Te vérzel! - esett pánikba Am.

- H-h-h-h - lihegtem - Engedj be! - löktem ki az ajtót és beléptem! Fáradtam ijedten és teljes kiborultsággal rogytam Amyék kanapéjára.

- Mi történt? - kérdezte kiakadva.

- E..egy veszett róka megtámadott - vágta rá, hisz csak nem mondhatom el az igazat úgy se értené és nem is mondhatom el..

- Úristen hozok fertőtlenítőt! - állt fel és elrohant.

Amíg Am elment gyorsan levetkőztem. Meglepetten álltam a tények előtt.. Egyetlen seb és karcolás sincs rajtam! Semmi, csak magától jött belőlem a vér mintha izzadnék, csak itt a vérem folyt. Mit csinált velem Louis? Gondolkodtam idegesen.

- Tessék itt va..- Wen nincs is rajtad seb.. - döbbent le Amy.

- Lehet, hogy a róka vérzett - magyarázkodtam.

- Wen.. A ruhád alá, hogy került? Ne szórakozz velem.

- Jó felejtsük el, lehet, hogy csak akkor a kabátomba esett egy művér patron mert ez a kabát Halloween-i bulin volt utoljára rajtam.

- Ja tényleg lehet, akkor dobálóztak a srácok olyanokkal - nevetett Am.

"- Hálistennek ez letudva!" Gondoltam magamban..

- Jaja.

- Na mért jöttél, mert olyan fura vagy biztos mondani akarsz valamit - mondta.

"- Ennyire látszik rajtam? Zayn,Niall és Louis teljesen kiborított igazából az utóbbi személy aki miatt teljesen kivagyok.." - töprengtem.

- Na igen.. Semmi csak rég voltunk ketten - mondtam téma terelés ként nem akartam bele vágni egyből.

- Hát igen.. Amúgy mit szólsz hozzám és Niallhez? - kérdezte kíváncsian.

"- Na témánál vagyunk.."

- Örülök - erőltettem egy vigyort.

- Nem furcsálod? 

- Őszintén? Kicsit.

- Akkor már ketten vagyunk - motyogta inkább magának.

- Tessék?

- Semmi semmi. Kérsz sütit? -állt fel és a konyhába ment.

- Amy mire véljem, hogy már ketten vagyunk? - mentem utána.

- Wen őszinte leszek! Én bírom Niallt és jó volt vele lefeküdni ó basszus ezt nem kellett volna mondanom ....- csapott a homlokára. - Na mind egy szóval igen, de én a rossz fiúkra bukom ő meg tök jó havernak de nem akarok vele lenni, de ő olyan kis édes és nem akarom meg bántani.

- Úristen - kezdtem el röhögni.

- Most mi van? - kérdezte értetlenül.

- Ti tényleg össze illetek! - nevettem tovább.

Összezavarodva nézett rám.

- Na szóval akkor elmondom mért jöttem. Ma Niall felhívott, hogy találkozzunk mert rég voltunk ketten stb stb.. A kávézóba elmondta, hogy lefeküdtetek, meg hogy szeret, és nagyon szép vagy, de a buliba rámásztál és lefeküdtetek aztán össze jöttetek de ő nem akar semmit tőled, de az ágyban jó voltál.

- Mekkora seggfej! - dühödött be Amy.

- Amy.. - vágtam fapofát. - Te ugyan ezt mondtad ez előbb! - röhögtem magamban.

- Jogos.. - rántott vállat.

- Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy ott hagytam, mert nem teheti ezt a legjobb barátnőmmel és most össze vesztem vele, hogy milyen seggfej, de ezek szerint te is az vagy így tökéletesen össze illetek, de akkor beszéljétek meg, hogy volt egy jó estétek, de ne erőltessétek!

- Kössz, hogy le seggfejezel.. - mondta komolyan. 

- Jó bocsi, de tudod, hogy igazam van tudod, hogy szeretlek! - vigyorogtam rá.

- Igen.. - forgatta a szemeit majd megölelt.

Egész nap beszélgettük meg hülyéskedtünk. Sütöttünk palacsintát, de nem hagyományosat! Mindegyik más színű, elég undi volt a kék és zöld palacsinta először, de majd megszoktuk és megettük őket. Csináltunk pirosat, lilát, narancs és citromsárgát feketét és simát is. Ezeket rétegezve egy tálba raktuk, közéjük meg vanília és csoki krémet kentünk, majd a hűtőbe tettünk. Pár óra múlva kivettük és felszeletés után megettük. Szép volt az egész és finom is.

Este Amy apukája haza vitt.

- Milyen napod volt? - kérdezte anya.

- Nem jó.

- Na mért? - kérdezte apa.

- Mert reggel össze vesztem Zaynnel utána Niallel.

- Niallel? - lepődtek meg.

- Igen..

- De mért?

- Amy miatt.

- Amy miatt? Kislányom mikről nem tudunk? - kérdezte apa.

- Amy és Niall össze jöttek ahogy Daffny és Denny meg Sandy és Daniel meg Bella és Liam is...

- Mikor? Hol? Úristen.. - döbbentek le.

- Bella szülinapi buliján.

- Akkor a baráti társaságodból te vagy akinek nincs barátja?

- Igen anya én..

- Nem gondolod, hogy lassan 18 éves fejjel neked is kéne, hogy legyen kapcsolatod? - kérdezte apa.

- Nem! Jó vagyok én egyedül is! - mérgesen felrohantam a szobámba és bedőltem az ágyba.

Forrt az agyam. Minek nekem pasi? Nem ráérek? Mindegyik idióta és csak leakar feküdni és kihasználni a lányokat.. itt van Niall akit ezer éve ismerek még is csak azt akarja minden lánytól! Nem ítélem el mert nagyon szeretem, de néha még rám is rám mozdul.. Zayn meg...fúú Zayn reggel nagyon kiakasztott.. Mit képzel? 1 hete se hogy jóban vagyunk és már ilyenek csinál.. Liamnek és Niallnek elnézném, hisz ők úgy se csinálnának semmit míg én nem akarom és őket mint már említettem régóta ismerem és legjobb barátaim de ő? Ő egy senki..

A nagy gondolkodásom alatt elnyomott az álom.

*...2 nap múlva...*

- Sziasztok! - léptem oda a csajokhoz.
- Szia Wen! - köszöntek kórusban.

- Utálom, hogy ilyen korán kell suliba jönni.. - nyávogott Amy.

- Mi is.. - mondtuk unottan.

- Gratulálok mindenkinek az újdonsült kapcsolatához.. - mondtam érzéstelen hanggal.

- Köszi! - vágták rá.

- Wen képzeld Bell és Am elutaznak! - mondta Sandy.

- Hova minek? - lepődtem meg.

- Diák csere program és Hawaii-ra! - mosolygott Sam.

- Te mért örülsz ennek ennyire? - kérdeztem furcsálva.

- Mert vihetnek 1-1 embert magukkal és Bella engem visz! - vigyorgott Sam.

- Most mit vársz? Tapsoljak vagy mi? - kérdeztem érzelem mentes hangon.

- De bunkó vagy! - rázta meg a fejét Daff.

- Ja minden bizonnyal én! - vigyorogtam a pofájába. Jó lehet, kicsit bunkó voltam.. jó nagyon, de elég szarul esik, hogy ennyire kihagynak a dolgaikból és nem mondanak el semmit, egész nap Amyvel voltam szombaton, de nem is említette...  Igazából már annyira nem érdekel ha Am és Niall szakítanak végleg! Ott lesz nekem Niall! Remélem Liam és Bella is szakítanak, mert ahogy Liamet ismerem ő nem fogja elviselni Bella nyávogását Bella meg egyfolytában Liamen fog lógni amit ő nem szeret. Nagyon gonosz vagyok, de így ránézésre össze illenek, de együtt nem nyerő párost alkotnak. Daf-ra meg egyenesen haragszom Denny miatt, hisz nagyon jól tudja mit jelent nekem, de elviselem csak ne várja el, hogy jó képet vágjak hozzá..

Amíg ott álltunk és dumáltunk vagyis ők dumáltak és én hallgattam őket oda jött Denny és ott elkezdte mindenki előtt fogdosni és csókolgatni Daffyt.

- Na jól van sziasztok megyek amíg ide nem hányok!! - mondtam össze borzongva és leléptem.

Lehet, hogy nem viselkedem kedvesen, de úgy érzem megérdemlik vagy nincs igazam? 

Beültem a terembe elfoglaltam helyem és bámultam ki az ablakon majd valaki bevágódott mellém és megölelt.

- Szia! - mosolygott édesen.

- Szia - válaszoltam unottan. 
"- Ó istenem el is felejtettem, hogy egy osztályba járunk Harryvel..."

- Mi a helyzet? 

- Te vagy a nagy vámpír aki olvas a tudatban nézd meg ha akarod! - kacsintottam rá bunkón, majd felálltam és beültem leghátulra az egyik osztálytársam mellé.

Harry kérdőn össze zavarodottan és szomorúan nézett rám, majd belépett a tanár tekintetét a földre szegezte előre fordult és csöndben elviselte a cselekedetem.

Hogy mért tettem ezt? Mert amikor Louis majdnem megölt ő hol volt? Mindig itt van amikor nem kéne, de ha igen akkor soha nincs sehol! Egész hétvégén nem is keresett pedig ez a 4 nap hosszú volt..

Óra végén felálltam és elindultam a következő órára. Útban a terem felé össze találkoztam Liammel. Beszélgettünk pár szót majd mentünk tovább. Nem azért, de nem tűnt boldognak inkább gondterheltnek. Na mind egy. Az irodalomteremhez érve megpillantottam a 3 jó madarat eléggé idegesek voltak és úgy beszélgettek. Álltam és néztem őket majd egyszerre rám kapták tekintetük. Összerezzentem a fagyos szugerálásukon és gyorsan beloholtam a terembe. Megint beültem az egyik osztálytársam mellé, hogy még véletlenül, se Harry mellé kerüljek.

Nyílt az ajtó, de nem a tanár hanem Harry jött be tekintete nem tükrözte az előbbi viselkedését. Lassan végéig nézett rajtam és egy kaján vigyorral leült a helyére.

Órán Harry viselkedésén járt az eszem. Csengetés után mindenki kiment az ebédlőbe én maradtam és még 1-2 osztálytársam majd hirtelen valaki a fülembe suttogott..