Tizenharmadik fejezet...*

Sziasztok! :) Láttam a komikat és köszönöm őket! ♥ Írta valaki, hogy most hozzam előbb..hát tessék itt vagyok! :') Jó olvasást! 10 hozzászólás és következő! puszi Medy. xx

- Vigyázz! - hallottam egy kiáltást majd valami hideget éreztem és minden elsötétült.. 

***

*Bip-bip-bip*

Halk csipogást hallottam amire lassan ébredezni kezdtem. Lassan remegni kezdtek szemhéjaim és kinyitottam a szemem. Számon lélegeztető szkafander volt, kezeimbe csövek voltak bele erősítve, a testemen tapadókorongok amelyek egy géphez vezettek ami a szív verésem hangoztatta. Ez volt a zaj forrás mire felébredtem. Csupán egy kérdés lebegett a szemem előtt. "- Mit keresek én itt?" Forgattam körbe a fejem, de csak az üres kórtermet láttam.. Fájdalmat egyáltalán nem tapasztal, csupán nagyon fáradt voltam. 

Pár perc múlva nyitódott a kórterem ajtaja.

- Ohh Ms. Gras! Örömmel látom, hogy felébredt! Hogy érzi magát? - kérdezte egy kedves nővérke aki épp betoppant hozzám. - Ohh várjon leveszem a lélegeztető gépet! - mondta majd mellém sétált és leoperálta a szerkezetet rólam.

- Jó napot hölgyem! Köszönöm a kérdést! Jól vagyok, csak fáradt! - adtam a nyugodt és kissé kába választ.

- Meg is értem.. Nem érez fájdalmat sehol?! - kérdezte furcsálva.

- Nem! Miért? Amúgy is mit keresek itt? Hogy kerültem ide? - faggattam.

- Nos.. Pár órája hívták a mentőket egy balesethez a belvárosban. Egy autó elütötte önt és nyílt lábszárcsont törést szenvedett! A kedves barátja bizonyos Mr. Horan. Ő volt önnel amikor történt a baleset.

- Jézusom.. - szörnyülködtem el. - De hölgyem én semmit nem érzek, hogy bármi is lenne a lábammal.. - furcsáltam.

- Az lehetetlen, hiszen ahogy sínbe helyezték a lábát és begipszelték a fájdalom csillapító hatása rég elmúlt.. - vakargatta a fejét.

- Na mindegy - zártam le. - Nia.. Akarom mondani Mr. Horan hol van? 

- Ohh persze! - mondta és a köténye zsebében kezdett kotorászni. - Tessék! - adott át egy kissé gyűrött levelet. - Mr. Horan írta önnek.

- Köszönöm! - vettem át a papírt. 

- Szüksége van valamire? - nézett vissza az ajtóból.

- Köszönöm nem! - mosolyogtam rá mire ő viszonozta majd kilépett és becsukta az ajtót.

" Szia Wen! Ha ezt olvasod akkor már felkeltél aminek elmondhatatlanul örülök! Iszonyúan sajnálom, hogy nem maradtam ott és faképnél hagytalak amikor ilyen állapotban vagy..kérlek bocsáss meg! Azért jöttem el, mert apa hívott, hogy Nagyi meghalt és most ott vagyok anyuékkal intézni a dolgokat,támogatom őket, Liam itt avn velem! Tudom, hogy Nagyi mennyire szeretett és szeret is téged majd értesítelek a dolgokról! Annyira sajnálom, hogy elütött az a kocsi..inkább engem ütött volna el. Nem figyeltem rád, te pedig teljesen elgondolkoztál és akkor történt.. Amint tudok és amennyit tudok jövök be! Nagyon szeretlek puszi Niall és Liam! xx ♥" 

Olvastam magamban a levelet közben sírtam. Amiatt is, hogy mennyire szívhez szóló volt és amiatt is, mert meghalt Nagyi..Igen Margaret néni nekem is a nagyim volt.. Már úgy tekintettem rá mint sajátom, hisz az enyémeket nem ismerem.. Mindig mesélt nekünk olyan jó kis történeteket amikor kicsik voltunk Niallel és Liammel, este ezekre a történetekre aludtunk el..

- Elnézést, hogy zavarom Ms. Gras, de a szülei itt vannak! - nyitott be a kedves nővér.

- Ohh köszönöm küldje be őket!

- Máris! - bólintott nekem majd oldalra fordította a fejét és oda hívta anyuékat akik már ott is termettek mellettem.

- Szia kicsim! Hogy vagy? Annyira aggódtunk.. - ölelt át anya.

- Sziasztok! Jól vagyok tényleg csak fáradt és olyan nehéz a lábamon az a gipsz.. - panaszkodtam.

- Jajj Wen! Te soha nem változol! - nevetett apa.

- De nem fáj? - aggodalmaskodott tovább anya.

- Egyáltalán nem.. - tettem hozzá kicsit furcsállóan. 

Beszélgettünk még egy kicsit majd jött a vacsora és távozni kellett minden embernek aki nem beteg.

"Egyszer sem hívott.. Be se jött.. Üzenetet se hagyott.." - futott át párgondolat a fejemen. "Lehet nem is tudja, hogy itt vagyok? Nem! Hiszen tudom, hogy mi ő.. Mindent tud.. Csak ennyire nem érdeklem.." - gördültek le a könnyek az arcomon.

"Hát igen mit is vártam? Jelentek én nekik valamit? Igaza volt Liamnek és Niallnek..Csak leakarnak feküdni velem, de amúgy az se érdekelné őket, ha meghalok.. Nem ezt vártam azok után, hogy így elmondtak nekem mindent.. Nem is értem. Harry hozzám se szólt, pedig előző nap még azt írta mellé üljek.. Zayn se beszél.. Louis..nos..Louis meg nem emlékszik semmire.. Nem szeretem ezt..Sőt utálom..A legjobban az fáj, hogy Harry és Zayn azok után amennyit tettek értem és beszélgettünk így elhanyagolnak.." - folytattam a párnába temetett arccal a gondolat menetem és közben eláztattam azt.

***

Másnap halk beszélgetésre ébredtem..

- Szerintem nem! 

- De akkor meg?

- Nem tudom! 

- Sht felébred - hallottam két ember halk társalgását.

Pislogtam párat majd felültem.

- Öhm.. Jó reggelt! - köszöntem a két idegen férfinek.

- Magának is! Hogy aludt? - kérdezte a fekete hajú orvos - gondolom hisz kórházi egyen ruhát viselt - majd hozzá tette.

- Hogy van a lába? 

- Köszönöm jól és csak annyit tudok mondani, hogy nagyon nehéz..

- Na igen, most egy éppenséggel rossz hírt kell közölnünk önnel - mondta szőke.

- Az a helyzet, hogy össze keveredtek a leletek és újra meg kell röntgenezni a lábát! 

- Ez nem olyan rossz hír - mondtam meglepve.

- Ahhoz le kell szedni a gipszet.. - tett hozzá áll vakarva a szőke.

- Ohh - húztam el a szám.

Nem sokkal később már a röntgen szobában voltam és a gipszet szadizták le rólam. Nem tudom ők miről beszéltek..Semmilyen fájdalmat nem érzek..Ez különös.

- Ez meg mi? - lepődött meg az egyik asszisztens.

- Mi a probléma? - kérdeztem aggódva.

- Csupán annyi, hogy nincs jele nyílt csont törésnek - nézett ledöbbenve az orvos.

Gyorsan oda húzta a gépet majd pár villanás után kész is voltam. 

- Pár perc és kész a lelet addig várjon türelmesen! - mondta az asszisztens.

Bólintottam és csak ültem a hordágyon közben a szoba minden szögletét jó alaposan szemügyre vettem. Láttam a falon pár érdekes formát, lenyomatot és pókot.

- Ms. Gras.. - jött gondterhelten az orvos.

- Mi a probléma? - kérdeztem idegesen.

- Csupán annyi, hogy ön haza mehet.. - mondta elkerekedett szemmel a doktor.

- Tessék? - esett le az állam.

- Felettébb érdekes sőt meglepő dolog, hogy tegnap még nyílt csonttöréssel jött be ide, hogy egy kocsi elütötte ma.. - majd megállt.

- Ma?! - kérdeztem vissza.

- Ma pedig az égvilágon semmi baja - ült le a székébe még mindig elképedt arccal.

- Maga most szórakozik velem? - nevettem el magam.

- Nem szokásom szórakozni.. - húzta komolyra a száját.

- Akkor viszont látásra minden jót! - ugrottam le vidáman az ágyról és mezítláb sétáltam vissza a termembe, hogy rendbe hozzam magam és felöltözzek.

Miután kész voltam elköszöntem bent mindenkitől - megjegyzem mindenki úgy bámult rám mint ha egy mutáns lennék - majd haza siettem.

***

- Halihó! - nyitottam be.

- Wen?! - kiabáltak anyáék.

- Talált süllyedt! - nevettem, majd levetkőztem és besiettem a konyhába ahol épp főztek. - Hmm.. micsoda illatok - csillant fel a szemem miután nagyot szippantottam a levegőből.

- Kislányom.. Te..Te mégis hogy kerülsz ide? - kérdezte lesokkolva apa.

- A lábad? Hol a gipsz? Na és a törés? Te megszöktél? - akadt ki anya.

- Minek néztek ti? Bolondnak? - néztem rájuk össze ráncolt homlokkal. - Azt mondták lelet keveredés volt és nincs semmi bajom - rántottam boldogan vállat.

- Hát ez remek - öleltek meg.

- Na kajcsit ide mert éhen halok - vágtam le magam az asztal mögé. - Amúgy nem keresett senki? - kérdeztem letörve.

- Nem mért? Kellett volna? - kíváncsiskodott anya miközben lerakta elém a rántott húst és a párolt zöldséget.

- Csak kérdeztem - mondtam szomorúan.

Kaja után feltrappoltam a szobámba. 

- Jesszusom! - kaptam a szívemhez. - Te mit keresel a szobámba? - lepődtem meg.

- Szia! - állt fel zavarodottan. - Hogy vagy? 

- Mintha érdekelne.. - fordítottam hátat és össze szorítottam a szemem, hogy ne tudjon a könnyem kicsordulni amit a düh és egyben a fájdalom vált ki.

- Wen..kérlek hallgass meg! - tette a kezét a vállamra.

- Nem! - rántottam el majd a keze lehullott a csípője mellé. - Kaptatok már tőlem rengeteg meghallgatást..mindig én szívtam meg.

- Nem érted! Adj egy esélyt! - könyörgött.

- Nem Zayn! Nem érted? Nem vagyok én PIN kód, hogy több esélyed legyen.. Elbaltáztátok! Ez van! A kórházba se jött be egyikőtök se! Érdekelt volna ha meghalok? Érdekelt? Nem! Erről ennyit..

- Milyen kórház? Wen miről beszélsz? - lepődött meg.

- Most szórakozol? Zayn.. most jöttem ki a kórházból mert tegnap egy kocsi elütött..Fel se tűnt, hogy ma suliba se voltam?

- De épp azért jöttem beszélni..Semmiféle kórházról nem tudunk.. - mondta kiakadva. - Sajnálom Wen komolyan, de most mind hármunk nevében jöttem..

- Zayn nem érdekel! Menj el! Menj el és a nevem is felejtsétek el mindannyian! Én soha többet nem akarok semmiféle kapcsolatot veled se és a másik kettővel se! A titkaitokat soha senkinek nem adom tovább, de ezzel én lezártam! Most pedig menj ahogy jöttél! - fordítottam hátat.

- Ez az utolsó szavad? - kérdezte meggyötört hangon.

- Ez! - válaszoltam, de már éreztem, ahogy a könnycseppek sebesen folynak lefele az arcomról, ezzel eláztatva a pólóm. Lassan hátra néztem és ő nem volt sehol.. Össze rogytam és csak zokogtam.. Zokogtam és szenvedtem. Szenvedtem a tudattól, hogy soha többet nem lehetek velük, attól, hogy Harry nem mosolyog rám nem érint meg nem bújik hozzám nem ölel nem puszil és nem is beszél hozzám. Fáj, hogy nem tudok Zaynnel napokat áthülyülni beszélgetni csokit zabálni és nevetni.. És rohadtul hiányozni fog Louis... Ahogy mindig rám hozza a bajt.. Ahogy megijeszt, ahogy nevet, ahogy megdicsér, ahogy ölel és a szarkazmusa is..

***

- Szi.. Wen? Mivan veled? - ugrott mellém valaki.

Fáradtam ültem fel és nyitogattam a szemeim.

- Te mért alszol a földön? Miért vagy ruhában? És miért van szét sírva a szemed? - aggodalmaskodott Niall.

- Szia - dőltem az ölébe és megint sírásban törtem ki. - Szeretlek! - suttogtam neki. - Kérlek soha ne hagyj el! - nyögtem.

- Wendy mi történt veled? - szorított jobban és éreztem ahogy ő is sír.

- Részvétem a Nagyi miatt.. - szorítottam meg én is és folytattam a sírást.

- Neked ugyan olyan részvét jár mint nekem hisz neked is ő volt a Nagyid.. - suttogta fájdalmasan.

Pár percig még ültünk ölelkezve, sírva a földön majd lassan feltápászkodtunk és leültünk az ágyamra.

- Voltál suliba? - kérdeztem.

- Nem.. De ahogy látom te se már második napja.

- Igen.. - hajtottam le a fejem.

- Elmeséled mi történt? - tette a kezét a combomra. Kezemet rácsúsztattam az övére majd össze kulcsoltam.

- Feküdjünk be az ágyba! - sóhajtottam.

Befeküdtünk, betakaróztunk, hátulról magához húzott, szorosan átölelt és fejét vállamra rakta. Kezem az övére raktam és elkezdtem a mesémet. Elmeséltem neki mindent ami bánt..minden fájdalmam és minden érzésem..

- Wen mért nem mondtad, hogy többet érzel, hátha most másképp lenne..

- Féltem Niall..féltem, hogy kiröhög..

- Kétlem.. Úgy is kiderül majd mi lesz, ezeket idegességedben mondtad! - adott egy puszit a nyakamra.

- Tudom.. de nem hiszem, hogy ezek után bármelyik is beszélne velem..majd szépen lassan elfelejtem őket.. - oda fordultam Niallhez és mélyen a szemébe néztem.

- Ne aggódj Liammel mi mindig itt leszünk neked! - mosolygott biztatóan.

- Irigylem az erődet! - viszonoztam mosolyát.

- Tőled tanultam, hisz te vagy ilyen, most másodszor látlak ennyire össze törve..

- Igen.. - nevettem fájdalmasan. - Niall - kaptam rá a tekintetem.

- Igen?

- Kérlek soha ne hagyj el engem! - nézte rá komolyan.

- Ha akarnád se! - mondta őszintén majd édes mosolyra húzódott a szája.

- Annyira elmondhatatlanul nagyon szeretlek! - bújtam a mellkasához.

- Elloptad a mondani valóm - nevetett majd megpuszilta fejem.

Feküdtünk még egy órát majd össze szedtük magunkat - vagyis inkább én - és elmentünk sétálni.

- Akkor is megeszed! - parancsolt rám.

- Jó rendben.. - húztam a szám, majd lassan elcsócsáltam azt a muffint amit a tejeskávéhoz kaptam.

***

- Anya ma itt alszik Niall! - jelentettem ki határozottam az elhatározásom.

- Rendben! 

- Gyere - fogtam meg Niall kezét és behúztam a konyhába.

Össze szedtem egy csomó édességet meg minden hülyeséget amit találtam és teli kezekkel felviharoztunk a szobámba.Ledobáltuk a zsákmányainkat majd a Tv bekapcsolása után neki estünk enni.

- Ahhoz képest, hogy nem ettél két napig most bepótolod.. - nevetett.

- Ne csesztess a lelki fájdalmakra az édesség a legjobb - mosolyogtam.

- Milyen igazolást viszünk suliba? Igazolnunk kell majd.

- Jajj most pár igazolatlan hiányzás kit érdekel? 

- Jó kivagy te és mit csináltál Wendyvel? - nézett rám furcsán Niall.

- Haha jó vicc.. de komolyan nem halunk bele - forgattam a szemem.

- Ja csak majd nehogy megbánd..

- Ezentúl nem érdekel semmi.. - rántottam vállat.

- Na ezt én azért nem hagyom, csak ezért mondod, mert most haragszol az emberekre..de megfogod bánni..

- A.a - vigyorogtam rá.

- Jobban ismerlek mint a saját anyámat, ne szórakozz velem.

- Jó igazad van - adtam meg magam. - Lehet beszélni fogok velük - húztam a szám.

Pár órát még szórakoztunk majd elaludtunk. Megbeszéltük, hogy ezen a hétvégén elutazunk csak mi hárman messze meleg helyre..Majd még a szülők meggyőzése lesz egy vicces menet..

*Másnap*

- Jó reggelt nyomi - vágott hozzám egy párnát Niall.

- Menyjhél máh a picsjhájba.. - nyögtem álmosan.

- Egyé! - rakta le mellém a tálcát.

Oda fordultam és meglepve láttam, hogy Niall készített reggelit.

- Úristen de édes vagy! - kaptam a számhoz.

- Csak, hogy érezd mennyire szeretlek - mosolygott. 

- Na akkor gyere együk meg, hívjuk Liamet, utána tisztázzuk le az utat meg minden hagyjuk hátra az össze itteni gondot és irány Honolulu. 

- Na igen. 

Gyorsan megreggeliztünk majd elkészültünk utána siettünk is Liamhez. 

- Nos akkor minden tiszta? - kérdezte Liam.

- Mint a kristály - feleltük Niallel.

- A szülőkkel letárgyaljuk utána zsírkirály lesz! - dörzsölte a kezeit.

A nap többi részében hülyültünk, ettünk meg filmeztünk majd 3 körül mindenki felhívta a szüleit, hogy jöjjön Liamékhez. Ezek után kezdetét vette a nagy hármas családi kupaktanács.

- Szóval mi is ez az egész? - kérdezte Niall apja.

- Az van, hogy rengeteg minden közbe jött mostanában..és lelkileg mind a hárman eléggé megvagyunk viselve - kezdte Liam.

- Ezért is voltam Wendynél ebben a pár napban - folytatta Niall.

- Ezek után arra jutottunk, hogy kicsit jót tenne a kikapcsolódás - fejeztem be.

- Eddig ez egy remek ötlet - bólogatott elismerően Liam anyukája.

- Egyetértek! - mondta a többi szülő.

- Nos.. Ugyebár mind a hárman rendelkezünk örökséggel az ösztön díjakból, hogy egyetemre megyünk, amellett a sok spórolás is - kezdett bele újra Liam.

- És a legjobb ötletnek azt véltük, hogy egy messzebbi meleg helyre elutaznánk, hogy a stresszt kieresszük - folytattam.

- Ez a hely pedig Honolulu - zárta le Niall.

A szülők arca eltorzult.

- Nem tartom jó ötletnek - mondta anya.

- Elég messze van és három fiatal.. - jegyezte meg Niall anyukája is.

- Szerintem meg pompás nem kell addig se, hogy a temetésen járjon az eszük és nem kell szenvedniük - mondta Niall apja.

- Rizikós a szitu, de megoldható.. - mondta Liam apja.

- Akkor szavazzunk! - mondtuk egyszerre Liammel.

- Kiszavaz arra, hogy mehetünk? - kérdeztem.

- Akkor ez el is dőlt szerintem - nevetett apu.

- Négy a kettő ellenében győzött a mehetünk - ugrottam fel örömömbe a srácokkal egy nagy ölelést csináltunk majd vissza ültünk.

- Akkor beszéljünk a bulikról, vágyfokozókról és a sexről! - mondta Liam anyukája.

- Jaaajj ne már - mondtuk mind hárman.

- Szerintem egyikőtök sem akarja, hogy valami baj legyen..

- Nem lesz bízzatok bennünk! - mondta Liam.

- Csalódtatok bennünk egyszer is? - néztem rájuk kölyök kutya szemekkel.

- Nem! - mondta mind egyszerre.

- Akkor ez elintézve.. - jegyeztem meg.

- Holnap délben indul a gépünk és egy hétig leszünk ott! - mondta Niall.

- Mi?Már el is intéztétek? - lepődtek meg az ősök.

- Tudtuk, hogy elengedtek.. - nevettünk.

A nap folyamán csak elbeszélgettünk a sexről ami eszméletlen ciki volt.. Niall Liam csak vigyorogtak én meg inkább elbújtam volna.. Olyon dolgokat mondtam.. Olyan zavarban voltam.. Hát én soha nem fogok az tuti..Hiába mondja mindenki, hogy így úgy ahw hú grr stb.. Nem..mert félek..Félek, hogy elrontok valamit..És attól, hogy meglát valaki meztelen..

Miután tisztázva lett minden haza ment mindenki majd gyorsan össze csomagolt. Én még elmentem bevásárolni új cuccokat utána már én is végeztem és bepakoltam mindent.. Boldogan és megnyugodva feküdtem le...

***

- Ween..Wendyyy..

- Mi az? - kérdeztem rekedten. - Hány óra? 

- Kislányom.. Hajnali kettő, de apáddal nem tudunk aludni mert egyfolytába beszélsz álmodba..valami fájdalomról, boldogságról meg Honolulu.. - magyarázott értetlenül anya.

- Úú bocsi - dörzsöltem meg a szemem, majd anya kiment.

"- Azta..ezt mind álmodtam..nem is volt semmi..! Jesszusom.." - kaptam a fejemhez. "- Lehet akkor Zaynnel sem beszéltem?!" - örültem meg majd ránéztem a telómra. Holnap péntek.. Megkérdezek mindent, hogy mi történt az elmúlt napokban mert most nem értek semmit..

*Másnap*

- Szia - öleltem meg Niallt. 

- Hogy vagy? - kérdezte.

- Lehet egy kérdésem? 

- Persze.

- Mi történt az elmúlt napokban? 

- Őőő...Hétfőn semmi..kedden utaztak el a csajok Hawaiira..és aznap volt, hogy elütött a kocsi..szerdán Nagyi meghalt..csütörtökön meg..nem jöttél suliba, mert kórházban voltál..godolom..ma meg péntek - sorolta Niall.

"Állj..! Akkor én is..Hétfőn volt, hogy Louis nem emlékezett, hogy majdnem megölt.. Harry átjött majd este a fura üzije..Kedden nem is szólt hozzám, elmentek a csajok és Zaynnel focin furán néztek..Majd Niall átjött volna, de balesetem volt ami megmagyarázhatatlan módon egy nap alatt meggyógyult.Szerdán Nagyi meghalt, a lábamnak semmi baja és haza mentem..onnan sötétség minden..lehet komolyan nem is beszéltem Zaynnel? Vagy utána álomba sírtam magam, csak nem jött Niall? Fúú ez rohadt zavaros.." - gondoltam át én is gyorsan.

- Itt vagy? -csettintett előttem.

- Jaja köszi! - bólogattam.

- Jójó akkor majd beszélünk szia.

- Hali - intettem utána, majd kiszúrtam a folyosón Harryt Zaynt és Louist. Azonnal elindultam feléjük. Nagyon pusmogtak, majd Zayn szólt Harrynek, aki rám nézett én mosolyogtam, de ő flegmán vissza fordult..

Meg torpantam..Félek..Ezek szerint még is megtörtént a beszélgetés.."Nagy levegő Wen! Beszélj velük!"- biztattam magam. Így is tettem vettem egy hatalmas levegőt és elindultam hozzájuk.

- Sziasztok! - köszöntem óvatosan.

Három meglepett arc bámult rám.

- Zayn mi beszéltünk valamelyik nap?

- Ja..De te kijelentetted, hogy semmit nem akarsz már tőlünk kommunikálni se..Akkor ezt mire véljük? - kérdezte Zayn.

- Sajnálom..nagyon ki voltam és vagyok készülve.. csütörtökön azt se tudom mi történt..egy sötét folt az egész..és sajnálom, hogy úgy beszéltem veled..

- Örülünk, hogy észhez tértél - mosolygott Zayn.

- Adtok még egy esélyt? - néztem rájuk.

- Mivel tőled már kaptunk eleget ez a minimum - bólogatott Zayn.

- Lou? - néztem rá.

- Persze, hogy igen hisz olyan vagy mint a húgom - röhögött majd bekapott a hóna alá és elkezdte dörzsölni a fejem.

- Aa Basszus Louis..- dörzsöltem a fejem. - Azért köszi - nevettem.

- Harry? - néztem rá.

- Ja biztos - vont vállat.

Rá mosolyogtam, de belül össze törtem.. Becsengettek és elvonultunk a termekbe. Harry bevágott elém és beült az egyik srác mellé. Értetlenül néztem. Még mindig nem kommunikál velem.. Mit csináltam? Azt hiszem teljesen megőrültem..de..

Közérdekű...*

Sziasztok :) Mint látjátok ez nem új rész..:) Csak szólok, hogy elkészült a végleges designe az oldalon! :) Remélem tetszik! ^^ (Komiba véleményt kapok?) A fejlécet Köszönöm Szépen Taminak!♥ ---->  Tami blogja KATT!! <---- olvassátok el én imádom ^^ :) puszi. 

Ui.: Az új rész hamarosan jön!! ♥ 

Tizenkettedik fejezet...*

Sziasztok Drága és kitartó olvasóim! :) Sajnálom, hogy ilyen későn hozom az új részt, de nagyon rosszul vagyok testileg és lelkileg is.. :) Tudom, hogy vesztettem olvasót és ezt csak magamnak köszönhetem, de akik kitartóak Nagyon Szépen Köszönöm!! ♥  Köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést és a kb 10-el több feliratkozót! *-* Itt is az új rész! Jó olvasást! :) 10 megjegyzés következő! Sok puszi Medy. xx

Ui.: A kitett szavazásra, hogy " Írjam több szemszögből a blogot?" 20-20 lett az eredmény. Így sajnos (vagy nem sajnos) a blogot továbbra is csak Wen szemszögéből fogom írni! A másik, hogy mostantól ígérem, hogy 1 hétnél nem fog többet késni az új fejezet :) 

Csengetés után mindenki kiment az ebédlőbe én maradtam és még 1-2 osztálytársam majd hirtelen valaki a fülembe suttogott..

- Suli után beszélnünk kell! - hallgattam a szavak ahogy melegen cirógatja a nyakam. Hátra fordultam és Harryt véltem felfedezni.
- Miért is? - tettem fel a kérdést érzelem mentes arc kifejezéssel.
- Mert tudok mindent.. - hajtotta le a fejét.
- Még is mit? Nem tudsz te semmit.. - fordultam előre kicsit sértődötten.
- Wen.. - rakta a kezeit a vállamra. - Kérlek!
- Jó.. - rántottam meg a vállam.

Elengedett majd vissza indult a helyére még rám nézett, villantott egy édes mosolyt és leült a helyére.

Suli végeztével összeszedtem magam felöltöztem és elkezdtem a suliból kifele ballagni.

- Hé Wen! - hallottam, hogy valaki utánam kiált. Körbe néztem, de nem láttam senkit.
- Szia! - állt meg előttem.
- Szi..szia.. - dadogtam.
- Baj van? - fordította oldalra a fejét.
- Louis! Ezt PONT te kérdezed? - léptem hátra párat és testem egészével remegtem.
- Nem értelek.. - vágott szomorú képet.
- Hülyéskedsz? - kérdeztem idióta fejvágással.
- Nem komolyan nem értem mi a bajod. Már letisztáztuk nem? - mondta mintha komolyan nem emlékezne arra ami történt az erdő szélén.
- Louis te me..
-Sziasztok! - szakított félbe Harry.
- Szia haver! - köszönt Lou.
- Szia - köszöntem neki unottan.
- Mi a téma? 
- Wendy retteg tőlem, de nem tudom miért.. - tárta szét értetlenül Louis a kezeit.
- Én se.. - húzta oldalra a száját.
- NE SZÓRAKOZZATOK VELEM!! - kiabáltam velük és elrohantam. Nem értem miféle játékot űznek velem, de én ettől padlót fogok..

Nem telt el 1 perc és utánam jött Harry.

- Wen állj meg! - kapta el a kezem.
- Mi van? - kérdeztem és épp a könnyeim törölgettem.
- Először is megbeszéltük, hogy ma beszélünk nem? Másodszor.. - és itt megakadt.
- Igen? Hallgatlak!
- Elmondom nálatok! Van nálatok valaki? 
- Nincs..szokásosan estig dolgoznak - mondtam szomorúan. 
- Bocsi, de jó akkor otthon elmondok mindent! -mondta izgatottan.
Összehúzott szemekkel néztem rá majd elindultunk haza.

Az út csendben telt. Nekem végig azon járt az eszem, hogy Harry mit akar mondani és Louis mért nem emlékszik, hogy majdnem megölt?! 

- Helyezd megad kényelembe! - mutattam a nappaliban lévő kanapéra miután levettük a meleg ruhákat. - Hozok inni - mondtam Harrynek.

- Na miről is akartál beszélni? - ültem le Harry mellé. Nagy levegőt vett majd bele kezdett.
- Wen tudom mi történt az erdőnél Louis majdnem megölt tudom hisz hallottam, de semmit nem tudtam cselekedni nagyon sajnálom remélem megtudsz nekem bocsátani!
- Harry.. Louis egyszer összeesett és én sem tudom mitől, de ha ez nem következik be nem tudnál kitől bocsánatot kérni!
- Nem értheted.. - fordult el.
- Még is mit?
- Wendy Louis akkor még nem volt beszámítható és valamiféle bűbájt bocsátott rám és megfagyasztott mozdulni nem bírtam, de hallottam láttam és érzékeltem mindent! Louis tudta hol vagy hisz minden lépésed szemmel tartja!
- Tessék?! - ugrottam fel rémültem a helyemről és néztem pánikba minden felé.
- Shh nyugi! - állt fel Harry és átkarolt. - Nem most, csak akkor amikor ilyen van és Holdgyűrű 2-3 hónaponta van. Amikor annak a hatása alatt áll sajnos semmi nem hat rá csak..
- Igen? 
- Nem ebédelünk farkas éhes vagyok - simogatta a hasát.
- Inkább vámpír - nevettem fájdalmasan. - De van, gyere együnk, mert én is - indultam meg a konyha fele.
- Mit lehet enni? - kérdezte kíváncsian és leült az asztalhoz.
- Harry most esik le.. - kaptam a fejemhez. - Te hogy-hogy eszel hisz..hiszen te tudod.
- Vámpír vagyok? - kacagott fel. 
- Igen, de te halott vagy.. vagy mi - vakargattam a fejem.
- De amíg eszem vért rendesen a szervezetem ugyan úgy működik mint ha tudod olyan lennék mint te - mondta szarkazmusosan.
- Nagyon vicces vagy - adtam be a sértődöttet. 
- Tudom! - kacsintott.
- Mi lesz ma a menü? Mókus husi vagy nyuszi lapocka? 
- Hogy te milyen poénos vagy! - rángatta ide-oda a fejét gúnyosan.
- Tudom! - nyújtottam ki a nyelvem.
- Leharapjam? - állt meg hirtelen előttem és teljesen rám simult alig volt köztünk pár centi az orrunk össze ért és mereven nézett a szemembe pupillái kitágultak az enyémek pedig össze húzódtak. Karjait átvezette a derekamon és erősen de mégis gyengéden megszorított.
- Ne - raktam a mellkasára a kezem és eltoltam magamtól. Szíven rohamos ütembe dobogott azt hittem kipattan a helyéről. 
- Sajnálom - hajtotta le a fejét. - Jobb lesz, ha most megyek - mondta fájdalmasan és elindult kifelé.
- NE! - kiáltottam fel erre ő megállt és nem mozdult. Elindultam felé, ő felém fordult és csak kérdőn nézett a plafonra. 
- Kérlek csak maradj! - mosolyogtam rá.
Tekintetét rám kapta és elmosolyodott.
- Szereted a spagettit? - kérdeztem.
- Imádom - csillant fel a szeme.
- Akkor szépen ülj le és csinálok neked gyorsan - intettem az asztal felé.

***

- Azért remélem annyira nem volt rossz - néztem őt miután befejezte.
- Ez volt az eddigi legfinomabb spagettim! 
- Azért ne essünk túlzásokba - kacagtam fel majd elmosogattam az edényeket.
Hallottam, ahogy a szék kitolódik. Első pillanatban arra gondoltam csak kijjebb ül, hogy ne legyen az asztalhoz olyan közel, de a másik pillanatban már a derekamon éreztem a kezét. Lefagytam és csak álltam. Lassan hátat fordítottam és ott állt mögöttem kezét még mindig oldalamon pihentette. Rá néztem a kezére, majd vissza rá. Szemei olyan furcsák voltak és még gyönyörűbbek mint eddig. Egy furcsa érzés kapott el. Lábaim megremegtek mikor másik kezével végig simította arcom ahogy azt az egyetlen kusza hajtincset a fülem mögé túrta. Azt a kezét, ami eddig rajtam simult, felvezette és a hátamra rakta, másikkal pedig enyémet fogta meg, felemelte és elkezdett egy dalt dúdolni. A hideg futkosott a hátamon megbabonázott. Szemeink egyszer sem tévedtek más felé végig néztük egymást. Egy apró mosolyt fedeztem fel a szája sarkában, de továbbra is a szerepében maradt. Gyomrom lüktetett, szívem ütemesen vert, a pupillám teljesen kitágult. Közelebb húzott magához. Elengedte a kezem és mind a két karját derekam köré fonta. Én nyaka köré tekertem a kezem és a fejem a vállára helyeztem. 
- Öhm.. Sziasztok gyerekek - lépett be apa és kissé megdöbbenten állt a konyha ajtóban.
Azonnal elengedtük egymást és arrébb álltunk.
- Jó napot kívánok! - köszönt Harry és oda ment kezet fogni apával.
- Szi..szia apu - dadogtam zavartam és éreztem, hogy teljesen elvörösödtem.
- Inkább már estét, de szerbusz, szia kislányom! - mondta apu.
- Úristen így elment az idő észre se vettem! - néztem ez órára.
- Akkor én megyek is! További szép estét! - mondta Harry.
- Ohh szerbusz Harrykém! Hát te? - lépett a konyhába anyu is.
- Kezét csókolom Mrs.Gras! Wendyvel jöttem a suliból segített a matekban! 
Megdöbbenve figyeltem a társalgásuk.
- Na az jó! - vigyorgott anyu.
- Hmm.. - hunyorgott apa rám gyanakodva.
- De én tényleg megyek! - mondta Harry megtörve a kínos csöndet. - Köszönöm a vendég látást és örülök, hogy újra találkoztunk! - fogott kezet apuval, anyunak adott két puszit majd megölelte. - Köszönöm a korrepetálást Wen holnap találkozunk!  - lépett oda hozzám és egy puszit nyomott az arcomra. 
- Öhm.. igazán nincs mit! - mondtam összezavarodottan.
- Gyere kikísérlek! - karolta át anyu Harryt.

Én elmosolyodtam és boldogan néztem Harry után. Állj! Mit művelek! Mi ez? Most komolyan? Wendy térj észhez! Nem nem szeretheted Harryt! NEM! - ráztam meg a fejem majd befejeztem a mosogatást.

- Mire véljem ezt az egészet?! - lépett mellém apa.
- Még is mit? - néztem meglepetten rá.
- Tudom jól, hogy nem tanultatok, hisz a táskád is még ott hever a cipők mellett! Mi volt ez az ölelkezés és táncikálás itt? Mit csináltatok eddig? - kezdte apu kissé idegesen a kérdéseit.
- Apu! Nem történt semmi! Beszélgettünk és ettünk! Amikor mosogatni kezdtem Harry ide jött és elkezdtünk táncolni mert a bálon nem tudtunk! - találtam ki gyorsan valamit ami nem tér el annyira az igazságtól! Őszintén én sem értem ezeket a hirtelen érzelem változásokat!
- Wendy te szereted azt a fiút? 
- Apa! Hagyjál már jó?! - raktam keresztbe a kezeim a mellkasom előtt.
- Ezek szerint igen! Nem tudom milyen mert annyira nem ismerem, de jó vágású fiatal ember és igen értelmes intelligenciával rendelkezik! 
- Persze tervezd meg az esküvőt is amikor nincs köztünk semmit! - forgattam a szemeim.
- Milyen esküvő? - jött be nagy vigyorral az arcán anyu.
- Szia anya - adtam neki egy puszit. - Áá semmi, csak apa már kombinál, hogy Harry és én..
- Mért nem? - lepődött meg anya.
- Nem hát! 
- Kár, nagyon kedvelem ezt a fiút! 
- Akkor járjál vele te! - mondtam anyának majd faképnél hagyva őket felmentem a szobámba.

Nem tudtam tanulni mert a mai eseményeken járt az eszem. Harry segíteni akart, de nem tudott, mert Louis csinált vele valamit! Akkor még is Louissal mi történt amikor össze esett? Harry mért csinált úgy a suliba mintha olyan nagyon jóban lennénk? Aztán amikor a Zaynnel és Louissal beszélt olyan ijesztően bámultak rám.. Majd oda jött amikor Louissal beszéltem. Csak azt nem tudom, ő mért nem emlékszik a támadásra.. Majd ami itt történt. Először a majdnem csók. Utána a tánc. Egy biztos Harry iránt érzek valamit csak azt nem tudom, hogy jó-e vagy rossz. Nem akarok úgy járni mint Dennyvel.. Iránta még mindig érzek valamit.. Az a valami pedig erős fájdalom amit bennem okozott, szeretem, de már nem tudnék úgy nézni rá mint régen. Megalázott és össze törte a szívem..

*Trrrrr*

Erős telefon rezgésre keltem. Hmm..a nagy gondolkodásom alatt elnyomott az álom. 
Megkerestem a telefonom, majd megnéztem mért rezgett. Egy üzenetet kaptam. Harrytől.

"Szia. Remélem a szüleid nem voltak olyan mérgesek amiért ott voltam és épp egy kicsit furcsa helyzetben voltunk. Remélem azért nem bántad meg, hogy átmentem! Holnap találkozunk és remélem mellém ülsz! xx Harry. "

Nagy vigyor ült ki az arcomra. Azonnal válaszoltam neki.

"Hali. Nem, csak már összekombinálták a dolgokat. Már esküszöm, hogy esküvőt terveznek..-.- Egyáltalán nem bántam meg! Jó, hogy két barát így el van! Igen találkozunk! Hát lehet róla szó. xx Wen" 

Szinte azonnal vissza is írt.

"Hmm.. Esküvő? Azért az gyors.. Akkor jó! Barát?! Aludj jól.." 

Kicsit meglepődtem az utolsó üzenetén. Mintha valami rosszat mondtam volna. Nem értem. Majd holnap megkérdezem!

*Másnap*

- Szia jó reggelt! - léptem oda Harryhez aki a szekrényébe pakolt be.

- Szia! - válaszolt unottan.

- Baj van? - kérdeztem meglepetten.

- Nincs csak fáradt vagyok! 

- Értem - mosolyogtam rá.

- Na majd beszélünk megyek! 

- Hova? Irodalmunk lesz! - néztem rá furán.

- Neked! Nekem edzés! 

- Mi van? Milyen edzés?! Osztálytársak vagyunk nem? - kérdeztem össze zavarodottan.

- De csak beléptem a foci csapatba Zaynnel együtt és sokat kell edzeni!

- Mikor? 

- Tegnap szóltam Zaynnek, hogy rakjon be mert ő a csapat kapitány.

- Hát jó akkor majd beszélünk! Jó edzést! 

- Ja! Kösz! - adta az unott választ és el is caflatott.

Álltam ott és néztem a távolodó alakot majd valaki megzavart a bambulásomat.

- Szia te mit csinálsz?

- Jajj megijesztettél! Amúgy szio - öleltem át.

- Mért állsz itt? 

- Áhh semmi.. - legyintettem.

- Régen beszéltünk! Hogy vagy? 

- Nem jössz ma át Liammel együtt? - kérdeztem óvatosan.

- Hát.. Nem tudom, hogy Liam tud-e jönni, mert ő ma meccsre megy tudod..

- Ja a foci..Amyel mi van? 

- Szakítottunk!

- Hát.. Sajnálom! 

- Sose! Egyikőnk se boldogtalan! - vigyorgott.

- Akkor jó! - nevettem, de nem tudtam őszintén.

- Történt valami? - kérdezte aggódva Niall.

- Miből gondolod? 

- Olyan más vagy! 

- Nem tudom.

- Mit? Hogy történt-e valami? - lepődött meg.

- Igen..

- Aha hát jó akkor suli után a torna terem bejáratánál találkozunk! 

- Mért ott?

- Mert tesi az utcsó órám.

- Ja jó! 

- Na puszi! - adott két puszit majd megölelt.

Egész nap egyedül voltam. A lányok már elmentek.. Egy szó nélkül. Tudtam, hogy Amy Daffnyt viszi Bella meg Sandyt. Én meg maradtam egyedül, de szó szerint. Biztos jól el vannak Hawaii-n.. Harry meg.. Első két órában focin volt. A többi 5 órán meg mindig beült valaki mellé énem hogy hozzám se szólt rám se nézett. Mit csináltam?? Este még azt írta, hogy üljek mellé..

***

Utolsó óra kicsengetésével azonnal indultam a torna teremhez. Megláttam a focizókat. Zayn a szemével intett, majd oda ment Harryhez. Harry rám nézett majd Niall pont oda jött.

-Mehetünk? - állt meg hirtelen előttem és megölelt.

Én Harryt néztem aki azonnal elkapta a tekintetét mikor meglátta Niallt. Oda lépett Zaynhez és súgott neki valamit. Zayn rám nézett majd megcsóválta a fejét és játszottak tovább.

- Wen!?

- Igen?!

- Itt vagy?!

- Igen persze - ráztam meg a fejem.

- Jó akkor menjünk! 

- Menjünk..

Elindultunk, de még egy utolsó pillantást vetettem a két elég furán viselkedő srácra majd összezavarodva, de folytattuk utunk Niallel.

- Vigyázz! - hallottam egy kiáltást majd valami hideget éreztem és minden elsötétült.. 

Közérdekű...*

Sziasztok manók! =) Nem még nem részt hoztam, csak felhívnám a figyelmeteket 2(!!!!!) dologra! :) Tettem ki 2 db közvélemény kutatást az oldalra szeretném ha szavaznátok, mert igazából ez értetek van! Jobb oldalt a szereplők felett található.>< :D Szóval klikkeljetek.^^ Nem sokára jön az új rész sok puszi Medy. xx ♥ :) ^_^ 

Tizenegyedik fejezet...*

Sziasztok husikáim! :) Köszönöm a 11 megjegyzést az előzőnél! :) Örömmel láttam a 28 feliratkozót is köszönöm szépen! Igen tudom, hogy sűrűn hoztam részt, de mostantól hetente hozok új részt addig átgondolom mit is szeretnék írni. :) Szóval akkor nem is húzom az időtöket a felesleges fecsegésemmel. Itt a következő jó olvasást 10 megjegyzés és következő! Puszi Medy. xx 

Reggel miután lassan felébredtem igen csak megdöbbentő dolgot pillantottam meg...

Zayn ott volt a szobámban. De nem egyszerűen! Az egyik keze a mellemen a másik a derekamon a feje meg az oldalamba fúrva. Lelöktem magamról és gyorsan felálltam.

- Zayn?! - emeltem fel idegesen a hangomat.

- Jó reggelt - ült fel lassan.

- Te még is mit keresel itt? - kérdeztem idegesen.

- Gondoltam át jövök és aludhatunk együtt, ja várj így is volt - röhögött gúnyosan.

- Szeretném, ha elmennél és nem jönnél vissza! - hátat fordítottam, kezem a mellkasom elé fontam és úgy mondtam.

- Nem értem mi a bajod?! 

- Szerinted?! - tártam szét idegesen a kezem és mutogattam rá és, hogy az ágyamban van.

- Mért baj, ha két barát együtt aszik?! - kérdezte közömbösen. - Tudtommal Liam és Niall sőt kitudja hányan aludtak még veled én mért nem? 

- Először is mert őket pólyás korom óta ismerem a másik meg, hogy ők nem másznak rám erről ennyit! - zártam le a vitánkat.

- Most mi legyen? - kérdezte.

- Összeszeded a cuccodat és el mész, szerinted? - mondtam neki felháborodva.

- Hát jó akkor hello! - állt fel és lassan kiindult a szobámból. Én nem mozdultam meg, de ő megállt mellettem és láttam ahogy a szeme csillog. Hirtelen megfagyott bennem a vér és eszembe jutott, hogy ő mi is és nem jó dolog vele vitázni. Minden bátorságom összeszedve rá néztem és feketén villogott a szeme az arca meg eltorzult. Megremegtem, de tudtam, ha félek akkor rosszabb így egy nagy levegő után megszólaltam.

- Tényleg, jobb ha mész! - mondtam nyugodtan és az ajtóra mutattam. Ő nem válaszolt csak elkapta a tekintetét és morgott egyet majd kisétált.

Megnyugvásom után ledőltem az ágyra és mélyeket lélegeztem, hogy az előbbi kis incidenst elfelejtsem, de ez nem egyszerű.

- Kicsiiiiiiim! - hallottam anya hangját.

- Mi az? - kiáltottam ki.

- Hol van Zayn? - kérdezte.

Felálltam és lassan kisétáltam anyuékhoz.

- Gondolom elment - rántottam vállat.

- Összevesztetek? - nézett kérdőn apu.

- Mondhatjuk.. - néztem a földre.

- Mi történt? - kérdezte össze zavarodva anya. - Még csak reggel van.

- Hát, amikor felkeltem ott volt mellettem és.. - mondtam de gyorsan abba hagytam, azt csak nem fogom elmondani, hogy fogdosott.

- És? - kérdezte apa.

- Semmi és.

- Te tudod kislányom - mondta anya.

- Jössz reggelizni? - kérdezte apa.

- Szerintem át..át megyek Niallhez vagy Liamhez - mondtam kicsit összezavarodva mert a gondolataim nem itt jártak.

- Jó menj, de őket ismerve még nincsenek fent.

- Akkor eddig sétálok, jó lesz kiszellőztetni a fejem kicsit - mondtam össze ráncolt homlokkal, majd bementem a szobámba elkészülni.

Miután elvégeztem a reggeli teendőim összekaptam magam és elindultam sétálni. Első utam természetesen már megszokásból és gondolkodás nélkül a "Rom"-hoz vezetett. Elfoglaltam a szokásos ülő és gondolkozó helyem majd elkezdett járni az agyam.

Elég furcsa volt Zayn. Előző nap mint akik már egy örökké valóság óta ismerik és imádják egymást reggel meg mintha ellenségek vagy én valami picsa lennék, nem értem valami bűzlik itt nekem. Igen tudom, hogy nem ismerem még annyira, de nem szokott ilyen hirtelen kedély változásokat mutatni.. Nem értem.

Gondolat menetem a telefon csörgés zavarta meg.

- Szia - vettem fel boldogan a telefont.

- Szia merre vagy? 

- Romosba mért? 

- Nem jössz át már régen voltunk úgy igazán kettesbe.

- Ó milyen megtisztelő - mondtam kicsit gúnyosan.

- Na ne csináld már légysziiiiiii - mondta kicsit dedósan és az i betűt elhúzva.

- Hmm.. Jó, de akkor menjünk már el a kávézóba, mert nem ettem ma semmit reggelire és már kilyukad a gyomrom.

- Akkor negyed óra múlva ott puszi.

- Puszi - köszöntem el és elindultam az említett hely felé. Kíváncsi vagyok, hogy Niall mért nem Am-el van, de őszinte leszek örülök, hogy gondolt rám és elhívott, mert elvégre egy barátság közé se állhat egy kapcsolat, igaz, hogy Am a legjobb barátnőm, de akkor is Niallt régebb idő óta ismerem. 

Valószínű volt, hogy előbb érek a kávézóba így kértem egy szendvicset és egy kávét majd amíg Niall nem jött el is fogyasztottam.

- Szia - jött oda nagy mosollyal.

- Szia - köszöntem én is majd megöleltük egymást.

- Nem vártál meg? - kérdezte szomorúan.

- Mondtam, hogy már kopog a szemem, de veled is fogok enni is meg inni is - nevettem.

- Na azért - lökött vállon.

Niall fel emelte a kezét, hogy ide hívjon egy pincért.

- 2 jeges kávét fagyival és mogyorós csokis sütivel - adta le a rendelést.

- Rendben 10 perc és hozom - mondta a pincér miután felírta a kis noteszébe, majd zsebre vágva elszelelt.

- Hmm ezt a pincért még nem is láttam nagyon helyes - néztem a srác után.

- Jójó biztos, na de figyelj ide valami fontosat akarok mondani! - mondta Niall.

- Hűha ez komolyan hangzik, na ki vele szőkeség - mosolyogtam a kék szemeibe. 

- Szóval ugye Amy és én most együtt vagyunk, de - és itt megakadt a mondani valójában. 

- De? - fordítottam oldalra a fejem és kicsit ijedten néztem rá.

- Nem tudom, hogy mondjam meg Wen.. - vakarta a fejét.

- Jó gyorsan mert idegbajt kapok - sürgettem.

- Én nem akarok Amyvel járni! - bökte ki végre.

Szemeim elkerekedtek és kitágultak. Meglepve, de még is döbbenten néztem rá.

- Na tessék tudtam, hogy így reagálsz - dőlt hátra idegesen.

- Állj állj állj!! - legyeztem magam előtt a kezem és próbáltam a gondolataim össze szedni. 

- Ülök Wen..

- Ne poénkodj! - fenyegettem a mutató ujjammal. - Mi az, hogy nem akarsz vele lenni amikor múltkor kitörő örömmel mesélted?

- Mert még a másnaposság vezérelt és ittam azért jöttem vele össze meg ő mászott rám a bulin, nem én akartam teljesen KO-ra itta magát és nem gondolod, hogy visszautasítok egy ilyen alkalmat.

- NIALL!!! - kiáltottam rá. - Ugye nem?? - dühösödtem be.

- Ha arra gondolsz, akkor de - rántott vállat.

- Hogy te mekkora egy seggfej vagy!! - csóváltam idegesen a fejem majd felálltam a kabátomat felkapva elsiettem nem is akartam látni, ma Zayn és Niall még valami seggfejjel összefutok valahol? 

Úgy döntöttem átmegyek Amyhez.

- Szia Am.

- Szia Wen mizujs hogy vagy?

- Átmehetek? 

- Persze merre vagy?

- Most értem ki a kávézó utcájából.

- Mivel jössz?

- Láb busszal.

- Úristen megvesztél?

- Jót tesz a séta. Fél óra és ott vagyok.

- Te tudod szia.

- Én hát. Szia.

A tömör telefon beszélgetés után összehúztam a cipzárom és zsebre vágtam a kezem. Nem nyafogok, de jó hideg van.. Amyék háza tőlünk egy órára van, de így, hogy a kávézótól mentem és sietek fél óra alatt oda érek.

Sétálgatásom során az erdő mellett kell elhaladnom így amíg ballagtam bámultam befele, hisz olyan szép imádok itt élni. Láttam is egy-két nyuszit, rókát, szarvast amíg sétáltam, majd hirtelen megtorpantam mert bele ütköztem valakibe, hát ez a hátránya, ha nem előre figyelsz..

- Úú - torpantam meg.

- Hali - vigyorgást hallottam az ember hangjába akibe ütköztem össze szedtem az elejtett táskám majd a cipőjére pillantva megdermedtem. Lassan álltam fel és tekintetem lassan vezettem az arcára.

- Úristen! - kaptam a szívemhez.

- Naa most nem is vagyok ijesztő.. - durcizott be. 

- Te mit keresel itt? - nyeltem egy nagyot és próbáltam a rettegésem elűzni.

- Erre jártam, de te merre? 

- A.. Amyhez megyek - nyögtem ki.

- Baj van? Olyan érdekes a közérzeted.

- Tessék? - kaptam rá a tekintetem.

- Wendy te még mindig félsz tőlem? - húzódott oldal vigyorra a szája.

- Louis! Had menjek! - kerültem ki és ballagtam tovább.

- Hmm.. - dörmögött ami gondolom mosolygás akart lenni. - Ezek szerint igen.

- Nem! - vágtam rá.

- Biztos? - állt meg előttem és az arcomba bámult.

- Ha ezt csinálod akkor csodálkozol? - torpantam meg és kétségbeesetten néztem rá.

Erre elkezdett kuncogni.

- Te ezt élvezed! - össze szorított szemmel néztem rá. 

- Egy kicsit igen - vigyorgott rám.

- Örülök neki mert én rohadtul nem! - ismét kikerültem és mentem tovább.

- Naa Wendy Wendy Wendy - kapta el a vállam és visszarántott.

- LOUIS!! - kiáltottam rá.

Idegesen rám nézett és a szeme megint fehéren csillogott.

- Louis a szemed! - tartottam el a fejem és már remegtem a kezei közt. Fejét szorosan és mereven tartotta enyémhez. - Nem vagy még beszámítható könyörgöm engedj el mielőtt megölsz KÖNYÖRGÖM! - kezdtem el sírni és a végét már kiáltottam.

- Most nem lesz itt senki! Nem lesz!! Érted? Az enyém vagy! - változott már el a hangja is szorítása egyre erősebb volt éreztem, hogy valami nem stimmel. Kezemen valami csikiset éreztem majd oda pillantva láttam, hogy csöpög a vérem.

- Úristen vérzek! - estem teljes pánikba.

- Tudom ne mozdulj! - mondta azon a hangon és továbbra se állt le.

- Ezt te csinálod? LOUIS!! Engedj el! LOUIS ENGEDJ MERT MEG ÖLSZ!! ÚRISTEN!! SEGÍTSÉG! - üvöltöztem mert egyre jobban zsibbadt a kezem.

Louis hirtelen a földön volt és nem mozdult. Pánikba esve kapkodtam körbe-körbe a fejem, de semmit és senkit nem láttam se égen se földön sehol nagyon megijedtem és ahogy csak a lábam bírta rohantam meg se álltam Amyék házáig.

- Úristen Wen te rohantál? Jól vagy? Te jó ég! Te vérzel! - esett pánikba Am.

- H-h-h-h - lihegtem - Engedj be! - löktem ki az ajtót és beléptem! Fáradtam ijedten és teljes kiborultsággal rogytam Amyék kanapéjára.

- Mi történt? - kérdezte kiakadva.

- E..egy veszett róka megtámadott - vágta rá, hisz csak nem mondhatom el az igazat úgy se értené és nem is mondhatom el..

- Úristen hozok fertőtlenítőt! - állt fel és elrohant.

Amíg Am elment gyorsan levetkőztem. Meglepetten álltam a tények előtt.. Egyetlen seb és karcolás sincs rajtam! Semmi, csak magától jött belőlem a vér mintha izzadnék, csak itt a vérem folyt. Mit csinált velem Louis? Gondolkodtam idegesen.

- Tessék itt va..- Wen nincs is rajtad seb.. - döbbent le Amy.

- Lehet, hogy a róka vérzett - magyarázkodtam.

- Wen.. A ruhád alá, hogy került? Ne szórakozz velem.

- Jó felejtsük el, lehet, hogy csak akkor a kabátomba esett egy művér patron mert ez a kabát Halloween-i bulin volt utoljára rajtam.

- Ja tényleg lehet, akkor dobálóztak a srácok olyanokkal - nevetett Am.

"- Hálistennek ez letudva!" Gondoltam magamban..

- Jaja.

- Na mért jöttél, mert olyan fura vagy biztos mondani akarsz valamit - mondta.

"- Ennyire látszik rajtam? Zayn,Niall és Louis teljesen kiborított igazából az utóbbi személy aki miatt teljesen kivagyok.." - töprengtem.

- Na igen.. Semmi csak rég voltunk ketten - mondtam téma terelés ként nem akartam bele vágni egyből.

- Hát igen.. Amúgy mit szólsz hozzám és Niallhez? - kérdezte kíváncsian.

"- Na témánál vagyunk.."

- Örülök - erőltettem egy vigyort.

- Nem furcsálod? 

- Őszintén? Kicsit.

- Akkor már ketten vagyunk - motyogta inkább magának.

- Tessék?

- Semmi semmi. Kérsz sütit? -állt fel és a konyhába ment.

- Amy mire véljem, hogy már ketten vagyunk? - mentem utána.

- Wen őszinte leszek! Én bírom Niallt és jó volt vele lefeküdni ó basszus ezt nem kellett volna mondanom ....- csapott a homlokára. - Na mind egy szóval igen, de én a rossz fiúkra bukom ő meg tök jó havernak de nem akarok vele lenni, de ő olyan kis édes és nem akarom meg bántani.

- Úristen - kezdtem el röhögni.

- Most mi van? - kérdezte értetlenül.

- Ti tényleg össze illetek! - nevettem tovább.

Összezavarodva nézett rám.

- Na szóval akkor elmondom mért jöttem. Ma Niall felhívott, hogy találkozzunk mert rég voltunk ketten stb stb.. A kávézóba elmondta, hogy lefeküdtetek, meg hogy szeret, és nagyon szép vagy, de a buliba rámásztál és lefeküdtetek aztán össze jöttetek de ő nem akar semmit tőled, de az ágyban jó voltál.

- Mekkora seggfej! - dühödött be Amy.

- Amy.. - vágtam fapofát. - Te ugyan ezt mondtad ez előbb! - röhögtem magamban.

- Jogos.. - rántott vállat.

- Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy ott hagytam, mert nem teheti ezt a legjobb barátnőmmel és most össze vesztem vele, hogy milyen seggfej, de ezek szerint te is az vagy így tökéletesen össze illetek, de akkor beszéljétek meg, hogy volt egy jó estétek, de ne erőltessétek!

- Kössz, hogy le seggfejezel.. - mondta komolyan. 

- Jó bocsi, de tudod, hogy igazam van tudod, hogy szeretlek! - vigyorogtam rá.

- Igen.. - forgatta a szemeit majd megölelt.

Egész nap beszélgettük meg hülyéskedtünk. Sütöttünk palacsintát, de nem hagyományosat! Mindegyik más színű, elég undi volt a kék és zöld palacsinta először, de majd megszoktuk és megettük őket. Csináltunk pirosat, lilát, narancs és citromsárgát feketét és simát is. Ezeket rétegezve egy tálba raktuk, közéjük meg vanília és csoki krémet kentünk, majd a hűtőbe tettünk. Pár óra múlva kivettük és felszeletés után megettük. Szép volt az egész és finom is.

Este Amy apukája haza vitt.

- Milyen napod volt? - kérdezte anya.

- Nem jó.

- Na mért? - kérdezte apa.

- Mert reggel össze vesztem Zaynnel utána Niallel.

- Niallel? - lepődtek meg.

- Igen..

- De mért?

- Amy miatt.

- Amy miatt? Kislányom mikről nem tudunk? - kérdezte apa.

- Amy és Niall össze jöttek ahogy Daffny és Denny meg Sandy és Daniel meg Bella és Liam is...

- Mikor? Hol? Úristen.. - döbbentek le.

- Bella szülinapi buliján.

- Akkor a baráti társaságodból te vagy akinek nincs barátja?

- Igen anya én..

- Nem gondolod, hogy lassan 18 éves fejjel neked is kéne, hogy legyen kapcsolatod? - kérdezte apa.

- Nem! Jó vagyok én egyedül is! - mérgesen felrohantam a szobámba és bedőltem az ágyba.

Forrt az agyam. Minek nekem pasi? Nem ráérek? Mindegyik idióta és csak leakar feküdni és kihasználni a lányokat.. itt van Niall akit ezer éve ismerek még is csak azt akarja minden lánytól! Nem ítélem el mert nagyon szeretem, de néha még rám is rám mozdul.. Zayn meg...fúú Zayn reggel nagyon kiakasztott.. Mit képzel? 1 hete se hogy jóban vagyunk és már ilyenek csinál.. Liamnek és Niallnek elnézném, hisz ők úgy se csinálnának semmit míg én nem akarom és őket mint már említettem régóta ismerem és legjobb barátaim de ő? Ő egy senki..

A nagy gondolkodásom alatt elnyomott az álom.

*...2 nap múlva...*

- Sziasztok! - léptem oda a csajokhoz.
- Szia Wen! - köszöntek kórusban.

- Utálom, hogy ilyen korán kell suliba jönni.. - nyávogott Amy.

- Mi is.. - mondtuk unottan.

- Gratulálok mindenkinek az újdonsült kapcsolatához.. - mondtam érzéstelen hanggal.

- Köszi! - vágták rá.

- Wen képzeld Bell és Am elutaznak! - mondta Sandy.

- Hova minek? - lepődtem meg.

- Diák csere program és Hawaii-ra! - mosolygott Sam.

- Te mért örülsz ennek ennyire? - kérdeztem furcsálva.

- Mert vihetnek 1-1 embert magukkal és Bella engem visz! - vigyorgott Sam.

- Most mit vársz? Tapsoljak vagy mi? - kérdeztem érzelem mentes hangon.

- De bunkó vagy! - rázta meg a fejét Daff.

- Ja minden bizonnyal én! - vigyorogtam a pofájába. Jó lehet, kicsit bunkó voltam.. jó nagyon, de elég szarul esik, hogy ennyire kihagynak a dolgaikból és nem mondanak el semmit, egész nap Amyvel voltam szombaton, de nem is említette...  Igazából már annyira nem érdekel ha Am és Niall szakítanak végleg! Ott lesz nekem Niall! Remélem Liam és Bella is szakítanak, mert ahogy Liamet ismerem ő nem fogja elviselni Bella nyávogását Bella meg egyfolytában Liamen fog lógni amit ő nem szeret. Nagyon gonosz vagyok, de így ránézésre össze illenek, de együtt nem nyerő párost alkotnak. Daf-ra meg egyenesen haragszom Denny miatt, hisz nagyon jól tudja mit jelent nekem, de elviselem csak ne várja el, hogy jó képet vágjak hozzá..

Amíg ott álltunk és dumáltunk vagyis ők dumáltak és én hallgattam őket oda jött Denny és ott elkezdte mindenki előtt fogdosni és csókolgatni Daffyt.

- Na jól van sziasztok megyek amíg ide nem hányok!! - mondtam össze borzongva és leléptem.

Lehet, hogy nem viselkedem kedvesen, de úgy érzem megérdemlik vagy nincs igazam? 

Beültem a terembe elfoglaltam helyem és bámultam ki az ablakon majd valaki bevágódott mellém és megölelt.

- Szia! - mosolygott édesen.

- Szia - válaszoltam unottan. 
"- Ó istenem el is felejtettem, hogy egy osztályba járunk Harryvel..."

- Mi a helyzet? 

- Te vagy a nagy vámpír aki olvas a tudatban nézd meg ha akarod! - kacsintottam rá bunkón, majd felálltam és beültem leghátulra az egyik osztálytársam mellé.

Harry kérdőn össze zavarodottan és szomorúan nézett rám, majd belépett a tanár tekintetét a földre szegezte előre fordult és csöndben elviselte a cselekedetem.

Hogy mért tettem ezt? Mert amikor Louis majdnem megölt ő hol volt? Mindig itt van amikor nem kéne, de ha igen akkor soha nincs sehol! Egész hétvégén nem is keresett pedig ez a 4 nap hosszú volt..

Óra végén felálltam és elindultam a következő órára. Útban a terem felé össze találkoztam Liammel. Beszélgettünk pár szót majd mentünk tovább. Nem azért, de nem tűnt boldognak inkább gondterheltnek. Na mind egy. Az irodalomteremhez érve megpillantottam a 3 jó madarat eléggé idegesek voltak és úgy beszélgettek. Álltam és néztem őket majd egyszerre rám kapták tekintetük. Összerezzentem a fagyos szugerálásukon és gyorsan beloholtam a terembe. Megint beültem az egyik osztálytársam mellé, hogy még véletlenül, se Harry mellé kerüljek.

Nyílt az ajtó, de nem a tanár hanem Harry jött be tekintete nem tükrözte az előbbi viselkedését. Lassan végéig nézett rajtam és egy kaján vigyorral leült a helyére.

Órán Harry viselkedésén járt az eszem. Csengetés után mindenki kiment az ebédlőbe én maradtam és még 1-2 osztálytársam majd hirtelen valaki a fülembe suttogott..